Békés Megyei Népújság, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-19 / 271. szám
196#. november 19. 4 Kedd Da Dem jön segítség kihal egy szakma Sok látogató a bélyegkiállításon Ri állítaná ma, hogy nincsen mór szükség cipőjavítókra, csizmakészítőkre? Konfekció-iparunk a bőrszakmában nem áll még olyan magas szinten, s a lakosság életszínvonala sem olyan magas, hogy megengedhetnénk magunknak egy-kéthónapi viselés után a lábbelik eldobását. Úgy fest, néhány év múlva mégis ez következik be, mert amerre jár az ember, mindenütt csak panaszkodást hall a cipészipari berkekben. Legutóbb Füzesgyarmaton jártunk. Ez a község már a felszabadulás előtt is híres volt csizmakészítéséről. A régi mesterek később aztán megalapították a kisipari termelőszövetkezetet és 20 esztendeje összevontan készítik a még ma is híres füzesgyarmati csizmát. Éppen most, a napokban ünnepük majd Negyven éve rigmusol a Sárrét vőfélye. Kovács András A Sárrét ősi lakodalmi szokásait ma is szeretettel ápolják Szeghalmon és a járás községeiben. A mennyegzőre szalaggal, bokrétával díszített kalappal, díszes pálcával felszerelt vőfély hívogatja a vendégeket. Szeghalmon Kovács András, a falu kedvelt vőfélye 40 éve hívogatja a vendégeket. Nem ritka az olyan esztendő, amikor 22—25 lakodalomban tölti be ezt a tisztséget. Kovács András hívogatásra, kikérésre, búcsúztatásra, az ételek fel tálalására és a lakodalmak egyéb ünnepélyes alkalmaira 30 féle verset tud. Minden lakodalomra fejkendőkkel, zsebkendőkkel díszítik a vőfélybotot.. Feleségét, leányait, unokáit ellátja kendővel, illetve pántlikával. Kovács András, a Töviskesi Állami Gazdaság dolgozója most vonul nyugalomba. A vőfélypálcát azonban nem teszi le: szeretik, mert a hét határra szóló lakodalmakban sem rúg be, de mindig vidám, tréfásan jókedvű. Sok-sok lakodalomba szeretne még hívogatni. a szövetkezetük megalakulásának 20. évfordulóját. De hol van már az ősi szakma vonzása, hol van már az a lendület, amellyel 20 esztendeje kezdték! — Nem arról van szó, hogy a lendületünk hagyott alább — mondja Csák János telepvezető. — Ennek ellenére míg öt évvel ezelőtt naponta 50—60 pár csizmát küldtünk Füzesgyarmatról az ország különböző részébe, addig ma a napi termelésünk mindösz- sze 20 pár. A telepvezető átkalauzol a munkatermeken. Bizony eléggé „foghíjasak” az asztalok, sok szék üresen áll, s a jókora üzemben úgyszólván csak lézengenek a cipészek. — Kiöregedtünk a szakmából — veszi át a szót Tóth Sándor, az egyik részleg vezetője, aki 19 éve tagja a ktsz-nek. — Most már szinte folyamatosan mennek nyugdíjba a régi sza k munkás ok J és ami a baj: utánpótlás nincs. — Nincs? — kérdezzük a felsőrészkészítő műhelyben —, hiszen itt fiatal lányok szabják a bőrt. — Igen. De fiú ipari tanulónk már néhány éve nincs — válaszol Csák elvtárs. — Egyszerűen nem jelentkeznek a fiatalok cipésznek. Pedig az iskolában nemegyszer tartottam magam is előadást a szakma szépségéről. Mikor azonban megtudták a végzős diákok, hogy nálunk 1600,- forint az évi átlagkereset — de ebből a 30—40 éve dolgozó, ügyes kezű csizmadiák bére kiugrik, s a fiatal szakmunkások 1200,- forintnál nem tudnak többet keresni —, mindjárt elment a kedvük a jelentkezéstől. — Azt hiszem, 1964-ben volt legutoljára hat ipari tanulónk — folytatja Tóth elvtárs. — Közülük is csak ketten szabadultak fel, s az egyikük maradt nálunk. A másik négyet megbuktatták az ipari- tanuló-iskolában, mert nem jól tudták az irodalmat meg a történelmet. Pedig nagyon ügyes kezű fiúk voltak, jó szakmunkások válhattak volna belőlük. Azt mondom, az iskolában sem kellene olyan szigorúan venni és osztályozni azt a tantárgyat, ami nem tartozik szorosan a szakmához... — Ezzel én is egyetértek — Csák János a földről felvesz egy félig kész boxcsizmát és úgy folytatja. — Nézze ezt a szép csizmát. Az üzletekben több mint 1300,— forintot kémek érte, s a csizmadia, aki csaknem végig kézzel készíti őket, munkájáért még 100,— forintot sem kap. Valahol „itt szorít a csizma”. Vagy az adózást vagy a közbeeső kereskedelmi százalékokat kellene megváltoztatni ahhoz, hogy ne szorítsák le annyira a mi szakmánkat, amennyire jelenleg lent van. Mert ha ebben hamarosan nem történik változás, három-négy évnél hosz- szabb időt nem jósolok Füzesgyarmaton a csizmakészítésnek. Hozzátehetjük ehhez, hogy természetesen a lóbbelijavítások- nál sem rózsásabb a helyzet, hiszen azokat is a cipészek látják el, és mint fentebb említettük, mindenütt probléma van a szakmai utánpótlásban. Helyes lenne, ha az illetékes hatóságok tüzetesebben megvizsgálnák és egyben orvosolnák is e hagyományos szakma keserveit. V. D. Olvasóink Gárdonyi Géza: EGRI CSILLAGOK Feldolgozta: Nárkusz László. Rajzolta; Zárad Ernő. figyelmébe! i hétfordulés anyagmozgatási és szállítási rejtvénygályázat megfejtésének beküldési határideje: november 20. Több olvasónk érdeklődésére ismételten közöljük, hogy a Hétfordulós anyagmozgatási és szállítási rejtvénypályázat megfejtésének beküldési határideje november 20. Eddig kérjük bélyeggel ellátott borítékban szerkesztőségünk címére eljuttatni a 14 kérdés megfejtését — lapunk november 6-i számának 7. oldalán közölt feltételeknek megfelelően. Ugyanakkor mellékeljék a 7 db rejtvély► pályázatot is, akik pedig több ^megfejtéssel pályáznak, azok az ► annak megfelelő rejtvénysoroza► tot A pénteken nyílt jubileumi bélyegkiállítás már a megnyitót követő néhány napon is igen sok látogatót vonzott. Amint arról a televízió híradója is beszámolt, a reprezentatív kiállítás mintegy 200 év postatörténeti anyagát mutatja be, külön részben a jubiláló Békéscsaba postatörténetét és külön az egyéni kiállítók motívumgyűjteményét. Nagy sikere van a kiállítás színhelyén, a városi tanács épületében berendezett alkalmi postahivatalnak, ahol a fi- latélisták helyszínen vásárolt bélyegeit és ünnepi levelezőlapjait a kétféle alkalmi bélyegzővel pecsételik le. A jubileumi bélyegkiállítás november 24-ig lesz nyitva. Megnyitó után. A kiállítást meg tekintette Zalai György, a megyei pártbizottság titkára és Me nőni József, a Postavezérigazgatóság főosztály vezetője is. Öröm a filatélistáknak. Az alkalmi postabélyegző a gyűjtemények értékes dokumentuma lesz. (Fotó: Demény Gyula) IDOLGQZTAK, A WáDITERVET PONTOSAN KIDOLGOZTÁK.GERGELY DERVIS NEK, ÉVA CIGANYLANYNAK, JANCSI KERESKEDŐNEK, ' jbsuHEKCSEY HALÁRUSNAK ÖLTÖZÖTT, MATYI I PEDIG PERECET ÁRULT, , PARTON' OTT ÁLLT EGY KATONA, AKI lySpi&vM0ST MAR VISSZAKAPTA BORÉRT í i kölcsönzött sárga turbánját. NEM s/XF°>"rf JOWEXf J /NMEM A WCS SEABAWMSfj,
