Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-29 / 229. szám
1988. szeptember 29, 3 Vasárnap A helyiipar és a kereskedelem új kapcsolatai •« Uxleti partnerek tanácskozása Békéscsabán A Békés megyei Népújság Szerkesztősége immár két ízben hozta össze a helyiipar és a kereskedelem szakembereit tanácskozásra. Tette ezt abból a megyei párt. és tanács-határozatból kiindulva, hogy a helyiipari vállalatok, ktsz-ek tevékenységének sokoldalúan elő kell segíteni megyénk lakosságának ellátását Mivel a termelővállalatok áruinak legnagyobb része továbbra is a felvásárló-kereskedelmen keresztül kerül forgalomba, ennek logikus következménye, hogy a felvásárlással a kereskedelmi szervek továbbra is élősegítői maradnak a kereslet-kínálat helyes értelmezésének. A nagy- és kiskereskedelem széles körben segítheti elő a helyiipar válóban piacra való termelését. Egyébként a raktárra való termelés nem célszerű. Ez a rövid bevezető szeptember 24-én hangzott el egy harmadik „kerekasztal konferencián“ a Osongrád—Békés megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat békéscsabai telepén. Ugyanis ezen a napon a nagykereskedelmi vállalat meghívására találkoztak a vasszakma helyiipari vállalatainak és a nagykereskedelmi vállalatnak a vezetői. Ez a kapcsolati forma nagyon is újszerű. Tudvalevő, hogy a nagykereskedelem korábban álig- ali-g állt szóba a „kistermelőkkel”. A helyiipari vállalatok most meggyőződhettek, hogy milyen nagy szükség van az árujukra, elsősorban itt a megyében. Erről a kételkedőket is meggyőzte a megtekintett 90 millió forintos raktárkészlet. Óriási ez az összeg és mégis sok a hiánycikk. Itt minden szakmabeli kiválaszthatta mi „vág bele” a profiljába, milyen áruval tudná meggyorsítani az ellátást. Egy kicsit szégyenkezni is lehetett a helyiipari vállalatok vannak leginkább kizárva a hibák és tévedések lehetőségei, ha a párttagok személyre való tekintet nélkül elmondják kritikai megjegyzéseiket, javaslataikat és annak nincs semmiféle hátrányos következménye a bírálóira nézve. H allani még olyan esetekről, amikor a kritikát megtorolják, a bírálót üldözik és csak valamelyik felsőbb pártszerv közbeavatkozására változik meg ez az áldatlan helyzet. Szerencsére az ilyen durva, eléggé el nem ítélhető módszerek egyre ritkábban fordulnak elő. Az viszont már gyakoribb, hogy nem azonnal és nyíltan lépnek fel a bírálóval szemben, hanem kivárják az alkalmat, megvárják a bíráló első tévedését, és akkor „törlesztenek”. Ez ellen az a leghatásosabb védekezési módszer, ha az egyes munkahelyeken és pártszervezetekben olyan elvtársi légkört alakítanak ki, amely eleve kudarcra ítél' mindenfajta közvetett megtorlást, amely eleve elrettent mindenkit attól, hogy az őt ért bírálatért bármilyen formában megfizessen. A kommunista bírálat és önbírálat elmélyítésének van azonban még egy akadálya. „A párton belüli demokrácia fejlődését — állapította meg pártunk IX. kongresszusa — különösen a hiányosságok kiküszöbölésére irányuló építő bírálat kifejtését sokszor fékezi a párttagok vagy funkcionáriusok egzisztenciális függése. Meg kell teremteni annak a biztosítékait, hogy a kritikai fellépés, a munkával kapcsolatos nézeteltérés, egyes kérdévezetőinek, amikor Tuska János kalauzolása során néhány áru több száz kilométeres útját ismertette, valahogy így: — Ezeket a farámás fűrészeket egyik dunántúli tsz, nem is ktsz készíti! Ez a gázrezsó-asztal is dunántúli. Egyébként van itt áru Zalából, Tolnából, Baranyából és csak nagyon kevés Békés megyéből. A hosszú út az árut drágítja, ez viszont legjobban a lakosságot sújtja. Szavait igazolta a több mint 200 cikkféleséget ‘tartalmazó lista, melyékre a nagykereskedelem az 1969-es évre igényt tant. Mindegyikét nem soroljuk fel, csupán megemlítjük, hogy az igényelt százezer folyóméter ereszcsatornát a mi ktsz-eink is legyárthatnák, vagy éppen a gyermek fürdőkád-állványt, ha „csak” négyezer darabról van is kezdetben szó. És lehetne sorolni, hogy az olaijkályhákhoz a 20 literes kanna kicsinek bizonyult, nagyobb tárolóedényékre lenne szükség... Ez kellene, az kellene, ám gyorsan és olcsón! Ezt nem a nagykereskedelem kérte, ő csak közvetítette egy mindig gazdasági tényező, a vásárló véleményét. Mert hiszen ez köti össze a termelővállalatokat, a kereskedelmet a piaccal. A piac bizonyítványt állít ki egy-egy termékről vagy vállalatról, akkor, ha emelkedik vagy csökken a fizetőképes kereslet. Még a kötött árrendszerre, a kötelező mutatószámokra alapozott termelési módszereken is minduntalan átszűrődtek a piacok hatásai, a vásárló értékelési rangsorolássá és mindez — ha olykor torzult formában is — visszahatott a termelésre, a vállalati gazdálkodásra. Elég talán a hiánycikkek és a növekvő készletek tüneteire emlékeztetni. Ez a tényező nagyon- is mutatta — és ma is mutatja — a piac ítéletét, a kereslet-kínálat különbözőségét. Mindehhez nem sek másfajta megítélése miatt ne lehessen senkit hátrányos helyzetbe hozni”. A biztosíték csakis és elsősorban politikai jellegű lehet. Annak tudatosítása, hogy az egyes választott szervekben vagy még inkább taggyűléseken minden párttag egyforma, egyenlő jogokkal és kötelességekkel rendelkezik és a pártéletben nem szabad megtűrni semmiféle hivatali, szolgálati függőséget. A helyi vezetőkkel meg kell értetni: a pártrendezvények erejét, a taggyűlések jelentőségét éppen az bizonyítja, hogy ott mindenki mindenféle belső szorongás nélkül el meri mondani véleményét. Aki ezt nem érti vagy nem akarja tudomásul venni, pártunk demokratikus szabályait alapjaiban sérti. A pártszervezetek vezetőségének, a taggyűlésnek, sőt minden egyes kommunistának vissza kell utasítani minden olyan próbálkozást, amikor a hivatali vezető a pártélet során is érvényesíteni próbálja egyébként szükséges tekintélyét és hatalmát. Ä párton belüli demokrácia elmélyítése, a pártélet ezen lenini normáinak betartása a párt szilárd elvi, politikai egységének alapfeltétele, s a párt- szervezetek eredményes munkáját, hatékony tevékenységét hivatott szolgálni. Jelentősége azonban túlnő a párt keretein. Kiinduló pontja, ösztönzője az állami, gazdasági, társadalmi élet denokratizmusának, alapja a széles néptömegek alkotó tevékenysége kibontakozásának, végső soron a szocializmust építő társadalmunk fejlődése meggyorsításának. V. I. árt hozzátenni, hogy ezek a tünetek mennyire érzékeltetik a helyiipar és a kereskedelem egymásra utaltságát. Aligha kell bizonygatni, hogy ezt a tanácskozást is az egymásra utaltság hozta össze. Valaki a raktárnézés közben megjegyezte: — Hát igen, jól meg kell néznünk, mit tehetünk a vásárló őfelségéért... ...Találó megjegyzés, mert a mechanizmus fogaskerekeinek legfontosabb „csavarjai” a vásárló«. A kereskedelem pedig áttételben továbbítja a termelésnez a piac, azaz „őfelsége”, a vásárló parancsát. Valójában arról van szó, hogy az új irányítási rendszer sok szempontból nyílttá teszi az eddig rejtett és néha pontatlanul érkező piaci hatásokat. Mindezekből következik: elsőrendű gazdasági tényező, figyelni a piac észrevételeire, jelzéseire. Az sem lényegtelen, hogy ki, hogyan értelmezi ezt. Ezen a tanácskozáson akadt pontatlan téves elképzelés a helyi piacról (kevés árut vesz fel, stb.), de hogyan vegyen fel többet, ha még a kevés is kevés. Lehet, hogy ha lenne, akkor a sok se lenne sok. Ezt jól megértették egyesek. így a medgyesegyházi vasasok, dunántúli gázrezsóasztal készítésére, úgy kapásból 50 forinttal olcsóbb árajánlatot tettek. Az Orosházi Vasipari Ktsz az 1969. évi üstház-igény teljes kielégítését vállalta. Az orosházi gépjavító az „Oros robot”-gépjét ajánlotta megvételre. Mindez már jelzése annak, hogy a jövőben még célszerűbben, cselekvőbben kívánják befolyásolni egymást. Ez majd megmutatkozhat az árak csökkenésében is (olcsóbb szállítás, a>tb.). Az igaz, hogy ezen a konferencián ismertebbé váltak az üzemek „hátországi” gondjai is. Ez főként egyes alapanyaghiányból áll meg a bankviitából. Mindez igaz, azonban a piac hatásai, annak helyes felfogása teljesen kiveti a „gyártsunk valamit” módszert. Ezzel választékbővülés és hiánycikk-szűkülés történt . Ehhez természetesen hoszabb tapasztalatra úgy is mondhatnánk: új termelési, kereskedői reflexek kiépülésére van szükség. A kezdeti eredmények biztatónak tűntek ezen a megbeszélésen. Remélhetjük, hogy a helyiipar, s a kereskedelem újszerű kapcsolati formái tovább szélesednek. Rocskár János Társulati úton épülnek a gázalap-közmüvek Mint már hírül adtuk, a harmadik ötéves tervben programozott gázmű-fejlesztések időarányosan jönnek létre. A tervprogramon belül mindenekelőtt Békéscsaba, Orosháza és Gyula városok alapközmű első szakaszai valósulnak meg. A gerincvezeték mentén telepítésre vagy rekonstrukcióra kerülő ipari, mezőgazdasági, kommunális és közintézményi beruházásoknál is számolhatnak a földgáz felhasználásává}. A kormány 17/1967-es számú rendelettel lehetőséget biztosít a községekben is a gázalap-közművek társulati úton való kiépítésére. A megyei tanács már a negyedik ötéves tervidőszakban ilyen lebonyolításban tervezi a földgáznak Békés. Sarkad, Tótkomlós, Újkígyós és Gyulavári községekbe való bekapcsolását A harmadik vívmány O láh János, a Mezőhegyesi Állami Gazdaság igazgatója a magyar parasztság harmaÍ ik vívmányaként említette a yolcórás munkaidő szervezésére hozott üzemi intézkedéseket. Első helyre a parasztság felszabadulását, a nagybirtok-rendszer felszámolását tette. A másodikra a szövetkezeti mozgalom országos méretű kiterjedését, a harmadikra pedig a pártnak, a kormánynak és a Szakszervezetek Országos Tanácsának azon elhatározását, mely szerint 1970. végéig meg kell teremteni a nyolcórás munkaidő bevezetésének feltételeit. Mezőhegyesen az állami gazdaság szakmai, politikai vezetői, a párttagság és a szervezett dolgozók, összesen kétezernél is többen vettek részt azokon a megbeszéléseken, ahol a háromszor nyolcórás napbeosztás 'üzemi lehetőségei kerültek szóba. Törvényeink ma úgy szabják meg a mezőgazdaságban dolgozók munkaidejét, hogy télen nyolc, nyáron 10, a betakarításban pedig 12 órát kell dolgozniuk ahhoz, hogy a termés védett helyre kerülhessen. A mezőgazdasági munkásoknak, parasztoknak sohasem volt olyan sorsuk, mint népi demokráciánk éveiben. A 23 évvel ezelőtti nagybirtok cselédjeit a napkelte már a határban érte, haza viszont csak akkor indulhattak, amikor az égbolt csillagai ki- gyúltak. A látástól vakulásig tartó robot ma már csak emlék. A ma felnövő nemzedék talán el sem hiszi, hogy apáik és nagy- szüléik 23 évvel ezelőtt milyen nyomorúságos sorsban éltek. És ma, a felszabadulás utáni 23. esztendőben mezőgazdasági üzemeinkben a háromszor nyolc gondolatnak, a párt útmutatásának valóra váltásán munkálkodnak. H ogy milyen óriási jelentőségű ez a célkitűzés, azt igazán csak öregjeink érthetik meg, akik életük nagy részét munkában töltötték. Érthető, hogy elsősorban a nagy élettapasztalattal rendelkező mező- gazdasági munkások fejezték ki hálájukat Mezőhegyesen is a pártnak és a kormánynak az ő érdekükben folytatott következetes agrárpolitikáért. A fiatalabb nemzedékhez tartozók — 30—40 év közöttiek — nagy része természetesnek veszi a 3x8 bevezetésének napirendre tűzését. Azt mondják, hogy annak a sok és eredményes munkának, melyben az utóbbi évek elteltek, ez az egyenes következménye. A Horthy-rezsim éveiben több kétkezi munkát követelt a mezőgazdaság, mint napjainkban. Akkor az igen nagy erőkifejtésnek ilyen következménye nem lehetett, mert annak a politikának nem az volt a célja, mint a mienkének. Ha visszapillantunk a mezőgazdaság, s benne az emberek életének alakulására, akkor az elmúlt 23 évre azt mondhatjuk, hogy az ellentmondások sorozatos leküzdése előre vitte a parasztság ügyét. Jól emlékezünk arra az időre, amikor a földosztás volt. Ez olyan gazdasági körülmények között zajlott le, amikor az újonnan földhöz juttatottaknak ásón, kapán kívül más eszközük nemigen volt, teherhordásra pedig a vállukat használták. Sokan voltak, akik előre elsiratták ezeket az új parasztokat. És ezek az új parasztok a mezőgazdasági munkásokkal együtt megőrizték maguk méltóságát, vagyis a legnehezebb években is parasztok maradtak. Akik viszont siratták a hajdani magyar rögöt, többségükben hűtlenek lettek hozzá. A magyar mezőgazdaság mégis talpraállt! A szövetkezeti mozgalom előretörésével szinte egyidőben fenyegette mezőgazdaságunkat az elöregedés veszélye. Ma már ez a veszély is múlóban van, hiszen mialatt az elöregedés kísértett, megvalósult a parasztság nyugdíjrendszere és olyan szociális intézkedések következtek be, melyek a korábbi évtizedekben csak paraszti álmok voltak. Ma mégis napirendre kerülhetett a 3x8 órás napbeosztás, elsőként állami gazdaságainkban. Mindehhez aránylag igen rövid idő alatt jutott el parasztságunk. A magyar mezőgazdaság az utóbbi években valóságos forradalmi változáson ment át. Az üzemszervezés utáni technikai és kémiai forradalomra gondolunk. A mezőgazdasági termelés e nagy változások közepette is képes volt évről évre többet termelni, mert a változások helyeslésre, egészséges fogadtatásra találtak parasztságunk körében. A mi parasztságunk, mező- gazdaságunk dolgozói évről évre így szavaztak bizalmat pártunk agrárpolitikájának. Dupsi Károly Különös érdeklődéssel olvasom mindig az újságok rövid híreit. Több okból teszem ezt. Először is mert rövidek, lényegre törők. Ezenkívül színesek, érdekesek, néha mulattatok, elgondolkoztatok. A rövid híreknél nincs hosszú bevezető, a mondanivaló nincs körülírva, agyonmagyarázva. Egy-kettőre megtudom, hogy itt meg ott mi történt. Leginkább a dűlt betűs, bekeretezett rövid hírt szeretem. A keret és a dőlt szedés mindig valami furcsaságra, épületes ostobaságra vagy valami pikáns történetre figyelmeztet. Ezek után természetes, hogy minder sajtótermék rövid híradását végigböngészem. Nem túl régen érdekes hír ragadta meg a figyelmemet. ..Az egyik tiroli kísérleti intézet azzal próbálkozik, hogy négyszögletes sajtot készítsen.” A sajt Mindig érdekelt az emberek nyugtalansága, kísérletezése. Ha ez nem lett volna, még talán ma is ott ücsörögne az emberiség a fa tetején. (Igaz viszont, hogy atombomba sem lenne.) Meggyőződésem tehát, hogy a kutató emberi elme az általános fejlődés motorja. Éppen ezért örömmel fogadok minden új dolgot, ami nem káros az emberre. A négy- szögletes sajt ezek közé tartozik, hiszen untuk már a sajt sematikus kerek formáját, sőt én magam már rá sem szerettem nézni a kerekségére, mert enyhe szédülés fogott el. — Végre valami új a sajt-portán, újong- tam. Örömöm még az sem lohasztotta, hogy az a négyszögletes sajt kapitalista sajt és kapitalista siker lesz, ha elkészül. Hát igen, kérdés, hogy elkészül-e és mikor. Lehet, hogy csak meddő próbálkozás marad. Lehet, hogy generációk halnak el, de a sajt kerek lesz az idők végezetéig. Izgat a probléma. Nem vagyok híve a kapitalizmusnak — ezt származásommal is igazolhatom —, de örülnék neki, ha sikerülne a sajt négyszögesítése. Hogy milyen haszna lenne az emberiségnek belőle, még nem tudom, de azt antimilitarista felfogásomból fakadóan meggyőződéssel állítom, hogy kára semmiképpen sem, és ez nagy dolog. Megnyugtató lenne, ha az emberiség problémája csupán a sajt területére korlátozódna. Örömmel vennék minden további hírt a négyszögletes sajt sorsáról. Vagy már meg is született, csak nekem kerülte el a figyelmemet? Dobra Sándor /
