Békés Megyei Népújság, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-24 / 276. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA • ' 1968. NOVEMBER 24., VASÁRNAP Ara 1,20 forint XXIII. ÉVFOLYAM, 276. SZÁM Magasan leng a zászló, amelyet ötyen éve bontottak ki Az MSZMP Központi Bizottságának ünnepi ülése A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a Kom­munisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulója alkalmából ünnepi kibővített ülést tartott szombaton az Építők Ró­zsa Ferenc Művelődési Házában. A jubileumi megemlékezésre ünnepi díszbe öltözött a művelő­dési ház kongresszusi terme. 11 óra előtt néhány perccel foglalta el helyét az ünnepi ülés el­nöksége. A Központi Bizottság tagjain kívül sók vendég is részt vett az ülésen. Ott voltak a párt ma is élő alapitó tagjai, a munkásmozga­lom idős harcosai és mások, akik az évforduló alkalmából magas kitüntetésben részesültek. Helyet foglalt a teremben politikai, gaz­dasági, kulturális életünk sok meghívott képviselője is. Jelen voltak a kommunista és munkáspártok nemzetközi talál­kozóját előkészítő bizottság budapesti ülésén részt vett és jelenleg is hazánkban tartózkodó külföldi delegációk képviselői. Pontosan 11 órakor emelkedett szólásra az elnöklő Biszku Béla. Ezután hosszan tartó, viharos taps közben Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára lépett a mikrofonhoz, és megtartotta ünnepi beszédét. Kigyúltak a forradalom lángjai Szovjet pionírok keresték fel azokat a helyeket, ahol a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején százezer magyar interna­cionalista fegyverrel harcolt az új rendért A jelképes lángot, amely ötven évvel ezelőtt kiolthatatlanul fellobbant az emberi szívekben, elhozták Magyarországra, ame­lyet egyesítettek a munkásmozga­lom nagy halottai pantheonjának öröklángjával és azt eljuttatták minden megyébe. PÉNTEKEN délelőtt Békéscsa­bán, a Kállai Éva városi Üttörő- házban a megye 166 úttörőcsapa­tának pajtásai Botyánszki Pál, Sztankó Mátyás és Dumitrás Mi­hály veteránok, valamint a párt és a megyei KISZ-bizottság ve­zetőinek jelenlétében fogadták a forradalmi lángot, melyet dísz­öltözetben, vörös selyemzászló alatt hozott egy budapesti úttö­rőcsapat. . SZOMBATON délben a megye minden iskolájában ünnepélyes csapatgyűlést tartottak. VASÁRNAP délelőtt harminc Kádár János elvtárs beszéde Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak, Elvtársnők! Történelmi jelentőségű esemény­ről, a Kommunisták Magyaror­szági Pártja megalakulásának 50. évfordulójáról emlékezünk meg a mai napon. Ebből az ünnepi alka­lomból üdvözlöm a Központi Bi­zottság ülésének minden résztve­vőjét, köszöntöm pártunk minden tagját, munkásosztályunkat, az egész magyar dolgozó népet. Elvtársak! ötven évvel ezelőtt, amikor Oroszország véráztatta földjén, a polgárháború viharában a fiatal szovjethatalom még az élethez való jogáért küzdött, körös-körül, az egész világon a kapitalizmus uralkodott. De megszületett már az első munkáshatalom, amelyre bizakodással tekintettek az elnyo­mottak, a kizsákmányoltak száz­milliói. A világtörténelem e nagy fordulópontján a magyar munkás- mozgalom történetében is új feje­zet kezdődött. Az úttörők hazánk­ban is kibontották a kommuniz­mus zászlaját, megalakult és el­indult történelmi útjára a magyar munkásosztály forradalmi, mar­xista—leninista élcsapata, a Kom­munisták Magyarországi Pártja. A szocializmus, a kommunizmus eszméje az eltelt fél évszázad alatt hatalmas utat járt be. A kommu­nista és munkáspártok a Föld csaknem minden országában lét­rejöttek és számottevő politikai erővé növekedtek. A szocializmus három földrészen jelenlevő, 14 or­szágot magába foglaló világrend- szerré vált. Nagy fordulat követke­zett be népünk sorsában is. A ka­pitalizmus bilincseitől megszaba­dult magyar nép ma, a társadal­mi fejlődés élén haladó nemzetek sorában sikerrel dolgozik a szo­cializmus teljes felépítésén. A szocializmus világméretű elő­retörését nem lehet feltartóztatni. A két rendszer harca azonban még minden területen folyik. Az im­perializmus fegyveres összeütkö­zéseket provokál. A népek egész sora az útkeresés lázában ég. A munkásmozgalom sem mentes az ingadozóktól, a hangulati „forra- dalmárok”-tól, a revizionista árulóktól és a különböző egység­bontóktól. A kapitalista és a szo­cialista rendszer harca az ideo­lógia és a politika síkján fokozó­dik. Növekszik a forradalmi erők felelőssége, mélyebb értelmet nyernek a történelmi tapasztala­tok s a forradalmi gyakorlat nyo­mán fejlődik tudományos elméle­tünk, a marxizmus—leninizmus. Ilyen körülmények között ün­nepelünk ma. Pártunk, munkás- osztályunk, népük mai munkájá­hoz és harcához sok erőt merít­hetünk a magyar munkásmozga* lom legutóbbi ötven évének forra­dalmi tapasztalataiból. Ezeket számba venni, értékelni és haszno­sítani — kötelességünk! Köteles­ségünk annál is inkább, mert a történelmi tapasztalat nálunk, ép­pen úgy, mint a világ minden más részén, mindinkább megerősíti a tömegekben a felismerést, hogy a népek a kor égető kérdéseire csak a szocializmustól várhatják a vá­laszt és a megoldást. A továbbiakban Kádár János történelmi visszapillantást nyúj­tott a hazánkban a századforduló­tól kezdve mind erőteljesebben | kibontakozó harca, a munkásosz- i tály, a parasztság, a dolgozó tö­megek sorsának jobbrafordulásá- ért, az ország súlyos problémái katasztrofálissá váltak, amikor a kapitalisták 1914-ben világháború­ba taszították a népeket. A hábo­rús esztendők szenvedése, milliók pusztulása, százmilliók nélkülö­zése késztette a népeket arra, hogy dacolva minden terrorral, harcba szánjanak a háborús kor­mányok eltávolításáért. A II. Internacionálé árulása, a szociáldemokrácia csődje követ­keztében vezetés nélkül maradt munkástömegek, a népek ke­resték az utat és a módot, hogyan vessenek véget a háború­nak, hogyan döntsék meg a há­borút szülő kapitalista rendszert, hogyan vegyék saját kezükbe sor­suk irányítását. S e nagy kérdés­re adott választ 1917 novembe­rében az orosz szocialista forra­dalom. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom hatalmas csapást mért a kapitalizmusra, az impe­rialista háború valamennyi támo­gatójára és erősebbé tette a szo­cialista eszmék befolyását, mint valaha is volt. Magyarország proletárjai hatqr- talan lelkesedéssel üdvözölték orosz testvéreiket, akiknek győ­zelme az imperialista háború gyors befejezésének és egy új vi­lág megszületésének reményével töltötte el őket. Példájuk nyomán fokozták harcukat a baloldali erők, nálunk is megmozdultak a széles tömegek. Ez megmutatkozott az 1918 januári és júniusi általános sztrájkban, a pécsi katonalázadás­ban, az ország különböző területén fellobbant katonai zendülésekben. A háborús kormány és a mo­narchia megdöntése, Magyaror­szág nemzeti függetlenségének ki­vívása volt a célja az október 29-i általános sztrájknak, az október 30-i nagy tüntetésnek és az októ­ber 31-re kibontakozott fegyveres ] felkelésnek, amely végül is elérte | célját. Ezt követően 1918. novem­ber 16-án kikiáltják a köztársa- ! Ságot. A munkásosztály vezetésé­vel a nép megdöntötte a mo­narchiát, megteremtette a köztár­saságot, kivívta az ország függet­lenségét. Ezzel azonban az osztály­harc nagy kérdései, a dolgozók alapvető problémái még nem ol­dódtak meg. (Folytatás a 2. oldalon) bára. Megkoszorúzzák az V. szá­mú általános iskolánál Padrach Lajos emléktábláját, majd részt vesznek a városi úttö. őünnepsé- gen. Meglátogatják a KlSZ-tá- bort, délután pedig az úttörőház­ban találkoznak magyar pajtá­saikkal. A Kulich Gyula KISZ-vezetőképző iskola fiataljainak Vlzs- nyiczai János veterán beszél a forradalmi pártról. A Szovjetunióból hozott lángot ünnepélyesen fogadták Békéscsabán, a Kállai Éva Úttörő házban.

Next

/
Thumbnails
Contents