Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-17 / 244. szám
1968. október 17. 2 Csütörtök Megkezdődött az oi*szág'g>yű3é$ (Folytatás az 1. oldalról.) vonala szerint jobban differenciálódjék. A reform előkészítése során egyes ágazatok és vállalatok — attól tartva, hogy nem képződik majd elegendő részesedési alapjuk — különböző kedvezményeket igényeltek és kaptak is. Kiderült, jó néhány ilyen vállalatnál elegendő lenne, ha az általános feltételeket alkalmaznák. Ezt a tapasztalatunkat a jövő évi tervek kialakításánál természetesen figyelembe vesszük. A továbbiakban az árreform tapasztalatairól számolt be Fock elvtárs. Hangsúlyozta, hogy az új árrendszer és ármechanizmus közrejátszott kedvező népgazdasági eredményeink elérésében. Majd a beruházásokkal kapcsolatban így folytatta: Igen fontos a beruházási eszközök koncentrált felhasználása, a folyamatban levő beruházások gyors befejezése. Jól kell megválasztanunk az 1969-ben és 1970- ben induló kevés számú állami egyedi nagy beruházást, amellyel segítjük megalapozni negyedik ötéves tervünket. Meg kell akadályoznunk, hogy a vállalati szempontból nem eléggé gazdaságos fejlesztési célok az állami támogatással megvalósítandó beruházások szférájába terelődjenek. A kormány megvizsgálta nemrégiben üzembe helyezett néhány nagy beruházás adatait, örvendetes, hogy a régebbi helyzettől eltérően ma már nem ritka az olyan létesítmény, amelyet költségtúllépés nélkül, határidőre valósítottak meg és műszaki színvonala is megfelel a követelményeknek. Szólnunk kell a beruházási hiteligényekről és kielégítésükről is. Az idei hitellehetőségek 60 százalékát a folyamatban levő beruházások emésztették fel. Ez korlátozta a vállalati kezdeményezéseket. A hiteligények elbírálásánál fokozottan figyelembe vettük a fejlesztési célok hatékonyságát és a vállalatok teherbíró képességét. Csak jövedelmező, viszonylag gyorsan megtérülő, illetve a vidéki ipartelepítést támogató beruházások céljára adtunk hiteleket. 1969-ben és 1970-ben is erre kell törekednünk. Kormányunk központi feladatként foglalkozik a beruházásokkal, a növekedés ütemének meghatározásával, a hatékonyság fokozásához szükséges eszközök kialakításával. A gazdasági teendők között szeretném felhívni a figyelmet a termelékenység ' növelésével összefüggő kérdésekre. Az ipari termelés növekedésének egyelőre kisebb hányada 'származott a termelékenység emelkedéséből, mint az előző években, s ez nem jó. Az ország különböző részein eltérő a helyzet. Budapesten és valószínűleg némelyik nagy ipari vidékünkön a termelékenység számottevően nőtt, a kevéssé iparosított országrészeken azonban különösen lassan emelkedett. Helyenként a szükségesnél nagyobb mértékben növekedett a dolgozók száma, ugyanakkor másutt munkaerőhiány akadályozta a termelést. A vállalatok egy részénél túlzott mértékben kellett túlórázásokat elrendelni, máshol kapun belüli munkanélküliség volt. A gazdasági vezetőknek több gondot kell fordítaniuk a jobb munka- és üzemszervezésre, a gyártás- és gyártmányfejlesztésre, a műszaki színvonal, a technológia fejlesztésére. Mozdítsák elő a munkaerő társadalmilag hasznos átcsoportosulását. Az üzemek, a vállalatok éljenek megfelelőbben önállóságukkal, a Munka Törvénykönyve adta új lehetőségekkel. Népgazdaságunkban magas a segédmunkások, többek között az anyagmozgatók arányszáma. Ha az üzemekben gépesítenék a rakodást, sok tízezer ember szabadulna fel más munka végzésére. Üzemeinkben, vállalatainknál még mindig alacsony a gépesítettség foka, nem kielégítő a termelési folyamat szervezettsége, ésszerűsítése, nem törekednek a feltétlenül szükséges mértékben az élőmunka maximális megtakarítására. Amikor a gazdasági vezetőkkel erről a kérdésről beszélünk, általában az átlagbérrendszerben látják az okot. Véleményünk szerint az átlagbérrendszeren valószínűleg javítani kell, azonban ennél többről van szó, és ezért az elemzéseket szélesebb körre kell kiterjeszteni: egyebek között arra, mi teszi lehetővé, hogy ráfizetéssel gyártott termékek előállításához is tudnak új munkaerőt felvenni, ahelyett, hogy az ilyen termékek termelését megszüntetnék? Nem túlzottan magasan állapítottuk-e meg egy sor üzemben az állami dotációt, az export-szubvenciót? Milyen intézkedésekkel lehet erőteljesebb versenyre ösztönözni az azonos termékeket előállító vállalatokat és ezzel összefüggésben hogyan hasznosítsuk az import-lehetőségeket? A kormány keresi a megoldást és a jövő évi tervvel összhangban még éz évben kidolgozza a szükséges intézkedéseket. hogy az új gazdasági mechanizmus kedvezően hatott a mezőgazdaságra és az élelmiszeriparra is. E két területen is vannak azonban fontos teendők. Tovább kell fejleszteni az üzemek anyagi ösztönzésének rendszerét, a hitel- és beruházási rendszert. Jobban ősz- j sze kell egyeztetni a mezőgazda- 1 sági termelő üzemek és a szolgál- j Példaként megemlítem, hogy az idén különösképpen összetorlódott őszi munkákat is gyorsabban lehetne elvégezni, ha a mezőgazdasági üzemeknek több jó traktora és tehergépkocsija lenne. Egyébként mindkettőből bőséges a raktárkészletünk és jók a beszerzési lehetőségeink is a szocialista országokból. Amióta azonban nem elosztjuk, hanem az üzemeknek kell megvásárolniuk ezeket a gépeket, az igény mintha túlzottan megcsappant volna. Ebben minden bizonnyal része van annak is, hogy az állam magas dotációt ad az elhasználódott, régi erőgépek javításához. Kormányunk az egyes munka- folyamatok teljes gépesítésére, komplex állattenyésztési telepek létesítésére, tárolóberendezések és hűtőtárolók építésére ösztönzi a mezőgazdasági üzemeket. Fock elvtárs ezután a külkereskedelmi kapcsolatokról beszélt, majd a gazdasági feladatokról szólt. Az év hátralevő hónapjaiban — tató, felvásárló, feldolgozó vállalatok érdekeit. Továbbra is elő kell mozdítanunk a műszaki, technikai fejlesztést, hogy a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és az erdőgazdaság dolgozóinak munkáját még több korszerű termelőeszköz és berendezés segítse. mondotta többek között — a kormány legjelentősebb gazdaságirányítási feladatának tekinti a jövő évi népgazdasági terv kidolgozását, megvitatását és elfogadását. A terv előkészítése jó ütemben halad. Az elemzések, vizsgálatok felölelik a harmadik ötéves terv előttünk álló egész időszakát, vagyis kiterjednek 1970-re is. Az eddigi vizsgálatok azt mutatják, hogy 1969-ben is a hatékonyság javítása és a népgazdaság egyensúlyának erősítése marad a fő feladat. Ennek érdekében különös gondot kell fordítani a nemzeti jövedelem termelési és elosztási arányainak jobb összehangolására, továbbá a beruházási összegek ésszerű keretek között tartására és a készletek növekedési tendenciájának mérséklésére. Változatlanul fontos feladat a termelés szerkezetének és gazdaságosságának javítása, a munka termelé- I kenységének növelése, a külkereskedelmi forgalom egyensúlyi helyzetének erősítése. Az állampolgárok ügyeit emberségesen kell intézni Miért nem vásárolják a tsz-ek a gépeket? Dicséret ill Tisztelt országgyűlés! Ez az esztendő kemény próbára tette szocialista mezőgazdaságunkat. Az évszázad legaszályosabb tavaszával és nyarával kellett megküzdeni, és a termés- eredmények azt bizonyítják, hogy ez sikerült. Bebizonyosodott a szocialista nagyüzemi gazdálkodás vitathatatlan fölénye a kisüzemekkel szemben. A tavalyi évben, amikor a termelőszövetkezetek megerősödtek, értük el mezőgazdaságunk történetében a legnagyobb kenyérgabona-termést, a holdankénti tizennégy és fél mázsát. Az idén a rendkívüli nyár eleji időjárás ellenére is tartani tudtuk ezt, ami egyben azt is jelzi, hogy a termelőszövetkezetek tovább fejlődtek, erősödtek. Eredményeikért dicséret illeti a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozóit. Bizonyságot tettek szorgalmukról, szakértelmükről, leleményességükről. A szocialista átszervezés óta eltelt rövid idő alatt számottevő változások történtek a mezőgazdasági termelés anyagi, műszaki feltételeiben. Napjainkban a mezőgazdasági munkákat 45—50 százalékban géppel végzik. Műtrágyából — hatóanyagban kifejezve — katasztrális holdanként 44 kilogrammot használnak fel. Több mint 150 féle növényvédőszer áll a mezőgazdaság rendelkezésére. A mezőgazdaság termelési eredményei javították az élelmiszeripar nyersanyagellátását. Ez éti a mezőgazdaság — párosulva a műszaki fejlesztéssel és a korszerűbb szervezési módszerekkel — lehetővé teszi, hogy az élelmiszeripar termelése az idén 5—6 százalékkal legyen nagyobb, mint tavaly. Észrevehetően javult az élelmiszeriparban a munka hatékonysága, nőtt a termelékenység. Fontos feladat azonban, hogy megfelelő figyelmet fordítsunk úgynevezett „hagyományos” élelmiszereink gazdaságos előállítására és forgalmazására. A jövőben többet kell áldoznunk például a húsipar, a tejipar, cukoripar rekonstrukciójára, figyelembe véve, hogy itt a termelékenységet nem néhány százalékkal, hanem két-három- szorosára kell emelnünk ahhoz, hogy az élenjárókhoz felzárkózzunk. Az aszály a legnagyobb gondot az állattenyésztésben okozta. A kormány már júliusban határozatot hozott megfelelő mennyiségű abraktakarmány behozatalára, s kedvező feltételek mellett takarmányakciókat szervezett. A gyors intézkedések a háztáji állatállomány csökkenését megállítják, megteremtették az állattenyésztés további fejlesztéséhez szükséges feltételeket. A tavaly júliusi beszámoló óta kormányunk több jelentős intézkedéssel támogatta a termelőszövetkezeti parasztságot. Csupán néhányat sorolnék fel az intézkedések közül. Elsőként említem azt a két törvényt, amelyet előterjesztésünk alapjáp tavaly ho* dolgozóit zott a tisztelt országgyűlés. Az egyik a mezőgazdasági termelő- szövetkezetekről, a másik a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről intézkedik. Ez a két nagy fontosságú jogszabály megszilárdította a nagyüzemi gazdálkodás biztonságát. A termelőszövetkezetek jobb, rugalmasabb gazdálkodását segítették a különböző kormányhatározatok is. Megemlíthető a mezőgazdasági termékek forgalmáról és felvásárlásának rendjéről, valamint a szállítási szerződések rendszerének a termelőszövetkezetekre történő kiterjesztéséről szóló kormányhatározat. Korábbi elhatározásainknak megfelelően tovább közelítettük a dolgozó parasztság életszínvonalát a bérből és fizetésből élő dolgozókéhoz. A mezőgazdaság dolgozói társadalombiztosítási szolgáltatásban, családi pótlékban, nyugellátásban közelebb kerültek a bérből és fizetésből élőkhöz. A felvásárlás a felemelt árakon általában az előirányzatok szerint alakul, sőt előreláthatólag 4—5 százalékkal meghaladja a tavalyi szintet. Mindez lehetővé teszi a lakosság zavartalan ellátását. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar előreláthatólag az idén is teljesíti, esetleg valamelyest túl is teljesíti exporttervét, ami kedvezően járul hozzá külkereskedelmi mérlegünk alakulásához. Összességében megállapítható, Fock Jenő a továbbiakban államigazgatásunk és társadalmi életünk néhány kérdésével foglalkozott. Hangsúlyozta többek között: Kormányzatunk arra törekszik, hogy minden lehetséges módon és minden területen fejlesszük rendszerünk demokratikus intézményeit. Szükségesnek tartjuk, hogy erősítsük az állapolgári fegyelmet, harcoljunk a bürokrácia, a lélektelenség, a rendszerünktől idegen jelenségek ellen. A Minisztertanács határozata alapján a minisztériumok, az országos hatáskörű szervek, a tanácsok felülvizsgálták az általuk kiadott rendeleteket. Hatálytalanítottak sok olyan intézkedést, amely már idejét múlta, szükségtelen részletező szabályozásokat tartalmazott, s amely felesleges utánjárást, időpocsékolást okozott. A munka — amelytől további ész- ■szerűsítéseket és egyszerűsítéseket tárunk — még folyik. A tanácsok tartják a lakossággal a legközvetlenebb, leggyakoribb és ’egsokrétűbb kapcsolatot. Gondoljuk csak meg: évente csaknem 14 millió üggyel foglalkoznak! Amikor az állampolgárok hozzájuk fordulnak ügyes-bajos dolgaikkal, úgy érzik, hogy nemcsak az adott szervvel, ügyintézővel, hanem magával az állammal kerülnek kapcsolatba. Rendszerünkbe vetett bizalmukat erősíti, állapolgári fegyelmüket javítja, ha emberségesen, gyorsan, bürokráciamentesen intézik ügyüket. Az elzárkózás, a merevség, a késedelmeskedés, az aktatologatás elkeseríti, elhidegiti az embereket. A kormány több alkalommal is foglalkozott a tanácsok munkájával. Határozatokat hozott a hatáskörök decentralizálására, a jogalkotás és az ügyintézés egyszerűsítésére. Az új gazdaságirányítási rendszer érvényesítése már eddig Is segítette a tanácsokat abban, hogy a lakosság elsőrendű szükségleteinek kielégítéséről megfelelőbben gondoskodhassanak. A munkát még nem tekintjük befejezettnek. Vannak további terveink, ezek alapjában megfelelnek az új gazdasági mechanizmus elveinek: érvényesüljön nagyfokú gazdasági önállóság, s az ügyeket érdemben, felelősséggel ott intézzék, ahol az a legcélszerűbb. Különös fontosságot tulajdonítunk az üzemi és a termelőszövetkezeti demokrácia további erősítésének, fejlesztésének. Nélkülözhetetlen eszköze ez annak, hogy a dolgozók valóban magukénak érezzék a munkahelyük gondjait, segítsék a munka javítását — mondotta ezután. örömmel állapíthatjuk meg, hogy az ez irányú készség megvan a munkásokban, a termelőszövetkezeti parasztokban és az értelmiségi dolgozókban. Az irodalomról és a művészetekről többek között ezeket mondotta: Az irodalom és a művészetek terén is további fejlődésről számolhatunk be. Kiegyensúlyozott, következetes politikánk a haladást, a szocializmust, a békét, a népet (Folytatás a 3. oldalon.)
