Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-26 / 226. szám
1988. szeptember 28. 3 Csütörtök Magyar katonák Csehszlovákiában Vidám nótaszóval telik a szabad idő a táborban. (MTI fotó — Friedmann Endre felvétele) F estékbemutató Endrődön Miért veszít a fényéből a bútorlakk? Az elmúlt napokban az Endrödi Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet kultúrtermében nagy érdeklődés mellett került megrendezésre az a festékbemutató, melyet a MÉSZÖV kezdeményezésére a Tiszaszederkényi Vegyikombinát tartott. A bemutatón a környékbeli háztartási szakboltok vezetőin, az endrődi és gyomai szobafestőkön és asztalosokon kívül, sok olyan háziasszony is megjelent, akik odahaza saját maguk szokták elvégezni a lakásnál szükséges festéseket. A bemutatót követően több hozzászólás hangzott el. A szakemberek kifogásolták pl., hogy felkenés után a bútorlakkok veszítenek fényükből, és szóba került az is, hogy egyes folyékony festékek darabosak. A szakmai megbeszélés során fény derült arra is, hogy egyes hibák előidézője a festékek nem előírás szerinti használatából adódik. Mint ismeretes, a baráti hadseregekkel együtt magyar alakulatok is tartózkodnak Csehszlovákiában. Ott tartózkodásuk baráti jellegű, városokon és falvakon kívül elhelyezett körletekben idejüket a szokásos tábori élettel töltik. Élelmet, ruházatot és minden egyéb ellátást Magyarországról kapnak. A fiúk vidámak, jó kedvűek és amit parancsnokaik egyöntetűen megállapítanak, nagyfokú politikai érettségről, fegyelemről tesznek tanúságot. Fiatal kombájnosok és bálázógép-kezelők értékelték versenyét A békéscsabai KISZ-táborban tegnap átadták a jutalmat a betakarítási versenyben legjobbnak bizonyult fiataloknak. A vetélkedő egyik célja az volt, hogy az aszályos esztendők esetleges veszteségét amennyire lehet, csökkentsék. Az elgondolás helyességét az eredmények bizonyítják. Megyénkben nem volt elmaradás a gabonák betakarításában, s ehhez — sok más tényező mellett — a jól szervezett aratás, a csekély szemveszteség is hozzájárult. A versenyben legjobbnak Fülöp Ferenc és ifj. Puskás Antal csárdaszállási kombájnosok bizonyultak. Gépükkel 680 kh területről 12 ezer 163 mázsa gabonát arattak le. A bálázógép-kezeiők versenyében a kamuti Máté Gergely lett az első. Hatszázhuszonöt kiírói 15 ezer 630 mázsa szalmát bálázott. A legjobb kombájnosok 2000, a legeredményesebb bálázó- gép-kezelők 1500 forint jutalmat kaptak. A kőolaj és a földgáz térhódítása a szilikátipar energiagazdálkodásában — Tudományos konferencia kezdődött a MÉMOSZ-ban Szerdán Szokup Lajos, az Üvegipari Művek vezérigazgatója, a Szilikátipari Tudományos Egyesület elnöke az Építők Rózsa Ferenc Kultúrházában megnyitotta a szilikátipari energiagazdálkodás kérdéseiről rendezett kétnapos konferenciát. Ez a problémakör igen nagy jelentőségű, mert a szilikátiparhoz tartozó ágazatok — a cement-, a mész-, a tégla- és cserép-, az üveg-, valamint a finomkerámia- ipar — energiafelhasználása jóval meghaladja az átlagot: termékeik önköltségében a tüzelőanyag és a villamosáram együttesen 38—50 százalékot tesz ki. Ráadásul ebben az iparágban a következő évek során igen erőteljes fejlődés várható. Így 1960-hoz viszonyítva, a cementipar háromszorosra, a mészipar kétszeresére, a téglaipar másfélszeresére, az üvegipar öt- és félszeresére, a finomkerámiaipar pedig több mint két és félszeresére növekszik. A konferencián szerdán és csütörtökön tíz előadás hangzik el, közülük kettő NDK-beli, illetve francia szakemberek részéről. Pénteken a konferencia részvevői a helyszínen tanulmányozzák a Kőbányai Porcelángyárban, illetve a Sajószentpéteri Üveggyárban a már szénhidrogén-alapon működő berendezések munkáját. alig pitymallott. A pénztárnál csak mi vártunk jegykiadásra. Lékó ekkor szólalt meg először. — Károly™ — Igen — válaszoltam azonnal. — Azt hiszem, rondán viselkedtem az este... Magyarázattal tartozom. — Ugyan kérlek, hagyd az egészet. — Persze őszintén szólva, nem bántam volna, ha magyarázatot ad. Szerettem volna már megérteni ezt az embert. De erre még vámom kellett. A vonaton kicsit bóbiskoltunk, néhány mondatnyit beszélgettünk és megérkeztünk. Eltelt egy hét, majd a másik is. Vártam. Vártam, hogy beszélni kezdjen. De nem beszélt. Volt egy lány lent a faluban, egy csinos kis fruska, tetszett is akkor és várt rám szombatonként. Abban a hi- szemben, hogy János végre beszél, magyarázatot ad, már két egymást követő hét végén nem menteim le. De Lékó nem mutatott hajlandóságot. A munkáját most már úgy végezte, hogy abban a legnagyobb rosszindulattal sem lehetett hibát találni, nem maradt le a vérbeli favágók mögött. A brigád elfogadta olyannak, amilyen, örültek, hogy jól dolgozik. Tenyerei megkérgesedtek, a vérhólyagok helyén kemény szaru képződött, arca sötétbarnára vált. Ez a barna arcszín még jobban kiemelte az ellentétet ezüst hajával. Egyszóval vártam. Augusztus lehetett, amikor isimét le tudtam csalni a hegyek közül. Emlékszem, vihar söpört végig az erdőn, amikor félúton voltunk a falu felé. Akkor is a kisvárosi Bükkfa vendéglőben álltunk meg és ittuk a valóban jó bort. Hogy a vendéglős hol szerezte, nem tudom, de igazán jó volt. Nem ittunk mohón, csak módjával. A véletlen?, nem hiszem, inkább a megszokottság vetette be a két nőt ismét. Nem ültek oda hozzánk, a szomszéd asztalnál foglaltak helyet. Szégyelltem magam a szőke Gita előtt a múltkori eset miatt. Fel is csigáz- ta érzékeimet, így hát ráhajtottam. Láttam Jánoson, hogy csak szolidaritásból tart velem. Nem is ivott már többet, amint a lányok átültek, csak mímelte. Vacsora után felmentünk hozzájuk. Külön helyiségben aludtunk. Én jól éreztem magam Gi- tával. Nem voltak a szó igazi értelmében vett rossz nők, csak szórakozásukat fizettették meg. A vasárnapot is együtt töltöttük. A vörös hajú Margó — azt hiszem, Mariska volt otthon — délelőtt félrehívott a folyóparton. — Te Károly, ez a János furcsa egy pofa — mondta vihogva —, képzeld, egész éjjel nem nyúlt hozzám. Amikor azt hitte, alszom, felkönyökölt, csak nézett, nézett és néha azt suttogta: Klári... Klárikám... Nem 'tudtam mit mondani. Megint csak az jutott eszembe, János életében van valami nagyon, nagyon szomorú. Azt’ hiszem, te is így lettél volna. Egy viszonylag jó testű nő mellett végigfeküdni egy éjszakát, simán, szerintem csak az őrült vagy impotens képes. Most már kerestem a választ, a megfelelő magyarázatot. A Klári. Ki ez a Klári, aki immár másodszor tör be életünkbe? Ki ez a nő, akinek neve így felmerül, feltör Jánosból? A vasárnap jól telt el. Mi Gi- tával még szerettük egymást. János és Margó ez alatt beszélgették. Képzelem, milyen lehetett ez a beszélgetés, hiszen Lékó szófukarságát ismertem. Furcsának tűnik, de mindezzel együtt jól megvoltunk egymással. Ha valamilyen nehéz szakmai kérdést kellett megoldanom, már szégyenkezés nélkül fordultam Lékóhoz és ő a legnagyobb készséggel tett eleget kéréseimnek, olyan természetességgel, mintha munkatársak, nem vezető és munkás lettünk volna. Néhányszor említettem neki, hogy megteszem csoportvezetőnek, de csak morgást és legyintést kaptam válaszul. Beköszöntött az ősz. A hegyek fölött ködpárák és nehéz felhők gomolyogtak. A hétvégeket általában lent töltöttük Gitával és Margóval. Jól éreztük magunkat. Nemcsak én, hanem János is, bár tudván tudom, testi kapcsolat nem alakult ki közöttük. Amikor a hóesés és a zivatarok; felszorítottak bennünket, jutottunk odáig, hogy János beszélni kezdett. (Folytatjuk) Olvasónk írj a; Mocsár a Gyomai főtéren Gyoma községen keresztül vezet egy út, amely elhanyagoltságánál fogva párját ritkítja. Mintha nem volna gazdája, ezt mutatja jelenlegi állapota... A sok csapadék, mely Gyomát sem kerüli el, lassan életveszélyessé teszi a közlekedést. A víz alá kerülő szakaszok átáznak és sok helyen lesüllyed az úttest. Például az Endröd felőli vasúti sorompónál a Körösig terjedő rész szinte már járhatatlan. Vagy a község főterén a Hősök-szobra és a tanácsháza környékén úgy megnőtt a pocsolya, hogy az ember a hansági mocsárban képzeli magát. Itt már olyan nagyok a gödrök, hogy jó volna figyelmeztető táblát kitenni az esetleges baleset elkerülése miatt... Mi lenne, ha a gödröket, a vízzel teli kátyúkat néhány kocsi salakkal vagy kőzúzalékkal feltöltenék és így biztonságosabbá tennék a közlekedést? Szabó Lajos, Gyoma Keserű cukor Jó ideje szinte szüntelenül esik az eső. S ahogy telnek a napok, úgy sokasodnak mindenütt a gondok: a mezőgazdaságban is és a mezőgazdasági terményeket feldolgozó gyárakban is. A bőséges esőzés káros következményeit nem egy helyütt ezzel a tömörséggel összegezik: minden elrothad! Sajnos van alapja az aggodalomnak, mert sok minden sínyli már a szertelen csapadékot, a széna, a kender minősége romlott, itl-ott a hagyma tényleg kezd már rothadni a főidben. A latyakos dülőutak meg szinte járhatatlan sártengerré lettek, ahonnan mind több fáradsággal és mind nagyobb emberi, gépi és állati erőfeszítéssel lehet csak elszállítani a terményt, a tejet és miegymást. Ezekben az esős napokban különösen nagy gondban vannak a cukorgyáriak, mert talán senki sem számolt ilyen hosz- szú ideig tartó kedvezőtlen időjárással, amikor szinte hetekig alig lehet cukorrépát szedni. S hogy ez bekövetkezett, annak máris érezhető minden kellemetlen hatása. Mezőhegyesen szeptember 17-én huszonnégy óra alatt csaknem 272 vagon nyersanyagot dolgoztak fel. Most is hasonló mennyiség feldolgozására lennének képesek, hiszen gondosan felkészültek az idényre, jól kijavították a gépeket és berendezéseket. Csakhogy közbe, szólt a szeszélyes időjárás, ami miatt rohamosan fogynak a készletek, az utánpótlás pedig szinte minimális. Ezért szeptember 23-án már csak 173 vagon répát dolgozhattak fel egy nap alatt. A legújabb hírek szerint pedig ezt is napi 150 vagonra kénytelenek csökkenteni, hogy valahogy kihúzzák addig, amíg a szedés gyorsabban haladhat. Tehát bekövetkezett az, amitől rettegtek: az ideiglenes, fél- műgzakos termeléstől. 1 Hogy meddig tart, azt ki tudja? Remélhető, hogy nem sokáig, mert az időjárás javulásával a betakarítás is utoléri magát. Addig pedig — ha furcsán is hangzik — keserű a cukorgyári emberek szájíze. Egyik-másik vezető az elmúlt napokban szinte belebetegedett már ebbe az időjárás okozta gondba. S ez önkéntelenül is azt a következtetést kínálja, hogy minden eshetőséggel számolva, talán helyesebb lett volna néhány nappal később kezdeni a gyártási idényt, mert akkor minden bizonnyal sikerült volna olyan készleteket képezni, amelyek kiállták volna ezt a nem minden esztendőben előadódó próbatételt. Akárhogy is van, annyi biztos, hogy a mostani napokban több cukorgyári vezetőnek keserű az édes cukor. Reméljük azonban, hogy nem sokáig. P. P. Kályha-harisnya Jön az ősz, a tél. Megint gond a meleg ruhaféle. Hosszú kísérletezés után egy gyár szakembere kitalálta, hogy a legcélszerűbb viselet olyan harisnya, amelynek „fűtésére” zseblámpaelemet használnak. Jó helyre tették az" alapot Ebben az esztendőben félmillió forintra növekedett a szabadkí- gyósi Szabad Föld Tsz gépamortizációs alapja. A tsz vezetői ebből a félmillió forintból olyan gépek és felszerelések beszerzését határozták el, melyek nagyban könnyítik a tsz-tagok fizikai erőkifejtését. A kukoricatermesztés hozamának továbbnövelésére vásároltak egy román gyártmányú speciális kultivátort, amely műtrágyaszórásra is alkalmas. Ezzel az eszközzel abba a talajszintbe adagolják a műtrágyát, ahol az a legjobban hasznosul. így a termés mennyiségét a korábbinál hatékonyabban befolyásolják. A szálas takarmányok és a szerves trágya pótkocsira rakáséra egy csehszlovák gyártmányú markológépet vásároltak. Az őszi betakarításnál nélkülözhetetlen a silózókombájn. Ebből is vettek egyet, mégpedig egy jugoszláv gyártmányút. Hogy a szövetkezet traktorkapacitását is növeljék, vásároltak egy négykerékmeg- hajtásű DUTRA-traktort. Az amortizációs alapot, a félmillió forintot ezek szerint jó helyre költötték a szabadkígyósiak. 09721828
