Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-04 / 207. szám

19SS. szeptember 4. 2 Szerda Ütközetek Saigon és Hűé környékén Saigon A Dél-Vietnami Hazafias Erők hétfő este heves tüzérségi előké­szítő után szárazföldi támadást intéztek a kormánycsapatok egy katonai tábora ellen, amely Saigontól 33 km-nyire Long Thanh-ban fekszik. Jelentősebb harcok folytak ezenkívül Hűé környékén és a fegyvermentes övezettől délre. Az amerikai tengerészgyalogosok 3. ezredének néhány egységét hét­főn helikopterekkel szállították a fegyvermentes övezet közelé­ben fekvő egyik kisebb erdő­be, de alighogy leszálltak, a hazafias erők heves puskatüzzel fogadták őket. Az amerikai katonák öt órán át szó szerint a földhöz voltak szögezve, még a fejüket sem emelhették fel életük veszélyez­tetése nélkül. A szabadsághar­cosok lelőtték az amerikaiak egy helikopterét. (MTI) Csehszlovákiában létrehozták a sajtó- és tájékoztatási hivatalt Prágra A csehszlovák kormány dönté­se alapján létrehozott sajtó- és tájékoztatási hivatal már meg­kezdte tevékenységét. Josef Voh- nout, a hivatal vezetője, hétfőn megbeszélést folytatott a cseh­szlovák rádió, valamint a televí­zió vezető munkatársaival és a napi- és hetilapok főszerkesztői­vel a sajtó feladatairól a jelenle­gi helyzetben. Mint ismeretes, három prágai napilap, a Rudé Právo, a Vecemy Praha és a Ceskoslovensky Sport már régi formájában, a törvényes keretek betartásával jelenik meg. Hétfőn Prágában ülést tartott a Cseh Újságírók Szövetsége. A résztvevők egyetértettek a sajtó- és tájékoztatási hivatal létreho­zásával. Az elnökség döntése alapján kizártak a szövetségből két újság­írót, köztük M. Suleket, a CTK volt vezérigazgatóját — mert „te­vékenységük a törvényes párt- és állami szervek ellen irányult”. Pozsonyból érkezett jelentés szerint a Szlovák Nemzeti Tanács és a szovjet hadsereg képviselői­nek tanácskozásán megállapodás született, melynek értelmében a pozsonyi rádió visszaköltözik régi épületébe és rövidesen ismét in­nen sugározza adását. (MTI) Meg kell találni a megértés és szolidaritás szavait — írja a Rudé Právo Prága Két hét után régi formátumá- j ban, a törvényes impresszummal, a Csehszlovák Kommunista Párt j Központi Bizottságának hivatalos [lapjaként ismét megjelent a Ru­dé Právo. A lap első oldalán vezércikket közöl „A párttal, a néppel” cím Mit tud Charles Stephens? A Tennesse állambeli mem- phisá börtönnek van egy foglya, ' - név szerint Charles Stephens. Szokatlan, legalábbis a börtönvi­szonyokra szokatlan körülmé­nyek között él. Cellája tulajdon­képpen összkomfortos szoba. Van benne légkondicionáló, te­levízió, rádió és telefon. Ste­phens naponta háromszor étke- zik. Menüjét maga a börtönsza- kacs készíti el. Kap újságokat, ■* képeslapokat és könyveket. A nap 24 óráját a segédsheriff a társaságában tölti. A helyzet az, hogy Charles Stephens az egyetlen ember a világon, aki látta dr. Martin Luther King gyilkosát, helye­sebben feltételezett gvilkosát a tett elkövetése után néhány perccel. A gyilkosság Memphis­ben történt, április 4-én. Az 57 éves Stephens, aki fog­lalkozása szerint mechanikus, pont aznap vett ki bútorozott szobát a Sawt Main utca egyik házában. Látta azt az embert, akinek a háztulajdonosnő meg­mutatta a szomszédos 5-ös szá­mú bútorozott szobát. Stephens úgy emlékszik, hogy annak az embernek simára borotvált arca, hosszú, hegyes orra, szögletes álla volt. Estélyi öltözéket, fe­hér inget és keskeny, sötét színű nyakkendőt viselt. Sűrű haját egyenesen hátrafósülve hordta. Azután Stephens hallotta, amint az ismeretlen ember ki­jött az ötösből és bement a közös fürdőszobába, amely Stephens szobája mellett volt. Pontosan emlékezett erre, mert a négyes szobatárs szeretett vol­na bemenni a fürdőszobába, de az foglalt volt. Néhány perccel később Ste­phens lövést hallott. Nyomban ki­ment a hallba, ahol meglátta az ötöst, amint a kijárat felé igye­kezett. Volt nála valami új­ságpapírba csomagolva. Mindenesetre Stephens ezt mondta a riportereknek. Más­nap reggel a rendőrség meg­kezdte a kihallgatását. A kihall­gatás. több napig tartott. Amikor azután a rendőrség békében hagyta, Stephens a sárga földig leitta magát-. A csatorna árká­ban találták meg és újra a rendőrségre hurcolták. Miután megállapították kilétét, tüstént szabadon engedték. A kerületi ügyész azonban tudomást szer­zett az esetről és követelte, hogy Stephens-t ültessék börtönbe, hogy King feltételezett gyilko­sának tárgyalására legyen koro­natanú. Charles Stephens, a volt me­chanikus tehát ilyen körülmé­nyek között került börtönbe. Azt mondják, hogy szerencsét­lennek érzi magát. Könyvet születése óta nem olvasott, tele­fonálnia nincs hova, italt pedig a börtönben nem szolgálnak fel, egyetlen kupicával sem. Ezért az ébrenlét egész ideje alatt arról igyekszik meggyőzni társaságát, a segédsheriffet, hogy ő, már­mint Stephens, megrögzött alko­holista. Rengeteg alkoholista van a világon és senki sem ül­teti őket börtönbe. Ha pedig már őt, Stephenst, leültették, legalább ne fosszák meg állam­polgári jogaitól, adjanak neki inni. Végül is ő nem tehet róla, hogy április 4-én pont abban a házban volt. Persze, megmagyarázzák neki, hogy a börtönszabályok érrelmé- ben a fogoly nem kaphat italt, kiengedni pedig nem lehet, mert ő az egyedüli szemtanú. Italos állapotban meggyilkolhatják, el­rabolhatják, elütheti egy autó. Azért mutattam be önöknek a vád koronatanúját, mert az utóbbi időben Ray, dr. King fel­tételezett gyilkosa körű) egyre több kérdés merült fel. Mind gyakrabban hallani, hogy Ray csupán áldozati bárány, vedaki más a gyilkos. Erről beszélt nemrég Harrison New Orleans-i ügyész, aki úgy véli, hogy a King-féle gyilkosság hátterében ugyanazok húzódnak meg, akik a Kennedy-fivérek meggyilkolá­sára szervezkedtek. Milyen segítséget tud nyújta­ni a bonyolult ügy tisztázásához az alkoholista Charles Stephens? Ez a jövő kérdése. G. Borovik ! tesz a párt és az állam legfőbb j vezető személyiségei inellett, „akiknek neve biztosítékot jelent, hogy az az eszme, amelyért janu­árban minden erőnket összponto­sítottuk, nem hal el. Érvényesí­teni akarjuk a tudományos szoci­alizmus megalapítóinak eszméit”. A vezércikk befejezésül hang­Csehszlováki&ban a helyzet lassan normalizálódik. Képünkön: Prága forgalmi központja, a Vencel tér szeptember első napjaiban. (Rádiótelefotó — MTI Külföldi Képszolgálat) alatt. A vezércikk többek között megállapítja: „Kötelességünk, hogy munkánkkal hozzájáruljunk a helyzet normalizálásához és ez­zel megteremtődjenek a feltéte­lek a Varsói Szerződés haderői­nek eltávozásához”. A cikk hitet súlyozza: „kommunisták vagyunk és tudjuk, hogy a nép bizalma nélkül elvesz törekvéseink ér­telme... meg kell találni a megér­tés és szolidaritás szavait és a ki­utat, amely megfelel eszméink­nek". (MTI) Magyar küldöttségek érkeztek Koreába Phenjan A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltásának közel­gő 20. évfordulója, Korea nem­zeti ünnepével kapcsolatos ese­ménysorozatra kedden két ma­gyar küldöttség érkezett Phen- janba. Szakszervezeti küldöttsé­günket, amely a Koreai Szak- szervezetek Országos Szövetsége meghívásának tesz eleget, Kiss Károly, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, a SZOT alel- nöke vezeti. A Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség delegá- ; ciójának élén Méhes Lajos áll. | a KISZ Központi Bizottságának i első titkára. Ifjúsági küldöttsé­günket a Koreai Szocialista Dol­gozó Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága hívta meg. * Lapzártakor érkezett: A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának meg­hívására kedden dr. Ajtai Miklós­nak, a Magyar- Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottsága pót­tagjának, a kormány elnökhelyet­tesének vezetésével kormánykül­döttség utazott Phenjanba. (MTI) Magyarország a Zágrábi Nemzetközi Vásáron Belgrád A magyar külkereskedelem a tavalyinál csaknem 65 százalék­kal nagyobb területen, a korábbi­nál sokkal szélesebb áruválasz­tékkal jelentkezik a szeptember 12-'én megnyíló hagyományos Zágrábi Nemzetközi Vásáron — jelentette be keddi belgrádi saj­tóértekezletén Lantos Dezső ke­reskedelmi- tanácsos, a belgrádi magyar kereskedelmi kirendelt­ség vezetője. A tavalyi 14 helyett most 23 külkereskedelmi . vállalat vesz részt a zágrábi árubemutatón, s a korábbinál jóval több magyar ipari és kereskedelmi szakember utazik Zágrábba. A vásár fő sze­repe az 1969. évi árucsereforga­lom megalapozása lesz. (MTI) Ml/RI A tóparti kirándulóhely étter­mének ernyedt hangulatát této­va hegedűszó zavarta meg. A haspók S. úr — aki töltött da- gadót evett dupla körítéssel, majd egy korsó pilzeni sört haj­tott le rá, s az emésztés kezde­tének kissé álmosító ernyedtsé­gével nézett körül a világban — felhúzta a szemöldökét. „Na, m' van?” — és abban a pillanat­ban nagyon utálni kezdte az öreg cigányt, aki a bejárat mellé hú­zódva, csöndesen húzta a vonót, s szolgálatkészen pillantott ide- oda az asztalok felé: kinek kell nóta, szép muzsika? S. úrnak mindenesetre nem kellett, és szerette volna, ha a pincér ki­penderíti az öreget a ház elé; menjen Isten hírével, miért za­varja a békés polgárok ebéd utáni sziesztáját azzal a lehetet­len cincogással? S hogy áll ott az a csóró more az ajtóban? Egy rakás szerencsétlenség, púppal a hátán. Ehh! Sanyi, a fizetőpincér nagypla­tón hozta a söröket. „Tessék, friss csapolás!” — és ahogy az asztalok közé fordult, szinte lát­hatatlanul egy pohár sört tett le az öreg melletti asztalra. „Egész­ségére!” — és ment tovább. „Tessék, frissen csapolt sör...” Lajos bácsi a vonót előre, kis­sé a föld felé tartva, művészmoz­dulattal vette hóna alá a hege­dűt. Ott állt előtte a sör harma­tos pohárban, fehér habbal. Szék után nézett, bár odahúzott egyet, s leült. Immár vendég volt. Hátradőlt a széken, körül­nézett. Az étterem teraszán majdnem minden asztalnál ül­tek. Kirándulók, üdülők, futó vendégek — tarka és vegyes so­kaság. Az idősebbek szeretik a magyar nótát, a fiatalabbja leg­feljebb a „hejdaládét” ismeri, azt is újmódin. Furcsa világ. Meg­hal a magyar nóta. Ki tudja már azt, hogy „Sivár puszta tetőn ül egy vén sas, úgy néz a világba...” Pedig milyen nagy pata. Száz­éves is van. Vagy ötven... Régi, nna. Aki kótába ütötte, rég meg­halt. Most az járja, hogy ,.A boldogságtól ordítani tud­nék...” — Ordítják is, de még hogy? Nem is áll rá a vonó. Lassan, hosszú kortyokkal ivott a sörből. Hideg volt, jól esett. „Meg kellene hagyni a felét” — gondolta valamiféle belső rezig- nációval, de nem tudott ellenáll­ni a kesernyéshűs gyönyörűség­nek. Gyönge az ember. Megitta az egészet. Belenézett az üres pohárba, azután az asztalra tet­te. A halk koppanástól egyszerre kényelmetlennné vált az ülés. Fel kell állni most már... A hú­rokat pengetve hangolt, a vonón is húzott és a szemközti asztal­nál meglátta S. urat. S. úr emésztett és utálta a po­tyázó, öreg, éhenkórász cigányt. Neki minden fillérért meg kell dolgozni abban az átkozott üzlet­ben. ez meg hegedűvel a hóna alatt potyán issza a sört. Neki már hajnal előtt fel kell kelni, menni az áruért, alkudni, vesze­kedni a termelőkkel, ez meg biz­tosan a hasát sütteti a nappal. Rohanás, lótás-futás az élete; a vén more csak hegedül, él, mint Marci Hevesen. Hát élet ez? Azután hirtelen zavarba jött: csak nem hasonlítja össze ma­gát ezzel a... Ekkor lépett hozzá Lajos bá­csi. — Valami szép nótát kér a vendég úr? Mi? Mit akar ez? S. úr úgy érezte, leragad a székre. Nótát? ö? Ettől? És egyáltalán... „Men­jen a fenébe!” — akarta monda­ni, de az öreg már rá is kezdett: „Piros rózsák beszélgetnek...” Falsul, moll-ban, dur-ban válta­kozva, de érzelemmel, „Piros ró­zsák illatával, halkan síró mu­zsikával...” A szomszéd asztaloknál felfi­gyeltek a nótára s arrafelé néz­tek; a hátsó sarokban egy de­rűsebb társaság belevágott: „...üzenem tenéked...’” Lajos bá­csi odapillantott, nyugtázta a részvételt, majd ráhajolva a szá­razfára, S. úr fülébe húzta: „Csóró vagyok, semmim sin­csen...” „Ne is adjon az Isten semmit” — gondolta S. úr meredt pislo­gással és izzadtság öntötte el mindenütt a testét. Pincér sehol, hogy fizethetne, és menne el in­nen; már idenéz mindenki, s még énekelnek is; ez... ez... ez egyenesen izé... az istenét neki. ennek a vén marhának, már a második strófát húzza vagy a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents