Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-08 / 236. szám

-68. október 8.

4

Kedd

ÓVODÁSOK A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ÚTJÁN

Ismerkedés a nagy munkával Békéscsabán.

Szülők helyettesítői Szarvason

Sok munkája van Szarvason a j felnőtt emberekké, a társadalom városi tanács gyámügyi elóadójá- ' hasznos tagjaivá válhassanak.

nak. Szülők helyett szülőnek kell lennie, gyermekek sorsa, életük további alakulása függ attól, hogy jól végzi-e a munkáját vagy sem. Egy ember nem is tudná tökéletesen ellátni ezt a feladatot, ha nem lennének társadalmi segítői, akik nem nézik közömbösen sok-sok kisgyermek sorsának alakulását. A lelkiismeretlen szülők helyett törődnek a kicsinyekkel. A szarvasiak, hivatali emberek és társadalmi aktívák — szülők, nevelők, üzemi vezetők és munkások, rendőrök és egyszerű tsz-tagok — igen lelkiismeretesen sok-sok szeretettel, gondossággal végzik vállalt feladatukat.

Jelenleg 47 állami gondozott gyermeket tartanak nyilván a városban. Az elmúlt évben kilencet. az idén eddig nyolcat vettek állami gondozásba. Ez csak a végső megoldás. Sokkal több az a munka, ami ezt megelőzi.

Elsősorban a legfontosabbat: a‘ szülőkkel, a felnőttekkel való íog-^ lalkozást tartják szem előtt. Aj legtöbb esetben ugyanis a szülők J helytelen magatartása — iszákos-* ság, durvaság — okoz törést aj gyermekek lelkivilágában. Nem-X egyszer tapasztalták már, hogy aj szülők egymás közötti viszonyú-1 nak megromlását vagy a válást? a gyermekek sínylették meg. AzI egymásnak szánt ütésekkel a? gyermek lelkivilágán ejtenek sebet. Erre elvakultságukban nem is gondolnak. Az ilyen családokban van a legtöbb rosszul tanuló iskolás, csavargó, melynek következménye később a lopás, betörés és a többi.

A gyámügy és a gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság éppen ezért a családoknál, a felnőtteknél próbálja megelőzni a bajt okos. érvelő szóval, ahol szükséges anyagi segítséggel, de ha kell szigorra], rendőri segédlettel is.

Sok az olyan család, akiknek ruhasegélyt, napközi otthoni térítést, a gyermekeknek tankönyvet és egyéb anyagi segítséget adtak. A városi tanács évente csupán az iskolások segélyezéséle 26 ezer forintot fordít. 4

Sajnos, vannak azonban, ahol! a jó szó, az anyagi segítség nemi sokat használ. Akadnak olyanok,! akik valamiféle „önérzetességből” J fakadóan tiltakoznak az önzetlen} segítségadás ellen, ugyanakkor tovább folytatják a züllött életmód-! jukat, a. ilyenkor bizony nem! könnyű a bizottság felada. Fel-} tétlen szükséges a kellő szigor,! amit rendszeresen alkalmaznak 1 is. Az ilyen szülőket beidézik, s aj gyámügy a megfelelő intézkedést! is megteszi. Az ilyen eseteketj követi azután rendszerint a gyér-, mekek állami gondozásba vétele. J A cél mindig egy: megmenteni a! veszélyeztetett környezetben élő ki ! csínyeket, hogy majd becsületes/

A gyermek- és ifjúságvédelmi munka további társadalmasítását szintén fontos feladatnak tartják Szarvason. Nemrég alakult meg a nyolctagú ifjúságvédelmi segédrendőri csoport, melynek tagjai rendszeresen ellenőrzik a szórakozóhelyeket, klubokat Az iskolákban 3—3 tagú gyermek- és ifjúságvédelmi munkabizottságokat hoztak létre. Bár ezek még nem mindenütt állnak hivatásuk magaslatán, de az eddigi tapasztalatok — ahol jól dolgoznak —- azt bizonyítják, sokat tudnak segíteni a különböző ifjúságvédelmi problémák megoldásában. A további törekvés az, hogy a munkahelyeken hasonló csoportok tevékenykedjenek és ki akarják szélesíteni az úgynevezett pártfogói hálózatot is. Ebben sok segítséget tudnának adni a KISZ- szervezetek és a munkahelyek gazdasági vezetői.

K. J.

12.

Andi, a tanítómester

— Üdvözlöm — szólt az ismeretlen. — Andi vagyok, hozzám lesz beosztva. Hogy utazott?

— Köszönöm, jól —válaszolta Borisz és színültig töltötte poharát.

Andi nem sokat beszélt. Figyelmét teljesen lekötötte új beosztottjának külseje. A kopott zakó, a gyűrött ing, a lyukas cipő mindennél ékesebben tanúskodott a férfi ínségéről.

— Felesége természetesen nincs? — kérdezte végül Andi.

— Nincs.

— Annál jobb.

— Lehet — mondta egykedvűen Borisz.

Münchenig másodosztályon utaztak. Borisz elmerült a szembejövő szerelvények, s az állomások látványában.

Csupán egyszer fordult útitársához :

— Nagyon veszélyes?

— Mi?

— Amire tanítani fognak?

Andi zsebébe nyúlt, előhúzott egy csomag vadonatúj bankjegyet. Leszámolt hétszáz márkát és átnyújtotta Borisznak.

— Egy hónapra kapja.

— Világos — mondta Borisz, s tudta, hogy ez egyben felelet is a kérdésre.

Münchenben sokáig rázkódtak a villamosán, míg a kis utcácskákat elhagyva egy kétemeletes vörös téglás házhoz értek. Beléptek a főkapun, s felmentek a második emeletre.

— Itt fog lakni — mondta Andi, miközben a lakások egyikét kinyitotta. — Kimenni nem

Fotó: Demény

Teriiéit asztal négyszáz vendégnek

Hagyománnyá vált Végegyházán, hogy a Szabadság Tsz idős embereit október első va- várnapján vendégül látja a közösség. Így volt ez október 6-án is. Ekkor a kultúrházban 400 idős embernek terítettek, köszöntötték őket abból az alkalomból, hogy jól megalapozták annak idején a Szabadság Termelőszövetkezetet, összesen 65 ezer forint pénzjutalmat osztottak ki, annak alapján, hogy ki milyen szorgalmú volt az utóbbi években.

Hold-házak

A holdkutatás egyik legnehezebb problémája az ember sugár- védelme.

Szovjet tudósok megállapították, hogy a Hold felszín-anyagából épített 75—100 centiméter vastag falú helyiség több éven át is tökéletes biztonságot nyújt a kozmikus sugárzás ellen.

Elismerés és biztatás

A Minisztertanács tárgyalta a mezőgazdaság helyzetét

Immár tetőzik a csúcsforgalom földjeinken, parasztságunk az esztendő legnehezebb szakaszában állja — néha szó szerint — a sarat. A megfeszített erővel folyó betakarításhoz egyre nagyobb ütemben csatlakozik a vetés, a mélyszántás; hogy csak a nagyját említsük. A gépek előre kalkulált hiányán túl tetézi a gondokat a monoton szívóssággal vissza-visszatérő eső. Időnként már a lehetőségek szélső határáig kell feszíteni az emberi akaraterőt és izmokat

A mezőgazdaságnak ez a lázas tevékenységű helyzete tükröződik közéletünkben is. A múlt héten csütörtökön „az ország szívében”, a Parlament épületében egyszerre két helyen is erről a témakörről volt szó. Ülést tartott az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága, ugyanakkor agrártémát is tárgyalt a Minisztertanács.

A mezőgazdasági bizottság vízgazdálkodásunk egyes részletkérdéseiben foglalt állást, a Minisztertanács ennél szélesebb témakört tárgyalt: a mezőgazdasági munkák helyzetét.

Ha nagyon röviden akarnánk sommázni a Minisztertanács véleményét, akkor két szót kell mondanunk. Ezek pedig az elismerés és a biztatás.

Jól előkészített, de a szokásosnál is bizonytalanabbul indult mezőgazdasági esztendő utolsó negyedét tapossuk. Az eredményeket ismerve méltó az elismerés, a gondokat látva szükséges a biztatás.

A Minisztertanács is megállapította, hogy tavaszi, nyár eleji időjárásunk után kiemelkedően szép eredmény az idén elért 14 és fél mázsás holdanként! búza-termésátlag Ez mindössze 40 kilóval marad el a tavalyi, történelmünkben legmagasabb eredmények mögött, mivel azonban a vetésterület magasabb volt, az idén végül is 4 százalékkal több búzát termeltünk, mint tavaly; kenyerünk a szükséges biztonsági tartalékkal együtt is elegendő.

A búzahozam még inkább gépeknek, fajtáknak, műtrágyáknak köszönhető, az azonban már kimondottan a parasztság érdeme, hogy sokat javult a helyzet a másik két súlyos ponton: a takarmány- és zöldséghozamok frontján is. Az aszályt látva, a mezőgazdasági üzemek vezetői és dolgozói nagy erőfeszítések árán növelték az öntözést és ennek is köszönhető, hogy a zöldségellátás őszre megjavult, ma már kielégítőnek mondható. Az üzemek a napégette földekbe is bátran belevetették a másodnövényeket, így most majd félmillió holdunk szolgál olyan takarmányokkal, amelyek az ijesztőnek mutatkozó hiányt enyhíthetik. Az abrakgondon pedig nemcsak a kukorica javuló hozama, de a kormány bátor import-intézkedései is javítanak, elmondhatjuk tehát, hogy visszaállott a nagyüzemi és háztáji állattenyésztők termelési biztonsága.

Eddig a tények, amelyek a Minisztertanácsból az elismerés szavait váltották ki. Nem szükségtelen azonban a biztatás sem, hiszen a pillanat nehézségeit nem kell újra ecsetelni. Ezt látva, a Minisztertanács felkéri a parasztságot, hogy a családtagokat is mozgósítva, álljon a szőlősorokba, a kukorica- táblákra, a betakarítás seregnyi más munkahelyére. Ugyanakkor felhívja az összes illetékes hatóságokat, hogy a lehetőség határáig tegyenek meg mindent, ami a parasztság munkáját könnyítheti. Felkéri a társadalmi szerveket, magyarán egész dolgozó népünket, hogy amennyiben lehetséges, erkölcsi vagy anyagi erőkkel álljanak a parasztság ügye mellé.

És ez a fogalmazás már magában hordozza azt az igazságot, hogy a parasztság ügye: az ország ügye. Az egész országtól hangzik a biztatás, hogy géphiány, múló ellátási gondok, eső ellenére is tegyünk meg mindent, hogy ennek a sok gonddal indult esztendőnek végül is. eredményes legyen a befejezése.

F. B.

I. SATUNOVSZKIJ:

CULL EZREDES

Sf?jl Kémregény

KUDARCA

érdemes innen, telefonálni sem kell. Vodkát talál a szekrényben, reggelit, ebédet és vacsorát majd hoznak. Érezze magát otthon. Ha szükségünk lesz magára, felhívom.

Ezzel Andi el is tűnt.

Teltek, múltak a napok... Borisz reggeltől estig a díványon hevert és cigarettázott. A szobában ugyan rengeteg könyv volt, de az olvasáshoz nem volt kedve. Unatkozott...

Mikor annyira torkig volt már a feszült várakozással, hogy kész lett volna a világ végére is elszaladni, megcsendült a telefon. Borisz rögtön megismerte Andi hangját:

— Ma már ne igyon! Holnap orvosi bizottság elé kerül.

Andi kocsin vitte el egy amerikai katonák által őrzött katonai kórház kapujáig. Az amerikai orvosok órákon át vizsgálták a szívót és a tüdejét, ellenőrizték a látását és a hallását, megállapították az izomerejét, s végül alkalmasnak nyilvánították.

Ám az amerikaiak nem kisebb jelentőséget tulajdonítottak a másik vizsgálatnak, amelyet né. hány nap múlva a „hazugság- vizsgáló”-gép végzett él. Andi és Borisz taxival az opera közelébe hajtattak. A kocsi sokáig kanyargóit a keskeny mellékutcában, míg végül egy földszintes villa árnyékos udvarára állt be.

Andi és Borisz kis szobába

léptek be, ahol három amerikai és egy lettül beszélő ember várta őket, akinek nemzetiségét Borisz nem tudta megállapítani. Az amerikaiak egy fényes ládát álltak körül, amelynek tetején forgódobok voltak. A készülékből különböző vezetékek kígyóztak elő. Ez volt a hazugságdetektor.

— A gép a gondolatait is kitalálja — magyarázta a tolmács segítségével az egyik amerikai. — Kérdéseket teszünk fel önnek, amelyekre röviden, igennel vagy nemmel kell felelnie. y A gép ki fogja mutatni, melyik kérdésre nem adott őszinte választ...

Le kellett vennie a zakóját, s leülni a székre. Gumiszíjat csatoltak a mellére, melynek két vége a készülékhez volt erősítve. Jobb karjára felfújható gumitömlőt illesztettek, mutató — és nagyujja között fémcsipeszt helyeztek el.

Működés közben a berendezés egyenletesen zümmögött akár egy ventillátor. Borisznak feltették az első, semmitmondó kérdéseket. „Jól reggelizett ma?” „Nem gondolja, hogy a kék szebb a többi színnél?” „Szándékában áll-e könyvet venni, ha innen kimegy?” „Nem dolgozik az angoloknak?”

A bevezető kérdések után néhány perc pihenőt engedélyeztek. A vizsgálat két óra hosszat tartott.

Borisz nem volt ostoba. Tudta. hogy nincs az a gép, amely képes lenne kitalálni az ember gondolatait. De mégis, azt a pár napot, amíg az eredményre várt, szorongva töltötte el. Végül közölték, hogy a próba sikerült.

Nem sokkal ezután Kemp- tenbe utazott Andival. A pályaudvaron amerikai tiszt fogadta őket. Elhajtattak az Amhohen- wegre, a „Műszaki és technikai fordítóiroda” székhelyére.

— Igen, a kémiskolát hivatalosan „Műszaki és technikai fordítóirodá”-nak hívták. Előbb Kemptenben, ebben a kis üdülővárosban működött, majd később, konspiráclós okokból áthelyezték Sternbergbe — folytatta elbeszélését Borisz. — Az iskolán még két másik lett diák tanult, akik szintén besározták magukat a fasiszta megszállás Idején. „Imant”-nak és „Her- bert”-nek hívták őket. Igazi nevüket ma sem tudom, régebbi életünkről tilos volt beszélgetnünk.

— Az iskola tanrendje feszített tempót követelt. A foglalkozások kora reggeltől késő estig tartottak. Szigorúan tilos volt az épületet elhagynunk, de — „Erik”, az iskola parancsnoka — ugyanaz az amerikai tiszt, aki az állomáson fogadott bennünket — még így is kulcsra zárta szobáinkat takarodó után és a kulcsokat átadta az ügyeletes tisztnek.

(Folytatjuk)