Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-17 / 244. szám
1968. október 11. 3 Csütörtök (Folytatás a 2. oldalról.) szolgálni kívánó valamennyi művészet és művész számára korlátlan fejlődési és érvényesülési lehetőséget nyújt Felkérjük az országban minded nütt lelkesen tevékenykedő népművelőket: közvetítsék a dolgozókhoz a szocialista kultúra legújabb alkotásait Munkálkodjanak tovább népünk kulturális felemelkedésén. Ezután az ifjúságról szólt, majd kitért a nemzetközi helyzet egyes kérdéseire. Csehszlovákiában az ellenforradalom reális veszéllyé vált Tisztelt országgyűlés! Az országgyűlés előző ülésszakán kormányunk részletesen beszámolt a Magyar Népköztársaság külpolitikájáról. Ezért most csak röviden érintem a nemzetközi helyzet és külpolitikánk főbb kérdéseit A nemzetközi helyzetet az jellemzi, hogy a feszültség fokozódott, a helyzet bonyolultabbá vált, az osztályharc éleződik. A nemzetközi imperializmus megkísérli a szocialista világrendszer és a kommunista mozgalom bomlasz- tását, a szocializmus eszméjének diszkreditálását s arra törekszik, hogy gyökeresen megváltoztassa Európában az erőviszonyokat. A nemzetközi reakciónak, elsősorban az amerikai imperialistáknak és a nyugatnémet revansista erőknek az a szándéka, hogy megerősítve az imperialista hatalmak európai—észak-amerikai szövetségét, a NATO-t, visszahozzák a hidegháború légkörét. A nemzetközi imperializmus és a reakció az utóbbi években növelte erőfeszítéseit, hogy megbontsa a szocialista országok egy. ségét, szembeállítsa őket egymással és mindenekelőtt a Szovjetunióval. Európában nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy elszigeteljék a Német Demokratikus Köztársaságot és elfogadtassák azt az abszurd elvet, miszerint a Német Szövetségi Köztársaság az egyedüli képviselője az egész német népnek. Módszereik rendkívül változatosak: a szocialista országok társadalmi rendszerének fellazítására irányuló kísérletektől a fegyveres provokációkig terjednek. Tagadhatatlan, hogy az imperialisták aknamunkája bizonyos eredményekkel járt, mert összefonódott más tényezőkkel. Sikerre számítottak Európa szívében, a szomszédos Csehszlovákiában is. Örömüket már alig tudták titkolni, mert úgy vélték, hogy — a körülmények összeesése folytán — erőfeszítéseik gyümölcse hamarosan beérik. Keresztülhúzta azonban számításaikat az öt szocialista ország baráti segítségnyújtása. Ez természetesen dühödt elkeseredést váltott ki belőlük. Reménykedtek abban, hogy ellenállást, belső fegyveres harcot tudnak kibontakoztatni. Az augusztus 23-a és 26-a között tartott szovjet—csehszlovák tárgyalások után azonban be kellett látniuk, hogy ez az elképzelésük is kudarcra van ítélve. Mi maradt számukra? Zavarni, hátráltatni a helyzet normalizálását, bizalmatlanságot szítani Csehszlovákia és az öt szocialista ország között. Mesterségesen élezik a nemzetközi helyzetet azzal is, hogy napirenden tartják az úgynevezett csehszlovák kérdést. Mindezzel el akarják terelni a világ népeinek figyelmét bűnös vietnami agressziójukról, közel-keleti mesterkedéseikről és a népek szabadsága ellen elkövetett merényleteikről. A szocialista országok nem nézhették tétlenül, hogy az ellen- forradalom Csehszlovákiában reális veszéllyé vált. A Szovjetunióval, a többi testvéri szocialista or. szággal együtt megtettük azokat a lépéseket, amelyek elveinkből, a proletárinternacionalizmusból következtek. Fegyveres segítséget nyújtottunk Csehszlovákia népeinek, hogy megfékezzék a később isetleg nyíltan, fegyverrel is fellépő ellenforradalmi erőket, megszilárdítsák a szocialista rendet és törvényességet. Az öt szocialista ország lépése jó lehetőségeket biz. tosít a szocializmus csehszlovákiai erőinek, hogy konszolidálják a helyzetet. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a konszolidáció hosz- szú folyamat lesz. Az előrehaladás csak lépésről lépésre történhet. Bízunk abban, hogy csehszlovák kommunista elvtársaink, a szocializmus erői a múlt tanulságait levonva, a nemzetközi megállapodásokat és a moszkvai értekezlet határozatait betartva, megoldják e történelmi feladatukat. Mi a magunk tapasztalataiból kiindulva, sokszor elmondottuk, ma is megismételhetjük: az államközi egyezmény alapján Magyar- országon ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jelenléte a legkisebb mértékben sem sérti nemzeti szuverenitásunkat. A mi népünk megérti — mert őszintén beszélünk róla —, hogy ebben a nemzetközi helyzetben, amikor az Amerikai Egyesült Államok gyilkos háborút folytat Vietnamban, támaszpont-rendszert épít ki a szocializmust építő országok körül és itt Európában mintegy négyszázezer katonát tart, — a szocialista országok közös érdeke és a világbéke biztosítása szükségessé teszi a revansvágyó Nyu- gat-Németországgal határos testvéri országokban a szovjet csapatok jelenlétét. Az a véleményünk, hogy a dolgozó Csehszlovákiában is megértik ezt, ha a vezetők nyíltan, határozottan és egységesen állást foglalnak. Néphadseregünk nagyszerű helytállást tanúsított, amikor csehszlovák testvéreink segítségére sietett. Csapataink, harcosaink és tisztjeink magas fokú katonai felkészültségről és politikai öntudatról, fegyelmezettségről tettek bizonyságot. Feladatukat teljesítették és a közeljövőben hazatérnek állomáshelyükre. Népünk méltán lehet büszke hadseregére, E helyről mondok köszönetét, kívánok erőt és egészséget hadseregünk minden tagjának. Honvédelmünkkel összefüggésben szükségesnek tartom ez alkalommal is hangsúlyozni: kormányunk változatlanul és következetesen képviseli azt az elvet, hogy amíg az imperialisták támadó jellegű katonai tömbjei fennállnak, minden erőnkkel munkálkodnunk kell a biztonságunkat és nemzeti létünket garantáló Varsói Szerződés további erősítésén és fejlesztésén. Az imperializmus, a reakció erőinek nem sikerült éket vernie az öt szocialista ország és Csehszlovákia közé. Azok a csehszlovákok, akiket megzavart a belső és külső reakció bomlasztó tevékenysége, mindinkább ráébrednek arra, milyen nagy veszély fenyegette hazájukat, szocialista vívmányaikat. Ez a felismerés hozzájárul ahhoz, hogy Csehszlovákia és az öt szocialista ország baráti, testvéri viszonya tovább erősödjék. Nem hallgatjuk el — a sajtó is foglalkozott vele —, hogy testvérpártjaink egy része és két szomszédos szocialista ország, Jugoszlávia és Románia vezetői is, enyhén szólva, másképpen ítélik meg a helyzetet és az öt szocialista ország segítségnyújtását, mint mi. A csehszlovákiai események tapasztalatai és tanulságai nyomán azonban meggyőződésünk szerint erősödni fog a szocialista közösség országainak és testvérpárljainak akarata az egység szilárdítására. Ezután így fejezte be az expozéját: Tisztelt országgyűlés! A kormány beszámolójában annak bemutatására törekedtünk, hogy a mechanizmus reformjának segítségével népgazdaságunk eredményesen tovább fejlődött, belső társadalmi rendünk és hazánk nemzetközi helyzete szilárd. A dolgozók bíznak a párt és a kormány politikájában, amely a IX. kongresszus határozatainak valóra váltását szolgálja. Népünk a magyar történelemben soha nem tapasztalt egységben munkálkodik a szocializmus teljes felépítésén. A nemzetközi helyzet bonyolult, s mint az idén történt, természeti csapások is nehezítik életünket. De tudjuk, hogy erőfeszítéseinktől függ, hogyan alakul népünk holnapja. A dolgozók alkotó erjében, tehetségében bízva, arra támaszkodva, biztosan elérjük céljainkat, megteremtjük az emberhez egyedül méltó szocialista társadalmat. Kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a beszámoló megvitatása során bíráló észrevételeivel, javaslataival segítse a kormányt. Kérem, hogy a tisztelt országgyűlés hagyja jóvá belpolitikai tevékenységünket, külpolitikai vonal- vezetésünket, a testvéri Csehszlovákia megsegítésére tett intézkedéseinket. Bízza meg a kormányt, hogy folytasson tárgyalásokat és a közeljövőben kössön megállapodásokat a Varsói Szerződés megerősítéséről, a KGST-be tömörült szocialista országok gazdasági együttműködésének fejlesztéséről. Végül kérem a gazdaságpolitikával, a népgazdaság további tervei- I nek elkészítésével, az államigazgatás fejlesztésével kapcsolatban a beszámolóban említett elgondolásaink jóváhagyását. A Minisztertanács elnökének nagy tapssal fogadott beszéde után az elnöklő Kállai Gyula szünetet rendelt el. Az ülés szünetében a képviselők a parlament folyosóján a beszámolóról, annak részleteiről beszélgettek. A beszélgetésbe be- | kapcsolódott Kádár János is és elmondta, hogy a napirenden levő fontos törvényjavaslatok és még inkább a kormányexpozé miatt nagy jelentőségűnek tartja a:: országgyűlés mostani ülésszakát. A kormány egyéves tevékenységéről számot adó beszámolóban érintett összes fő kérdés, a bel- és külpolitika, a gazdaságpolitika, a kultúrpolitika fejlődésünk szempontjából egyaránt fontos, s a beszámolóban összegezett eredmények biztató perspektívát is jelentenek. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy a további munka is meghozza sikerét. A vitában többek között felszólalt Gáspár Sándor és Péter János is. Majd a vita után az elnöklő Beresztóczy Miklós bejelentette, hogy a kormány elnökének beszámolójához több képviselő nem jelentkezett hozzászólásra. A : szerdai tanácskozás ezzel véget ért. Az országgyűlés csütörtök i délelőtt 10 órakor folytatja mun- I kaját. (MTI) Koszigin Prágába utazott Képünk a moszkvai tárgyaláson készült a két miniszterelnökről. A Csehszlovák Szocialista Köz-: társaság kormányának meghívá- j sára Prágába utazott Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Kosziginnel együtt repülőgéppel Prágába utazott Andrej Gromlko szovjet külügyminiszter, Andrej Grecsko marsall, honvédelmi miniszter és Vaszildj Kunyecov, a külügyminiszter első helyettese. A szovjet vezetőket a vnukovói repülőtéren ünnepélyesen búcsúztatták. Szerdán délután megérkezett Prágába a Koszigin miniszterelnök vezette szovjet küldöttség. TASZSZ-jelentés szerint a prágai repülőtéren Alekszej Koszigint és a többi szovjet vendéget Oldrich Cernik miniszterelnök, Jozef Smrkovsky, a csehszlovák nemzetgyűlés elnöke, Gustav Hu! sak, a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a CSSZK miniszterelnökhelyettese, Frantisek Hamouz, Lu- bcmir Strougal, Peter Colotka miniszterelnök-helyettesek, a csehszlovák néphadsereg vezérkari főnöke és mások fogadták. A repülőteret a Szovjetunió és Csehszlovákia állami lobogóival díszítették fel. A szovjet vendégeket, díszszázad fogadta, s eljátszották a két ország himnuszát. A Cernin-palotában Koszigin szovjet és Cernik csehszlovák miniszterelnök egyezményt írt alá a szovjet katonai alakulatok ideiglenes csehszlovákiai tartózkodásáról. Az aláírásnál jelen volt Ludvik Svoboda köztársasági elnök és más állami vezetők. (MTI) Látványos gesztus az elnökválasztás előtt? Az Egyesült Államok és a VDK megbízottai Párizsban szerdán délelőtt megkezdték az1 előzetes tanácskozások 26. munkaülését. Az amerikai küldöttség vezetőjéhez, Harriman-hez — mielőtt a konferencia épületébe lépett volna — újságírók kérdést intéztek azokkal a hírekkel kapcsolatban, amelyek szerint a párizsi tárgyalások döntő szakaszukhoz érkeztek. Harriman elhárította a választ, s csak annyit mondott: „Amint azt önök is tudják, híresztelésekhez sohasem fűzök kommentárt”. A találgatások alapjának azt tekintik, hogy Dél-Vietnamban az utóbbi napokban alábbhagyott a harcok hevessége, valamint vannak, akik az Egyesült Államok részéről, látványos gesztust várnak az elnökválasztás előtt. (MTI) KommiBRlstaQidSzÉs Indonéziában Nem volt elég a háromszáz- ezer hazafi, többségükben kommunista legyilkolásának példátlan gaztette; az új indozén rezsim ismét olajat önt a tűzre, ismét gyilkosságokra tüzeli a katonai különítményeket, s a ké- selő csőcseléket. Walujónak, a kommunista párt egyik vezetőjének halálra ítélésével újabb jelt adtak a tömeges mészárlásra. Elutasították Sudisman és Njojo, a KP Politikai Bizottsága tagjainak kegyelmi kérvényét. Hóhérkézre adták Kamaludint, a Központi Bizottság titkárát és más elvtársakat. Djakarta így mutat példát a sumatrai falvakban, a borneói dzsungelek törpe településein tobzódó fejvadászoknak: „Mi sem hagyjuk abba, ti is folytassátok” s e rettenetes példa nyomán újabb és újabb emberéletek ezrei esnek áldozatul az immár 1965 ősze óta folyó vérengzésnek. A XX. század egyik legnagyobb gyalázata megy végbe Indonéziában. A rezsim még mindig páni félelemben él; még mindig attól reszket, hogy a megtizedelt, illegalitásba kényszerített kommunista párt felemeli a fejét és számon kéri az áldozatokat. Ez a félelem vezeti a vérengző belpolitikát, s azt a külpolitikát is, amely mindinkább kiszakítja a volt gyarmati népek szolidáris közösségéből Indonéziát, és odaveti az amerikai imperialisták játékszeréül. Pedig a félelem rossz tanácsadó. Ezek a módszerek előbb- utóbb visszaütnek azokra, akik alkalmazzák. Az indonéz kommunisták mindinkább a nemzeti függetlenség, a szabadság ügyének mártírjaivá lesznek a néptömegek szemében: a rettenetes terror ellenére is újjászervezik soraikat, s folytatják küzdelmüket. Nemcsak az internacionalista szolidaritás, de az egyszerű emberi igazságérzet is világszerte melléjük állít mindenkit, aki irtózik a gyilkosoktól, a politikai banditiz- mustól. Mind szélesebb nemzetközi erők követelik: vessenek véget a bűnös vérontásnak Indonéziában.
