Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-20 / 247. szám
VÉNASSZONYOK N VARA Móricz Virág írása KOROSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Alexin Andor Öreg házak Amiről sokat beszélünk, de nem eleget: a népművelés helyi irányítása Olyan egészséges vagyok, művésznő kérem, mint a makk. Nekem tíz év óta, nyolv év óta, mikor az uram meghalt, még náthám sem volt. Nem mondom, jól élek, mindent megadok magamnak, amire csak vágyakoztam hosszú életemben. Hatvanhárom, művésznő kérem, de én tizenkét éves korom óta mindig dolgozom. Pedig az anyám váltig Ígérte, hogy taníttatni fog Tanítónő szerettem volna, de szegény szolgálatba adott, mert kellett az a pár krajcár is, amit kerestem. De én nem maradtam Egerben. Ha szolgálnom kell, hát kell} de ott, ahol a barátnőim iskolába járnak? Feljöttem Pestre a nénémhez, aki aztán csúnyán kibabrált velem. Kulcsúmé volt grófi házban, egész nap maga helyet dolgoztatott és érjem be azzal, hogy itt jómodort tanulhatok, fizetést nem adott, nem is kért részemre vagy ki tudja, hogy volt. Megszöktem tőle a Lukács-fürdőbe, mármint a kórházba. Né- ném megtalált, hiszen< tudta, honnan fúj a szél, de a műtősnő nem adott ki neki, azt mondta, kitanítanak ápolónővérnek. Előbb soká takarítólány voltam, később igazán tanultam, csakhogy férjhez • mentem sajna, és a felszabadulásig nem voltam állásban. Nem panaszkodom, két derék fiam van, azok helyettem is tanultak eleget. Az uram is meghalt nyolc éve, bizony magatehetetlen nyomorék volt valami öt évig. Akkor az idősebbik fiam felesége azt mondta, költözzünk össze, a két lakásért cseréljünk kertes házat. Megmondtam neki, már ne is haragudj, de én se cselédje, se terhe nem leszek többé senkinek. A menyem belátta, jobb így külön-kü- lön. Nagyon szeretem az unokáimat, de nem vállalok belőlük kötelezettséget, csak vendégséget. Én is felneveltem a gyerekeimet, ők is felnevelik a magukéit. Htjukban nem vagyok, soha egy fillérjükbe nem kerülök, halálomat nem várják, mert én olyan nagymama vagyok, aki könyökével nyitja ki az ajtót. Mert az én két kezem mindig úgy teli van csomagokkal, mikor a fiatalokhoz benyitok. Kivált a picik, az ikrek, csoda édesek! Hogy gügyögnek már és hogy nézik egymást! Tudják, tessék elhinni, már tudják, hogy ők testvérek. Elmondhatatlanul szépek és kedvesek. — Nem, sokat nem vagyok velük, mert kint laknak Mátyásföldön, a menyem szüleinél, mert a városban nem férnek, csak garszonjuk van még, kint jó volna, nagy ház, kert, de ott meg az a baj, hogy a menyem kényes kisasszony, minisztériumi titkárnő és nem tmakkol neki a falusi élet. Vizet húzni, állatot etetni? Mertr az apja rögtön csirkét, malacot vett, amint a kis családot befogadta, az ö felesége még fiatal, nincs nyugdíjban, iskolás gyerekei vannak — hát az óriás háztartást mind erre az én menyecskémre pakolták, majd megszakad szegény bele. Mondtam neki, látod fiam, milyen nehéz az élet, pedig neked legalább any- nyi gondod nincs, se nem részeges az urad, mégis akad sírnivalód — hát még én mennyit zokogtam hosszú búbánatos életemben! Hát nem, most aztán többé nem sírok. Mégvan mindenem, ami kell. Jó kis lakás, szépen felszerelve. Tévé, villany jégszekrény, azt fél éve vettem. Bánom, fejemet verem a falba, amiért nem vettem már legalább öt éve. Micsoda jó dolog, művésznő kérem! Múlt csütörtökön vettem egy pompás négykilós háztáji tyúkot. Azt megtisztítottam, betettem a frigiderbe, csak hétfőn került rá sor, mert volt egyéb ételem. Egy hétig van belőle hús, akkor is, ha egyszer-kétszer beállít valaki a gyerekeim közül vacsorára. Tegnap az ikrek apjával ettünk a tyúkmellből készített jó borsos tokányt. Szeretek enni, megmondom, ahogy van, vércse természettel születtem, nekem a hús a legfontosabb. Dehogy is lesz érelmeszesedésem, eszem hozzá gyümölcsöt eleget. Az unokáimat is arra szoktatom, kilenc forintot adtam ma is három szem őszibarackért, elmúlt már ideje. Hogy is mondjam, reggel korán kelek, azt az egyet nem másítom, egész életemben korán keltem, most is jól esik. Tessék hozzá szólni, valami két éve kivétel nélkül minden reggel tornázom. Az az öreg professzor tanácsolta, aki tanársegéd volt, amikor én kislány koromban beállottam a kórházba — istenem, mennyire rajongtam érte! Szerelem? Talán, bár nem tudom, akkoriban annyian kapkodtak utánam, nem volt szükségem a sóvárgásra, mikor pedig férjhez mentem, gondolni se szerettem az úgynevezett szerelemre... Hisz mondom, művésznő, a felszabadulás után újra egészségügyi dolgozó lettem és különben is, ismeretségben maradtunk a professzor úrral. Ö tanácsolta nekem most, hogy ő már majdnem nyolcvan éves, de minden reggel tornázik pár percet, próbáljam meg. Megpróbáltam és nagyon jól esik. Azóta, ha a tévében táncolást, olyan balettfélét látok, mindig figyelek, mert nagyon jó mozdulatokat lehet tanulni. A tornát? Világos, meztelenül. Hát persze, ha ezt valaki látná, ne tessék nevetni, mert fáj a derekam tőle. Néha olyan jót nevetek, mikor tükröződik a szekrény politúros ajtajában az alakom. Nem vagyok kövér, hetvenhat kiló vagyok már valami hat éve. Az én magas termetemhez nem sok, különben se fontos. Tetszik tudni, nagyon szép asszonytól hallottam én, hogy negyven után dönteni kell, pofa, vagy termet. Hát nekem már nagyön mindegy, egyikkel se kívánok már hódítani. Tessék elgondolni, múltkor azt álmodtam, nem jár nekem nyugdíj, mert idő előtt abbahagytam a munkát. Milyen igaz és milyen jó, hogy felébredtem, és hangosan nevethettem. Mert az igaz, se öreg, se rokkant nem vagyok. Megkeresem az ötszázat, amennyit a nyugdíjasoknak engedélyeznek és — ne tudjon róla más, annál jóval többet. Mire költőm? Csakis az unokáimra. Magamra? Nem sokat. Hát például: minden szerdán korán délelőtt már végzek, tizenkettőkor lemegyek a Rácfürdőbe. Jól megáztatom, aztán megmasszíroztatom magam. ötkor elmegyek a nagyobbik fiamhoz, ott laknak a fürdő közelében. Akkor jönnek haza a gyerekek óvodából, iskolából — menyem szegény legalább azon az egy napon kicsit kifújhatja magát, én főzök vacsorát. Gondolja csak el, művésznő kérem, három gyerekkel súlyosbodott második műszak! Nagyon sajnálom szegénykét, bizony neki is nehéz a sorsa. Mindig ideges, tudja művésznő, azt hiszem, nemcsak én, ő is örül, amikor becsukja mögöttem az ajtót. Mindig van nálam olvasnivaló, észre se veszem, visz a villamos. Otthon aztán üldögélek még egy kicsit a televíziós képernyő előtt, aztán lefekszem a tiszta fehér, habos ágyamba. Férjhez? Üjra? Én? Hát, ha a szputnyikon jöne egy arkangyal elém, akkor se kéne. Nem hiányzik nekem cseppet sem, van nekem anélkül is éppen elég gondom. Dehogy panaszkodom! Míg könyökkel nyitom ki a gyerekek ajtaját, nem érdemelném meg az őszi napsugarat, ha panaszkodKözségi párt- és tanácsüléseken, illetve végrehajtó bizottsági üléseken egyre rendszeresebben szerepelnek a helyi népművelési intézmények eredményeit és problémáit ismertető jelentések, valamint az országos, a megyei és több járásban a járási népművelési akciók és ünnepségek tervezetei. Megállapítható — hogy nagyobbrészt túljutottak községeink azon a helyzeten, hogy felépítik a szép, új művelődési intézményeiket, de nem törődnek azok tartalmi munkájával. A fenti eredmények azonban mégiscsak a kezdeti lépéseket jelentik. Az új gazdasági irányítás rendszerében a legfontosabb népművelési feladat, hogy községeinkben tudatosan mérjék fel és ismerjék a világnézeti, termelési, műveltségi szinteket és a tényleges szükségletek alapján tervezzék e területeken a továbblépést. Szabad legyen egy példát említenem. Abban a községben, ahol ma is komoly problémát jelent az idealista világnézet, vagyis a vallásosság; ott komplex módon és tervszerűen kell a ráhatásokat tervezni, több területen. Erősíteni a közérthető természettudományos előadás- sorozatokat, odavágó filmekkel szemléltetve, valamint a könyv, a játékfilm, az irodalmi színpad, a gyermekműsorok és felolvasások alkalmával is biztosítani a komplexitásnak megfelelő tématervet. Általában tehát a megjelölt legfőbb célok megvalósítása érdekében az iskolának, művelődési házaknak, kluboknak, könyvtáraknak és filmszínházaknak a sajátos lehetőségeikkel élve, tervszerűen és rendszeresen együtt kell dolgozniuk. A fenti példa alapján, a helyi szükségletek ismeretében lehet és kell megállapítani a legfontosabb, leggazdaságosabb helyi termelési ágazatok szakismereteinek, káderképzésének tématerveit, illetve a népművelési intézmények közös segítségét e területeken. A legfontosabb célok, feladatok megjelölése, a négy helyi népművelési intézmény együttműködése csakis a választott testületek és azok vezetőinek támogatásával, rendszeres irányításával érhető el. Amikor a tényleges helyi világnézeti, termelési és műveltségi állapotokra és igényekre építik községi népművelési intézményeink az oktató-nevelő és kulturáltan szórakoztató programjaikat, akkor várhatják — és csakis a jogos igényeket kielégítendő — hatókörük bővülését. Ezzel, úgy gondolom, eljutottam népművelési intézményeink legjelentősebb feladatához: hogy milyen téma tervekkel és műsorpolitikával, a község lakóinak hány százalékát vonzzák, de azon belül is a munkásokat és termelőszövetkezeti tagokat milyen számarányban? És itt szükséges világosan látni az összefüggéseket, hogy egyenes arányban áll-e az érdeklődésre számot tartó népművelési tématerv megvalósítása és az érdeklődők számának gyarapodása? (A tömegkapcsolatot csak javítaná, ha a kultúrkombinátok havonta stencilezett vagy gépelt formában aktivistáik segítségével közreadnák programjaikat, melyekből előre válogathatnak az érdeklődők!) Népművelési intézményeink tehát akkor dolgoznak jól, ha az általános feladatokat összekapcsolják a legfontosabb helyi problémákkal, világosan megjelölik a célokat és a gyakorlati munkában biztosítják az együttműködést. Mindehhez a községi párt- szervezet és a tanács aktív, érdeklődő segítsége: és az első lépéseket újabbak követik. Borka József tiam. Kátay Antal: II felhők fent maradnak Csavarnád csuklódra, s tépnéd, tipornád utca porába — nagy dühödben. S szöknél — végül Is szöknél kozmikus magosba, csak szabadulj — csak a fénybe kerülj. Gyermeki játék, felnőtt lábak szivárvány-kergető futása — torzó. A fény se melegít fent — csak vakít, Szökni? Hová? A felhők fent maradnak. Itt és így melegít csak az álom, hol gondjaink súlya mérlegre tehető, A felhők fent maradnak — ez a törvény, de élni alattuk okosan — ez a szép.
