Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-17 / 244. szám

1968. október 11. 3 Csütörtök (Folytatás a 2. oldalról.) szolgálni kívánó valamennyi mű­vészet és művész számára korlát­lan fejlődési és érvényesülési le­hetőséget nyújt Felkérjük az országban minded nütt lelkesen tevékenykedő nép­művelőket: közvetítsék a dolgo­zókhoz a szocialista kultúra leg­újabb alkotásait Munkálkodja­nak tovább népünk kulturális fel­emelkedésén. Ezután az ifjúságról szólt, majd kitért a nemzetközi helyzet egyes kérdéseire. Csehszlovákiában az ellenforradalom reális veszéllyé vált Tisztelt országgyűlés! Az országgyűlés előző üléssza­kán kormányunk részletesen be­számolt a Magyar Népköztársaság külpolitikájáról. Ezért most csak röviden érintem a nemzetközi helyzet és külpolitikánk főbb kér­déseit A nemzetközi helyzetet az jel­lemzi, hogy a feszültség fokozó­dott, a helyzet bonyolultabbá vált, az osztályharc éleződik. A nem­zetközi imperializmus megkísérli a szocialista világrendszer és a kommunista mozgalom bomlasz- tását, a szocializmus eszméjének diszkreditálását s arra törekszik, hogy gyökeresen megváltoztassa Európában az erőviszonyokat. A nemzetközi reakciónak, elsősor­ban az amerikai imperialistáknak és a nyugatnémet revansista erők­nek az a szándéka, hogy megerő­sítve az imperialista hatalmak európai—észak-amerikai szövet­ségét, a NATO-t, visszahozzák a hidegháború légkörét. A nemzetközi imperializmus és a reakció az utóbbi években nö­velte erőfeszítéseit, hogy meg­bontsa a szocialista országok egy. ségét, szembeállítsa őket egymás­sal és mindenekelőtt a Szovjet­unióval. Európában nagy erőfeszí­téseket tesznek azért, hogy elszi­geteljék a Német Demokratikus Köztársaságot és elfogadtassák azt az abszurd elvet, miszerint a Német Szövetségi Köztársaság az egyedüli képviselője az egész né­met népnek. Módszereik rendkí­vül változatosak: a szocialista or­szágok társadalmi rendszerének fellazítására irányuló kísérletek­től a fegyveres provokációkig ter­jednek. Tagadhatatlan, hogy az impe­rialisták aknamunkája bizonyos eredményekkel járt, mert össze­fonódott más tényezőkkel. Sikerre számítottak Európa szívében, a szomszédos Csehszlovákiában is. Örömüket már alig tudták titkol­ni, mert úgy vélték, hogy — a kö­rülmények összeesése folytán — erőfeszítéseik gyümölcse hamaro­san beérik. Keresztülhúzta azon­ban számításaikat az öt szocialista ország baráti segítségnyújtása. Ez természetesen dühödt elkeseredést váltott ki belőlük. Reménykedtek abban, hogy el­lenállást, belső fegyveres harcot tudnak kibontakoztatni. Az au­gusztus 23-a és 26-a között tartott szovjet—csehszlovák tárgyalások után azonban be kellett látniuk, hogy ez az elképzelésük is kudarc­ra van ítélve. Mi maradt számuk­ra? Zavarni, hátráltatni a helyzet normalizálását, bizalmatlanságot szítani Csehszlovákia és az öt szo­cialista ország között. Mestersége­sen élezik a nemzetközi helyzetet azzal is, hogy napirenden tartják az úgynevezett csehszlovák kér­dést. Mindezzel el akarják terelni a világ népeinek figyelmét bű­nös vietnami agressziójukról, kö­zel-keleti mesterkedéseikről és a népek szabadsága ellen elkövetett merényleteikről. A szocialista országok nem nézhették tétlenül, hogy az ellen- forradalom Csehszlovákiában reá­lis veszéllyé vált. A Szovjetunió­val, a többi testvéri szocialista or. szággal együtt megtettük azokat a lépéseket, amelyek elveinkből, a proletárinternacionalizmusból következtek. Fegyveres segítséget nyújtottunk Csehszlovákia népei­nek, hogy megfékezzék a később isetleg nyíltan, fegyverrel is fel­lépő ellenforradalmi erőket, meg­szilárdítsák a szocialista rendet és törvényességet. Az öt szocialista ország lépése jó lehetőségeket biz. tosít a szocializmus csehszlovákiai erőinek, hogy konszolidálják a helyzetet. Tisztában vagyunk az­zal, hogy ez a konszolidáció hosz- szú folyamat lesz. Az előrehaladás csak lépésről lépésre történhet. Bízunk abban, hogy csehszlovák kommunista elvtársaink, a szocia­lizmus erői a múlt tanulságait le­vonva, a nemzetközi megállapodá­sokat és a moszkvai értekezlet ha­tározatait betartva, megoldják e történelmi feladatukat. Mi a magunk tapasztalataiból kiindulva, sokszor elmondottuk, ma is megismételhetjük: az állam­közi egyezmény alapján Magyar- országon ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jelenléte a legki­sebb mértékben sem sérti nemzeti szuverenitásunkat. A mi népünk megérti — mert őszintén beszé­lünk róla —, hogy ebben a nem­zetközi helyzetben, amikor az Amerikai Egyesült Államok gyil­kos háborút folytat Vietnamban, támaszpont-rendszert épít ki a szocializmust építő országok kö­rül és itt Európában mintegy négyszázezer katonát tart, — a szocialista országok közös érdeke és a világbéke biztosítása szük­ségessé teszi a revansvágyó Nyu- gat-Németországgal határos test­véri országokban a szovjet csapa­tok jelenlétét. Az a véleményünk, hogy a dolgozó Csehszlovákiában is megértik ezt, ha a vezetők nyíl­tan, határozottan és egységesen állást foglalnak. Néphadseregünk nagyszerű helytállást tanúsított, amikor csehszlovák testvéreink segítségé­re sietett. Csapataink, harcosaink és tisztjeink magas fokú katonai felkészültségről és politikai öntu­datról, fegyelmezettségről tettek bizonyságot. Feladatukat teljesí­tették és a közeljövőben hazatér­nek állomáshelyükre. Népünk méltán lehet büszke hadseregére, E helyről mondok köszönetét, kí­vánok erőt és egészséget hadsere­günk minden tagjának. Honvédelmünkkel összefüggés­ben szükségesnek tartom ez alka­lommal is hangsúlyozni: kormá­nyunk változatlanul és követke­zetesen képviseli azt az elvet, hogy amíg az imperialisták táma­dó jellegű katonai tömbjei fenn­állnak, minden erőnkkel munkál­kodnunk kell a biztonságunkat és nemzeti létünket garantáló Var­sói Szerződés további erősítésén és fejlesztésén. Az imperializmus, a reakció erőinek nem sikerült éket vernie az öt szocialista ország és Cseh­szlovákia közé. Azok a csehszlo­vákok, akiket megzavart a belső és külső reakció bomlasztó tevé­kenysége, mindinkább ráébred­nek arra, milyen nagy veszély fe­nyegette hazájukat, szocialista vívmányaikat. Ez a felismerés hozzájárul ahhoz, hogy Csehszlo­vákia és az öt szocialista ország baráti, testvéri viszonya tovább erősödjék. Nem hallgatjuk el — a sajtó is foglalkozott vele —, hogy testvérpártjaink egy része és két szomszédos szocialista or­szág, Jugoszlávia és Románia ve­zetői is, enyhén szólva, máskép­pen ítélik meg a helyzetet és az öt szocialista ország segítségnyúj­tását, mint mi. A csehszlovákiai események tapasztalatai és tanul­ságai nyomán azonban meggyőző­désünk szerint erősödni fog a szo­cialista közösség országainak és testvérpárljainak akarata az egy­ség szilárdítására. Ezután így fejezte be az expo­zéját: Tisztelt országgyűlés! A kormány beszámolójában an­nak bemutatására törekedtünk, hogy a mechanizmus reformjának segítségével népgazdaságunk eredményesen tovább fejlődött, belső társadalmi rendünk és ha­zánk nemzetközi helyzete szilárd. A dolgozók bíznak a párt és a kormány politikájában, amely a IX. kongresszus határozatainak valóra váltását szolgálja. Népünk a magyar történelemben soha nem tapasztalt egységben mun­kálkodik a szocializmus teljes fel­építésén. A nemzetközi helyzet bonyolult, s mint az idén történt, természeti csapások is nehezítik életünket. De tudjuk, hogy erő­feszítéseinktől függ, hogyan ala­kul népünk holnapja. A dolgozók alkotó erjében, te­hetségében bízva, arra támasz­kodva, biztosan elérjük céljain­kat, megteremtjük az emberhez egyedül méltó szocialista társa­dalmat. Kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a beszámoló megvitatása so­rán bíráló észrevételeivel, javas­lataival segítse a kormányt. Ké­rem, hogy a tisztelt országgyűlés hagyja jóvá belpolitikai tevé­kenységünket, külpolitikai vonal- vezetésünket, a testvéri Csehszlo­vákia megsegítésére tett intézke­déseinket. Bízza meg a kormányt, hogy folytasson tárgyalásokat és a közeljövőben kössön megállapo­dásokat a Varsói Szerződés meg­erősítéséről, a KGST-be tömörült szocialista országok gazdasági együttműködésének fejlesztéséről. Végül kérem a gazdaságpolitiká­val, a népgazdaság további tervei- I nek elkészítésével, az államigaz­gatás fejlesztésével kapcsolatban a beszámolóban említett elgondo­lásaink jóváhagyását. A Minisztertanács elnökének nagy tapssal fogadott beszéde után az elnöklő Kállai Gyula szünetet rendelt el. Az ülés szünetében a képvise­lők a parlament folyosóján a beszámolóról, annak részleteiről beszélgettek. A beszélgetésbe be- | kapcsolódott Kádár János is és elmondta, hogy a napirenden levő fontos törvényjavaslatok és még inkább a kormányexpozé miatt nagy jelentőségűnek tartja a:: országgyűlés mostani üléssza­kát. A kormány egyéves tevé­kenységéről számot adó beszá­molóban érintett összes fő kér­dés, a bel- és külpolitika, a gaz­daságpolitika, a kultúrpolitika fejlődésünk szempontjából egy­aránt fontos, s a beszámolóban összegezett eredmények biztató perspektívát is jelentenek. Kife­jezte azt a meggyőződését, hogy a további munka is meghozza sikerét. A vitában többek között felszó­lalt Gáspár Sándor és Péter Já­nos is. Majd a vita után az el­nöklő Beresztóczy Miklós bejelen­tette, hogy a kormány elnökének beszámolójához több képviselő nem jelentkezett hozzászólásra. A : szerdai tanácskozás ezzel véget ért. Az országgyűlés csütörtök i délelőtt 10 órakor folytatja mun- I kaját. (MTI) Koszigin Prágába utazott Képünk a moszkvai tárgyaláson készült a két miniszterelnökről. A Csehszlovák Szocialista Köz-: társaság kormányának meghívá- j sára Prágába utazott Alekszej Ko­szigin, a Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke. Kosziginnel együtt repülőgéppel Prágába utazott Andrej Gromlko szovjet külügyminiszter, Andrej Grecsko marsall, honvédelmi mi­niszter és Vaszildj Kunyecov, a külügyminiszter első helyettese. A szovjet vezetőket a vnukovói re­pülőtéren ünnepélyesen búcsúz­tatták. Szerdán délután megérkezett Prágába a Koszigin miniszterel­nök vezette szovjet küldöttség. TASZSZ-jelentés szerint a prá­gai repülőtéren Alekszej Koszi­gint és a többi szovjet vendéget Oldrich Cernik miniszterelnök, Jozef Smrkovsky, a csehszlovák nemzetgyűlés elnöke, Gustav Hu­! sak, a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első tit­kára, a CSSZK miniszterelnök­helyettese, Frantisek Hamouz, Lu- bcmir Strougal, Peter Colotka miniszterelnök-helyettesek, a csehszlovák néphadsereg vezér­kari főnöke és mások fogadták. A repülőteret a Szovjetunió és Csehszlovákia állami lobogóival díszítették fel. A szovjet vendége­ket, díszszázad fogadta, s elját­szották a két ország himnuszát. A Cernin-palotában Koszigin szovjet és Cernik csehszlovák mi­niszterelnök egyezményt írt alá a szovjet katonai alakulatok ideig­lenes csehszlovákiai tartózkodá­sáról. Az aláírásnál jelen volt Ludvik Svoboda köztársasági elnök és más állami vezetők. (MTI) Látványos gesztus az elnökválasztás előtt? Az Egyesült Államok és a VDK megbízottai Párizsban szerdán délelőtt megkezdték az1 előzetes tanácskozások 26. mun­kaülését. Az amerikai küldöttség vezetőjéhez, Harriman-hez — mi­előtt a konferencia épületébe lé­pett volna — újságírók kérdést intéztek azokkal a hírekkel kap­csolatban, amelyek szerint a pá­rizsi tárgyalások döntő szaka­szukhoz érkeztek. Harriman el­hárította a választ, s csak annyit mondott: „Amint azt önök is tudják, híresztelésekhez soha­sem fűzök kommentárt”. A találgatások alapjának azt tekintik, hogy Dél-Vietnamban az utóbbi napokban alábbhagyott a harcok hevessége, valamint vannak, akik az Egyesült Államok részéről, látványos gesztust vár­nak az elnökválasztás előtt. (MTI) KommiBRlstaQidSzÉs Indonéziában Nem volt elég a háromszáz- ezer hazafi, többségükben kom­munista legyilkolásának példát­lan gaztette; az új indozén re­zsim ismét olajat önt a tűzre, is­mét gyilkosságokra tüzeli a ka­tonai különítményeket, s a ké- selő csőcseléket. Walujónak, a kommunista párt egyik vezető­jének halálra ítélésével újabb jelt adtak a tömeges mészárlás­ra. Elutasították Sudisman és Njojo, a KP Politikai Bizottsága tagjainak kegyelmi kérvényét. Hóhérkézre adták Kamaludint, a Központi Bizottság titkárát és más elvtársakat. Djakarta így mutat példát a sumatrai falvak­ban, a borneói dzsungelek törpe településein tobzódó fejvadá­szoknak: „Mi sem hagyjuk ab­ba, ti is folytassátok” s e rette­netes példa nyomán újabb és újabb emberéletek ezrei esnek áldozatul az immár 1965 ősze óta folyó vérengzésnek. A XX. század egyik legna­gyobb gyalázata megy végbe Indonéziában. A rezsim még mindig páni félelemben él; még mindig attól reszket, hogy a megtizedelt, illegalitásba kényszerített kommunista párt felemeli a fejét és számon kéri az áldozatokat. Ez a félelem vezeti a vérengző belpolitikát, s azt a külpolitikát is, amely mindinkább kiszakítja a volt gyarmati népek szolidáris kö­zösségéből Indonéziát, és oda­veti az amerikai imperialisták játékszeréül. Pedig a félelem rossz tanács­adó. Ezek a módszerek előbb- utóbb visszaütnek azokra, akik alkalmazzák. Az indonéz kom­munisták mindinkább a nem­zeti függetlenség, a szabadság ügyének mártírjaivá lesznek a néptömegek szemében: a rette­netes terror ellenére is újjá­szervezik soraikat, s folytatják küzdelmüket. Nemcsak az in­ternacionalista szolidaritás, de az egyszerű emberi igazságér­zet is világszerte melléjük állít mindenkit, aki irtózik a gyil­kosoktól, a politikai banditiz- mustól. Mind szélesebb nem­zetközi erők követelik: vesse­nek véget a bűnös vérontásnak Indonéziában.

Next

/
Thumbnails
Contents