Békés Megyei Népújság, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-24 / 276. szám
Az MSZMP Központi Bizottságának ünnepi ülése (Folytatás as 1. oldalról) A polgári demokratikus forradalom győzött, a nép követeléseit azonban már csak a szocialista forradalom elégíthette ki. Ehhez pedig olyan politikai vezető erő kellett, amelyben megvan a képesség a munkásosztály és a tömegek harcának vezetésére, amely megmutatja a felszabaduláshoz vezető utat. Az 1918-as év forradalmi harcaiban érlelődött, formálódott a magyar proletariátus új, forradalmi pártja. Formális megalakulás! aktusa az 1918. november 24-i budai tanácskozás volt. ötven évvel ezelőtt a magyar munkásosztály, népünk legjobb fiai találtak egymásra a kommunisták Magyarországi Pártjában. Ott voltak a pártalapítók között a baloldali szociáldemokraták legjobb képviselői. A forradalmi szocialisták számos vezetője, közöttük volt Kun Béla, az oroszországi magyar internacionalisták legkiemelkedőbb vezetője, a párt első elnöke, Szamuely Tibor, Ván- tus Károly, Pór Ernő, Jancsik Ferenc, Münnich Ferenc. Kedves Elvtársak! A megfelelő történelmi időpontban, Lenin eszméit, a bolsevik párt példáját követve, a magyar munkásmozgalom legjobb erőéből, a magyar valóság szülötteként így jött létre 1918 őszén a magyar munkásosztály kommunista pártja, a nemzetközi kommunista mozgalom harci osztaga. Azokban az ötven év előtti novemberi napokban sorsdöntő kérdések kerültek a politikai küzdelem előterébe. Ezek: befejeződjék-e a forradalom, megőrizve a kapitalista rendet vagy folytatódjék a harc, a kizsákmányoló osztályok ellen, a nagybirtokok elkobzásáért, a bankok, a gyárak, a bányák köztulajdonba vételéért; be kell-e érni egy polgári köztársasággal, s a nép elégedjen meg a jövő szép ígéreteivel, vagy meg kell teremteni a szocialista tanácsköztársaságot. A kommunista párt választ adott a történelmi kérdésre. Megindította és kibontakoztatta a harcot a proletárforradalomért, a Szovjet-Oroszor- szággal szövetséges Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásáért. A párt megalakulását követő hónapokban a harc kiéleződött. A koalíciós polgári, szociáldemok. rata kormányzat idején a forradalmi tömegekkel szemben mind nyíltabb burzsoá-diktatúra érvényesült. 1919 februárjában nagyszabású kommunistaellenes provokáció zajlott le és rendőri hajsza indult. Üldözték a szovjetbarát megnyilvánulásokat. A forradalmi folyamatot azonban már nem voltak képesek feltartóztani. A történelemben ritkán adódik, hogy egy párt közvetlen forradalmi célja ilyen rövid idő alatt valóra váljon Négy hónappal a kommunista párt megalakulása után eljött 1919. március 21-ének történelmi napja, az a nap, amelyen győzött a proletárforradalom, kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. A történelemben ritkán adódik, hogy egy párt közvetlen forradalmi célja ilyen rövid idő alatt valóra váljon. — Négy hónap múlva megünnepeljük a Tanácsköztársaság kikiáltásának fél évszázados jubileumát. Méltatni fogjuk létrejöttének, társadalomátalakító 'Wiunkájának és forradalmi honvédő háborújának. küzdelmének nagy hazai, nemzetközi és történelmi jelentőségét. A Magyar Tanácsköztársaságot 1919 augusztusában a hazai ellenforradalmárok által behívott külső imperialista erők, az antantcsapatok fegyveres beavatkozásával és túlerejével leverték. Visz- szaállították a kapitalista földesúri rendet, s a fehérterror rémuralmával, negyedszázados kegyetlen elnyomással álltak bosz- szút, amiért a magyar proletariátus kezébe vette a hatalmat, segítette a szomszéd országok proletariátusának harcát és megzavarta az imperialisták szovjetellenes felvonulását, hadjáratát. A Tanácsköztársaságnak még az emlékét is igyekeztek befeketíteni. De a Magyar Tanácsköztársaság a történelem fényében tisztán áll. Pártunk, munkásosztályunk, népünk büszke lehet első munkás— paraszt államunkra, s arra. hogy ma megvalósul az, amiért elődeink 50 évvel ezelőtt slkraszálltak. Az első magyar szocialista forradalom tapasztalatai a magyar és a nemzetközi munkásosztály maradandó eszmei fegyvereivé váltak. A Magyar Tanácsköztársaság bebizonyította, hogy a proletárforradalom, a proletárdiktatúra nem speciálisan „orosz jelenség”, hanem követhető és követendő példa más országok munkássága számára. A magyaf példa már akkor bizonyította, hogy egy ország munkásosztályának győ. zelme csak, a marxista—leninista elmélettel felfegyverzett, az osztállyal, a tömegekkel összeforrott párt, a forradalmi élcsapat veze- 1 ésével vívható ki. A proletárdiktatúra bukása után, az ellenforradalom felülke- rekedésével a munkásság politikai egysége megbomlott. De élt tovább az egység gondolata. Évtizedek teltek el addig, amíg a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták a burzsoáziával, a reakcióval, a fasizmussal szemben harcolva, a jobboldali szociáldemokraták, a peyeristák bomlasztó tevékenysége ellen küzdve 1948-ban újból egyesítették erőiket, helyreállíthatták a munkás- osztály egységét ismét megteremthették egységes forradalmi pártját. Ennek köszönhető, hogy ma, a marxizmus—lenin izmus alapján egyesült, egységes párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezeti népünk harcát és emlékezhet meg saját ünnepeként az 1918- as kommunista pártalapításról. Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak! A Tanácsköztársaság leverése után a brutális elnyomatás, a féktelen terror negyedszázados, sötét korszaka nehezedett pártunkra, népünkre. Mártírok és hősök sírjai jelzik pártunk történelmi útját. Sokan estek el, áldozták életüket a kommunizmusért, a nép szabadságáért. 1919-ben Szamuely Tibor, Korvin Ottó, László Jenő, Kerekes Árpád és sokan mások; 1932- ben Sallai Imre és Fürst Sándor. A spanyol polgárháborúban sok harcostársával együtt Zalka Máté, Zsinkó Vilmos és Sebes György esett el. A magyar szabadságért, a népek szabadságáért a II. világháború éveiben Rózsa Ferenc, Schönherz Zoltán, Kilián György, Kulich Gyula, Ságvári Endre. Pataki István és a párt, a haza sok más hű fia halt hősi halált. 1956-ban, amikor ismét fegyvert kellett fogni a munkáshatalom és a szocializmus védelmében, az elesettek között Mező Imrét, Kalamár Józsefet, Kállai Évát, Biksza Miklóst, Sziklai Sándort, Asztalos Jánost veszítettük el. Szomorúan emlékezünk azokra az elvtársainkra — Rajk Lászlóra, Szőnyi Tiborra, Szalai Andrásra, Riesz Istvánra, Pálffy Györgyre, Sólyom Lászlóra és másokra — akik életükben az eszme, a munkásosztály hű harcosai voltak és a személyi kultusznak estek áldozatul. Jelölt és jeltelen sírok százaiban, ezreiben nyugszanak azok a kommunisták, harcostársaink, akiknek azért kellett meghalniuk, mert haladó eszméket hirdetve küzdöttek a szocializmusért, a munkásosztály, a nép szabadságáért. Az áldozat azonban nem volt hiábavaló, mert él a párt, győzött az eszme, győzött a nép: szabad földön épül a szocialista Magyarország! (Taps.) magához tért reakció elleni további harcot a kommunista— szociáldemokrata egységbizottságok, a baloldali blokk, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front keretében tömörült, s a harcban összekovácsolódott baloldali erők vívták. A reakció elleni, a munkáshatalom kivívásáért folytatott harcban jött létre ismét, a magyar munkásosztály politikai egysége, forradalmi, marxista—leninista pártja. 1948-at joggal nevezzük a fordulat évének, mert pártunk vezetésével, a munkás- osztály, a dolgozó tömegek támogatásával másodszor is győzött hazánkban a forradalom. Köztulajdonba kerültek a döntő termelési eszközök, megkezdődött a szocializmus építése. A munkásosztály hatalmának, a népi demokratikus rendszer győzelmének kivívását követő évek a lendületes szocialista építés évei voltak. A munka korszakos eredményeket hozott Az ország iparosodott, lendületesen fejlődő szocialista országgá vált. Ezeket az eredményeket népünk a párt vezetésével érte el. Ugyanezen idő alatt a párt vezetésében azonban komoly hibák is jelentkeztek, majd elhatalmasodtak, s növekvő mértékben eltorzították szocialista viszonyainkat, szétrombolták a párt és a munkásosztály, a párt és a tömegek egészséges kapcsolatát. Ezek a súlyos hibák 1953-tól nyílt politikai válságot okoztak, s végül is a revizionista áramlat, az osztályellenség, a nemzetközi imperializmus bekapcsolódása és aktív tevékenysége nyomán az 1956 októberi ellenforradalmi felkelésbe torkolltak. Súlyos ve- • szélybe került munkásosztályunk hatalma, rendszerünk, népünk minden szocialista vívmánya. Kedves Elvtársak! Az 1956. őszi súlyos helyzetben ismét a magyar kommunisták, újjászerveződött pártunk mutatták meg a kivezető utat. Pártunk gyökeresen szakítva az előző vezetés hibáival, megszüntetve a torzulásokat, a munkásosztályra, a népre támaszkodva, a Szovjetunió segítségével a szocialista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom támogatását élvezve vezette és vitte győzelemre a harcot. Helyreállt és megerősödött hazánkban a munkásosztály hatalma, a Magyar Népköztársaság törvénye®, szocialista rendje, és rövid időn belül megteremtődött a szocializmus további építésének minden szükséges feltétele. Fejlődésünk immár 22 éve töretlen A párt soha nem adta fel a küzdelmet Dacolva minden elnyomással és üldöztetéssel, a legnehezebb időkben, a legsúlyosabb körülmények között is folytathatta harcát. Elmondhatjuk, hogy a párt 50 éves fennállásának egész időszaka alatt, az elnyomatás és a szabadság viszonyai között, békében és háborúban, mindig, mindenhol és minden körülmények között szakadatlanul harcolt a dolgozók mindennapi érdekeiért és hirdette a kommunizmus eszméit. A Horthy-korszak 25 évén át a párt illegalitásban dolgozott. A munka folytonosságát a párt tagjainak önzetlensége, hősies áldozatkészsége biztosította. Az illegális kommunista párt vezette a harcot, szervezte a proletariátust, a szegényparasztság, az értelmiség legöntudatosabb képviselőit. A húszas évek közepén létrehozta a legális Magyar- országi Szocialista Munkáspártot, a féllegális szakszervezeti ellenzéket, s a szociáldemokrata párt szervezeteiben és főleg a szak- szervezetekben dolgozva, a baloldali szociáldemokratákkel együtt a tömegsztrájkok egész sorát szervezte meg. Uj lendületet adott a harcnak a Kommunista Internacionálé ború fenyegető veszélyével szem- [ ben. Az antifasiszta mozgalomhoz a forradalmi munkásokon, a baloldali elemeken kívül a háború időszakában olyan hazafiak is csatlakoztak, akik más világnézetiek voltak, de megértették. hogy ha nem cselekszünk, a fasizmus és rabló háborúja pusztulásba sodorja, végveszély-1 be dönti nemzetünket. A kommunista pórt kezdeményezte, vezet-; te a történelmi emlékbizottságot, az 1942. március 15-i háborúelle- j nes tömegtüntetést, a hazafias erőket összefogó magyar frontot, a Gömbös-szobor felrobbantását, l az illegális fegyveres akciókat, a partizáncsoportok harcait. Az I emigrációban élő magyar kommunisták a Szovjetunióban a hadsereg soraiban, Európa majd minden országának ellenállási szervezeteiben, a szovjet, a francia, a belga, a szolvák, a jugaszláv partizánok soraiban küzdöttek a fasiszták ellen, a népek szabadságáért. A második világháború idején is a kommunista párt volt a vezető ereje a nemzet legjobbjait átfogó küzdelemnek, amelynek célja a háborúból való kilépés, a független, szabad és demokratiVII. kongresszusa nyomón ha- kus Magyarország megteremtése zánkban is megerősödő munkás- volt. Ezt a harcot népünk saját egység és kibontakozó népfront- ' erejével nem tudta győzelemre mozgalom a fasizmussal és a há- | vinni. Népünk előtt megnyílt a társadalmi haladás lehetősége Kedves Elvtársak! A magyar népnek a szabadságot a Szovjetunió hadserege, annak hősi és áldozatos harca hozta el. Megverte és kiűzte hazánkból a végsőkig ellenálló Hitler- fasiszta megszállókat és a velük életre-halálra szövetkezett Hor- thy-fasiszta magyar reakció erőit. Magyarország felszabadult, visz- szanyerte szuverenitását, s népünk előtt megnyílt a társadalmi haladás lehetősége. Azóta végbement a mezőgazdaság szocialista átszervezése, befejeződött a szocialista társadalom alapjainak lerakása és a szocialista társadalom teljes felépítésének szakaszába léptünk. Ipari termelésünk 1957 óta két és félszeresére növekedett; létrejött, meg- [ szilárdult, s termelését — ugyancsak az 1957. évihez képest — mintegy negyedével növelte a szocialista mezőgazdaság. Növekedett és bővült a magyar tudomány munkájának bázisa és ha- | tékonysága. Fejlődött közoktatásunk minden fokon és területen, mérhető, jelentős eredmények vannak a kultúra területén. Fejlődött, erősödött társadalmunk szocialista közgondolkodása és egysége. Ez kifejeződik különösen abban, hogy népünk teljes egyetértésben elfogadta a párt IX. kongresszusának előremutató nagy célkitűzéseit, támogatja azokat és eredményesen dolgozik valóra váltósukon. Pártunk mindenkor a helyzet reális értékelésére törekszik. Közállapotainkat nem kívánjuk idealizálni, mégis állíthatjuk, hogy a párt politikája bevált. Állíthatjuk, hogy helyesen döntött sorrendben most már három, a VII., a VIII. és a IX. pártkongresszus, amikor pártunk fő irányvonalán nem változtatott, azt megerősítette. Ez megfelel a tömegek óhajának, mert ha van ma Magyarországon egy, a nép legszélesebb körét átfogó egyetemes kívánság, az éppen az, hogy a párt haladjon tovább következetesen azon az úton, amelyen az elmúlt évtizedben járt. S kijelenthetjük, hogy továbbra la azon az úton fog járni! Kedves Elvtársak! Ma, amikor pártunk 90 évvel ezelőtti megalapítására emlékezünk, mi, kommunisták, s velünk együtt az egész ország, egyben a történelmi út tapasztalatait és tanulságait is összegezzük, s ezt is csak teljes nyíltsággal tehetjük, amikor mai egészséges közállapotainkról szólunk, nem tehetjük meg, hogy ne vessünk legalább egy pillantást a párt, az ország 12 évvel ezelőtti helyzetére; hogy ne mutassunk rá világosan arra, milyen úton és módon sikerült gyökeresen megváltoztatni hazánkban a helyzetet. Tizenkét évvel ezelőtt pártunk sem eszmeileg sem politikailag, sem szervezetileg nem volt egységes és ütőképes. A tömegekben nagy volt az eszmei zavar; az országban anarchikus viszonyok uralkodtak. De az országban akkor is százezerszámra voltak az eszméhez, a munkásosztályhoz hű kommunisták, a szocializmushoz, a rendszerhez hű, becsületes munkások, parasztok, értelmiségiek, akik felismerték a súlyos helyzetet, a párt vezetésével összefogtak, tömörültek és nekiláttak a nehéz és nagy feladatok megoldásához. A párt a latinizmus forrásaiból merített A felszabadulás időpontjában a negyedszázados illegalitásba kényszerített kommunista párt volt az egyetlen szervezett erő, amely azonnal talpraállt, programot adott az ország újjáépítésére és az egész magyar társadalom forradalmi átalakítására. A kom-! munisták vezetésével, a nép áldozatos munkája nyomán eltűntek a háborús romok, s lett magyar újjászületés. A háborús vereség kábulatából A párt nem talált ki elvileg semmi újat, egyszerűen visszatért a leninizmus forrásaihoz és azokból merített. A pártéletben helyreállítottuk a lenini normáikat, a kollektív vezetést, a demokratikus centralizmust. A párt és a munkásosztály, a párt és a tömegek között helyreállítottuk a Lenin által megkövetelt viszonyt, a kölcsönös bizalmat, a mindennapi, eleven kapcsolatokat. Az ideológia, a politika, a gazdaság, a kultúra alapvető kérdéseinek lenini megközelítését választotta pártunk. Betartotta azt a szabályt, hogy minden kérdés eldöntéséhez sokoldalú vizsgálat, mérlegelés szükséges. A tömegek meggyőzéséhez figyelmesség, állhatatosság és végtelen türelem kell, de ez nem lehet uszálypolitika, mert az elveket illetően alku nincs. A legjobb politika az elvi politika! A pórt kétfrontos harcot hirdetett meg és folytat mind a mai napig. Egyidejűleg harcolt a dog- matizmus, a szektarianizmus, az álbaloldaliság, valamint a re- vizionizmus, a jobboldaliság, a reakciós 06Ztályeilenség, az ellenforradalmi elemek ellen. A harc irányát és súlypontját mindig a helyzet pontos megítélése dönti el. Egy adott időpontban, egy adott pártban és nemzetközileg is, egyszer a jobboldali, máskor a szektás veszély lehet nagyobb. A párt feladata a helyzetet helyesen felismerni. A továbbiakban a párt első titkára a párt harcának néhány főbb kérdését s a velük kapcsolatos állásfoglalásait említette meg. Pártunk általános politikájának kidolgozásában sokat merítettünk a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XX. kongresszusának megállapításaiból, amelyek az egyes nagy jelentőségű tételeken túlmenően a kommunista világmozgalom minden pártját a marxizmus—leninizmus elméletének önálló és alkotó alkalmazására, a szocialista gyakorlat fejlesztésére ösztönözték és ösztönzik. Ugyancsak jelentős szerepe volt pártunk politikájának kialakításá- (Folytatás a 3. oldalon)
