Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-26 / 226. szám
W68. szeptember 26. 4 Csütörtök Bezzeg, ha a saját zsebükre menne! A Népszabadság szeptember 20. Ajánlott levél rovatában „Két Kovács János" címmel Vadász Ferenc a laphoz forduló minden rendű, rangú dolgozók egyéni és közösségi problémáinak, panaszainak fáradhatatlan meghallgatója és megválaszoló- ja arról ír, hogy a tótkomlós! tanács vb adóügyi csoportja, hivatkozással a Békés megyei Illetékkiszabási és Forgalmi Adóhivatalnak az instrukciójára, Kovács János nevű, volt tót- komiósi, de már pesti lakos fővárosi munkahelyén, örökösödési illeték címén fizetéséből 670 forintot levonatott. Rendben is lett volna, ha a félezernél is több forinttal ily módon megrövidített, tiszteletteljes hangú levélben nem közli a tótkomlós! tanács vb elnökével, hogy tévedés lesz a dologban, mivelhogy ő sehonnan és senkitől sem örökölt. Másik hasonló nevűről van szó, aki már ugyancsak Pesten lakik, de nem a X. kerületben, ahol ő, hanem a IX. kerületben és nemhogy rokoni, de még ismerősi kapcsolatban sincs a két Kovács egymással, miként az örökségi ügyet annak idején intéző batto- nyai járásbíróság közjegyzője az indokolatlanul és ártatlanul fizetésre kötelezett dolgozónak az érdekében az illetékesekkel ezt közölte is. Mi történt azóta, hogy a jogtalanul megadóztatott Kovács János az ügye tisztázását és az összeg visszatérítését kérő levelét a tótkomlósi tanács vb elnökének megküldte? Semmi érdemleges, noha közben kétszer személyesen is leutazott Pestről, hogy segítsen a „rendberázás- ban”. Ezáltal a vasúti költséggel, a kiesett munkabérrel és egyéb, ilyen esetben elkerülhetetlen kiadásokkal együtt szerencsétlenjének már ezer forintnál is többe kerül a mások hibája, nemtörődömsége, közönye, bürokratikus ügykezelése. Sajnos, nem egyedüli eset. Bőséges a számuk azoknak a ki- sebb-nagyobb „tévedgetéseknek” amikor adó- és egyéb ügyekben névíévesztésből vagy más okból feleslegesen fárasztanak embereket. Pedig csak kissé nagyobb körültekintésre volna szükség az ügyintézésekben. — H. R. — A kalauznó Végtelenül kedves és csinos. Biztos nem több harmincnál. De elsősorban nem mint nő keltett impressziót bennem. Es másokban is. Amikor augusztus 30-án a békéscsabai autóbuszállomáson fellépni próbáltunk a szegedi „járatra”, mindenkit felsegített. Jómagámnak már ez is „kellemetlen’’ volt, mert én sem léptem át sokkal a harmincat... Következett az egyórás út Tótkomlósig. Minden megállónál leszállt. Besegítette a leszállókat. Ez valószínű hivatalos teendőihez tartozik. De az már nem, hogy a férfiak udvarias, elutasító magatartása ellenére, kezébe vette a sokszor nem könnyű „férfias” csomgot, felszállt vele és elhelyezte a „platón” vagy a csomagtartón. Különösen a fiatal Icorúak nem tudták mire vélni szokatlanul kedves, készséges magatartását. Nála volt az erősebb fegyver: finom mosolyával elhárította tiltakozásukat. Délután 15 óra 9 perckor szálltam fel újra a GC 05—74-es forgalmi rendszámú autóbuszra és nem titkolom, jó érzéssel. Most már csak arra voltam kíváncsi, tart-e még az erő, a kedvesség, a készség, amelyet reggel fél hattól Tótkomlósig megcsodáltam. örömmel nyugtázhattam, hogy igen. Egy izmos, szőke, 20 év körüli katona szállt fel egy tanyai megállóban, óriási bőrönddel. A kalauznő kifogyhatatlan kedvességgel vette ki kezéből a férfiizmokat is próbára tevő katonacsomagot és mire a katona tiltakozni próbált volna, már megszólalt az indító-csengő... A kalauznő mindannyiunk számára kelleméssé tette a fárasztó utazást. Pedig délután négy óra után már ő is fáradt lehetett... Kondacs Pál Készülődés- különös felelősséggel A fénycsövek világította, rendezett, tiszta műhelyben kék - köpenyes lányok, asszonyok hajolnak a kibomlott „zsigerű” transzformátorok fölé. Ügyes ujjak serény mozdulatai nyomán az acél-,.csontvázakra" gyarapodó rétegben rakódik az elektromos készülékek rézhuzal „húsa”. A trafóműhely művezetője fiatal ember, Balikó György. Több tucat asszony munkáját eligazítani nem köfinyű dolog, az ifjú művezető vállára azonban sokkalta nagyobb gondok is súlyosodnak. Ö. a Békéscsabai Vegyesipari Vállalat párttitkára. Az alapszervi vezetőségválasztás küszöbén azért jöttünk egy kis „üzemi látogatásra”, hogy tapasztalatokat gyűjtsünk: afféle „választási előkészületek — a gyakorlatban” címszó alatt. „Túlélik" a vezetőséget Ha egy fél nappal később érkeztünk volna, éppen belecsöppenünk a kibővített pártvezetőségi ülés kellős közepébe, ahol az a téma: milyen szempontok alapján dolgozzék a jelölőbizottság meg a vezetöségválasztó-taggyűlés többi (előre megválasztott) tisztségviselője. A hét végén pedig a pártbizalmiakkal ülnek össze beszélgetésre. Hiszen ők azok, akik legille- tékesebbek összegyűjteni a párttagság — minden rétegének — véleményét, javaslatait vagy éppenséggel kifogásait. Ezeknek nagy hasznát veszi majd a vezetőség a beszámoló összeállításánál. Különben is a bizalmiak „túlélik” a választási időszakot (őket majd csak novemberben választják újjá), kézenfekvő, hogy hatásosan segíthetik az új alapszervi vezetőség „első lépéseit”. Ha kell, vitatkozunk Ami a taggyűlést levezető elnök magatartását illeti, erről a következő véleményük van a vegyesipari vállalat kommunistáinak: — Úgy irányítsa a vitát, hogy helyet kapjon minden progresszív vélemény, minden egészséges bírálat, minden pártszerű megjegyzés. De olyan kérdéseken, amelyek mellékvágányra terelnének, j ne rágódjunk feleslegesen. Egy közbeszúrt, őszinte megjegyzés: — Valljuk be, hajlamosak vagyunk rá, hogy személyeskedjünk. Márpedig a vezetőségvá- lasztó-taggyűlés a nyílt, elvtár- sias, esetleg kemény viták színhelye, de arra nincs szükség, hogy X most akarjon visszavágni, mert Y a begyében van, valamikor megbántotta... A jelölőbizottság elnökének j nem véletlenül Zoli bácsit;, azaz Erős Zoltánt, az építőipari részleg csoportvezetőjét választották. Mozgékony ember, majd minden műhelyben, még a vidéken dolgozó elvtársak körében is megfordul, tekintélye van az üzemben. S ami még fontosabb, bizalommal fordulnak hozzá az emberek. Bizonytalan beosztás... Érdeklődésünk második állomása a forgácsoló szerszámgyár. A hatalmas, modern üzemi csarnok oly impozáns, mintha valami külföldieknek mutogatni való, „reprezentatív” fővárosi üzem lenne. Szűcs Ferenc párttitkárt megtalálni azonban nem könnyű. Gazdasági beosztása a műhelyhez köti, politikai tisztsége pedig az üzem legkülönbözőbb helyein adnak tennivalókat. Még fél éve sincs, hogy átköltöztek vadonatúj telephelyükre az üzem dolgozói, egy részleg azonban a régi épületekben maradt. Az átszervezés felbolygatta kis- ; sé a pártszervezet megszokott j életét is. Az öt pártcsoport kom- j munistái részben új munkahe- I lyekre kerültek. Néhány hónapi bizonytalanság után csak most kezd egyenesbe jönni a szervezeti \ élet. (Őszintén elmondják: a tag- j díjfizetéssel is akadtak problé- j mák.) Végül mégiscsak előkerül a | párttitkár. Szűcs elvtárs elmond- í íja: a jelölőbizottság most beszél- i get a párttagokkal. | — Mi most nem bolygatjuk őket, I tudakolják meg az emberek vé- lemenyét. Egyetlen fő „szempon- j tot” adtunk munkájukhoz: a legrátermettebbeket javasolják. A jelölőbizottság elnöke Volent György, a kettes telep üzemvezetője. Tagjai Szakálas Gergely technikus és Dobos György lakatos. Kiválasztásuknál gondoltak arra, hogy mindkét üzemrész képviselve legyen. A sepregető meg az igazgató Éppen az imént kérdezte meg a véleményemet Szakálas elvtárs — mondja Zsilinszki János szerkesztő —, tüzetesen érdeklődött, hogyan ítélem meg a pártvezetőség munkáját, kiket tartok alkalmasnak felvenni a jelölő listára. Zsilinszfci János így foglalja össze véleményét: — Legfontosabb szerintem a párthűség és a rátermettség. Mit értek az utóbbi alatt? Hogy az új titkár és a vezetőség tagjai megfelelően tudják képviselni a 60 kommunistát, legyenek tekintélyes partnerei a gazdasági vezetőknek és népszerűek a dolgozók körében. Frank Gáspár minőségi ellenőr a következő szavakkal kapcsolódik a beszélgetéshez: — Szinte humoros (persze az átszervezés bonyodalmai okozták), hogy nem az üzemben, hanem ott. hon, baráti látogatás alkalmával sikerült véleményt cserélni a jelölőbizottság egyik tagjával. Nagyon őszintén beszélgettünk. Az is szóba került: nem helyes a fizikai dolgozók aránya jelenleg a vezetőségben. Frank Gáspár találóan sommázza véleményét: — Szerintem az a jó titkár, akinél megértésre talál az udvart sepregető bácsi gondja, de méltó partnere az igazgatónak is. Két gyárban tettünk rövid körsétát. Mindkét helyen azt tapasztaltuk: a kommunisták különös felelőséggel készülődnek a pártélet soron következő fontos eseményére. Vajda János TV, magnetofon, rádió Az évforduló méltó I. SATUNOVSZKII: CULL EZREDES Kémregény KUDARCA 2. Őszi etűdök A következő napot otthon töltötte Prieditisz. Amikor Mil- da hazaért, bátyját ugyanúgy találta, ahogyan reggel elköszönt tőle. — Hát te? Ki sem mozdultál? — Valahogy nem ákaródzik — mondta Prieditisz. — Szoktat- gatnom kell magam ahhoz, hogy végre fedél van a fejem felett. Estére Prieditisz kifogyott a cigarettából. Leszaladt a sarki dohányboltba, de azonnal visszatért. Legközelebb csak három nap múlva mozdult ki a házból. Sétált egyet a városban. Ettől az estétől kezdve a férfi mind gyakrabban járt el otthonról. Mildának feltűnt, hogy bátyja kedélye megváltozott. Esténként elővette hegedűjét és vidám lett dalokat játszott. Egyszer alaposan becsipve érkezett haza. — Elhelyezkedtem, festeni fogok! — újságolta örömmel. Két hét múlva, munkából jövet Milda tortát és egy üveg bort talált az asztalon: — Igyunk az első fizetésemre, nővérkém!' Milda boldog volt. Izgalma elmúlt és elpárolgott gyanúja is, amit az első éjszaka ébresztett benne. Edvin új életet kezdett, s nővére hitte, hogy végre révbe jut... Egy éve múlt annak, hogy az egyik tanyánál megölték Alfréd Reiksztins amerikai kémet. Li- dumsz őrnagy akkor úgy gondolta, hogy az állambiztonsági szervek rövid idő alatt elcsípik és ártalmatlanná teszik a többieket is. Reiksztins társai azonban nyomtalanul eltűntek. Lidumsznak időnként az volt az érzése, hogy Alksznisz alezredes túl könnyedén fogja fel az esetet. —- Hiszen ő maga mondta, hogy Reiksztins nem egyedül jött —, füstölgött magában az őrnagy. — Akikor mire vár? Mindenkit be kell vetnünk és folytatni a nyomozást. Igen, de hogyan és hol? Szabad perceiben többször átböngészte a térképet, amelyeket a kémek a Druvasz-tanyánál dobtak el, s újra meg újra átvizsgálta Reiksztins kémfelszerelését. Abban reménykedett, hogy felfedez valamit, ami támpontot adhatna a további nyomozáshoz. Ám mindezeket a tárgyakat alaposan megvizsgálták annak idején a szakértők, s ő sem talált semmi újat. Most, hogy jelentést tett Alksznisznek, s megbeszélték a soron levő feladatokat, az őrnagy nem távozott el rögtön csoportfőnökétől: — Remélem, azért nem ejtjük el végleg a tavalyi határsértők esetét, alezredes elvtárs? — kérdezte Lidumsz. Az alezredes elmosolyodott: — Magának mi a véleménye? — Tenni kellene valamit. Hová tűnhetett a másik határsértő? Az alezredes felkacagott: — Ne haragudjon, Lidumsz, de hányadszor teszi fel már nekem ezt a kérdést. Ismételten csali azt mondhatom: nem tudom. Tény, hogy a Reiksztinssel együtt jött. Kém, semmiféle aktivitást nem mutat. A gazdái bizonyára talonban tartják. Aztán egyszerre csak mozgolódni kezd és hallatni fog magáról. Akkor majd... Petrisz Prieditisz ecsetje alól bánatos, komor tájképek kerültek ki. A férfi rossz hangulatban volt. Szobája falát őszi etűdökkel aggatta tele. Mindegyiken ugyanaz a téma: esős táj, komor, szürke ég, mocsár, őszi erdő. Prieditisz zárkózott, hallgatag lett. — Mi van veled? — kérdezte olykor Milda. — Hányszor mondjam még? Nemsokára kiállításom lesz.; Nagy próba előtt állok. — Ne idegeskedj, biztosan: minden rendben lesz — nyug-; tatgatta Milda. Prieditisz azonban nem mon-j dott igazat testvérének. Hiszen; senkinek sem jutott eszébe, hogy! kiállítást rendezzen képeiből. Az! egészet csak testvére kedvéért! találta ki. És nemcsak ebben: hazudott neki. Prieditisz sehol-; sem dolgozott. Hogy honnan; volt mégis pénze? Már egy éve abból élt, amit; régi ismerőse, Vera Knikszon • házivarrónő adott neki. Hiszen! kihez is fordulhatott volna? Ki; is emlékezne ebben a nagyvá-: rosban, ahol az emberek min-: dig sietnek, és mindenki saját! ügyeivel van elfoglalva, ki is! emlékezhetne rá, az eltűnt vi-! lágcsavargóra? Csak egy valaki: nem felejtette el, az a nő, aki; lányságát adta neki. Tizenöt; éve történt. A vékonyka varró-; lány már az esküvői ruháját is; megvarrta, de ő becsapta Verát,; s eltűnt, mint akit a föld nyeltI el. Most hirtelen újra belépett ■ az életébe. Azt hazudta, hogy! tizenöt éven át csak őt szerette,: s rá gondolt szüntelenül. A nő-: ben új reményeket ébresztett. ; Prieditisz eldobta az ecsetet: és odébbrúgta az állvány):. Hány; évig kell még bújkálnia, lopa-; kodnia az utcán, összerezzennie; minden zörejre...? (Folytatjuk) • megünnepléséért A KISZ békéscsabai bizottságának felhívása A KISZ Békéscsabai Városi Bizottsága felhívással fordult Békéscsaba ifjúsági alapszervezeteihez. FIATALOK! IFJÜKOMMUNISTÁK! Az év hátralevő részében vegyetek részt az 50 éves évforduló méltó megünneplésében. Továbbá aktívan működjetek közre az akcióprogramokban vállalt kötelezettségek teljesítésében. A verseny időszaka: október 1-től december végéig tart. Az első öt helyezett jutalmul televíziót, magnetofont és rádiókat kap majd. Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár azonnali belépésre keres: ESZTERGÁLYOS, MARÓS. LAKATOS szakmunkásokat. Magas kereseti lehetőség, esztergályosok és marósok esetében emelt órabérrel, heti 44 órás munkaidő, 2 hetenként szabad szombat. Jelentkezni lehet munkanapokon 15 óráig a békési gyár üzemgazdasági osztályán. _____________________ 64513
