Békés Megyei Népújság, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-19 / 271. szám

1968. november 19. 3 Kedd Nem talált szárítatlan földet az őszi esőzés Bárafcúfon A Bánkúti Állami Gazdaság vezetői és dolgozói nyugodt lélek­kel szemlélik ablakon keresztül az apró szemű, áztató őszi esőt. Náluk ugyanis november köze­pére nemcsak a vetéssel, betaka­rítással, de az őszi mélyszántás­sal is 100 százalékosan végeztek. A korán és kiváló magágyba ve­tett őszi kalászos minden táblán buján fejlett. A traktorosok mun­kájában még a leggyakorlottabb szakember sem talál hibát, ha határszemlét tart. Ha az időjárás engedi, már a környékbeli termelőszövetkezetek határában szántanak a bánkúti traktorok. A páratlan eredmények első­sorban a KMP megalakulásá­nak fél évszázados fordulójára indított munkaversenynek kö­szönhetők. Torma Imre, Csík Lajos, Jekura György, Hankó Pál, Somlai Jó­zsef és még több traktoros egy­más után nyolc vasárnapot töl­tött az „acélnyeregben”. Amikor a gazdaság vezetői már megso­kallták a sok nyújtott és két mű­szakot, a vasárnapi munkát, a traktorosok csak’annyit mondtak: „Tessék hagyni. Most jó az idő, most hajtunk. Majd lesz idő pi­henésre is.” A vetésnél Pasku György, Kri- zsán György, Tapasztó János és mások szolgáltak rá különösen a dicséretre. Szász Nándorral for­dult elő nemegyszer, hogy haj­naltól sötétedésig vetett, aztán éj­félig boronáit a friss vetésen. A csőtörő gépek kezelői szintén ki­magasló munkateljesítményeket produkáltak. Sárközi József egymaga nyolc ezer mázsa kukoricát takarított be. Holik István, Szelezsán Péter és mások naponta 15—20 hold ter­mését küldték tárolásra. A Bánkúti Állami Gazdaságban a jó munka gyümölcse most érik. A jubileumi verseny legjobbjai célprémiumot kapnak, az egész évi eredményekből pe­dig egy bő hónapi nyereségrésze­sedést kalkulál a vezetőség. Meleg halételek bemutatója a békéscsabai Halászcsárdában Hazánk határain túlra is elju­tott már a híre annak, hogy a tiszta vizű Körösökben sajátosan finom, zamatos húsú halak élnek. Nálunk azonban keveset tudnak arról, hogy a könnyen emészl'he- tő, fehérjében gazdag halakból milyen változatos ételek készíthe­tők. Ezt a hiányosságot igyeke­zett pótolni a Halászcsárda Bé­késcsabán. A Gyomai Viharsarok Halászati Tsz kezelésében levő csárdában nagyszabású halkósto­lót rendeztek szombaton. A csár­da szakácsai 26 féle ételkülönle­gességgel remekeltek. Többek kö­zött gombás süllőt, halas palacsin­tát, tojással ízesített haltejet, ráczpontyot, töltött csukát, pirí­tott harcsamájat és egyéb ínyencséget tálaltak. A három szakács versenyét Varga Piroska nyerte, a győzte­sek azonban mégiscsak a halkós­tolók voltak, akik érdekes ízeket ismerhettek meg. A halkóstolót hangulatos magyarnóta-est kö­vette. Abékési KISZ-bi zottság megvitatta „Hol szorít a cipő” az ifjúsági szervezet munkájában? A KISZ Békési Járási Bizottsá­gának ülésén annak a brigád­vizsgálatnak a jelentését vitatták meg, amely hét üzem, illetve ál­lami gazdaság ifjúsági alapszer­vezetének munkájáról készült. A Mezőberényi Pamuttextil, a Bé­kési Gépgyár és kosárüzem, a Tarhosi Növényvédő, a Berényi Gépjavító Állomás, valamint a vizesfási és Hidasháti Állami Gazdaság ifjúsági szervező és politikai munkáját vizsgálták. A zömmel termelőszövetkezeti és tanintézeti KlSZ-alápszervezetek- ből álló járásban az ifjúsági szer­vezet tagságának alig egynegye­dét teszik ki az említett intézmé­nyek fiataljai. Mégsem, lehet szó | nélkül hagyni, hogy az utóbbiak ifjúsági munkája gyengébb, elma­radottabb az átlagosnál, alacsony a KISZ-tagok létszáma is, holott I az üzemek és állami gazdaságok j a legszervezettebb gazdasági egy­ségek a járásban. Ügy vélik, hogy a KlSZ-szerve- zetek gondjait a helyi pártalap- szervezeteknél jól ismerik, azon­ban a segítség néha csupán a hibák megállapításáig, re­gisztrálásáig terjed. Ugyanakkor a KISZ-szervezet jóformán nem is értesül a munkájára vonatko­zó határozatokról. Az ifjúsági szervezet és a gazdasági vezetők közötti kapcsolatról a Békési Gépgyár és a Mezőberényi Pa­muttextil üzem kivételével alig lehet beszélni. Ebben a két gyár­ban a termelési versenyek szer-1 vezésében, a helyi védnökségvál­lalásban gyümölcsöző a fiatalok és a vezetők együttműködése. A í Békési Kosárüzemben viszont — megfelelő ifjúsági vezetők hiá­nyában — nyolc hónapon át gya­korlatilag nem dolgozott a KISZ. , Baj az is, hogy kevés a jól kép- ; zett ifjúsági vezető. Mindez hoz- j zájárult ahhoz, hogy az év elejé- j hez viszonyítva — a vizsgált in­tézményeknél — csaknem 70 fiú­val és lánnyal csökkent a KISZ taglétszáma. A tanácskozáson megállapítot­ták, hogy az üzemek fiatalsága gessé tette a kishitűeket, a ka- pitulánsokat. És amikor ma hal­lani, olvasni kell az újraéledő szuhanovista kifogásokat vagy írásokat, melyek valamiféle „el­ferdített szocializmusról” fecseg­nek a Szovjetunóban, mint vala­milyen „orosz maradiság” *termé- kéről, akkor azt is szeretnénk megmondani ezeknek: régi dolog ez, és a bolsevikiek mindezt ré- ges-régen hallották, és Önök ide­gen nótát fújnak, mely a rágalom hangjából szakadt. És az úgyne­vezett „demokratikus”, „huma­nista” szocializmus „új modelljé­nek” milyen felirataival nem ál­cázták volna Önök a maguk re­vizionista, szociálreformista pré­dikációit, ám a történelem, az erős forradalmi mozgalom, a szo­cializmus világa Lenin szerint fejlődik és fog fejlődni! , A békés szocialista rend­szer — a nemzetközi mun­kásosztály, az egész világ for­radalmi erőinek legfőbb vívmá­nya és a világszocializmus vív­mányainak megvédése minden forradalmár szent kötelessége. Mindenekelőtt ezen az alapon vizsgáljuk a proletárinternaciona­lizmus erejét, az iránta való hű­séget. A proletár szocialista inter­nacionalizmus nagy erejét de­monstrálta az öt szocialista or­szág egyértelmű cselekvése Cseh­szlovákiában, mely elhárította a szocialista vívmány elleni fenye­getést a Csehszlovák Köztársa­ságban, amelyet a külső és belső reakciós erők, elsősorban a nyu­gatnémet revansisták terveztek. Lenin azt tanította, hogy min­denféle forradalom csak akkor ér valamit, ha az meg tudja vé­deni magát az osztályellenség erői­től. Csak azok az emberek, akik a revizionizmus jobb és „bal” oldalával fonódtak vagy fonód­nak össze, vehetnek észre a nem­zetközi szocialista rendszer tör­vényes védelmében, valamiféle „blokk-politikai” megnyilatkozást, „intervenciót” stb. A szocialista rendszer ma meg­határozza az emberiség történel­mi fejlődésének fő tartalmát, fő irányát és legfőbb sajátosságait; a béke védelmének legfőbb ereje ez egész világon. Csak azok az emberek, akik a revizionizmus és a nacionalista korlátozottság be­folyásának vetik magukat alá, támogathatják azt a hírhedt kon­cepciót, hogy a két világrendszer helyett — úgymond — csak „két blokk” létezik, éppen ezért nem a marxista, osztály- és nemzet­közi politika a szükséges, hanem az úgynevezett „blokkon kívüli politika”, amelyet mint „huma­nista” politikát próbálkoznak ér­telmezni. Ám, miben foglalható össze ma a valódi humanizmus? Ab­ban, hogy elrekessze a nyugatné­met revansisták útját, akik az utóbbi időben eléggé nyíltan ki­fecsegték sajtójukban stratégiai és taktikai terveiket. Abban, hogy ne engedjünk az imperializmus erőinek, azoknak az erőknek, me­lyek az amerikai sajtó kifejezése szerint próbára teszik a „félelmet a világ előtt”, hogy ne robbant­sanak ki úgynevezett „lokális há­borúkat”, melyek egy harmadik világháború atomrémével fenye­getnek. A történelem leckéit nem szabad elfelejtenünk. Ezeket a leckéket — egyebek között — a germán fasizmus és a ger­mán militarizmus fölött ítélkező Nemzetek Bírósága foglalta össze a nürnbergi per dokumentumai 40 kötetében. A per során nem kisebb sze­mélyiség, mint az amerikai ügyész, Taylor tábornok figyel­meztetett zárószavában, hogy a germán imperializmus megkísérli újjáéleszteni erejét más népek leigázása, bűnös céljai érdeké­ben. „A német imperialisták — mondotta Taylor — a maguk sor- s sát bármelyik ember vagy bár-1 milyen párt sorsával összekap­csolják, ha ezek a német katonai erő újjáélesztésére rakják tétjü­ket. Mostanában éppen a ger­mán revansisták és az amerikai monopolisták ilyen rabló szövet­ségét figyelhetjük meg, mely a szocialista országok baráti szövet­sége, a szabadság és a népek biz­tonsága ellen irányul. A haladás összes erőinek szent kötelessége, hogy visszaverjék a feltámadó háborús erőket. Ter­mészetes, hogy a harc élcsapatá­ban az általános békéért, a de- i mokráciáért és a szocializmusért * az októberi forradalom országa — a Szovjetunió halad. A párt Központi Bizottsága nemrég be­fejeződött értekezlete mélységes megelégedéssel emelte ki, hogy a párt és a szovjet kormány kül­politikája az egész párt, a mun­kásosztály, a parasztság, az in­telligencia. valamint az egész szovjet nép egyértelmű támoga­tását és jóváhagyását élvezi. A nagy október előestjén Vla­gyimir Iljics a Bolsevik párt tör­ténelmi szerepének ihletett ér­tékelését így adta meg: „Korunk értelme, becsülete és lelkiisme­rete.” (Fordította: Bátori Emil, Szarvas) becsületesen dolgozik, jó részük lelkesedéssel kezdeményez, és szí­vesen kapcsolódik be a termelési versenyekbe. Az üzemek egy ré­szénél korszerűen, s a kívánal­mak szerint foglalkoznak a fiata­lok gondjaival. Sajnos, azonban ez nincs mindenütt így. Hatáso­sabb érdekvédelmi munkával, céltudatosabb káderpolitikával, a taggyűlések gondosabb előkészí­tésével, valamint a párt- és gaz­dasági vezetőktől igényelt foko­zottabb segítséggel kívánják elér­ni, hogy a kérdéses üzemekben is megjavuljon, színvonalasabbá váljék az ifjúsági szövetség tevé­kenysége. v. j. Remények és a középiskolák IV. osztá­lyaiban rövidesen meg­kezdődnek az 1969/70-es egye­temi tanévre a jelentkezések. A Művelődésügyi Minisztérium és a tanácsok művelődésügyi osz­tályai az előzetes felmérések alapján a közelmúltban tárgyal­tak a továbbtanulás lehetőségei­ről. Általános tapasztalat: még a gyenge eredményt elért tanulók fele is továbbtanulási vágyakat, szándékokat hordoz, holott köz­tudott: számos egyetemre — bölcsész, jogi, orvosi — tavaly helyhiány miatt még a maximá­lis húsz pontot elérők egy ré­szét sem tudták felvenni. Az idei tanévben például Bu­dapesten előreláthatóan 13 ezer — országosan pedig 52 ezer — fiú és lány fejezi be középisko­lai tanulmányait és érettségizik. A felmérések szerint a végzős diákok közül Budapesten és a nagyobb vidéki városokban — Pécs, Szeged, Miskolc, Győr, Debrecen, Szolnok, Székesfehér­vár — valamivel több mint 25 ezer fiatal — ebből 6 ezer a fő­városi — szeretne valamelyik egyetemen vagy főiskolán to­vábbtanulni. A szándék és elképzelés tehát nyolc hónappal az érettségi előtt világos. Ám ugyanilyen világos az is, hogy a társadalom értel­miségi igénye meghatározott. Az ország összes egyetemére és főiskolájára mindössze 6700 — a felsőfokú technikumokba pe­dig 4500 — elsőéves kerülhet be. A legtöbb helyet. 2201-et — a különböző műszaki egyetemek, míg a legkevesebbet — országo­san 258-at — a jogi egyetemek kínálják. Az összes érettségizők egynegyede Budapesten fejezi be tanulmányait, viszont, ha minden budapesti egyetemre je­lentkező fiúnak és lánynak si­kerülne valamelyik egyetemre vagy főiskolára bejutni, akkor csali fővárosi fiatalok töltenék be az országos keretszám úgy­szólván minden férőhelyét. M ár az eddigiekből is nyil­vánvaló, hogy a Budapes­ten végző és továbbtanulni vá­gyó fiatalok fele sem kerülhet vágyainak, elképzeléseinek meg­felelő tanintézetbe, a vidékiek­nek pedig mintegy 60—65 száza­léka nem jut el az egyetemig. A Művelődésügyi Minisztérium — nagyon helyesen — számará­nyuknak megfelelő 75 százalék­ban a vidéken érettségiző fiata­loknak tartja fenn az egyetemi férőhelyeket. Azonban a kisebb városok és járási székhelyek középiskoláiban végzők mégsem juthatnak számarányuknak meg­felelő egyetemi képviselethez. Ennek oka: képzési színvonal- különbség, korlátozott művelő-. dési lehetőség, tehát a kisváros adta kisebb „kezdősebesség”, ami a felviteli vizsgákon óha­tatlanul alacsonyabb pontszá­mot helyez kilátásba. Különösen 18 éves korban érzékeny a csalódott lélek, és bizony az adott realitások mi­att nagyon sokan már felnőtt életük első pillanataiban kisebb- n agy óbb belső válsággal, az el­Hogy élnek a munkásfiatalok? A KISZ megyei bizottsága ülést tartott hétfőn Békéscsabán. A ta­nácskozás témája: megyénk munkásifjúságának élet- és mun­kakörülményei, valamint a KISZ érdekvédelmi szerepe. A napi­rend előadója Berényi Mátyás, megyénk ifjúmunkás felelőse volt Az ülésen részt vett Gyulavári Pál, az MSZMP megyei bizottsá­ga ipari osztályának vezetője, va­lamint eljött és felszólalt Tóth Imre, a KISZ Központi Bizottsá­ga ifjúmunkás osztályának veze­tője. Meghívott vendégekként részt vettek és felszólaltak a Viharsa­rok munkásifjúságának helyzetét taglaló vitában több megyei nagy­üzem vezetői is. lehetőségek képaelések és a lehetőségek ri­deg konfliktusával kényszerül­nek szembenézni. A statisztikák sok évi átlaga azt bizonyítja, hogy például or­szágosan minden ötödik érettsé­giző fiatal bejuthat valamelyik felsőoktatási intézetbe. Így talán kevésbé tűnik reménytelennek a fiatalok helyzete. Azonban, mint ahogy az egyik gimnázium IV-es tanulói a minap erre vá­laszolták: csak a látszat biztató, mert valójában olyan ez, mint a minden második sorjegy nyer mottója; hiszen vehet valaki akár 10 sorsjegyet is, mégsem biztos, hogy egyet is kihúznak számai közül, bár általában igaz, hogy minden második nyer. Ez a nagy számok törvénye. És igazsága különösen vonatko­zik a vidéken érettségiző és továbbtanuló fiatalokra, mert ha a vidék 75 százalékos egye­temi férőhely lehetőségét vizs­gáljuk, ennek nagyobb részét a felsőoktatási intézményekkel rendelkező, iparilag fejlettebb na­gyobb vidéki városok középis­koláiban végzett fiatalok foglal­ják el. A nagy számok törvényé­ből adódik az is, hogy például Budapesten a 2 és fél ezer vár­ható jelen érettségiző közül, a végzés évében mintegy ezer fi­atal nem érheti el az egyetem padjait, mert ahol a túljelentke­zés nagyobb arányú, ott a jele­sek aránya is nagyobb. így megeshet, hogy egyes megrohant szakokra olyan fiatalokat sem vesznek fel, akiket más egyete­meken — ha érdeklődésük szerint oda jelentkeztek volna — elsők között vennének fel. Mindenekelőtt vonatkozik ez a bölcsészkarokra, amelyekre or­szágosan a tavalyi előfelvéteii- zettekkel egvütt alig 350 első­éves iratkozhat be. S okan kifogásolják: nem túlzott-e ilyen erős korlá­tozásokat alkalmazni? A kérde­zőknek kérdéssel kell, lehet vá­laszolni, melyik jobb: elhelyez­kedni nem tudó 24—25 éves ál­lástalan diplomásnak lenni vagy 18 éves korban úgy módosítani az érdeklődést és pályaválasz­tást, hogy az mind az egyén, mind pedig a társadalom egé­sze számára hasznos és kielégítő legyen? Anélkül, hogy az életről vallott elveiben bárki megalku­vásra kényszerülne, a társadal­mi munkamegosztásba való be- leilleszkedés tekintetében ma még igen gyakran elkerülhetet­len bizonyos fokú kompromisz- szum. Annál is inkább szükség- szerű ez, mert hiszen szerte az országban évek óta hiány van magas képzettségű szakmunká­sokban. és ide még most is ke­vesebb a jelentkezés, mint amennyit ezek a szakmák fe] tudnának venni. Aki pedig a szakmai képesítés megszerzése után is ragaszkodik eredetileg elképzelt hivatásához, az a szo­cialista oktatási rendszer lehe­tőségeivel élve, később is meg­szerezheti az ahhoz szükséges diplomát. Szamos Rudolf

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents