Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-02 / 231. szám
19W. október 2. 4 Szerda Bulgária a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság hazája A felszabadulás előtt Bulgáriát úgy ismerte a külföld, mint az illatos rózsa, az apró levelű keleti dohány és a bolgár kertészet hazáját. De e mögött a tény mögött megbújt a valóság, s ez egészen más volt. A bolgár mező- gazdaság külterjességét és a termelőerők fejletlenségét illetően az elsők között volt Európában. Primitív agrotechnika, a földterület elaprózottsága, a gépesítés majdnem teljes hiánya miatt a termésátlagok is igen alacsonyak voltak. (1934—1939 között pl. búzából holdanként 6 mázsa, kuko-; ricából pedig 5,5 mázsa volt azi állagtermés.) Hasonló eredményeket ért el a bolgár állattenyésztés is. Csupán 1967-ben a tejtermelés 8, a gyapjúé 6, a tojástermelés pedig 12 százalékkal emelkedett. A mezőgazdaság gyors fejlődése és a bolgár állam helyes életszínvonal-szabályozó intézkedéseinek eredményeként jelentősen emelkedett a szövetkezeti parasztság anyagi és kulturális jóléte is. 1957 és 1965 között a falusi lakosság reáljövedelme több mint kétszeresére nőtt. Jelenleg a bolgár falvak lakásállományának több mint fele új, a felszabadulás után épült. De gyökeresen megváltozott a bolgár falvak külFalusi lakóház. A felszabadulás után gyökeresen megváltozott a helyzet. A bolgár mezőgazdaságban is győzött a szövetkezeti rendszer, aminek Bulgáriában a felszabadulás előtt is voltak már szép hagyományai. A szövetkezeti rend győzelme, majd a termelőszövetkezetek ösz- szevonása után a figyelem elsősorban a belterjesítés felé fordult. Ennek négy fő irányvonalát hangsúlyozták — a gépesítést, az öntözést, a kemizálást és a nagy hozamú új növényfajták elterjesztését. Különösen gyors fejlődés bontakozott ki a Bolgár Kommunista Párt 1956. évi áprilisi plénuma után. A hozott intézkedések eredményeként, az üzem- szervezés és bérezés bátor és az adott körülményeket figyelembe vevő megváltoztatásával és megjavításával a mezőgazdasági termékek mennyisége a háború előtti kétszeresére, a munka termelékenysége pedig négyszeresére nőtt Bulgária ma a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság hazája. Ma az országban 850 termelőszövetkezet és 150 állami gazdaság működik. A mezőgazdasági üzemek átlagos földterülete megközelíti a 4000 hektárt, de nem ritkák a 3—10 ezer hektáros gazdaságok sem. Jelenleg kereken 1 millió hektárnyi területen folytatnak öntözéses gazdálkodást, ami a megművelt földterület 21 százalékát jelenti! Szép eredményeket ért el a bolgár mezőgazdaság a kemizálásban is. 1939-ben egy hektárra csupán fél kilogramm műtrágya-felhasználás jutott, a múlt évben pedig 135 kg. A bolgár mezőgazdaság eredményeiben természetesen nagy szerepet játszik a szakvezetés is. Jelenleg csaknem 33 ezer felső, illetve középfokú képesítésű mezőgazdász irányítja közvetlenül a különböző ágazatok, brigádok és állattenyésztő-telepek munkáját. A termelőszövetkezeti elnökök nagy része főiskolai végzettséggel rendelkezik. A különböző szervezési, irányítási intézkedések és a belterjesítés természetesen megmutatkozik az átlagtermésekben is. 1967-ben Bulgária rekordtermést ért el búzából, kukoricából és napraforgóból. A búza-átlagtermés 30,47 q volt hektáronként, a kukoricáé 34,33, a napraforgóé pedig 17,80 q. Tolbuchin megye szövetkezetei világviszonylatban is kiemelkedő eredményt értek el: 120 500 hektárnyi területről takarítottak be 46,34 q-ás búza-átlagI ormáéi: ső képe is. Űj csitálisték (művelődési otthonok), iskolák, szövetkezeti központok szinte minden községben épültek. Minden község villamosítva van, a falvak mintegy felében vízvezetékhálózat is van. A szocialista bolgár állam és a szövetkezetek is gondoskodnak az idős földművelők gondtalan öregségéről. Több mint egymillió szövetkezeti tag kap mezőgazda- sági nyugdíjat Egyre több szövetkezet épít vagy vásárol üdülőt tagjai számára, s igen sok szövetkezet maga fedezi a megérdemelt üdülés költségeit is. A bevezetésre kerülő új irányítási rendszer a bolgár mezőgazdaság elé is új feladatokat állít. De minden remény megvan arra, hogy az eddigi fejlődés tapasztalatait felhasználva és annak eredményeire építve, a bolgár mezőgazdaság továbbhalad felfelé ívelő útján. Lengyel Károly 7. Harry Truman válasza A dolog ott kezdődött, hogy Leonyid Zarinysnak, a luisia- nai egyetem villamosmérnöki karán tanuló diáknak teljese’ eredeti ötlete támadt a kommunizmus eltiprásához. Baton- Roogeben, ebben a kis amerikai városban, amely szállást adott az egyetemnek, Zarinyst különös érdeklődés vette körül: szovjet menekült volt, s az amerikai milliárdosok által alapított jótékonysági alapból pénzelték tanulmányait. Amint Zarinys átért az óceánon és felbukkant New Or- leansban, a helyi sajtó képviselői azon nyomban interjút kértek tőle. Az interjú a szovjet rendszert ócsárolta és magasztalta az amerikai életformát, jóllehet, mindkettőt csak hírből ismerte. Amerikában még csak néhány napja volt, Szovjet-Lettországban pedig mindössze egy évig élt: tizenháromtól tizennégy éves koráig. Aztán Lettországot elfoglalták a német fasiszták. Tizenhét éves volt, mikor családjával együtt Németországba menekült, mert a Zarinys családnak minden oka megvolt arra, hogy ne várja meg a szovjet katonák érkezését... A luisianai egyetemen, esténként, a diákklubban zajos Székhelyük a kamra ■ Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglálóipari Dolgozók Szakszervezetének helyi ■ csoportja ■ Békéscsabán, a Jókai u. 12 számú ház falára rögzített táblán olvashatók a fenti sorok. Lehetetlen statisztikát készíteni arról, hogy mennyien olvasták el éppen ezt, a „Vasipari ktsz”, a „Vigyázz! autó!” felhívó és figyelmeztető táblák között. Persze nem is a tábla érdekes, hanem ami mögötte van. Magam is városjárás közepette bukkantam rá, amikor már vagy tíz helyen kérdeztem: hol is van ez a helyi csoport? Megtalálta n a fenti cím alatt. A kíváncsiság j csak beinvitált. Ugyan, hogy is él egy ilyen kis szakszervezet. Az udvaron kerülgettem a ze-' torokat, motorokat és egy, mit j tudom én milyen helyiségbe bot- | lottam. Azért mondom, hogy nem J tudom milyen helyiségbe léptem, j mert az első benyomás egyáltalán ] nem győzött meg arról, hogy ez j szakszervezeti ..rezidencia”. Meg-, lepetésemből csak akkor ocsúdtam föl, amikor a szűk helyiségben ismerősökre akadtam. Éppen ott beszélgettek Soós Károly, Ki- szely András és Zsibrita János régi veterán szakszervezeti tagok. Az utóbb derült ki, hogy Soós Károly a titkár, Zsibrita János a gondnok és Kiszely András nyugdíjas. Az első 1923 óta, a második 1918 óta. a harmadik 1917 óta szakszervezeti tag. Nagy volt a meglepetés, hogy egy újságíró hogyan a csudában talált ide, amikor még a tagok is nehezen nyitnak be. őszintén megmondtam, hogy a gépek zaja invitált, és a kíváncsiság tolt még beljebb. Amint látták miként járatom tekintetemet az alig 5x4 méteres fagerendás, fehérre meszelt helyiségben, valamelyik gyorsan meg is jegyezte: — Van itt mit nézni, meg nem is. Ebből azt értettem, hogy a nyomorúságukról írni nem érdemes, más meg itt nincs. Hogy menynyire érdemes írni, mennyire nem, azt majd a cikk megjelenése után megtudjuk. Láttam, nagyon nagy gondban vannak, mit mondjanak, mit újságoljanak? Amíg a csend tartott, felleltároztam a vagyonkájukat: 5x4-es fagerendás szoba (kamra) a vasipari vállalat udvarában. A télre elkészített fa és gyújtós ugyanebben a helyiségben, vakajtóba készítve. Egy szekrény, öt asztal, egy iratszekrény, egy biliárdasztal, 15 szék (ötféle), 12 fogas, egy kályha, szimpla ablak, ajtó, egy rádió — amelyik nem szól — és egy plakát a falon, a Jókai Színház bérletváltására hívja fel a tagokat. Gyorsan megállapítottam, hogy itt valami nagy közösségi élet nem lehet. Arra a kérdésemre, hogy honnan költöztek ide, elmondták, hogy a Luther utca 6 szám alól. Ott még volt valami szakszervezeti élet. de itt a 220 tag mást nem csinál, mint kifizeti a tagdíját, ami havonta 2000 forint. De még ha akarnának idejárni a tagok, akkor sem tudnának, mert ha ketten biliárdoznak, a harmadiknak ki kell menni. Van nyugdíjasuk is számuk 30. Távolmaradnak ők is, mert mint a fenti „leltár” mutatja, nem tudnak itt mit kezdeni. Taggyűlésre a szakszervezetek megyei tanácsához járnak. Ez még tűrhető. Az is igaz, hogy ők elmennek a szakszer mezetek megyei tanácsához, de őket még igen kevesen látogatták meg ebben a székhelyükben. Lehet, hogy fent úgy gondolják: megtörtént a székhelycsere és kész. Hogy aztán van-e közösségi élet, azjal ugyan ki törődik? E néhány gondolatban adom át e kamrahelyiség „titkait”. Ügy vélem, szégyellnivalója annak van, aki ennyire becsülte a szakszervezetet és ilyen székhelyet utalt ki nekik, 1968-han. Rocskár János Még 480 holdon termelik a „szegénységet” Geszten Az utóbbi években sokat fejlődött a geszti Egyetértés Termelő- szövetkezet is. Csakúgy, mint a járás többi termelőszövetkezetében, az idén itt sem mutatkozik mérleghiány a nagy nyári szárazság ellenére sem. A szövetkezet tagjai tavaly átlagosan 12 000 forint jövedelemhez jutottak a közösből. Az idősebb tagokról is messzemenően gondoskodnak: minden évben 1600 négyszögöl háztáji földet mérnek ki számukra, ezenkívül ellátják őket kenyérgabonával és fűtőanyaggal. Vonzóvá tették a közös gazdálkodást a fiatalok számára is. Akik huzamosabb ideig ott dolgoznak, egyenként 500 négyszögöl kukoricaföldet, továbbá házassági segélyt kapnak, s a szövetkezet gondoskodik számukra állandó foglalkoztatásról. A községben élő 61 tizennyolc éven felüli fiatal közül 48 dolgozik a tsz-ben, közülük az elmúlt három év alatt jó néhányan szereztek különböző szakmunkás-bizonyítványt. Jelenleg hét szakmunkástanulója van a szövetkezetnek, kettő közülük a juhászatot választotta munka- területéül. Mindezek után érdekes volt hallani, hogy Geszten még mintegy nyolcvanan gazdálkodnak egyénileg, 400 hold földterületen. A szövetkezet vezetői bemutatták parcelláikat, amelyek között elég gyakori a parlag, s nagyon alacsony átlagtermést ígérnek a növények. A termelőszövetkezet idei 16,2 mázsa átlagos búzatermesztésével szemben csak 4 mázsát termeltek az egyéniek, s a kukoricájuk is fele annyi termést ígér, mint a közösé. A gyenge gazdálkodás legfőbb oka az, hogy a szövetkezeten kívül maradtak többsége különböző munkahelyeken dolgozik, s alig van ideje, gondja a használatában levő földre. I. SATUNOVSZKIJ: SL” KUDARCA viták folytak, máskor hangos gyűléseket tartottak, ahol sok szó esett az amerikai küldetésről: a világ úgynevezett felszabadításáról. Az egyik ilyen gyűlésen felszólalt Zarinys is. Arról beszélt, hogy a Szovjetunió erős, szemtől-szembe alig lehetne legyűrni: — A legcélszerűbb belülről aláásni a szovjet rendszert, kémkedés, szabotázs és politikai gyilkosságok segítségével — jelentette ki. — Ezért erős ^antikommunista mozgalmat 'kell szerveznünk az országon belül... A Zarinys után felszólaló előkelő idegen hasznosnak találta a gondolatot... Dicsérte, fellelkesítette a fiatalembert és további munkára serkentette. Jó ideig úgy tet- szelgett önmaga előtt is, mint aki a kommunizmus megsemmisítésének merőben új és átfogó elméletét teremtette meg. Azután kezébe került Truman- nak, az Egyesült Államok elnökének egyik nyilatkozata és rájött, hogy Trumann lényegében ugyanazt mondta, mint ő. Zarinys, ekkor részletes levélben számolt be elképzeléseiről az elnöknek. Fél év múlva megkapta az elsők titkárságának lelkes válaszát. Ebben az állt, hogy Truman elnök nagy élvezettel olvasta a levelet, érdekesnek tartotta és átadta szakértőinek, akik majd részleteiben is tanulmányozni fogják. Zarinys közben befejezte egyetemi tanulmányait. Szerencséje volt, mert sikerült hamar elhelyezkednie a Bell telefon- társaság laborrd'Vivrpábpn. Átköltözött New Yorba. Az ifjú mérnök már csaknem elfelejtkezett az elnöknek ír leveléről. de pkpdt-V akik —- számon tartották Egyik nap telefonhívás szakította félbe a rajztábla melletti munkáját. Ismeretlen hang sürgős találkozót kért tőle a Times utca végében. Zarinys a megadott időben elment a találkára. A közölt ismertetőjelek alapján könnyen felismerte a titokzatos telefonálót, akin kockás felöltő volt. Az ismeretlen férfi étterembe invitálta Zarinyszt. Sört rendelt: — Itt kényelmesen elbeszélgethetünk — mondta. Zarinys kíváncsian várta, mit akar tőle az idegen, úgy, hogy még frissen habzó sörébe sem kóstolt bele.A másiknak nem volt sürgős. Hosszasan szemügyre vette a fiatal mérnököt. Végül igencsak körülményesen kezdte el a beszélgetést. Zarinys azonban már az első mondatok után tisztában volt azzal, hogy az ismeretlen meglehetősen jól tájékozott életének bizonyos eseményeiről. Sokáig nem értette, hova akar kilyukadni partnere. Végül a kockáskabátos rátért a lényegre: — ön írt Truman elnöknek, igaz? — A választ be sem várva, így folytatta: — Birtokunkban van a levele. Elképzelései tetszenek nekünk s úgy gondoljuk, hogy együttműködhetnénk elképzeléseinek valóra váltásában. A kockáskabátos ember nem köntörfalazott tovább, kereken kimondta, hogy az amerikai kémszolgálat megbízatását kell teljesítenie. Zarinys zavarba jött. Sohasem akart katona lenni, még kevésbé kém. Csak gondolatait és elképzeléseit fejtette ki. Ennek is már jó ideje. Nem, ő nem óhajt foglalkozást változtatni. Mérnök, jó munkát kapott, nem is keres rosszul, saját kocsija, iá- kása, bankbetétje van... (Folytatjuk)
