Békés Megyei Népújság, 1968. október (23. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-02 / 231. szám

1968. október 8.

5

Sserda

Nemzedékek — gondok

Egy asszony jön ki méltatlankodva a békéscsabai gyermekruházati boltból. Lehet úgy 30—32 éves. Arcán bosszúság ül, amikor társához szól:

— Azért ez borzasztó! Már harmadszor vagyunk bent Csabán és most sincs kék mackó. Négyes számban lenne, de hát mint csináljak azzal, mikor hármas kell! Pe- - pita meg szürke persze, az van j dögivei.

Valóban kellemetlen. Nagykamaráson sem kaptak már hóna-1 pok óta. Ott is csak a nem kere- I sett színekben van. Miért nem | azt gyártja az ipar, amit jobban keresnek?! Jogos a bosszúsága Köböl Károlynénak, aki négyéves j gyermekének nem tud olyan szí- j nű kis mackót vásárolni, amilyent [ szeretne. Férje, a Ságvári Tsz gépcsoportvezetője, ő maga a tsz könyvelésén dolgozik, kettőjük keresete meghaladja a havi ötezer ! forintot, és akkor nem tudnak azt i venni, amit akarnának.

— Van más bosszúság is' —

mondja Köbölné. — A napközis befizetések irrealitása. így mond- ] ja: irrealitása. — Én naponta

nyolc forintot fizetek a gyermekemért, mert kimutatható a jövedelmünk. De azok, akik akár a tsz-ben is idénymunkások, mint j például á növénytermesztők, csak j nyolc-tízezer forintot kapnak a szövetkezettől és ezután fizetik a napközi díjakat. Ugyanakkor azonban négy-öt tehenet tartanak, hízókra szerződtek, egyszóval a háztájiból származó jöve' delmük évente 40—50 ezer forint, j Mégis csak három forintot adnak [ gyerekeik után a napközibe. Ezt valahogy jobban kellene csinálni.

Ez is igaz. Mint ahogyan jogos Blaskovits Imre szerény megjegyzése is a házuk újjáépítésének kálváriájáról.

— Keresetemmel, körülményeimmel elégedett vagyok, 1600 forint a járandóságom a Ságvári Tsz-ben és azt hiszem, meg vannak elégedve a munkámmal. Bér- számfejtő vagyok. De hát, ami egy házépítés körül manapság van, az egyenesen skandallum. Negyven éves létemre még sohasem szaladgáltam annyit egy ügyben, mint akkor, amikor a házunkat építettük. Békéscsabáról szereztük meg végül a cserepet, téglát, Medgyesegyházáról az ajtókat, ablakokat meg a verenda üvegfalát, megint máshonnan a me- szet, homokot, cementet. Öt évig készült az új házunk.

— És mennyibe került?

— Körülbelül hetvenezer forintba. De ebből legalább háromezer elment az utazási költségekre, meg az időpocsékolásra.

Blaskovits Imre apja (bár nyugdíjas, a cirkot vágta, mikor ott jártunk) és Köböl Károly apja hasonlóképpen sok gonddal küszködött abban az időben, amikor ő volt negyven éves. Nemcsak ők. Nagykamarásról 1939-ben 201 aláírással a következő levelet adták fel az akkori belügyminiszternek:

méteres kutat, csakhogy még mélyíteni kell, nincs alatta homokréteg. Megteszem azt is, csak kapjam meg a tanácstól a vízhasználati engedélyt...

Németh Mihály körül járat a lakásban, büszkén mutogatja saját keze munkáját. Valóban, terebélyes, szép lakás.

— Hányán laknak benne? — kérdezem.

— Magam — válaszolja természetes hangon Németh Mihály. Majd hozzáteszi: — De hát tudom-e élvezni a fürdőszobát, amikor nincs víz? Tízezreket költöttem rá és végeredményben még most sincs készen!

Az üveggyárból s a sarki Bar- nevál-telepről éppen most jönnek ki a délelőtti műszak munkásai. Ki kerékpáron, ki motoron, s van olyan, aki gyalog. De van olyan is, aki Trabanttal húz el a társai mellett. Idősebbek és fiatalok. Még egyszer kezembe veszem a levelet, amit ebből a nagy alföldi városból írtak a harmincas években a Földművelésügyi Minisztériumnak :

„...Orosháza munkássága ez ideig némán, szótlanul viselte a munkanélküliség minden szenvedését és nyomorát. Abban a hitben tűrt és várt, hogy a tavaszra és a nyárra Ígért közmunkák tényleg megérkeznek és javulást, gazdasági fellendülést hoznak. Azonban ez nem következett be s Így Orosháza munkássága a legnagyobb aggodalommal néz az elkövetkezendő tél elé.

Orosháza munkássága kenyérből, türelemből kifogyva, lerongyolódva fiZkfsrcCtstAA.

<- Üufi -Ao-l 'jC r^a/>^űCaA tint

i} \jLl&+<iuyrcL .-a (sutává. ttZ^zUé^év/ «1

(«yvttaa« /íré/zi Zl bviMuíáw/ (itáétÓM /Wire Ojitée/ muvA

(■Ut o , ywur-t éat/n-í

ti //p . óaf V*(A?7

ntticMA -Aa - -U -rt-frx>v*+

Á f. tv«*«/

&A.|álftyie*i, ittíé/ /Út/

<- nAdiva. tvuWzyta Áz-v-c-f tf

Zt? Vtvítoo - íyzóeó'

.évvt/ír tvtv« Át// Cfístí Ovóvt zt f

. fáj-, kzá^trVé*. hj(X<. Af Alá 1

XA jéwttvM .Äftse/ -év

t-vUííH. 4íkÁ4*-+o- év fj+saXLÍt&l/

gyelmezteti az illetékes tényezőket, hogy mo6t már komolyan és sürgősen oldják meg a munkanélküliség kérdését. Figyelmeztetjük az illetékes tényezőket, hogy a legsürgősebb segítségre van szükség, mert a történelem folyamán nem volt rá példa, hogy egy egész társadalmi osztály lemondott volna önként az élethez való jogáról. Mielőtt ez megtörtént volna, mindig megpróbált valamit...

Kérjük: a közmunkák, nevezetesen az út és középítkezések sürgős megindítását, a községünk által tervbe vett középítkezés engedélyezését, a nyolcórai munkaidő törvénybe iktatását, valamint munkánélkülisé" esetére való állami biztosítás törvénybe iktatását...”

A levél aláírói között ott volt Németh Mihály, aki napjainkban jogosan bosszankodik azon, hogy a Kinizsi utca még nem közművesített. és évek kellenek ahhoz egyelőre, amíg az ember be tudja szerezni az építkezéséhez szükséges anyagokat.

Ügy látszik, az ember soha nem fogy ki a gondokból.

Varga Dezső

Vidám hangulat, igazi barátság

Asszonytalálkozó Csabaszabadiban

A békéscsabai Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet központjában — Csabaszabadiban — rendezték meg ezúttal, a már hagyományossá vált tsz-aszonytalálkozót. Vasárnap a város négy termelőszövetkezete, valamint a kerületi nőtanácsok képviselői, legjobb nőmozgalmi aktívái, összesen mintegy 150-en jöttek el erre a találkozóra. A tsz központjának udvarán hatalmas sátrat állítottak fel a vendéglátó házigazdák. Az érkezőket meleg szeretettel üdvözölték, majd megkezdődött az ünnepségsorozat. A résztvevőket Kurilia Sándor, a tsz párttitkára köszöntötte, majd Tóth Margit, Zsálinszki Katalin úttörők és

[ CsüUög Margit középiskolai diák j szavalata után Fazekas Béla őrnagy mondott ünnepi beszédet a J fegyveres erők napja alkalmából, a jelenlegi nemzetközi helyzet- j ről és a békeharcról, a katona- I fiák neveléséről, melyben az | édesanyáknak igen nagy szerepük | van. Ezt követően vidám hangu- | lat alakult ki, különösen, amikor Kovács Katalin szavalata után I Paulik Pál tangóharmonikával | szórakoztatta a résztvevőket. A találkozón a négy termelőszövetkezet és a kerületi nőtanácsok j aktívái között igen meleg barát- ! ság alakult ki, s a késő délutáni órákig együtt szórakoztak. Kedves meglepetés volt, hogy a rószt- I vevőket ebéden látták vendégül

Csikócsontváz a fiűsírhan...

Páratlan leletek az orosházi kései avar temetőben

Az orosházi Béke Tsz homokbányájánál kései avar temető feltárásán dolgoznak. Az ásatást L. Juhász Irén vezeti, aki a következőket mondotta el az eddigi leletekről:

— Tavasszal már ástunk ezen a tájon, most folytatjuk, összesen 110 sírt bontottunk ki eddig. Kiderült, hogy a kilenc-tizedik századfordulón éltek ezen a tájon a kései avarok. A temetőtérkép világosan megmutatja azt is, hogy a különböző családok külön kis csoportokat alkottak. Ebből következtetni tudunk a kései avarok társadalmi tagozódására.

— Egyébként sok értékes lelet került felszínre ebben a temetőben. Több lovassírt tártunk fel, találtunk övveretes vezérsírt is. Felszínre kerültek avarkori edények, a vörös színű fülesbögrék családjába tartozó kései avar bögrék. A 106. sírban például olyan bögrét találtunk, amelyen fekete és fehér festékkel díszítettek a kései avarok. A bögre oldalán függőleges vonalakat képeztek, s fehér pettyekkel di- szítették. Találtunk olyan fülbevalót is. amelyet granulált göm- böcskék díszítenek és a függője gyöngyszem. Sarlót, díszes övve- retet, csontból faragott sótartót és egyéb régi tárgyat emeltünk felszínre.

— Találtunk olyan fiúsírt is, amelybe a temetkezés után raktak be ló. lábszárat és egyéb lómaradványt, Ez a vallásos szülők „gondoskodására” vall: a túlvilágon is legyen mit enni a gyereknek. A legérdekesebb leletünk

azonban az a fiúsír volt, amelyben a halott gyermek lábánál egy fiatal csikó teljes csontváza pihent. Ez azért jelentős, mert az avarkori szakirodalomban hasonló temetkezési módról még nem olvastunk.

— N agyon boldog vagyok, hogy az orosházi városi tanács sok segítséget ad a munkánkhoz. Segítettek például abban is, hogy a fiú csontvázát a csikóéval együtt sértetlenül kiemeljük és a Szántó-Kovács János Múzeumban helyezzük el.

— Ary —

A külföldiek jó versenyiársa a magyar kukorica

Ebben az esztendőben nagyobb területen vetettek egyszeres ke- resztezésű hibrid kukoricát a végegyházi Szabadság Tsz-ben. A Jugoszláviából eredt fajtákat a Martonvásári 620-as jelzésű kukorica szomszédságába vetették el — mondotta Kerekes András tsz-elnök —, hogy megbizonyosodjanak az egyszeres keresztezé- sű hibrid kukoricák jeles tulajdonságairól. Most, az érési időszakban megállapították, hogy a Martonvásáron nen^esített 620-as egyszeres keresztezésű kukoricafajta igen jó versenytársa a jugoszláv fajtáknak. A terméshozamban árnyalati differencia sem lesz, sőt, a mérleg nyelve valószínű a hazai fajta irányába billen.

„NAGY MÉLTÓSÁGÚ BELÜGYMINISZTER ÜRNAK.

KEBELEM.

Nagykamarás község mezőgazdasági munkásai az alábbi kérelemmel fordulnak Nagyméltóságodhoz.

ösmerve a mezőgazdasági munka nehézségeit, az amúgy is alacsony napszámbérek és a munkanélküliség teljesen kiélt. 1939 év őszétől munka és kereseti lehetőség nem volt, most már kétségbe esésünkben Nagyméltóságodhoz fordulunk, mert ezek az állapotok tovább tarthatatlanok. Munka nagy ritkán ha kerül is csak fiatal 12—14 éves gyermekeket vesznek fel az apa mint családfenttartó kénytelen az iskolából a családját kikérni, hogy munkába menjen, mert hát éhen nem pusztulhat ő pedig mint apa otthon hever. A kir. herceg. Bánkúti birtokán az intéző kijelenti hogy csak másodrendű munkást alkalmaz, ember nem kell. Egész éven át sincs olyan munka lehetőség akivel biztosítani tudnánk a legszükségesebbeket; az ötödös kukorica, a tizenhárom-tizen- negyedén való aratás, két-három heti cséplés, egy-két heti kukorica törés és tovább semmi. Sürgős intézkedést kérünk a földmunkásság szomorú állapotának a megváltoztatására. Tisztelettel alulírottak.”

...201 aláírás, közte Blaskovits Mátyásé és Köböl Ferencé. *

Orosháza, Kinizsi utca 11. Szép

kertes hát. Kapujából a fejlődő város gyáróriásának, az üveggyárnak égbetörő épületei látszanak meg a szemközti új házak. A kert aljából pedig a belső városrész évről évre bővülő üzemeinek a füstjei. Fehér bajuszos bácsi fogad a kapuban: Németh Mihály. Már nyugdíjas. Mielőtt magkapta nyugdíját — nyolc esztendeje — az iparügyi minisztérium beruházási előadója volt, majd más minisztériumokban töltött be tisztséget, végül aztán, mint kőműves, az eredeti szakmájából kérte nyugdíjaztatását. Akkor kezdte bővíteni kicsi házát olyan villává, amilyen most. Igaz, a törmelékek, homokhegyek még az udvaron hevernek, de kész már az egyszobás, hálófülkés, fürdőszobás, üvegverandás, konyhás ház. Azaz... mindez megvan ugyan, de mit ér a fürdőszoba, ha nincs benne víz?

— Nagyon sok bajom van ezzel a házépítéssel! — mondja Németh Mihály. — Ha hiszi, ha nem, tiz esztendeje fogtam hozzá. Hol ez, hol az hiányzott, ami miatt abba kellett hagyni az építkezést. A cementet sikerült az elején megszereznem, de mire bekeverhettem volna, bedöglött. Most már végre készen lennék, de hál; ez az új utca még nincs közműve- sítve, nincs vizünk. Fúrtam egy 17 1

Megrögzött gyalogos voltam. Ennek korábban hangot is adtam a nyilvánosság előtt. Nem árulom el a gyalogosok kasztját ma sem. Hogy mégis segédmotorkerékpárt vettem, az nem jelenti azt, hogy nem érzek együtt a gyalogosokkal. Egy kicsit megalkudtam, ennyi az egész. Ennek viszont hosszú sora van.

Rájöttem arra, hogy a gépjárművezetők nem tekintenek embernek,

különösen a zebránál. Voltam már rovarféle és puhány testű élőlény, de soroltak már a hasított körmű és a pofás állatok rendjébe is. Esküszöm pedig a

KRESZ-re, hogy mindig körültekintő voltam a

gyalogátkelő-helyeken. És soha nem tolakodtam, egyetlen kocsit fel nem borítottam, sem fügét nem mutattam vagy nyelvet nem öltöttem egy gépjárművezetőre sem. Mindig tisztelettudóan, udvariasan elengedtem a motoros járSok haj van a gyalogosokkal

műveket magam előtt. — Ha a zebrán átkelés közben véletlenül a térdemmel megütöttem egy-egy kocsi lökhárítóját, mosolyogva kértem elnézést. Amikor az egyik gépkocsi alól kihúztak, mielőtt elvittek volna a mentők, alázatosan kértem bocsánatot. s biztosítottam a gépkocsivezetőt, hogy gyarló testemmel okozott kárt megtérítem.

Nem kaptam soha megbocsátást, ellenben megismertem a gépjárművezetők szájából

szerteágazó rokonságomat. Ennek ellenére tovább gyalogoltam, csupán nevelési módszeremen változtattam, hogy a gyalogosok és a gépjárműtulajdonosok „osztálya” közötti viszony rendeződjön. Megálltam a zebrán egy-egy türelmetlen gépkocsivezető

előtt és megpróbáltam őket meggyőzni, hogy a gyalogos is ember. Nem tudtam. Összefogott ellenem a „benzinesek” viszonylag kis számú kasztja. Megerősödött a volángög és ezzel párhuzamosan tovább csökkent a gyalogosok becsülete és értéke. Válogatás nélkül irtották a gyalogosok legjobbjait.

Ennek eredményeképpen a gyalogosok egy része elkeseredett erőfeszítést tesz, hogy kiemelkedjen a lenézettek és semmibe vettek közül, s amikor már gépkocsitető van a feje fölött vagy motorra ül, megváltozik egész lénye, megtagadja tegnapi gyalogos múltját. Még a legutolsó segédmotoros is kollaboránssá válik az egyre erősödő járművezetők „osztályában”.

Ennek ellenére nem

beszélhetünk „egységes osztályról”, mivel szembetűnő a rétegezödés. Vannak nagykocsi-tulajdonosok, kiskocsi■ tulajdonosok, motorosok, kis- motorosok és segédmotorosok. Köztük is megvan az ellentét, de van egy közös vonásuk: az úttesten egyformán gyűlölik a gyalogosokat.

Ebből a kilátástalan helyzetből próbáltam kilábalni, amikor segédmotort vettem. Őszinte legyek? Nem változott a helyzet. A motorosok nem veszik komolyan „járművemet", az autósok egyenesen lebecsülik, a tehergépkocsi-vezetők szemében pedig rosszabb vagyok a gyalogosnál. Hát most itt tartok. Egyszerűen nem tartozom sehova. A gép- járművezetők nem fogadnak be. Éppen úgy kiirtanának, mint a gyalogosokat. Az egyéb kategóriába kerültem, de üsse kő, mert egyébként tényleg sok baj van •> gyalogosokkal.

Dobra Sándor