Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-31 / 256. szám
196«. október 31. 4 Csütörtök ALLAHU ' AKBÁR...L FELEDVE EGlfMASr VÍOVE CSATÁZIK GERGELY ES MEKCSEY HALA VTÖRTÍnT PEDIG MINDEZ AZ I5H ESZTENDŐBEN, ■■ SZEPTEMBER HAVÁNAK MÁSODIK NAPJÁN. . .. BUDÁN ÉGBEKIÁLTÓ GAZSÁG TÖRTÉNT. A JANICSÁROK BESÉTÁLTÁK A VÁRKAPUN, S AMIKOR MEGTELTEK AZ UTCÁK, KÜRTSZÓ HARSANT ÉS FLORÁN-S^f, \ TOTTAK FEGYVEREIKET. kJ / / i eiKEsrerr BUDA/ „Diplomás kanászok” Az utóbbi években új helységnévvé lépett eló Répás-tanya. A tíz évvel ezelőtt kiadott megyei térképen még be sem jelölték, így megtalálása körülményes. Ha mégis valakinek kedve támadna az odautazásra, akkor Orosházáról a Szentesre Vezető úton haladjon. Ahol Csongrád és Békés megye termőföldjei ölelkeznek, lót néhány rozoga és néhány nemrégiben készült gazdasági épületet. Ott álljon meg, mert megérkezett Répásra, az Orosházi Állami Gazdaság és az ország egyik legjobb eredménnyel mű- küdő sertéstenyésztő és hizlaló telepére. Ebben a kerületben főként negyven évnél idősebb emberek dolgoznak. Fiatalt alig találni. A sertéstenyésztéssel és hizlalással járó nehéz fizikai munkát nemigen vállalják, pedig az ember alkotó munkájának sehol sincs akkora értéke, mint itt. Az évek óta értékét vesztett, lebontásra ítélt épületekben, korszerűtlen körülmények között — rőzsével és kóróval melegítik a vizet — egy kiló élősúlyt 3,25 kiló abrak felhasználásával állítanak elő. A megyében átlagosan öt kiló abraknál is többet fordítanak egy kiló élősúly gyarapítására, jóllehet, jobb elhelyezési körülmények között, mint az itteni. Dr. Kishonti Pál állatorvos mondotta, hogy Répáson csodát csináltak az emberek. Itt ugyanis nemcsak a takarmányfelhasználás jó, hanem a rend, a tisztaság is. A kerületben alig dolgoznak százan. A munka különböző területein 18 kommunista serénykedik, akik október 30-án pártvezetőséget választottak. Az elmúlt két esztendőben végzett igen eredményes munka tudatában ülhettek le tanácskozásra. Két évvel ezelőtt a 14 kiló havi súlygyarapodás elérése — 5000 hízó átlagában — kilátástalan volt. Most pedig valóság a 14 kilónál is több havi ráhizila- lás. A taggyűlésen érthető módon a munkáról, a kommunisták munkában való helytállásáról, szakmai és politikai felkészültségéről esett szó elsősorban, meg arról, hogy a jelenleginél korszerűbb körülmények között tovább növelhetők-e eredményeik? Ravasz István alapszervezeti titkár megemlítette, hogy az egyik kísérleti falkánál már 3—3,1 kiló abrak is elegendő volt az egy kiló súlygyarapodáshoz. Ebben az igen érdekes törekvésben főként a párt tagjai bizonyították be, hogy az eddigi eredményüknél még jobb is létezik. Nem véletlen tehát, hogy a Répáson , dolgozó kommunisták és pártonkívüliek munkáját úgy ítélik meg, hogy ők a jövedelmezőség oszlopai. Az Orosházi Állami Gazdaság üzemi eredményének háromnegyed részét az idén is ők adják, mivel Itt 12 forint körüli összegbe kerül egy kiló sertéshús előállítása. A répás-tanyai kommunisták kiválóan szervezett munkával országosan is figyelemre méltó eredménnyel kerültek az állami gazdaságok legjobb sertéstenyésztői és hizlalód közé. A taggyűlés légköre tükrözte ezt és azt is, hogy szakmájukat technikusi, de inkább szakmérnöki színvonalon gyakorolják nap mint nap. Dupsi Károly Tájékoztató a gazdaságirányítási rendszerről A városi pártbizottság és a Közgazdasági Társaság helyi szervezetének rendezésében a békés* csabai üzemek, gazdaságok, vállalatok és szövetkezetek vezető szakemberei számára tartottak ankétot a megyei pártszékházban. A tanácskozás előadója dr. Buda István munkaügyi miniszterhelyettes volt, aki konzultációval egybekötött tájékoztatót tartotta gazdaságirányítási rendszer néhány időszerű kérdéséről. Amíg az öntéshez elkészül a forma FORMAZÓSZEKRÉNY- I 46 ezer forint OTP-kölcsönnel, de i 2öberényben, ami az első haszr.a- abból már 10 ezer forintot vissza- latnál tönkrement. Visszavitte a Gárdonyi Géza; EGRI CSILLAGOK j Rajzolta; Záród Ernő. Feldolgozta; Márkusz László. EGY BEN hét kazánfalazat-tartó készül egyszerre. Majdnem másfél méter hosszú, a végén kissé hajlított mázsányi öntöttvas hasábok lesznek ezek, egyelőre azonban a faminták vannak a homokban. Tóth János vasöntő roppant serényen dolgozik, miközben mindent igyekszik apró részletességgel megmagyarázni. Megköszönöm a jóakaratát, de elnézést kérek előre is, ha a „vizsgán” talán nem tudok majd a kérdésekre pontos választ adni. Közben daru segítségével réteszik a szekrényre a felső részt, majd leemelik. A homokban szépen kirajzolódik a forma. Az alsó részből kiveszi a famintákat, szegeket szúr a homokforma éleibe, hogy a folyékony fém ne mossa el a sarkokat... Győzze az ember figyelni, hogy mennyi a tennivaló, amíg öntéshez elkészül a forma. S mindene 66 perc a meghatározott idő. Ha pedig az öntvény nem sikerül, egy fillér munkabér sem jár érte. — öreg „rókáknál”, mint amilyen Jancsi is, ritkán fordul elő — kacsint Molnár Zoltán, az Erőmű Javító és Karbantartó Vállalat békéscsabai öntödéjének a vezetője Tóth Jánosra, aki erre nem tesz semmiféle ellenvetést. Csak anv- ftyit jegyez meg: — A saját kárán tanul az ember. MAS SZÓVAL: sok-sok tapasztalatra kell szert tenni, amíg idáig jut az öntő. És hát nem lehet hanyagul dolgozni. Megvan a technológiai sorrend, aki nem tartja be, magára vessen. Volt idő, amikor Tóth János sem fordított mindig ilyen nagy figyelmet a munkájára. De tíz éve, amióta megnősült, más a helyzet. Aki szereti a családját, annak nem mindegy, hogy menynyi pénzt visz haza. Minden fillérnek pontosan megvan a helye. — A gyermekholmit sem adják ingyen és a házépítésre felvett kölcsön részleteit is fizetnem kell i,— mondja, egy pillanatra felnézlive a munkából. <1 Nem panasznak szánja, inkább az érdeklődést akarja felkelteni. (>Mert egy kicsit büszke arra, hogy — két gyermek nevelése mellett — házat is tudott építtetni. Igaz, fizetett. Még néhány év és teljesen az övé lesz az a kis birodalom, hmit a saját erejéből eddig is oly szépen kialakított magának. Hol van már az az idő, amikor a feleségével együtt közös álmuk megvalósításának még csak a terveit szőtték? Ez a kis családi fészek Végképp Mezőberéhyhez köti. Onnan jár naponta Békéscsabára dolgozni. Nem könnyű, mint ahogy az öntő munkája sem. Már gondolt arra, hogy megszabadul tőle, de hát a 15 év nagy idő. Az embert rabjává teszi a megszokottság és még valami,.. Halljuk csak! — Az örökös izgalom... Hogy is sikerül az az újabb munkadarab? Ha jól, mintha valami életre kelne: csapágyház. kuplungtárcsa, szivattyú,., GOND IS VAN elég. A legnagyobb baj, hogy már szűk a for- mózócsarnok. Kerülgetik egymást az emberek. Olykor-olykor vitára, összetűzésre is sor kerül. A vasúti közlekedést sem tartja megoldottnak Tóth János. Mit javasol? — Nagyon sokan járunk Mező- berényből Békéscsabára. Közvetlen járat kellene úgy, hogy reggel fél 6-ra beérhetnénk és délután 4 órakor indulhatnánk visz- sza. Beszélgetés közben még valami az eszébe jut. Már előbb történt, de nehezen tudja elfelejteni. Vett egy 116 forintos gyermekcipőt Meboltba. Ott azt mondták neki: elküldik a gyártó cégnek és helyette adnak másikat De ha azt állapítják meg, hogy a cipő jó, akkor mind a kettőt ki kell fizetnie. —- Ezt az eljárást, érthetően, tisztességtelennek tartja. — Egy pár gyermekcipőért nekem több mint egy napot kell dolgoznom. Miért nem követelik meg a cipőüzemektől is éppen úgy a jó minőségű munkát, mint tólünk? Joggal teheti fel a kérdést, hiszen az ö munkájában is mindent „milliméter pontossággal” lemérnek. Egy fillérrel sem kap többet, mint amenyi megilleti. Hát éppen ezek a dolgok kerülnek szóba, amíg elkészül az első kazánfalazat-tartó forma. Aztán kiegyenesedik és mosolyog* va mondja: — Az én gyermekeim egészségesek. Ha van is gondunk, azért mindent előteremtünk a számukra. A vaj, a kakaó, a kalács szinte megszokott. Én valamikor jóformán még azt sem tudtam, hogy mi az. De hát az ember mindig többet és többet akar. És miért ne? Csak rajtunk múlik. ILYEN AZ ÉLET. Az is igaz, hogy Tóth János mindig becsülettel teljesíti a feladatát, a munkájában a selejt évek óta a megtűrt alatt van. ö tehát nemcsak vár a társadalomtól, hanem tesz is azért, hogy több jusson. Neki és másoknak is. Pásztor Béla Tízezer kötet Szinte szabályos idöközönl'ént nyílik-csukódik az ajtó a csorvási művelődési otthon könyvtárában. Kezükben könyvvel iskolás gyerekek, piacoző tanyaiak, nyugdíjasok jönnek, hozzák-viszik az olvasnivalót. A könyvtár vezetője, dr. Koczóh Ferencné, névről szólít minden látogatót, pedig évenként 1200— 1300 ember is megfordul itt. ötven négyzetméteren 10 000 kötet várja az olvasókat, s csak a hely szab határt a további terjeszkedésnek. Mert bármilyen ízléses, szép is a helyiség, a község bizony már kinőtte. A jelképes olvasóteremben a parketten, ablakpárkányon, asztalokon sorakoznak a kézikönyvek, lexikonok, irodalmi szöveggyűjtemények, antológiák, szótárak. Itt még csak formális kutatást vagy tanulást sem lehet folytatni, s a kölcsönzők jövésmenése akadályoza az elmélyülést. Kézenfekvőnek látszik a szomszédos tv-termet is a könyvtárhoz csatolni és ott kialakítani egy kényelmes, csendes olvasót, esetleg még zenei részleget is. Kérdés persze, hogy mit szólnak majd ehhez a szakköri tagok és a tv-nézök. A könyvtár egyébként újabb kiállításra készül, november 24-én nyitják meg a hármas évforduló ünnepére kibocsátott reprezentatív könyvek, albumok bemutatóját. (br) ' K£JC£D, AU AH, HŐ ŐK A H/rEnf/K£x ORSZÁGÁRA iTFRjfszrzrríű HATALMS k RÍZ£D£T. ,
