Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-31 / 256. szám

1868. október 31. 3 Csütörtök Megtette a mór...? Százötven-S2ázhatvanezer hold búzavetés megyénk termelőszövetkezeteiben M ég csak szó és vita tár­gyát képezi az, hogy ma­radjon vagy ne maradjon a jö­vő év áprilisa, vagyis dotációs határidejének lejárta után a jelenlegi főagronómus a kever- mesi Lenin Tsz-ben. Ha tő­lem kérdeznék, hogy mitévők legyenek, azt mondanám: ne engedjék el, teljesítsék azokat a viszonylag szerény feltétele­ket, amelyeket ottmaradásának esetére kiszabott Nem szegődtem hívatlan, még kevésbé felbérelt szószólójává Hunyad Péternek. Szakmai kép­zettségét, irányító, vezető stílu­meloszövetkezetének főagronó- musáét Különösebb meggyőzés ellenére is elhiszem azt, hogy nem mindig nyugodt, halk sza­vú, hogy a gazdálkodás ered­ményessége érdekében elkép­zelt álláspontját, véleményét nem mindig a „jól van, majd máskor jobban csinálja” sze­lídség, hanem inkább „de az istenit neki” kiszólások is jel­lemzik. N am vagyok híve az ilyen beszédstílusnak, de an­nak sem, hogy valakik a szük­séges energikus hangra „az is­tenit neki, mondtam, hogy in­kább nyolc, mint három centi mélységre kerüljön a vetőmag” és hasonló kifakadásaá miatt csak „hadd menjen”, útilaput kössenek egy főagronómus tal­pára. Ismétlem, nem szegőd­tem Hunyad Péter szószólójává, mert azt vallom, hogy pótol­hatatlan ember és pótolhatatlan főagronómus sincs. A kérdés csupán az, hogy a pótlás, az esetleg utána következő utód mennyi idő alatt és mennyi tandíj árán ismeri majd meg a nyolc és fél ezer holdas kever- mesi Lenin Tsz határát dűlő­ről dűlőre, tábláról táblára? Ügy, hogy magabiztosan és azt termeltessen benne, ami feltét­lenül gazdaságos lesz. Minden szövetkezetben lényeges ez. Kü­lönösen lényeges a kevermesi Lenin Tsz-ben. Azért, mert az elnök, Cinege Gábor elvtárs is éppen a jövő év április else­jével lép a nyugdíjas korhatár­ba, vagyis akkor, amikor a fő- agronómusnak lejár dotációs küldetése. Azaz dupla vérvesz­teség előtt áll a szövetkezet. Ismétlem, nincs pótolhatatlan ember. Mégis túlzás egyszerre két olyan vezetőt nélkülözni, akiknek végső soron a szövetke­zet gazdálkodásának jó irányba terelése köszönhető. Olyan em­bereket, akik vállalták a hatá­rozottsággal, keménységgel járó népszerűtlenség kockázatát azon a mélyponton, ahol 1964-ben és azelőtt a kevermesi termelő- szövetkezetek toporogtak. Mind­ketten az egyesülés nehéz hely­zetében kerültek Kevermesre. Az ingatag munka fegyelme t to­vább zilálta a tagonként jutó alacsony, mindössze 13 414 fo­rintos évi jövedelem. Ennél jó­val több volt az adottság, s ezt az elnök és a főagronómus irá­lést követő esztendőben 16 780, aztán 18 725, tavaly pedig már 20 374 forint jövedelem jutott a közösből tagonként. A közös vagyon 44 millió 423 ezer forint volt az egyesülés évében, a tiszta va­gyon pedig 28 millió 404 ezer forint. A szövetkezet gazdái na­gyon jól emlékszenek rá, hogy mi képezte a közös vagyont. Leginkább széjjelség és kú- száltság. Ugyanis a 960 közös szarvasmarha-állományit nyolc helyen tartották, cirokszár fe­delű, szerfás épületekben. A háromszázvalahány tehén évi átlagos tej'hozaima dicstelen 1863 liter volt. Ugyancsak ci­rokszár fedeles, korszerűtlen épületekben és hat helyen a<p- rózódott el a szövetkezet sertés- állománya is. A szerfás épületek takarmányelőkészítőiben befa­gyott a reggelre előkészített ta­karmánykeverék. Csoda-e, hogy kocánként csak 7,51 mázsa volt az évi hústermelés? Hosszan lehetne a gazdálko­dás öt évvel ezelőtti és mosta­ni mutatóit részletezni. Hely­szűke miatt kénytelenek va­gyunk csak sommázni. Tavaly a tehenenként! tejhozam már 3671 liter volt A kocánként! évi hústermelés 13,92 mázsára emelkedett. A búza termésát­laga 12,45 mázsáról 22,76 má­zsára, a kukoricáé 22,17 mázsa morzsoltról 26,02-re, a cukor­répáé 184,52 mázsáról 254,14 mázsára és így tovább. A többi növény termésátlagának növe­kedéséről beszéljen a szövet­kezetben az egy szántóegység­re jutó bruttó jövedelem, ami 2710 forintról 4502 forintra növekedett. S beszéljen az, hogy a tiszta vagyon 28 millió 404 ezer forintról 42 millió 565 ezer­re, a tagonkénti évi részesedés pedig 13 414 forintról 20 374 forintra növekedett az elmúlt év végéig. M ég mielőtt a „jó, jó, de” megjegyzést bárki is to­vább folytatná, határozottan aláhúzzuk: mindez nemcsak az elnök és a főagronómus érdeme. A szövetkezeti gazdák növekvő szorgalma nélkül lehetetlen lett volna ilyen eredményeket elér­ni. Az elnök és a főagronómus oroszlánrészét azonban nem lehet elvitatni. Ök ugyanis, nemcsak a mindennapok szű­kös munkaidejében töprengtek az elmúlt négy és fél év alatt a hogyanon és a mikénten, ha­nem a késő esti órákban és az álmatlan éjszakákon át is. „Ven­dégként” kerültek Kevermesre. Minden szavukkal és tettükkel bizonyítani akartak. Az elért eredmények tanúsága szerint bizonyítottak is. Cinege elvtárs az elmúlt négy és fél év alatt vállalt irányító munkájával lé­nyegében újabb, kitörülhetetlen jelet tett több évtizedes, fárad­hatatlansággal jellemezhető munkásmozgalmi harcára. Olyan többletmunkát és fárad­ságot vállalt, amire csakis egy ízig-vérig kommunisa képes. Hunyad Péter még fiatal ember. Olyan, mint a frissen szűrt sző­lő leve: forr, sustorog. Csak ez­után higgadna le az eddig el­ért eredmények láttán, a szö­vetkezeti pártszervezet vezetői­nek, igazgatósági tagjainak ál­landó segítsége, szükség esetén! biztatása, bátorítása, vagy fé- kentartásuk mellett. A termelőszövetkezet párt- szervezetének vezetősége azonban nem segítő szándéká­ról nyilatkozott, hanem arról, hogy dotációjának lejárta után a főagronómus elmehet. El az­ért, mert feltételekhez, igények­hez kötötte ottmaradását. Vagy­is ahhoz, hogy havonta mint­egy 1200 forinttal legyen maga­sabb a havi jövedelme. Két­ségtelen, jelentős összegre rúg ez egy éven át. Am az sem kétségtelen, hogy a szövetkezet határát, munkarendjét, tagjai­nak szokásait nem ismerő utód­jának tandíja többszöröse, tíz­szerese is lehet ennek az ösz­Megyénk termelőszövetkezetei­ben jól kihasználják a kedvező időjárást az időszerű mezőgazda­sági munkákra. Ennek köszönhető, hogy a vetőszántással, vetéssel, az őszi betakarítással nem állnak rosszabbul — sőt néhol előreha­ladottabb a munka —, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A megye termelőszövetkezetei eddig több mint 150—160 ezer holdon tették földbe a jövő évi kenyérnekvaló magját. Tény az is, hogy a vetés minősége íelül­A hazai cukorrépaíermelés tör­ténetében páratlan terméshoza­mokat takarítanak be a cukor alapanyagából megyénkben. Még a gyengébb talajokon is kétszáz mázsa körül alakul a termés, de nem ritka a 250—300 mázsa sem. Mindkét cukorgyár terven felüli mennyiség feldolgozására szá­mít. Mezőhegyesen és Sarkadon vállalták: a bő termést úgy ipar­kodnak feldolgozni, megóvni, hogy minél kevesebb menjen ve­szendőbe. Elsősorban a napi feldolgozást emelték maximálisan. Mezőhegye­sen naponta 270—280 vagon ré­pából készül cukor, Sarkadon szintén elérik a 250 vagonos át­lagot. Az utóbbi napfényes he­tekben egy egész százalékot javult a répa cukortartalma s ez a tény még jobb munkára sarkallja az üzemek dolgozóit A cukorgyárak területén va­sárnap és este sem szünetel a répaátvétel. A gyárak szeretné­nek mielőbb nagy prizmákat ki­múlja a sok évi átlagot. Kukori­cát több mint 110 ezer holdról takarítottak be, a cukorrépa 80 százalékát felszedték. Megyénkben eddig több mint harminc kollektív gazdaság tette már le a búzavetés gondját. Elő­reláthatólag november elsejére csak szétszórtan lesz egy kevés vetetlen búzaföld. A búzavetés után így az erőt jobban átcso­portosíthatják szállításra és az őszi mélyszántásra. alakítani, mert a reggeli fagyok­tól és a fonnyadástól így jobban megmenthető a termés, mint a kis kupacokban. Mindkét üzem­ben óriás prizmákat raknak több ezer vagon répából s ventillátoros szellőztetésre rendezik be a priz­mákat. Elhatározták azt is, hogy az átvevőhelyeken kialakított prizmákat, műanyaggal takarják be. Csupán Mezőhegyes körzeté­ben 14 ezer vagon répát szán­dékoznak műanyag alatt tárolni, hogy a későbbi feldolgozás se okozzon kiesést. A gyárak jó szándéka azonban kevés. Jelenleg naponta a két üzem körzetében 1300—1400 va­gon répát vesznek át. Mezőhe­gyes a mezőkovácsházi járástól sokkal többet vár a napi szállí­tásnál, mert a bő termésből még több ezer vagon található föld­ben vagy a répaföldön kis cso­mókban. A hideg hajnalok pedig „dézsmálják” a répacsomók tar­talmát. szegnek. Kukk Imre Épüi a híd Endrődön nyitásával ki is aknázták azóta, sát semmivel sem ismerem p Bizonyság rá, hogy az egyesü- jobban, minit megyénk többi tér­Műanyaggal borítják a cukorrépaprizmákat a sarkad! és a Mezőhegyes! Cukorgyár körzetében ««■■■■■■■■■■•a»»■■■■•■■»* tóttá a lenini felismerés igazsá­gát: az imperializmus korában a polgári forradalom vívmányai is csak úgy őrizhetők meg, ha a forradalom vezetésében és vé­delmében a proletariátusé és ve­zető pártjáé a hegemon szerep. Károlyi Mihálynak és kormá­nya néhány tagjának — sok egyéb mellett — az is érdeme, hogy többé-kevésbé világosan maguk is értették és osztották ezt az igazságot. Károlyi e fel­ismeréstől vezetve engedte át a kormányt 1919. március 21-én a proletariátusnak és pártjának. Világtörténelmi érvényű és ne­vezetességű példa ez arra, hogy a szocialista forradalom győzel­me békés formát is ölthet. Ami Károlyit illeti, öt a forradalmak bukása, a fasizmus felülkereke- dése balra fordította, a kommu­nisták közelébe vitte, szövetsé­gesükké tette. Ezt nem hagyhat­juk figyelmen kívül 1918-as sze­repének megítélésében. G ondolnunk érdemes az előz­ményekre is. Az 1917—18- az oroszországi események olyan nemzet progresszív erőinek szó­szólóira hatottak, amely forra­dalomra éretten sem tudta meg­oldani torlódó problémáit. A ma­gyar politika és társadalom az első világháború előtti évtized­ben válságok sorozatát éli át anélkül, hogy a radikális válto­zásért kiáltó pártok és csoportok közelebb jutnának céljaikhoz. Ez a veszteglés rosszabb a vereség­nél. Kerülik az igazi összecsa­pást, ravasznak vélt taktikázás­sal próbálkoznak, elvtelen szö­vetkezéseik a pillanat érdekei­nek engednek. Elméleti munká­juk felemás, féligazságokkal be­érő, ellentmondásokkal teli. Mindez a legjobbakban is a ki­úttalanság, a reménytelenség szorongását erősíti, megrendíti a hitet a forradalmi megoldás le­hetőségében. Elég talán Ady Endre lírájára és publicisztiká­jára utalni. A forradalmi átala­kulás szükségességének és elma­radásának drámai feszültségét, a ki nem elégülő várakozás tragi­kumát ő élte át legmélyebben, ő fejezte ki legmesszebbhangzóan. Erre a gyötrelmes, szorongató útkeresésre, a „mit ér az ember, ha magyar” kérdésére, egy nagy­szerű nemzedék élet-halál prob­lémájára adott választ 1918. ok­tóber 31. A történelem üzenete pedig * — Ady szavával — így hangzott: a proletárság vissza­adta a népet a népnek; a mun­kásosztály vezetésével a XX. században is — Közép-Európá- ban is — lehet győzelmes nép­forradalmat csinálni. (i—s.) Munka a pillér felett Az endrődi Körös-hídon hónapok óta szünetel a forgalom. A járművek átkelését a folyón a közelben levő ideiglenes pon­tonhíd biztosítja, ahová kövesúton lehet eljutni. A régi híd középső, víz feletti ívének elavult vasszerkezetét lebontották, helyette a Budapesti Hídépítő Vállalat dolgozói vas­betonból építik meg ezt a szakaszt is. Így az egyre növekvő iorgalmú, Békés és Szolnok megyét összekötő közúti híd teher­bíró képessége jelentősen megnövekszik. Tájékoztatás szerint a hidat még ebben az évben átadják a forgalomnak. Elkészült a zsaluzás. Fotó: Demény Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents