Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-27 / 253. szám
1968. október 27. 3 Vasárnap ŐSZ FEJJEL IS FIA T A L Önkéntes rendőrok a társadalom szolgálatában A sarkadi földművesszövetkezet kultúrtermében fehér terítős asztalok mellett idős, de még jó erőben levő férfiak gyülekeztek az október egyik szombat estjén. A járási-városi rendőrkapitányság képviseletében megjelentek Mile Imre és Czinkotai Vince rendőrhadnagyok, hogy személyesen mondjanak köszönetét és kifejezzék elismerésüket a negyven sarkadi veteránnak, akik megható lelkesedéssel állnak mint önkéntes rendőrök a társadalom szolgálatában. Egy évvel ezelőtt alakult a csoport a 75 éves Chudi Ferenc pártnyugdíjas vezetésével. A legfiatalabb is elmúlt már 60 éves, de ott van közöttük délcegen, fiatalosan a 82 éves egykori cukorgyár! fogatos, Dalmadi László is. Van közöttük vízügyi igazgatósági, termelőszövetkezeti, vasutas, üzemi lakatos, asztalos, szakmunkás, nyugdíjas. Arra vállalkoztak, hogy hetenként kétszer teljesítenek telefonügyeleti szolgálatot. A szolgálatra minden alkalommal jelentkeznek. Ezt a tevékenységüket méltatta Mile Imre főhadnagy, megemlítette, hogy a kiképzéseken szívesen veszne' részt, elismerésre méltó a szerepük a társadalmi tulajdon védelmében is. Az országban egyedül Sarkadon alakult ilyen önkéntes csoport, a tapasztalatokat majd másutt is hasznosítják. Szegedi László vb-elnök, Med- gyesi Pál vb-titkár és sok hozzátartozó is szem- és fültanúja volt annak a pillanatnak, amikor a kapitányság képviselője pénzjutalmat adott át Cser Sándornak, Dér Lajosnak, ochika Jánosnak, oklevelet Házi Benjáminnak, Molnár Jánosnak, Szendrei Imrének, Márti Lászlónak, Bende Imrének, Jakó Imrének, Bucsai Lajosnak, Váradi Istvánnak és Dalmadi Lászlónak, szolgálatuk egyéves évfordulóján. Az ünnepséget családi vacsora követte, jókedvűen fogyasztották el a kitűnő birkapaprikást és elevenítették fel az emlékeket. —ó— Házi Benjamin átveszi az oklevelet. egyszerűen bevonulta feták vagy kivezényelték közmunkára. A nagybirtok munkaerőgondjait hadifoglyokkal és a sorkatonaságból szervezett — természetesen olcsón rendelkezésre bocsátott — munkásosztagokkal oldották meg. Míg a férfiak részben a hangzatos céloktól megtévesztve, nagyobbrészt azonban a kényszertől hajtva hullatták vérüket a fronton, addig itthon a családra az éhezés és a nyomor várt. Nem szorul bizonyításra, hogy a mezőgazdasági és ipari munkások, valamint a városi kisiparosok és kistisztviselők családja az 1—2 koronás hadisegélyből alig tudott megélni. De a család élelemmel való ellátását sokszor még ezen túlmenően is nehezítette a piacra való felhozatal megszűnése s a központi készletek kimerülése. Az alispán korabeli jelentéseiből kitűnik, hogy már 1916-ban mintegy 70 000 ember (az összlakosság több mint egyötöde), később pedig már 130 000 ember számított az ellátatlanok, a máról holnapra tengődök közé megyénkben. S - előfordult, hogy egy-egy helység 10 napig sem, tudott kenyérgabonához hozzájutni — cukorról, burgonyáról, zöldségfélékről, tüzelőről, petróleumról nem is beszélve. Az elégedetlenséget közvetlenül ez a súlyos helyzet váltotta ki: az emberek joggal érezhették, hogy a háború, s az általa teremtett viszonyok immár puszta létüket veszélyeztetik. A fokozódó elégedetlenség 1916—17 folyamán ösztönös lázongássá fejlődött. Ezekben az években Gyuláin, Orosházán, Magyarbán- hegyesen, Szarvason, Békés- szentandráson, Füzesgyarmaiton és Köröstarcsán voltak kisebb- nagyobb megmozdulások, éhségtüntetések, amelyek jelezték, hogy a kialakult helyzet robbanással fenyeget. E zeket a tendenciákat erősítették az oroszországi forradalomról érkező hírek. Különösen nagy hatással volt az új proletárkormány békekezdeményezése, mely általános lelkesedést váltott ki megyénk lakosságából is. Amint azonban múltak a hónapok, s 1918 elején kiderült, hogy a német—osztrák —magyar uralkodó osztályok célja nem az igazságos béke, hanem az újabb területszerzés és a mindenáron való győzelem, egyre többen érezték, hogy a há_ ború azonnali befejezésére csak egy új társadalmi rend képes. Ennek az új társadalmi rendnek a tartalmáról az újságok szórványos híradása mellett elsősorban a hazatérő hadifoglyok és az orosz katonákkal barátkozó frontkatonák elbeszéléseiből és leveleiből (melyeknek néhány megyei dokumentuma éppen az elmúlt hónapokban került elő) alkothattak képet az Itthon levők. De a fel-feltörő ösztönös elégedetlenség és az orosz forradalom mozgósító hatása melI szocialista demokratizmus kerékkötője Évek óta mind erőteljesebben bontakozik ki a szocialista demokrácia, élénkül a közélet, nőtt a dolgozók aktivitása a közügyek tárgyalásában, mind nagyobb számban vesznek részt a gazdasági építéssel, a nemzetközi, a kulturális, a társadalmi élettel Összefüggő kérdések megvitatásában. A szocialista demokrácia kibontakozásának lehetőségeit tovább bővítette a gazdasági irányítás új rendszere; a vállalatok, üzemek ügyeinek nagy részében a vezetők maguk döntenek, és nekik is nagyon fontos, hogy kollektívájuk ismereteire, véleményére támaszkodjanak. A dolgozók anyagi érdekeltsége is megkívánja, hogy idejében szóvá tegyék a hibákat s a vezetőkkel együtt vegyenek részt azok kijavításában, hogy eredményesebb legyen az adott vállalat, üzem, hivatal, intézmény munkája. Ehhez az szükséges, hogy a dolgozók politikai látóköre állandóan bővüljön, melyhez lényegesen hozzájárul a rendszeres tájékoztatás. Ugyanakkor a szocialista demokrácia kiterjesztését alapvetően előmozdítja, ha olyan politikai légkört teremtenek mindenütt, amely a dolgozókat arra sarkallja, hogy úgy vegyenek részt a fontos ügyek eldöntésében, mint az ország, az adott közösség gazdái. Aligha szorul indoklásra, hogy milyen alkotókedv, erő bomlik ki az emberben, ha érzi és tudja, hogy személyes érdekei is csorbát szenvednek akkor, ha valahol akadozik a munka, ha érzi és tudja, hogy számítanak véleményére, ha érzi és tudja, mini gazdának kötelessége kisebb közössége ügyeivel törődnie, melyben az egész ország ügyei is gyűrűznek. Alkotmányunk alapvetően kifejezi, hogy kinek az országa Magyarország, miután leszögezi, hogy hazánk népköztársaság. Ebből fakad, hogy terveink, célkitűzéseink mindig a nép érdekeit lett egyre fontosabb szerepe volt a későbbi forradalomban a munkásság újraéledő szervezeteinek. A katonai behívások és különböző háborús rendelkezések következtében 1914—17 között szinte még formálisan sem létező munkásszervezeteket (egyletek, körök, szakszervezetek) 1917 második felében hívták ismét életre, sőt 1918 januárjában Orosházán már maga a szociáldemokrata párt is működött. 1918 júniusában az ország munkássága csaknem egy hétig tartó sztrájkkal fejezte ki a háború folytatása és az elviselhetetlen életviszonyok elleni tiltakozását. E mozgalmakhoz Békéscsabán és Gyulán több száz munkás csatlakozott, októberben pedig az orosházi pártszervezet fejtett ki élénk tevékenységet az országos politikai eseményekkel (kormányválság, Magyarország és Ausztria viszonyának rendezése stb.) kapcsolatban. három tényező: az ösztönös lázadás, az orosz forradalom hatása ás a helyi munkásmozgalom újraéledése eredményezte, hogy a budapesti ..jeladás” hatására 1918 novemberének első napjaiban megyénkben is azonnal fellobbant a forradalom lángja. Ezek az események azonban már újabb részletes elemzést igényelnek. G. Vass István, a TIT Történelmi Szakosztályának megyei titkára szolgálják, s a társadalom minden rétegének alapvető érdekei azonosak a szocialista társadalom építésében. Bár lehetnek átmeneti ellentétek egyes társadalmi rétegek, csoportok, a helyi és össznépi érdekek között, objektív és szubjektív okok miatt. De ezeknek a feloldását éppen a kiterjedt szocialista demokratizmus tudja hathatósan segíteni, amely — képletesen szólva — olyan, mint a szeizmográf, amely jelzi a földkerekség ingadozásának erejét és irányát, a szocialista demokratizmus pedig a társadalmi ingadozások erejét, irányát. Ha ez így van, márpedig így van, akkor állandóan tökéletesíteni szükséges ezt a „műszert” — lehámozva e szónak mechanikai értelmezését —, hogy minél pontosabban „mérje" a tár- \ sadalmi folyamatot s akkor ad- J va van a lehetőség, hogy a döntéseknél a szubjektivizmus visz- szaszorul, a kollektív bölcsesség lesz a domináns. A rövid történelmi távlatból is ma már pontosan tudjuk, hogy társadalmunk 1956-os tragédiájának egyik oka a szocialista demokrácia elfojtása volt. (Az már a történészek feladata, hogy feltárják, miért történhetett ez így). És az is bizonyosság, hogy országunk ellenforradalom utáni fejlődésének egyik forrása a szocialista demokrácia állandó erősödése volt. De mondhatjuk-e, hogy ma már nincs akadálya a szocialista demokrácia erősödésének, kiteljesedésének? Ezt nem mondhatjuk. Aki valamennyire figyelemmel kíséri a közéletet, észreveszi, hogy legkeményebben a nyugdíjasok kritizálnak, ők azok, akik soha nem rejtik véka alá a társadalmi folyamatokban észlelt hibákat, a párt politikájának végrehajtása közben előforduló torz cselekedeteket. Eleve adódik a kérdés: Vajon miért? Egyszerűen és egyértelműen azt lehet erre válaszolni: létük nem függ semmiféle vállalattól, üzemtől, hivataltól, intézménytől, nem függnek elnöktől, igazgatótól, semmiféle szerv vezetőjétől, sem ezek felépítéséből adódó különböző parancsnokoktól. Nem a hatásosság kedvéért; írtuk: parancsnokok. Hiszen ezeket j az embereket azért helyezték j ezekre a posztokra, hogy teljes! felelősséggel irányítsák az adott j közösség „hajóját”, hogy elkerülje a zátonyokat, minél kevesebb bajjal érjen az újabb és újabb | célokhoz. Nagy-nagy felelősség ez! De hát az is nyilvánvaló, hogy a parancsnok céljai ingatag talajra épülnek — különösen hosszabb utat véve figyelembe —, ha a „háttér” morális erejét valamiféle kényszerítő eszköz tartja fenn, ha csupán a rang serkenti embereit a cselekvésre. Társadalmi vonatkozásban ilyen ingatag talajra akkor és ott épülnek a célok, ahol és amikor nincs meg az a politikai légkör, amelyben a dolgozók részt vehetnek a célok kijelölésében, „menet közben” pedig olyan „utakat” ajánlhatnak, melyeken könnyebben érnek a célhoz. Éppen az ilyen „háttérnek”, politikai légkörnek a kiteljesedését szolgálja a szocialista demokrácia erősítése, kiterjesztése. Eddig is nagyon nagy szükség volt erre, s a jövőben is nélkülözhetetlen eszköz ahhoz, hogy politikai, gazdasági, kulturális céljainkat minél kevesebb zökkenővel elérhessük. De minthogy említettük: legkeményebb bírálók a nyugdíjasok, ebben az is benne van, hogy mások kicsit begombolkoznak, mert hátha a felettesnek nem tetsző dolgot mondanak s akkor orrolni fog, s igyekszik — hol nyíltan, hol burkoltan — „visszaadagolni”. Ide tartozik az olyan eset is, amikor valamilyen készülő döntés előtt szóvá teszi valaki, hogy az elképzelés nem felel meg a céloknak. s minden indoklás nélkül „megnyugtatják”: azt már nem lehet megmásítani, aat már „én elhatároztam”. Ez azért van, mert nem segítő partnert néznek benne, hanem „ellenlábast”. Ilyen esetekben nyel egyet a „megnyugtatott” és igyekszik gyorsan kívülről betenni az ajtót. S mindez abból fakad, hogy az ember lakik, öltözik, eszik, tehát létérdeke, hogy lehetőleg ne keveredjen konfliktusba feletteseivel, hiszen azok az ő munkájáról, emberi magatartásáról kialakítják a véleményüket és nem mindegy, hogy milyen vélemény az, boldogulását jó vagy rossz irányba befolyásolja-e. Az egzisztenciális függés sajnos nagyon sokszor olyan helyzetet teremt, amely gátolja a szocialista demokratizmus kiterjesztését, erősödését. Nagy gond ez, hiszen a szocialista demokrácia kibontakozásának akadályoztatása egyenlő az alkotó erők teljes felszabadításának az akadályoztatásával és egyben az emberek önérzetének a megsértése is, hiszen, ha azért csukja be valaki kívül az ajtót, mert nem akar olyan összeütközést, amelyből hátránya származhat, akkor ebben az is benne van: megyek, úgysem vesznek emberszámba. Tehát napjainkban a szocialista demokrácia kiterjesztésének legnagyobb kerékkötője az egzisztenciális függés. E károkozót szükséges erős akarattal, elszántan űzni, amíg csak nyomai is fellelhetők. Cserei Pál Három tűzeset két nap alatt Gyufával játszottak a gyerekek E Két nap alatt megyénkben három tűzeset volt, melyet gyermekjáték okozott. Október 24-én a déli órákban Kétsopronyban, az Ady Endre 15 szám alatt Morva Rudolf kétéves kisfia a konyhaszekrényből elemelte a gyufásdobozt és az udvaron játszott. Az égő gyufáktól tüzet fogott a nyári színben felhalmozott kender, s a tűz átterjedt a színidre is. Csupán a gyors beavatkozáson múlott, hogy nagyobb kár nem keletkezett. Október 25-én Tarhoson, Kiss Dezső tanyáján szintén gyufával játszott 7 éves kisfia és tüzet okozott. Bár a tűzoltók erejüket megfeszítve dolgoztak, a lángok martaléka lett 15 mázsa széna. Ugyanezen a napon a délutáni órákban a szeghalmi Mágor-pysz- tán levő csatornaőr-házához riasztották a tűzoltókat. Kincses Gergely portáján 4 éves kisfiú játszott a gyufával. Szerencsére idejében értesítették a tűzoltókat, így nagyobb kárt a lángok nem okoztak.
