Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-26 / 226. szám

1968» szeptember 26. 2 Csütörtök Á fiók-Führer és a korlátok A hannoveri bíróság Adolí von Taddent, az újfasiszta Nem­zeti Demokrata Párt vezérét egyhónapi börtönre és 151 már­ka pénzbüntetésre ítélte. A pontosság kedvéért meg kell mondani, hogy a börtön- büntetés csak feltételes — vég­rehajtását három évre felfüg­gesztették. így tehát az új „Füh­rer” nem kerül rács mö­gé... De mi is volt az, ami a bonni igazságszolgáltatást arra kény­szerítette, hogy végre „szigort” gyakoroljon von Taddennal szemben? Csak nem nyilvání­tották az NSZK-ban törvényen kívülinek a náci eszméket és alkotmányellenesnek von Tad- . den pártját? Korántsem. A hannoveri bíró­ság ítélete egy ez év március 3-án elkövetett szabálysértés következménye. Ezen a napon ugyanis az új „Führer” részegen vezette kocsiját és nekiment a földalatti építkezését elkerítő korlátnak. Nagyon helyes per­sze, hogy a hannoveri hatóságok büntetik a közlekedési szabá­lyok ellen vétőket. Nem lehet csak úgy összezúzni a korláto­kat! Csak az a baj, hogy az NSZK-ban semmilyen más kor­lát nem szab határt von Tad- den és pártja működésének. —ápé— A rendőrség külföldi állampolgárokat vett őrizetbe izgatás bűntettének gyanúja miatt Kedden délután Budapesten, a Váci utcában, a Rákóczi úton és a Felszabadulás téren a rendőr­ség — a lakosság segítségével — röpcédulaszórás közben tetten ért egy nyugatnémet, egy angol, egy amerikai, egy holland és egy in­diai állampolgárt. Zuch Wolfgang nyugatnémet, Carter April F. angol, Eaton .W. Robert amerikai, Feiner G. Frank j holland, Kumar Satish- indiai ál­lompolgár egy előre megbeszélt terv szerint, a vámhatóságokat ki­játszva csempészték be, a val- ! lomásuk szerint Angliában ki- | nyomtatott röpcédulákat és két csoportban — Nyugat-Berlinből indulva vonattal és repülőgépen — turistaként utaztak be hazánk­ba. Cselekedetükkel a csehszlová­kiai szocialistaellenes erőket kí­vánták támogatni és a Magyar Népköztársaság kormányának po­litikájával szemben uszítani. Vallomást tettek arról is, hogy társaik hasonló jellegű, összehan­golt akcióra készültek Moszkvá­ban és Szófiában. Ügyükben a vizsgálatot a rend­őrség folytatja. (MTI) Rehabilitáció Csehszlovákiában A Rudé Právo szerdai számá­ban közölte, hogy a párt-rehabili­tációkkal foglalkozó központi el­lenőrző és revíziós bizottsága ed­dig 260 kérvényt, vizsgált meg. Hátra van még 288 rehabilitációs ügy elintézése. A lap hangsúlyozza* hogy első­sorban az 50-es évekből szárma­zó ügyekben hoznak pozitív dön­téseket. Az akkori ügyeket ugyan­is a „pártba befurakodott ellen­ség” elmélete és az akkori egész politikai légkör hatása alatt in­tézték. Az ügyeik fele olyan em­bereket érint, akiket az 50-es években törvényellenesen helyez­tek vád alá és ítéltek el és ennek következtében a pártból is ki­zártak. Ha most a bíróság e sze­mélyek jogi és polgári rehabilitá­ciójáról hoz döntést, akkor ezt rendszerint a pártvonalon történő rehabilitáció és a pártba való Fehér Könyv a csehszlovákiai eseményekről Moszkva A Látyeraturnaja Gazeta szer­dai számában részleteket közölt a csehszlovákiai eseményekről ki­adott Fehér Könyvből, amely nem­rég hagyta el a sajtót Moszkvá­ban. Az idézett rész szerint 1968 jú­liusában ismeretessé vált egy úgynevezett operatív terv, ame­lyet az Egyesült Államok hadügy­minisztériuma és a CIA dolgozott k; a szocialista országok, de fő­képpen Csehszlovákia ellen. A tervhez csatolt mellékletek rész­letesen foglalkoznak az amerikai fegyveres erők és felderítő szol­gálatok elsődleges feladataival a 1 Varsói Szerződés országai ellen. ] Mindenekelőtt „Kelet-Németor- szág és Csehszlovákia felszabadí­tásáról” van szó ezekben a mel­lékletekben. | Zeitung bécsi tudósítója, aki mel­lesleg a nyugatnémet hírszerző I szolgálat munkatársa, kapcsolatot teremtette a földalatti ellenforra­dalommal. A tudósítókat úgyne­vezett pénzügyi és gazdasági szak­értők. bankárok, az imperializ­mus ügynökei követték, mint pél­dául Blessing, a Nyugatnémet Szövetséges Bank elnöke és má­sok. Bonn a karmester szerepét töl­tötte be. A turisták között nyugat­ról és mindenekelőtt a Német Szö­vetségi Köztársaságból kémek és diverzánsok szivárogtak be Cseh­szlovákiába. Július elseje és 4-e között Prágában mintegy 75 000 nyugatnémet tartózkodott. Sokan közülük szovjetellenes propagan­dát folytattak a lakosság köré­ben. A Csehszlovákiával kapcsolatos 1 részletes feladatok szerint össze­gezni kellett azokat a jeleket, amelyek egy esetleges államcsíny lehetőségére vallottak, meg kellett állapítani, hogy az ellenzéki erők milyen mértékben furakod tak be a csehszlovák állambiztonsági , szervekbe és hírszerző szolgála­tokba. Mint a Fehér Könyv írja, a ( nyugati sajtó nyíltan bujtogatta a reakciós elemeket Csehszlovákiá­ban. A müncheni Süddeutsche 1 A sajtó tanúsága szerint a Né­met Szövetségi Köztársaság hadi­ipara pénzelte az ellenforradal­mat Csehszlovákiában. A könyv szerzői végezetül arra mutatnak rá, hogy brüsszeli for­rások szerint a NATO főparancs­noksága alatt egy különleges szer­vezet működik, amely káderekkel és műszaki eszközökkel rendelke­zik ahhoz, hogy állandóan a cseh­szlovákiai problémával foglalkoz­zék. A szervezet központja Re­gensburg közelében van. (MTI) R külpolitika híreiben szerepelnek: visszavétel követi. Stratégiai helyzet A stratégia görög eredetű szó —, annyit jelent, mint ha­dászat. Mégis, ez a köznyelv­ben ritkán használt régies han­gulatú vagy tudományos ízű I t szó is . magyarázatra szorul: a a, hadász^ a nagy hadműveletek ■ előkészítenének és irányításá­nak a tudománya. Napjainkban sok szó esik egyes országok stratégiai hely­zetéről, stratégiai fontosságáról. Igazság szerint nincs a világ­nak egyetlen országa sem, ' amelynek területe ne rendel­keznék bizonyos stratégiai je­lentőséggel. Nyilvánvaló azon­ban, hogy például a NATO szempontjából Franciaország­nak, vagy az arab világban az Egyesült Arab Köztársaságnak nagyobb a stratégiai fontossága, mint az Észak-Atlanti Szövet­ségben Portugáliának vagy az arab országok sorában a kis Libanonnak. Döntő lehet a földrajzi hely­zet is: fontos kelet-nyugati, v észak-déli szárazföldi vagy vízi útv< nalak ellenőrzési lehe­tőségét adhatja meg. Stratégiai fontosságúvá válik egy ország területe, amikor — s ez már ko_ runk fejlett haditechnikájának következménye! — atom-tenger­alattjárók befogadására alkal­mas kikötőket, szuperszonikus repülőgépek le- és felszállá­sára berendezett légi támasz­pontokat, rakétakilövő-álláso- kat, a hadseregek ellátásához szükséges üzemanyag-vezetéke­ket építenek az országban. Hogy visszakanyarodjunk a francia . példához: a NATO szempontjá­ból létfontosságú, hogy az At­lanti-óceán partjától a nyugat- németországi NATO-repülőte- rekig húzódó üzemanyag-vezeték zavartalanul működhessek, ugyancsak rendkívüli jelentősé­gű, hogy a belgiumi főhadiszál­lás és Olasz- vagy Görög­ország és Törökország között az összeköttetés biztosított legyen, hogy a nyugatnémet Luftwaffe és Törökország között az eső leszálló- és tankolóhelyekre találjon, és így tovább. A csehszlovákiai események kapcsán szóba került északi szomszédunk stratégiai helyzete is. Csak rá kell nézni a térkép­re, s máris kibontakozik Cseh­szlovákia stratégiai fontossága. A Varsói Szerződés szélesen egybefüggő sorába leszkedik bele, s ahogyan az or­szág nyugatról keletre húzódik — egészen a Szovjetunió dél­nyugati sarkáig! —, az össze­köttetés biztosítékát adja egy­felől, a Német Demokratikus Köztársaság és Lengyelország, másfelől hazánk között. A tér­képre vetett pillantás után megvilágosodik, hogy Cseh­szlovákia az a szocialista or­szág, amelynek — az NDK után — a leghosszabb határa közös a NATO legagresszívebb euró­pai országával, a Német Szövet­ségi Köztársasággal. S nem kell hadügyi szakértőnek lenni ahhoz, hogy felismerje valaki: a NATO stratégái minden bi­zonnyal kovácsoltak olyan ter­veket is, amelyek Csehszlová­kián keresztül, az NDK-nak alulról való bekerítését, vagy ugyanitt a lengyelországi terü­letek elleni előretörést irányoz­ták volna elő. A NATO ideges­ségének egyik kézenfekvő ma­gyarázata éppen az, hogy a szo­cialista országok határozott fel­lépése ezeket a sötét terveket húzta keresztül. Már a pozsonyi határozat le­szögezte, hogy közös kötelesség a szocialista országok védelme. Tettek bizonyították, hogy nem engedjük kiszakítani a szoci­alista közösségből annak egyet­len tagját sem. (K. SJ Visszavettek a CSKP-ba a Rudé Právo egykori szerkesztőjét, Krejcovát, akit az 50-es években azért zártak ki, mert nem értett i egyet a Jugoszláviáról szóló ko- minform határozattal. A Rudé Právo megemlíti, hogy rehabilitálást követelnek olyan személyek is, akik jogosan kap­tak pártfegyelmit. Ezekben az esetekben elsősorban súlyos mo­rális bűncselekményekről vagy közönséges bűncselekményekről van szó. országainak A beérkezett kérvények mint- il- i egy egy harmadában hoztak el- j utasító döntást. (MTI) [Botyánszki János: TEL A 1 2. Másnap bejelentkezett. Aztán ► csak éltünk úgy egymás mellett. J Ha reggel találkoztunk, köszönt, ► ha este találkoztunk, köszönt. Al- , sóneműit maga mosta a lavórban, ► amit mosdásra adtam neki. Hogy , mit evett, mit csinált, sokáig nem ’tudtam. Zárkózottt volt, de nem [mogorva, csak szomorú. Próbál­jam közeledni hozzá, de mindig , kitért. Vasárnaponként lementem a fa­► luba, megnéztem egy mozit, levit- ’ tem a szennyeseimet, megittam [egy-két pohár bort: a kocsmában. jSoha nem jött velem, pedig hív­jam. — Köszönöm, inkább maradok. Aztán egyszer, már jól bent jár­► tunk a nyárban, mégis lejött. Nem í a faluba, hanem az utána követ­► kező kisvárosba mentünk. Hát tu- ►dod, én sok emberrel találkoztam ,már életemben, de ilyennél sem £ azelőtt, sem azóta. Te nem hiszed L el. Ez az ember jóformán egy szót ► sem szólt egész úton. Csak ült í mellettem a vonaton és bámult ► azokkal a sötét, szomorú szemei­ével. A városban, amikor megkér­► deztem, hova menjünk, mit csi- | náljunk, csak a vállát vonogatta. — Nekem mindegy. — De mégis. — Mindegy, Papp úr — vála­Myeszmejanov akadémikus nyílt levele a Pravdában A Pravda hasábjain Alexandr Nyeszmejanov akadémikus nyílt levelében ad választ a francia barátaitól kapott levelekre. A testvéri országok csapatainak ideiglenes bevonulása Csehszlová­kiába megakadályozta 3 külföld­ről sugalmazott és anyagilag tá­mogatott ellenforradalmi fordula­tot, melynek következményekép­pen Csehszlovákia a revansisták álmainak megfelelően, az NSZK i függvényévé vált volna — írja az akadémikus. „Tankjaink, melyek elkeseredé- ; süket, sőt megvetésüket váltják ki, Csehszlovákiát és az egész szocialista tábort védik az ellen­ség erőitől. Ezek a tankok annak a szovjet hadseregnek á harcko­csijai, amely 1945' májusára egész Európát megszabadította a hitle- rizmus rémétől” — írja többek között. A nyílt levél befejezésül rámu­tat, hogy a belső ellenforradalmi erők külső támogatás hiányában, hamarosan elsatnyulnak és nem fenyegeti Csehszlovákiában sem a szocializmust, sem a munkásság érdekeit. (MTI) szólta rezignáltan. Ekkor már idegesített egy kissé, de türtőz­tettem magam. Emlékszel? — az­az, hogy te nem emlékezhetsz, hi­szen az iskolában nem ittunk — de utána megszerettem a jó bo­rokat. Abban az időben viszont a kocsmákban csak az a biznyos kotyvalék volt, amit fene tudja, miből csináltak. Nekem viszont volt egy ismerős helyem, egy kis­vendéglő a városka szélén, ahol ogy kis felpénzzel jó bort kap­tam. Ide vittem el Lékót. Lékó Já­nost. így hívták. Jött utánam szó nélkül, csak mielőtt beléptünk, tiltakozott határozatlanul. — Nem, én úgysem iszom. Több mint négy éve nem volt szesz a számban. Könnyen meg­árt, és pénzem sincs rá. — Ugyan, Lékó elv... — meg­akadtam. Nem tudtam, hogy szó­lítsam. Ezen aztán úgy bepörög­tem, azt hiszem, káromkodtam is. ő segített. — Ha úgy gondolja, szólítsuk egymást keresztnevünkön. Ügy tettünk. Először magázód- va, de ahogy megitta a második pohárral, átcsapott tegezésbe. örültem ennek az oldódásnak, mert a hónapok során, bármeny­nyire is furcsa volt Lékó. mégis valami vonzalom támadt bennem iránta. Késő délután valahonnan, két nő csapódott hozzánk. Ekkor már alaposan eláztunk mindketten, de különösen János. Pedig közben rendesen meg is ebédeltünk. Mielőtt a két nő mellénk ke­rült, főleg az erdőről, a munkáról beszélgettünk. Meglepődtem azo­kon az ismereteken, amivel János rendelkezett. Elhiheted, hogy ön­magamat sokra tartottam, mint újsütetű szakembert, de Lékó mellett úgy kezdtem érezni ma­gam, mint az elsős nebuló a ta­nárja mellett. Mondom, az erdőről beszélget­tünk. Ha jól emlékszem, Jánost a simogatás vagy inkább cirógatás vadította meg. A vörös hajú nő kedveskedett ezzel, de éppen az ellenkező hatást váltotta ki be­lőle. Láttam, ’ hogy elsápad és félrelöki a nő kezét. — Menj a fenébe, te... te... Verekedés csak azért nem lett, mert még maradt annyi józansá­gom, hogy kivigyem. Nem mesz- sze voltunk a szállodától. Odavit­tem. Kétágyas szobát kaptunk. Ahogy a lépcsőn felfelé mentünk, Lékó sírni kezdett. Nem. Ne hidd, hogy a részegek sírásával. Mély­ről, egészen mélyről, fuldokolva sírt és egy női keresztnevet mon­dogatott. — Klári... Klárika... Az egészre nagyon jól emlék­szem, mert ahogy ő a kisvendég­lőben megbolondult, én úgy józa- nodtam ki. Valami nagy tragédiát éreztem, egyre bizonyosabban.’ 'Reggel korán ébredtünk, még

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents