Békés Megyei Népújság, 1968. november (23. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-16 / 269. szám

1!>68. november 16. 5 Szombat Alapozzák az ország legnagyobb timföldgyárát Megkezdték az Ajkán épülő új timföldgyár alapozási munká­latait. Évi 240 ezer tonna kapacitással, ez lesz az ország leg­nagyobb ilyen létesítménye. A 2 milliárd forintba kerülő új gyárban, a tervek szerint, 1972 közepén indul meg a termelés. (MTI fotó — Kovács Sándor felvétele) Több ezer embert érint: Hogyan oldják meg a csökkent munkaképességűek foglalkoztatását? A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa a megyei tanács munka­ügyi . és egészségügyi osztályának a segítségével, megvizsgálta, ho­gyan hajtják végre a vállalatok a csökkent munkaképességű dolgo­zók foglalkoztatását célzó rende­letet A tegnap lezajlott elnöki ülésen — egyéb napirendi pon­tok mellett — megvitatták az el­lenőrzés tapasztalatait. Annál a 11 vállalatnál, ahol megfor­dult a vizsgáló bizottság, általá­ban megnyugtatóan halad a ren­delet végrehajtása. A rehabilitá­ciós bizottságok — melyekben helyet kapott az üzemorvos és az szb képviselője is — elkészítették a csökkent munkaképességűek nyilvántartását és feltárták azo­kat a munkahelyeket, amelyeket betölthetnek. A Gyulai Harisnyagyárban például válogató brigádot szer­veztek a csökkent munkaképessé­gűek foglalkoztatáséra, a Békés­csabai Kötöttárugyárban szem fel­szedő, gépjavító munkakört lát­hatnak el ülve, Békéscsabai Férfi- fehérneműgyárban pedig a varró­szalagok mellett kisegítő munkát végeznek. Sajnos, igen kevés vállalatnál szervezték meg a csökkent mun­kaképességűek átképzését. A szórványosan jelentkező jó pél­dák közül a vizsgálat jegyzőköny­ve kiemeli a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatot, ahol az egyik dolgozónak lehetővé tették, hogy megtanulja a gépkocsiveze­tést, és így megszabaduljon az egészségre ártalmas égetőkemen­ce melletti munkakörétől. A gyu­lai húsüzemben kazánfűtőből hűtőgépkezelőt képeztek. Feltárta a vizsgálat, hogy so­kan letagadják a betegségüket, mivel a könnyebb munkahely ál­talában keresetcsökkenéssel jár. Különösen azok az idős dolgo­zók idegenkednek az áthelyezés­től, akik a nyugdíjkorhatárhoz közelednek és igy igen fontos szá­mukra, hogyan alakul az utolsó évek fizetési átlaga. Bár a rendelet lehetővé teszi, hogy ilyen célra anyagi támoga­tást is igényeljenek, a vizsgált vállalatok egyike sem hozott lét­re olyan speciális üzemrészt, ahol csoportosan foglalkoztathat­ná csökkent munkaképességű dol­gozóit Mindössze az Orosházi Üveggyár, illetve a tégla- és cse­répipari vállalat távlati terveiben szerepel ilyen műhely létesítése. Külön kiemeli a jelentés — és ezt támasztják alá az elnöki ülés vitájában elhangzottak is —, hogy a szakszervezet mellett az üzemi orvosok is sokat tehetnek a csökkent munkaképességűekért. Ahol a rászorulók személyes Is­merősei az üzemi orvosnak, mint például a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál, könnyeb­ben megelőzhetik a dolgozók idő előtti kifáradását, megbetegedé­sét, sérülését. Ugyanakkor az egész üzemet ismerő orvos hasz­nos javaslatokat tehet a rehabili­tációs bizottságnak a csökkent munkaképességű vagy rokkant dolgozók elhelyezésére. A vizsgálat főleg a munkaii- szonyban levő csökkent munka- képességű dolgozók helyzetével foglalkozott. Nem szabad elfelejte­nünk azonban azt sem, hogy a megyében jelenleg is több mint ezer hasonló sorsú ember vár munkára. Számukra néhány spe­ciális vállalat létrehozása jelente­ne megoldást. A megyei tanács foglalkozik a kérdéssel, több háziipari szövetkezettel tárgyal úgynevezett „célszövetkezetté” való átalakításukról és igyekszik előteremteni a szükséges pénz­ügyi alapot is. B. D. Kalandorok Habsburg-komédia sok szereplővel o E tUl-ténelmi jegyzetet Nemes Dezső: „Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Magyarországon" című könyvének, az iM4-es 17-es Tolnai Világlapok, valamint a korabeli és napjainkban meg­jelent különböző sajtók, sajtószolgálatok köz­leményeinek felhasználásával összeállította: Rocskár János A megállapodás megszületett. Röviddel később a Vatikán megbízásából külön futár szá­guldott Londonba Churchillhez, hogy a Spelmann-vlzit eredmé­nyeiről tájékoztassa. Churchill, alá akkoriban éppen azért har­colt Roosevelt elnökkel, hogy ne a katonailag döntő nyugati fronton, hanem a szovjet had­sereg előnyomulásának eltorla­szolása céljából, a Balkánon szólljanak partra a szövetséges csapatok — helyesléssel fogadta a tervet... Így hát egy fényes egyenruhá­ba öltözött amerikai parancsőr- tiszt néhány héttel később már egy sovány, angolbajuszos urat kalauzolt végig a Pentagonon az amerikai hadügyminisztérium bonyolult folyosórendszerén. Ki­nyílt a vezérkari főnökök irodái felé vezető rácsos ajtó és az an­golbajuszos úr — Habsburg Ot­tó — belépett a szentélybe. A szentélyben folytatott tárgyalá­sokon úgy határoztak: megala­kítják az úgynevezett „Habs- burg-légiót”, hogy a háború vé­gén a „dunai föderáció” létre­hozását megelőző politikai har­cokban a Habsburgok nagyobb erővel léphessenek fel. Voltak persze bajok is. Ilyen baj történt a Habsburg-ház egyik Dél-Ame- rikában élő sarjával, bizonyos Albrecht nevű főherceggel (nem azonos a Magyarországon ismert Albreeht-tel). Ezt az urat a Pentagon és Ottó a Habsburg- légió élére szemelte ki „fővezér­ként”. Az amerikai hadsereg szabályai azonban megkövetelik „egy kis szellemi vizsga” letéte­lét. A vizsgakérdések közül a közlegényeknek legalább 45 kér­désre, a tisztjelölteknek 125-re kell felelniük. Ezek persze nem valami egyetemi kérdések s Al­brechtét ráadásul igazán úgy kérdezték, mint a kis főherce­get a közismert viccben. A vizs­gán azonban így is megbukott. A Pentagon ajánlása ellenére sem tudott 42 kérdésnél többre válaszolni. A „pótvizsgán” aztán még rosszabbul szerepelt. A Habsburg-légió így hát fővezér nélkül maradt. Ez persze inkább mulatságos, mint fontos epizód. Az igazán fontos az volt, hogy a külföldön élő osztrákokból csak alig né­hány tucat embert tudtak össze­verbuválni, aki hajlandó lett volna csatába menni a Habs­burgokért. Ennél is komolyabb „baj” volt Roosevelt elnök el­lenállása, aki nem nagyon sze­rette a királyokat — és ráadásul a katonai helyzet követelményei­nek megfelelően Nyugat-Euró- pában akart partraszállni. Roosevelt győzött, a Habs­burg-légió terve megbukott. A háború nem a „dunai föderáció” és az európai monarchisták száj­ízének megfelelően alakult. Bé­cset és Berlint a szovjet csapa­tok foglalták el és a jaltai érte­kezlet Ausztriát is megszállási zónákra osztotta — kimondván azonban, hogy semmiképpen sem a Habsburgok hatalmát, ha­nem a Hitler által 1938-ban el­taposott Osztrák Köztársaságot kell újjáéleszteni... De a kulisszák mögött tovább folyt a Habsburg restauráció kí­sérlete. Közvetlen Roosevelt ha­lála után, 1845 májusában Ottó újra elérkezettnek látta az időt, hogy új esélyeket . .látsszon” meg * „Egy napsütéses májusi na­pon Insbruck közelében, az ausztriai—amerikai zóna hatá­rát őrző hórihorgas tábori csendőr gondterhelten tolta fe- jebúbjára az MP feliratú acél­sisakot. Két civil úr állt előtte. Az egyik, aki még mindig so­vány volt és még mindig kis angol bajuszt viselt, lebilincselő mosollyal egy egész útlevél kö- teget terített ki a katonai csend­őr elé, mint valami kártyacso­mót. Kezében legyezőszerűen szétnyitva egy belga, egy mo­nacói, egy magyar, egy spanyol útlevél sorakozott és ráadásul még a szuverén Máltai Lovag­rend útlevele is, amelynek va­lamilyen ősi feudális rendelke­zés alapján még mindig joga van útleveleket kiadni. Ennyi útlevél előtt egy amerikai tábo­ri csendőr sem maradhat érzé­ketlen. különösen, ha azok az útlevelek mind olyan szép és bonyolult névre szólnak, mint „Habsburg Lotharingiai Ottó”. — számol be a korabeli lap. így utazott be Ottó Ausztriá­ba, ahonnan az 1919-es osztrák kormány határozata kitiltotta. Ez a határozat akkor született meg, amikor apja. Károly el­hagyta Ausztriát. Utána az Oszt­rák Köztársaság 1919. április 3- án jogerőre emelte az úgyneve­zett Habsburg-törvényt. Ennek a törvénynek híres második paragrafusa mind a mai napig kulcsa a trónkövetelő tevékeny­ségének. Érdemes hát szó szerint ide iktatni: „Ausztria biztonsá­gának érdekében a korona egy­kori viselője és a Habsburg Lotharingiai Ház többi tagja, amennyiben kifejezetten nem mondanának le a Házhoz való tagságukról és az abból fakadó uralkodási igényükről és ki nem nyilvánítják állampolgári hűsé­güket a köztársasághoz, az or­szágból kiutasíttatnak. Annak megállapítása, hogy egy ilyen nyilatkozat elegendőnek tekint­hető-e, a szövetségi kormány és a parlament együttes hatásköré­be tartozik.” Évtizedekig békében nyugo­dott ez az okmány az osztrák parlament irattárában. senki sem törődött vele. hogy Zita, az özvegy ex-császárné (már el­hunyt) szinte fanatikus kitartás­sal neveli Ottót a trón vissza­szerzésére s hajszolja végig Spanyolország és Belgium egye­temein. Lényegében ennek az okmánynak az alapján utazha­tott be Ottó Ausztriába. Fivéré­vel, Róberttel együtt a határ ausztriai oldalán kocsit béreit és az insbrucki Kreid szállodá­ba hajtottak. A szállodás hódo­latteljes hajlongások közepette vezette be vendégeit az Inn fo­lyóra nyíló legszebb erkélyes szobába. Ottó pedig nyomban bezárkózott fivérével, Aktatás­kájából finom levélpapír került elő, amelynek belső sarkába az osztrák császári és a magyar királyi korona domborművű le­nyomata ékeskedett. Törvényte­lenül osztrák területre lépve, ennek a trónkövetelésnek is be­illő levélpapíron írta meg neve­zetes levelét Trumann amerikai elnökhöz, Roosevelt utódjához. Ottó nem kevesebbet követelt, mint azt, hogy „az amerikaiak ne ismerjék el az új Osztrák Köztársaság Bécsben megalakí­tott központi kormányát”, amely Renner szociáldemokrata politi­kus vezetése alatt állott. Ottó azt követelte Trumanntól, hogy ehelyett a nyugati megszállási övezetben „létesítsenek erős tar­tományi kormányokat”. A levél világossá tette, hogy Ottó ideiglenesen a megszállási zónákra osztott Ausztria szétta- golásába is beleegyezik, s poli­tikai akciójának célja a köztár­sasági kormány szétverése, majd a politikai befolyás megszerzé­se a nyugati övezetekben meg­alakítandó tartományi kormá­nyok felett. Alig küldte el a sok útleveles Ottó a Trumann- hoz intézett levelet — egy má­sik címeres levélpapíron „kiált­ványt” fogalmazott meg az „osztrák néphez”. A Renner- kormány a megszálló hatóságok­hoz fordult, s azok nyugati tag­jai az 1945-ös hangulatban iga­zán nem tehettek egyebet, mint kiutasították osztrák területről a hívatlan látogatót... Ezzel végződött a második vi­lágháború után felélesztett Habsburg Ottó hadművelete. S a makacs trónkövetelő kényte­len volt útrakélni a háború utáni Európában, hogy újabb támoga­tók után nézzen Az újabb támo­gatók hamarosan jelentkeztek is. (Folytatjuk) Hegalakult a Hazafias Népfront mezőgazdasági bizottsága Felhívjuk Gyomé lakosainak ügyeimét, hogy a Zsófia majori gátőrtelepen kW-os légvezetéket, valamint a hálózatot készült 2U szekunder­teszíiltség alá helyeztük A vezetékek érintése életveszélyes és halálos! BÉKÉS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT. 19196 Az elmúlt napokban Békéscsa­bán a Hazafias Népfront megyei titkárságán tartotta alakuló ülé­sét a mezőgazdasági bizottság. A népfront már több év óta közreműködött mezőgazdasági üzemi szakkörök, tsz-tapasztalat- cserék, házikertek hasznosítása, jogpropaganda előadások és a szocialista brigádok szervezésé­ben. Azonban ez a tevékenység nem volt folyamatos, sok esetben csak néhány lelkes ember akció- jaira szűkült le. A most megalakult bizottságra hárul az a feladat, hogy éves munkaterv alapján, a népfront | sajátos eszközeivel terjessze a i mezőgazdasági szakismereteket, 1 megvizsgálja a falu egyes gazda- ! ság- és társadalompolitikai jelen­ségeit. Megállapításaik alapján I javaslatokat tesznek az illetékes | állami és társadalmi szervek ve­zetőinek a munka megjavítására. Arra törekednek, hogy az állami feladatok megoldását társadalmi ' összefogással is biztosítsák. A megalakult mezőgazdasási I bizottság megyei elnöke Timkó ! Béla, a Szabadkígyósa Mezőgaz- i dasági Technikum igazgatója, tit­kára pedig Csicselv Mihály, í HNF munkatársa lett.

Next

/
Thumbnails
Contents