Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-10 / 238. szám
IMS. október 10. 4 Csütörtök Nemzetközi levelezés Mikes Kelemen munkásságának tanulmányozására A battonyai Mikes Kelemen Gimnáziumban már eddig is sok értékes anyagot gyűjtöttek össze névadójuk életéről, munkásságáról. A gimnázium folyosóján fényképek, írásos emlékek láthatók Mikesről. A gimnázium tanári kara és diáksága azonban még többet szeretne tudni II. Rákóczi Ferenc hűséges munkatársáról, ezért nemzetközi levelezést folytatnak. Többek között Törökországból kaptak értékes anyagokat a névadóval kapcsolatosan, de bensőséges barátságot kötöttek Zágon egyik iskolájával és a Romániában élő Veress Dániel íróval. Kolozsváron ugyanis hamarosan bemutatják a Magyar Színházban Veress Dániel Mikesről írt történelmi drámáját s a teljes szöveget megkapták a szerzőtől. A Külkereskedelmi Minisztérium segítségével kapcsolatot teremtenek Prof M. Tayyib Gökbil- gin török nyelvésszel, a magyarok nagy barátjával, aki több érdekes tanulmányt írt már Mikesről. Az ankarai követség is megígérte a támogatást s tabló készülhet Bat- tonyán arról, hol, hogyan élt, mit dolgozott Mikes Kelemen a száműzetés éveiben. A battonyai Mikes Kelemen Gimnáziumban ezenkívül Mikes- jelvényt és emlékplakettet készíttetnek a kiváló tanulók jutalmazására. Elhatározták azt is, hogy Zágonnal folytatnak levelezést mikesi stílusban. Ha meglesz a 207 levél — évek múlva természetesen — könyv alakjában kiadják. A leveleket pályázatra ír- ! ják s csak a legjobbak kerülnek elfogadásra. A névadó életének ta- j nulmányozása a hazafias és internacionalista szellemben való nevelés egyik jó eszközének bizonyult a három nemzetiségű Bat- I tonyán. A. R. A népdal a lélek virága Látogatóban Dutkon Lászlónál Lakásán kerestem fel volt tanáromat, Dutkon Lászlót, a szarvasi óvónőképző énektanszékének vezetőjét. Nagyon nehezen indult a beszélgetés. — „Miért éppen rólam ír?” — kérdezte. Már-már úgy tűnt, semmi sem lesz a riportból. Egy-két gondolatot, adatot azonban sikerült lejegyeznem noteszembe. Laci bácsi 56 évét az ősz hajszálak jelzik. Mi, távolról, mégis a korát meghazudtoló fürgeségéről ismertük fel. A vizsgák idején kedvességével, biztatásaival tudta feloldani idegességünket, izgalmunkat. Tanítóként kezdte 1932-ben. Állandóan tanult, képezte magát, így tanár, majd szakfelügyelő lett. Öcsöd, Békés, Budapest, Szarvas voltak életének egy-egy állomásai. Szivesen emlékszik vissza kedves tanáradra, akik segítették a népdalok megszerettetésében. így Kodály Zoltánra, Bárdos Lajosra, Adám Jenőre. Tizenöt évig aktív folklorista,» több mint kétezer népdalt gyűj- * tött össze. A népdal a lélek virá-J ga. Életünket tartalmasabbá, szeb- * bé, gazdagabbá teszi — mondja.» Hogy önmaga helyett munkájá- * nak kis töredéke beszéljen, elébem f tesz egy bekötött könyvecskét. Bé-1 késen összegyűjtött 120 magyar! népdalt tartalmaz. Kodály Zoltán í 75. születésnapjára készült. Kollé-t gájával, Szűcs Gyulával közösen | 10C mai népdalt fordítottak ma- ♦ gyárrá. Régi diákjaival élénk le-i velezést folytat, akik igyekeznek! gyűjtő munkájában segíteni. t Előttem a balkányi Fejes Máriái levele, aki a nyári gyakorlaton, aj más vidéken nem ismeretes 11» mondókát küldte el Laci bácsi- ♦ nak. A népdalgyűjtés nem öncél, I veszendő értékeket mentenek meg J leendő óvónőink, önmaguknak isj hasznos szórakozás, de haszna van 4 a tudománynak is, mert fel-f térképezik az országot*— mondja.» A folklórt így bevezetik a peda-| gógiába is, a zenei nyelv mégis-» mertetésének gyökere lesz. Az összegyűjtött népdalokat az» intézet szeretné kiadni. Másik újt dolog, az óvoda-múzeum létesíté-» se. Ismét levél bizonyítja az óvó-I nők bekapcsolódását ebbe a mun-t Icába. Régi óvodai szemléltető esz-íj közök, bútordarabok, óvodai fo-I lyóiratok, cikkek érkeznek az intézetbe. Ezek felajánlását, elküldését a megye minden óvónőjétől szivesen veszik. — Min dolgozik most Laci bácsi? — érdeklődöm. — Forrai Katalin vezette ének szakbizottság tagjaként az új ének-, zenekönyvön. Kutatjuk, mire van szükségük a gyermekeknek, az életkori sajátosságokat figyelembe véve, milyen könyvből ismerhetik meg legjobban a zene alapjait. Az új óvodai program szerkesztő bizottság tagjaként is rengeteg munkája van. Gépelt oldalak halmazát mutatja. Ezekhez még nyolc oldalnyi javaslatot írt. A módszereket javítjuk — a módszer nem tudomány, fejleszteni. fejlődni kell — búcsúzik. Munkájához jó egészséget, töretlen munkakedvet kívánunk Laci I bácsinak! (K—a) 14. Az új öltöny Lidumsz őrnagy már második hete feküdt a kórház sebészeti osztályán. Zarinys golyója a bal lábát találta el, és enyhén megsértette a csontot. ...Mindez olyan hirtelen történt. Éppen, amikor el akarta állni a menekülő kém útját. Za- rinysnak azonban még volt ideje lőni. Az első pillanatban, amikor a váratlan erő földre taszította, Lidumsz nem érzett fájdalmat. De még mindezt át sem gondolhatta, amikor Zarinyst elfogták és kocsiba tuszkolták. Alksznisz alezredes, hogy megállítsa a vérzést, hamarjában egy szijjal szorította el a térd felett Lidumsz lábát. Azután elkísérte az őrnagyot a kórházba, s mindaddig haza se ment, amíg az orvosok meg nem vizsgálták és veszélytelennek nem nyilvánították a sebet. Attól kezdve is mindennap meglátogatta Lidumszot. akinek ágya mellett minden alkalommal ott üldögélt egy idős, ómódi ruhát viselő asszony, az édesanyja. Hogy ne izgassa fel a kisöreget, Lidumsz azt mondta: a tornateremben esett le a nyújtóról. Füllentésébe beavatta az orvosokat, s természetesen az alezredest is. Most, hogy a sajgó fájdalom alábbhagyott, Lidumsznak különösen nehezére esett a kórházban lennie. Egyre gyakrabban Egyszál „Hinni alcar-e, mer-e, végül enged-e az igazmondás erejének" az ember, aki ott ül a nézőtéren? — kérdi Rajjal Sarolta mintegy önmagától az Egyszál magam műsorfüzetében közölt vallomásában. Minden írót hasonló kérdés marcangol, ha művével azok elé lép, akiknek és akikért íródott: megértik-e szándékait, törekvéseit, katalizátorrá válik-e gondolata, amit közöl, mert a vágy, hogy közölje, nem hagyta nyugodni, írnia szükségeltetett. Olvasva Raffai Sarolta regényét, melyből a dráma megszületett, már az volt az első benyomásom (és mások is így mondták), hogy ez a talán Kaffka Margit után a legasszonyibb írónőnk irtózatosan rátapánt a lényegre, a jelenségek vibrációja mögötti mozdulatlanabb valóságra, mely iszonyú gyötrelmesen változik, nemesedik csak. Az élet Raffai Sarolta legényében és most már színpadán nem sétagalopp, nem görögtüzes diadalát, ahol mintegy misztikus, felsőbb parancsra minden gond és nehézség nélkül szebbül, válik emberibbé a környező valóság — sem az élet. sem Raffai nem ismer ilyen világot, és a mi világunk sem ilyen. Hát akkor milyen? Az Egyszál magam az írónő szubjektumán átszűrve a mélyebben mozgó valóságot rakja újra össze teljes képpé. Ebben a világban él Anna, a játék főhőse, ebben a világban gyötrődik és mosolyát, ritka mosolyát is ez a világ fakasztja. A regény egyik kritikusa az ötvenes évek magyar valósága „félelmetes hitelességű látleletének” értékeli a művet, a dráma-variáns még ezt a félelmetes hitelességet is tovább fokozza a színpad varázsával, a közvetlen, megelevenedő élmény erejével. Jogosan kérdezi Raffai Sarolta, hogy a néző, ott lenn a széksorokban, akar-e hinni, mer- e hinni neki és enged-e az igazmondás erejének? Mert valóban nincs kitérő: akár igy, akár úgy, akár kevesebb vagy több azonossággal tapadva, mindenki élete ott van a színpadon, ott vagyunk mi is Annák, Gáborok, Dömökök és Babák, ha úgy tetszik, még most, a dráma kimondott ideje, az ötvenes évek eleje után is: A shakes- peare-i tükör szinte hibátlan foncsora villan szembe a nézőtérmagam rel jelenetről jelenetre, fényében olyan mélységes igazságokat hordozva, melyek lélegzetállító pillanatokkal ajándékozzák meg az embert. Az írónő fő érdeme az a kitapintható, sőt nyilvánvaló kon. taktus, mely a függöny felfutása után azonnal megragadja a nézőt, és többé el nem engedi. Az átélt élmény hőfoka munkál itt elsősorban, az írói szubjektivitás teljes azonosulása azzal a társadalmi tudattal, mely szomjúhozza az igazmondást, a személyi kultusz éveinek újragondolását. Raffai műve azonban még ebben is j több a hasonló indítékú műveknél : egyetlen ember sorsa legalább annyira fontos számára, mint a személyi kultusz árnyé- kos világának újbóli megméretése, más szóval: Anna sorsa számára az első; és a közeg, a magyar valóság „félelmetes hitelességű látlelete” kissé másodlagos vagy egyszerűen magától értetődő. Amennyire ez nem baj, annyi veszélyt is rejt magában: akad nyoma olyan érzésnék, hogy Anna sorsa saját mikro-világában nem kötődik elég szállal a makro-vi- lághoz. De amikor a kör bezárulni látszik, az önmagát gyötrő, j tisztább, nemesebb — egyetlen ! gyönyörű szóval: emberségesebb j életet kereső Anna sorsa beteljesedik, újból ránk tör a csalhatatlan megérzés: ez az asszony olyan valóságban csak így élhetett. És mégis érdemes megállíthatatlanul, önmagunkat legyőzve és felemelve a tisztább, tartalmasabb, nagyobb életért küzdenünk, s nincs ár, mi sok lenne a megrekedt életek kiszabadításáért, a hatalommal való visszaélés pőrére vetkőztetéséért, ha megadni elénk áll érte az élet. Lehet, hogy így mindez túlságosan patétikus- nak tűnik, de Raffai Sarolta azért j kérdezni: hinni akar-e, mer-e, végül enged-e az igazmondás ereje- j nek, aki ott ül a nézőtéren és egy magyar falu tantestületének, pe- j dagógus-családoknak teljes fel- ■ bomlását látja, követi nyomon? j Máté Lajos volt a rendező. Minden idegszálával — hiszem, mert így láttam — az igazmondás erejének kiteljesítésére tőre- I kedett. Tette ezt nagyvonalúan és j aprólékos kimunkálásokkal is, ha kellett, ennek köszönhető, hogy a j színpadon megelevenedő valóság í emberi alakjai hitelesek. Anna: I. SATUN ÓVSZ KIJ: ClILL EZREDES KUDARCA hozta szóba kiírását, s Alkszniszt állandóan a Zarinsy-ügy eredményéről faggatta. De az alezredes minduntalan másra terelte a szót. Csak egyszer mondott annyit: — Ne izguljon, Lidumsz. A munka megvárja. Nagyon érdekes és felelősségteljes feladat váz* magára. De erről majd később Egyelőre gyógyuljon meg... És eljött a nap. amikor Lidumsz, bár még kissé bicegve, újra megjelenhetett az alezredes szobájában. — Üdvözlöm felépülése alkalmából — Alksznisz megölelte a fiatalembert. — Most már tárgyalhatunk a munkáról. Foglaljon helyet — mondta Alksznisz, miközben vaskos dossziét kerített elő. — Űj ügybe kezdünk, amiben különleges megbízatást teljesíthet... ...Elegánsan öltözött fiatalember lépett be a ruhaszalonba. — öltönyt szeretnék csináltatni — fordult az eladónőhöz. — Ma már nem veszünk fel rendelést! A fiatalember elkeseredett: — Most mit tegyek? Holnap elutazom. Nem lehetne valahogy mégis felvenni a rendelést? Megbeszélem a vezetővel. A fiatal férfinek nem volt szerencséje: a vezető a központba ment. Az irodában csupán egy molett, kedves arcú gépírónőt talált. A fiatalember tétovázva toporgott egy darabig, majd hozzáfordult : — Magához jöttem. — Hozzám? — csodálkozott el a nő. — Igen, magához, — ismételte a fiatalember. — Az együttérzést keresem magában. Okvetlenül meg kell ma rendelnem egy öltönyt. Szóljon már az érdekemben. Látom, hogy jó szíve van. A gépírónő zavartan mosolygott: — Nem tudom, mit tehetek... de... próbáljuk meg. A fiatalemberrel együtt kiment az üzletbe. — Kátya, mit tehetünk ezzel az állhatatos vevővel? Annyira kéri... — Félek, hogy a vezetőnő megszid minket. Hiszen ismered az előírásokat, Milda. — Azt hiszem, hogy a fiatalember a vezetőnőt is meggyőzné, ha itt lenne — nevetett Milda. Arina szerepében Korompay Vali. (Fotó: Demény) szerepében Korompay Vali az asszonyi-emóeri gyötrődés tanulmányát nyújtja, nemes tónusú alakítása mentes minden szélsőségtől, Anna örlődését és teljes összeomlását nagyvonalú előkészítés után ízekre szedve építi tovább, egészen a végkifejletig. Szoboszlai Sándor sodró intellektusa és tudatos színészi világa segítette abban, hogy a felszabadulás előtti dzsentri-világ „eszem- iszom, csak így élek” beütését tel. jesen elkerülje, igazgatója az új világ alakulásának hibáiban gyökeríti kiskirálykodását. Keresztes Pál, Dömök, a járási nagy- főnök nem kevésbé visszataszító figuráját jó ^ mű vészi eszközökkel formálta meg. Kitűnő volt Cseré- nyi Béla Vidner helyettes igazgató szerepében, _ rajta kívül F. Nagy Imre, Kovács Lajos és Szentirmay Éva. Suki Antal díszlete izgalmas, érdekes, megvalósítása is megfelelő. Sass Ervin — Köszönöm, kislányok! — mondta hálásan a fiatalerqber és kék szövetdarabot tett a pultra. — Valódi angol szövet! Menynyiért vette méterét? A fiatalember kissé zavarba jött: — Nem is tudom. Külföldről kaptam... Huszonnégy nap múlva elkészült az öltöny. Elegáns volt, jószabású. Figyelembe vették * rendelő minden kívánságát. Az átvétel napján nagy csokor virággal állított be a fiatalember a szalonba. Felvette új öltönyét, majd végigsétált a termen és átnyújtotta a csokrot Mildának: — Magának hoztam. Milda csak kisvártatva ismerte fel benne az állhatatos fiút. írógépét már letakarta, hazafelé készülődött, öt perc híján hat óra volt. — Igazán nem kellett volna... — mondta zavartan. — Nagyon hálás vagyok magának — lelkendezett a fiatalember. — Ha nem lép közbe... Ne utasítsa vissza a virágot. Megérdemli. Együtt léptek kj az utcára. A fiatalember igen beszédesnek bizonyult, öt perc múlva Milda már tudta róla, hogy Fredisznek hívják, s háromszobás lakása van Rigában, anyagbeszerzőként dolgozik és gyakran jár Moszkvába és Leningrádba. (Folytatjuk)
