Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-27 / 253. szám
\ 19Ű8. október 27. Vasárnap majorrendezés A békéscsabai Szabadság Tsz központjában, a szarvasmarhatalpas traktorokkal egyenlő értékű feladatot lát el a négykerék telep környékén rendezik a terepet. Ebben a munkában a láncmeghajtású, tolólappal felszerelt magyar gyártmányú Dutra- traktor. (Fotó: Demény) joaootíttOOOOOQOOOQOOOOOOOOQOQOOOOQOOOOOaOOOOOO ?> Békéscsabai munkásdalosok Szombathelyen Október 19-én és 20-án Szombathelyen nagyszabású munkás- dalostalálkozót rendeztek, melyen részt vett a Békéscsabai Általános Munkás Dalkör is. A dalostalálkozót a Savaria-ünnepség programjába iktatták, és arra azokat a dalárdákat hívták meg, amelyek a 30 évvel ezelőtt, 1938- ban rendezett dalosünnepélyen is szerepeltek. A résztvevő dalárdák a szombathelyi Len in-szobor koszorúzásával emlékeztek meg a munkás- mozgalom harcosairól, majd a sportpalotában, művelődési otthonokban és iskolákban egyszerre kezdődött meg a program, mintegy 1500 dalos részvételével. A hangversenyeken a Békéscsabai Általános Munkás Dalkör kitűnően szerepelt és magas dicséretben részesült. A találkozó felemelő pillanatai voltak azok a percek, amikor a 30 évvel ezelőtt Szombathelyen szerepelt dalosok külön oklevelet kaptak, a dalárdák pedig emlékplakettet. Tízéves gyümölcsöző együttműködés — Magyar, ukrán, orosz speciális szerkesztőcsoport — 48 magyar mü ukrán nyelven Az idei a tizedik év a Kárpát- | ködve most olyan sorozaton dol- aljai „Kárpáti” és a négy buda- goznak, melyet a forradalom ve- pesti kiadó: az Európa, a Mag- | zérének 100. születésnapjára bo- vető, a Kossuth és a Móra termé- csátanak közre. Ezen belül újra kény együttműködésében. Ezek a kiadják az életrajzot, önálló műkönyvkiadók, figyelmbe véve az ] vek és visszaemlékezések is megöl vasók érdeklődését a magyar ! jelennek. és az ukrán klasszikusok és a j ^ ut6bbi években szovjet írok müvei iránt, a közös a kiadások eredeti formáját dolgozták ki. £gyütt készítik a kiadványok terveit, közösen dolgoznak a fordításokon és a kéziratok szerkesztésén. E célból a „Karpati”- ban speciális szerkesztőcsoportot hoztak létre a magyar, ukrán és orosz nyelv kiváló ismerőiből. A matricák összeállítását és készítését a budapesti kiadók végzik, a nyomdai munkákat pedig az ukrajnai nyomdák. Az együttműködés mindkét félnek előnyös. A magyar kiadók képviselői szerint javult a fordítások és a nyomdai kivitelezés minősége, az ukrán szakértők pedig kiemelik: ily módon különösebb kiadások nélkül láthatják el a magyarul beszélő kárpátaljaiakat magyar nyelvű irodalommal. A „Kárpáti” eddig 129 művet adott ki magyar nyelven, összesen mintegy négymilliós példányszámban. Közöttük Tolsztoj, Dosztojevszkij, Gorkij, Solohov, Goncsár és mások műveit. Nagy érdeklődéssel fogadták Magyarországon és Ukrajnában is az ukrán—magyar és a magyar—orosz szótárt. A magyar írók műveit Ukrajnában a Dnipro, a Veszelka, a Mology és más kiadók is publikálják. Az egy évvel ezelőtt Uzsgoródban magyarul kiadott Lenin életrajzot a magyar könyvkiadók csaknem teljes példányszámban átvették. A kárpátaljai könyvkiadók a magyarokkal együttműolvasók magyar művet kaptak másfél milliós Köztük Petőfi, az ukrán szerzőktől 48 kézhez, mintegy példányszámban. Ady, József Attila és más klasszikus és modern magyar írók és költők műveit Honismereti bizottság alakult a Sárréten Október elején alakult meg a Szeghalmi Járási Honismereti Bizottság, amelynek célja a Sár- ) rét-kutatás elmélyítése. Három [ albizottságban, külön-külön munkaközösségek foglalkoznak a kutatással. Így: a táj és a természet, valamint a műemiékvé- j delrrri munkaközösség Benke János középiskolai szakfelügyelő vezetésével, a Sárréti Múzeumbarátok Köre Miklya Jenő és a sárréti par ászt mozgal mák kutatói Leiner Gyula igazgató vezetésével művelik és fejlesztik tovább az eddig is rangos nevet szerzett sárréti honismereti mozgalmat. Megvalósult álmok 1929. Ülünk a dolgozószobában. Nagyapám, én és az akkori időkben olyan különösen ható fekete körszakállas, középkorú úr. Áhítattal nézek rá, hallgatom, de nem sokat értek beszélgetésükből. Valami hivatalos ügy, nem is tudom miért vagyok ott közöttük? Este a családi vacsoránál megtudom, s a nevét sem felejtem el soha. Pávai Vájná Ferenc geológus volt a vendég. Csabára hővíz _ és földgázkutatásra jött, nagyapám, a városi főmérnök meghívására. A próbafúrások után Pávai Vájná bejelenti, hogy van itt hő- víz, de földgáz is, csak pénz kell hozzá. A tanácsülés elé tárják a dolgot, ahol a virilisták ülnek letolt nadrágban. Inkább a gatya kopjon, mint az egy életre vett fekete ünneplő csizmanadrág. Harminckétezer forint kellene, ennyit kér a tudós professzor. „Nem aggyuk meg!” — h-táNeves kutatók a Békés megyei Levéltárban Gárdonyi Géza: EGRI CSILLAGOK] Feldolgozta: Márkusz László. Rajzolta; Zárad Ernő. Az elmúlt héten a magyar történetírás két kiemelkedő képviselője folytatott kutatómunkát megyénk levéltárában Gyulán. Dr. Karsad Elek, akit mindnyájan jól ismerünk a rádió és a televízió adásaiból és Molnárné Som- , ,lyai Magda, a Magyar Tudorná- < ,nyos Akadémia Történettudomá- \ ,nyi Intézetének tudományos mun- {(katársa. Mindketten a felszabadulás és az azt követő hónapok történetére vonatkozó gazdag le- . véltári anyagban végeztek kutatást / ! ’ A felszabadulás 25, évfordulójára dr. Karsai Elek szerkesztésében, a Békés megyei Levéltár anyagának felhasználásával is, terjedelmes forráskiadvány jelenik meg. * A napokban kereste fel a levéltárat az Élelmezési Munkások fel- szabadulás előtti helyzetéről és mozgalmairól „Hősi múltunk” címen kiadott dokumentum-sorozat szerkesztője, Raj ki Árpád az EDOSZ Központi Archívumának vezetője is, hogy a következő kötetekhez Békés megyei anyagokat gyűjtsön. O- P* roznak egyhangúan. — Jó volt apáinknak is a kahanyec az istállóban, minek ide földgáz meg forró víz? 1947. A riporter sorra járja a megyét. Hall róla, emlékszik, hogy egy tanyán, a Hrabovszky- család ügyes kezű férfiai földgázzal világítanak, sőt baromfi- keltetéssel is megpróbálkoznak. A cementkávás kútból tartályokkal emelik ki a gázt, s a kora őszi estén gázlámpa fénye mellett fejik a tehenet. A csorvási „maszek” malom is földgázzal jár. Tótkomlós határában berobbantott olajkút, a fasiszták mielőtt elhagyták az Alföldet, elpusztították. 1968. Meghívtak uzsonnára, egy újonnan épült bérházban lakik a család. Mészszagú falak, beépített szekrények. Az ablak- párkányok alatt ügyes, fémből készült rácsos ládafélék. Innen árad a meleg. A munkából, hazatérőket meleg szoba várja. Csak egy gyufaszál és lehet mosogatni a beépített mosdótálban. A fürdőszobában kibírhatatlan a meleg. „Zárd el a csapot, fiam, sebesen jár az óra, azért ne pazaroljunk!” 100 éves nagyapám ott a vasút melletti temetőben, látod-e, hallod-e, mire fejlődött szeretett városod? A fürdő már akkor megvolt, de nem az áldott gyógyvízben áztatták beteg testüket az emberek. Jó lenne, ha látnád a hosszú földgázcsöveket, a rhun- kában fáradt kezek megkímélé- sét, ha csak a fűtés, sálakolás gondjaitól. Az álom megvalósult. Huszár Istvánná
