Békés Megyei Népújság, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-16 / 269. szám

1968. november 16. 4 Szombat Fafaragások, népi építészeit fotók Kiállítás a Békési Múzeumban A Békési Múzeum három ter­űiében november 10 óta fogadja a látogatóit, a helyi fafaragók munkáit, valamint a népi építé­szeti és fejfa-fotókat bemutató \ kiállítás. Amint arról a televízió vasárnap beszámolt, a kiállítás legérdekesebb darabjai Szikszay Sándor aranykoszorús mézeskalá- csos mester keze munkáját dicsé­rik. Az 1921-ben készült mézes­báb minták mellett, a helyi cukrászüzem jóvoltából, a látoga­tók a formákkal készíthető mé­zes bábokat is megtekinthetik a vitrinekben. Szikszay Sándor egyéb használati tárgyait (suly­koló, csizmahúzó, fokos), a precíz, szép kidolgozás és a helyi díszítő motívumok felhasználása jellem­zi. Noha a mester már 20 éve ha­lott, nevét és kezének művészi faragványait híven őrzik a mú­zeumban. A kiállítás érdekes, reprezenta­tív darabja a Szendrei Lajos ké­szítette gazdag faragású, tükrös díszdoboz, amely a millenniumi év óta ejti ámulatba a szakértőket, laikusokat egyaránt. A mai békési fafaragók közül Gregor Mihály tsz-tag finoman cizellált díszdo­bozai keltenek feltűnést. A ki­sebb használati tárgyak bemuta­tóját a régi Békés bútordarabjai­nak a kiállítása teszi egységessé. Látható a régi, nevezetes tulipá­nos ládák elődje, a kézi faragás­sal díszített egyszínű, fehérneműs- láda. Az ülőbútorok, a régi mes­terek fantáziáját és alkotókedvét dicsérik. A kiállítás termeinek falát Már­ton László népi építészeti és fej- fa-fotói díszítik. A békési folklo­rista, mintegy két tucatnyi fotó­jának összeállításakor is a teljes­ségre törekedett, hogy minél ár­nyaltabban és sokoldalúbban mu­tassa be a régi, hagyományos há­zakat, kapukat és az egyéb, ma már muzeális értékűnek számító építészeti alkotásokat. A kiállí­tás december 7-ig tekinthető meg. (br) Jancsó Adrienne előadói estjei „Testvérkezet!” címmel Jancsó Adrienne Jászai-díjas művésznő tart előadód esteket a Békés, me­gyei Irodalmi Klubokban száza­dunk román és a romániai ma­gyar lírából november 18 és 23 között, A megyénkben már többször szerepelt és ismert művésznő hét­fői programjában a békéscsabai leánykollégiumban, a sarkadi könyvtárban és az orosházi járási könyvtárban mutatja be műso­rát. Konferencia a műszaki és gazdasági szakemberek munkájának szervezéséről Pénteken reggel a Technika perspektivikus feladatokra a mun- Házában olyan konferencia kéz- I kaidőnek átlagosan csak 8—10 dődött, amelyet tulajdonképpen százaléka maradt. egy-két évvel ezelőtti vizsgálat alapozott meg. Akkor ugyanis a műszaki és természettudományi egyesületek szövetségének ipar- gazdasági bizottsága felmérte há­rom iparágban és különböző ter­vezőintézetekben mintegy 70 igazgató és főmérnök munkaide­jének felhasználását. Kiderült, hogy az igazgatók és a főmérnö­kök munkaidejének megközelítő­leg a felét apró, mindennapi operatív teendők kötik le, a Film az ötvenéves pártról „...és milliók leszünk” címmel film készült a MAFXLM katonai stúdiójában a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja megalakulásá­nak 50. évfordulója tiszteletére. Kolonits Ilona rendező három tételben dolgozta fel a párt meg­alakulását, harcait, jelenét. A „Hej kenyér...” című első tétel a munkásmozgalom kezdeti idősza­kából származó múzeumi tárgya­kat, rekvizitumokat mutat be, s a néző elé tárja a korabeli for­radalmár képzőművészek — Der- kovits, Mészáros, Poór — több alkotását. A második tétel, a „Nézd a mi hadseregünket...” a kommunisták illegalitásban vég­zett veszélyes munkáját tükrözi, míg a harmadik tételben híradó­felvételekből és film-dokumentu­mokból áll össze a felszabadu­lást követő évek, a közelmúlt és napjaink pártéletének képe. Az új mechanizmus viszonyai között halaszthatatlan követel­ménnyé vált ezeknek a rejtett tartalékoknak a feltárása és a népgazdaság szolgálatába állítása. A pénteki konferencia éppen erre akarja széles körben ráterelni a figyelmet. Több száz érdekelt szakember jelenlétében négy elő­adás alapján vitatják meg a mű­szaki és gazdasági szakemberek foglalkoztatottságának gazdasá­gossági, pszichológiai és szocioló­giai kérdéseit, valamint a szelle­mi munka szervezésének és veze­tésének problémáit. (MTI) Gárdonyi Géza: CCRI CSILLAGOK Feldolgozta: Márkusz László. Rajzolta; Záród Ernő. Huszonnyolcezer pedagógus üdült az idén A Pedagógusok Szakszervezeté­nek Központjában elkészült az idei üdültetés „mérlege”, kitűnik, hogy ebben az esztendőben szak- szervezeti üdültetésben több mint 28 000 pedagógus és családtagja vett részt, örvendetes, hogy kö­zülük a korábbi éveknél jóval többen üdülhettek családtagjaik­kal együtt. Az összlétszámból 11 ezren a SZOT-tól, 17 ezren pedig a szakszervezettől kapták a be­utalót. Az idén a múlt esztendei 2100-zal szemben 2500-an vehet­tek részt külföldi csere-, illetve turistaüdülésben. A mélypontról felfelé igyekeznek Érdeklődéssel és vegyes ér­zelmekkel tettem eleget Daniss Győző elvtárs szíves meghívásá­nak, amikor részt vettem a Bé­kés megyei Jókai Színház pártve- zetőség-választó taggyűlésén. Az érdeklődés abból származott: va­jon a megváltozott személyi kö­rülmények mennyiben erősítet­ték vagy esetleg gyengítették a sok „vihart” átélt alapszervezet tevékenységét. És ehhez kapcso­lódott a vegyes érzelem, hiszen jó két évvel ezelőtt Mélyponton címmel írtam cikket az akkori hibákról, a pártszervezet gyenge­ségéről. Azóta is éreztem baráti be­szélgetéseken és vitákon, hogy vannak emberek, akik szinte szentségtörésnek, a színház „hi­telrontásának” vették megjegyzé­seimet. Pedig mindazt, amit ak­kor leírtam — ismerve a mű­vészeti élet belső feszítő problé­máit — a legjobb segítőszándék­kal tettem. Magam is híve és rajongója vagyok a színházi mű­vészetnek, de úgy érzem, nem elég a mai ember külső megfor­málása, hanem az alkotó — je­len esetben a színművész — esz­mei, világnézeti meggyőződése is döntő. Ezt a gondolatot formázta vezetőségi beszámolójában Daniss Győző párttitkár, amikor hangoz­tatta: — Az eszmei, esztétikai igény feladása nélkül, a jövőben jobban figyelembe kell vennünk a közön­ség igényeit, meghallgatni véle­ményét És itt rögtön hozzáteszem: a je­lenlegi műsorpolitika már kezd a közönség igényeihez alakulni, és nem a felettes szakmai szervek­nek, hanem az eszmei mondani­való erősítésével, a nézőknek akarnak játszani. Azoknak, akik évekkel ezelőtt érdeklődve, rend­szeresen látogatták az előadáso­kat. Az elmúlt egy-két évben azonban minden igyekezet és di­cséretre méltó törekvés ellenére is, egyes darabok műsorra tű­zése nem járt közönségsikerrel. Sajnálatosan, ugyanerre az idő­szakra esett a sokat vitatott nagy számú művészcsere is, ami sem a pártszervezet, sem a színház munkájában nem maradt nyom­talanul. Ezek a jelenségek azután egyes esetekben inkább taszítot­ták, mint vonzották a nézőket. És az ilyen helyzet kialakulásá­nak akarva-akaratlanul a szín­ház párttagjai is részesei lettek. A vezetőségi beszámoló, majd az azt követő vita is mutatta, ér­zik és tudják az alapszervezet kommunistái, hogy legelőször is az alapszervezet egységét, egy­öntetűségét és tekintélyét szük­séges megteremtem. Elhangzott olyan vélemény, hogy minden fontosabb, színházat érintő kér­désben a pártvezetőség és a tag­ság ne csak tudomásul vevő, ha­nem aktív formáló legyen. Mint másutt, a színháznál is biztosítsák a párttagok javaslattevő és kri­tikai jogát. EZ 3 jog nagyfokú köteles­séggel és felelősséggel is jár, ezt hangoztatta a városi pártbizott­ság képviselője, Vrbovszki György elvtárs is. Helyesen mondták a felszólalók, hogy a viták ne váljanak szemé- lyeskedővé, vagy ne üssenek visz- sza arra, aki valamit szóvá tesz. | A vita az egész kollektíva érde­keit szolgálja. Olyan légkör meg­teremtését sürgették, ahol bárki szabadon, pártszerűen nyilvánít­hatja véleményét. És még hozzá­teszem: az lenne az egészséges, ha ezt a véleményt a szakmai­gazdasági vezetés igényelné Is. Amit ma még nem eléggé lehet tapasztalni. Néhány megjegyzést a felszóla­lásokból : Pallag Sándorné: Az elmúlt években bemutatott drámák nem mindegyike hozott közönségsikert, i A színház pedig „társasjáték”, melyhez kettő kell: jó darab és közönség... Szilágyi Péter: — Helyes, hogy a pártvezetőség a nézők vélemé­nyét is elmondta. E téren — a j közönség és a színház kapcsolatá- ! nál — van bőven tennivaló. A mun- I kás-, paraszt- és művésztalálkozó­kat újból folyamatosan kellene szervezni. Egyúttal jó volna azt is elérni, hogy minden párttag, dolgozzon bármilyen beosztásban, I legyen agitátora a színháznak. I felszólalásokból kiraga­dott néhány mondat is mutatja, hogy hangzottak el hasznos ja­vaslatok és vélemények. Mind­ezek ellenére azonban volt a taggyűlésnek egy „szépséghibája”. A jelenlevő művészek közül az érdemi vitában senki sem nyil­vánított véleményt. Ez pedig a pártvezetőség minden igyekezete és jóakarata mellett is szemlél­tetően mutatja, hogy a felfelé vezető út nem sima... Pankolai István VÁRNAGY EGY ARANYTÁNYÉR ELLENÉBEN MÉöENG' TÖRŐK JANCSI CSAK NÉZTE A MEGÖREGEDETT, FAKÓ ARCOT EGY MÁJUSI DÉLUTÁN hite* IFJÚ ÉS EGY Áz olasz Énekesek tőrök Bálintnak is Énekeljenek néhány strófát. ■■ LÁNY JflENT MEG,/ HÉTTORONY KAPUJA ElOTr. DALOLJATOK HATt EBADTA KOMED/ASA// MEGÁLLJi , APAM. EDESAPÁ T , OLASZ \ Énekesek VAGYUNK. ... DE NEM NYÍLT DALRA A SZÁJ, 5 NÉMA MARADT A KOBOZ 15. w H ' V ' '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents