Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-22 / 223. szám
KÖRÖS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Áz ízlésfejlesztés lehetőségei az ifjúsági klubokban Az utóbbi években hazánkban jelentős klubmozgalom alakult ki. Ez a mozgalom, ha a klubok számát és taglétszámát vizsgáljuk, eredményesnek mondható, viszont a klubok tartalmi tevékenysége már nem ilyen egyértelműen könyvelhető el pozitívan. A sok irányú, színes klubmozgalom keretéből az ifjúsági klubokkal — szorosabban véve, Békés megye ifjúsági klubjaival — kívánok foglalkozni, még közelebbről: a klubélet ízlésfejlesztő lehetőségeivel. Az ifjúsági klubok programjait vizsgálva, a változatos, zenés, táncos műsoroktól, az ismeretterjesztő előadásokig, ankétokig, mindent megtalálunk, ami kétségtelenül hozzájárul és elősegíti a tagság szórakozását, művelődését. Azonban az ízlésről ezekben a klubokban nagyon kevés szó esik, nyilvánvalóan a népművelők, a klubok vezetői sem látják minden esetben e probléma fontosságát, és megoldásának lehetőségét nemigen keresik. Ebben kétségtelenül gátló körülmények is közrejátszanak. Elsősorban a népművelők nagy része, de az ifjúsági klubok vezetőinek döntő többsége nem rendelkezik megfelelő esztétikai ismeretekkel. Az is előfordult, hogy a helytelen gazdálkodás következményeként nem áll megfelelő összeg a művelődési intézményben ilyen tevékenységre. Több éves megfigyeléseim és vizsgálataim alapján a témát illetően, el kell, hogy mondjam azokat az akadályokat, amelyek még inkább megnehezítik, vagy sok esetben lehetetlenné teszik az ifjúsági klubokban az ízlésfejlesztést. Ez pedig a következő: a szülői ház ízlése — a közvetlen környezet a kisgyermeket születésétől a szülői ház elhagyásáig, sőt azután is — nagyban befolyásolja pozitív vagy Takács Dezső Női fej negatív irányban. Sajnos, sokszor negatív irányban, ha esztétikai, művelődési szempontból vizsgáljuk. Esztétikai nevelést a szülői házban nagyon kevesen kapnak, a rendszeres művelődés (olvasás, az olvasott könyvek, a látott filmek, a tv-adások alkotó módon való feldolgozása, megvitatása stb.) is hiányzik. Hogy ennek mi az oka, most nem kívánom boncolgatni, mert igen mély gyökerei vannak, társadalmi okok, amelyek hosszú évszázadokra visszanyúlnak, s amelyeket a felszabadult ország csak hosszú évek múlva tud véglegesen megszüntetni. Véleményein szerint az általános iskolának kellene nagyobb segítséget nyújtania ahhoz, hogy a gyermekek felismerjék a társadalomban, a természetben az esztétikumot, kialakuljon ízlésük. Helyes volna, ha folyamatosan végeznék az esztétika alapjainak megismertetését. Így az esetleges otthoni hiányosságokat is pótolni lehetne. Az általános iskolából kikerülő fiatalok jó ízlése már megmutatná igényüket, befolyásolná kritikai érzéküket stb. Ezzel nem azt akarom állítani, hogy az általános iskola nem tesz semmit ennek érdekében, de keveset tesz (!), sokszor azon múlik a dolog, hogy az adott pedagógus mennyiben tekinti lényeges feladatának az ízlésfejlesztést. Nem akarom a népművelőkről a felelősséget az általános iskolákra, illetve pedagógusaira hárítani, de ezzel kapcsolatban azt a megfigyelésemet is elmondanám, hogy az általános iskolából kikerülő gyermekek egy része nem tanúsít különösebb igényességet a tudomány, a kultúra, a művelődés iránt, de ízlésük is nagyon szegényes, viselkedésükről nem is beszélve. Nyolcéves megfigyelésem alatt csupán egy olyan korosztály került ki az egyik általános iskolából, amelyik érdeklődést, aktivitást tanúsított a rhű- velődésben, esztétikai alapismerettel rendelkezett (ha hiányosan is) és jó ízlésük kitűnt egy-egy ismeretterjesztő előadás, ankét, vita, művészeti fórum stb. alkalmából. Ez a korosztály ilyen irányú megnyilvánulását vezető pedagógusának köszönhette. Mindezeket azért kellett elmondanom, mert ha az ifjúsági klubokban az ízlésfejlesztés lehetőségeit boncoljuk, innen kell kiindulnunk. Milyen gyermeket kap a népművelési intézmény az általános iskolától, honnan kell elindulni, milyen alapról stb. Nyilvánvaló, hogy esztétikai alapokkal rendelkező fiatalok ízlését könnyebb formálni, és egészen más módszerek szükségesek ízlésük további fejlesztéséhez, mintha ezeket nélkülöznék. Általában megállapítható, hogy az ifjúsági klubok tagsága hiányos esztétikai alapismeretekkel rendelkezik, ízlésük az adott község, város kialakult átlag ízlésén pillanatnyilag nem nő túl. Az utóbbi időben több ifjúsági klubot végigjárva, azt tapasztaltam, hogy egy-egy film vagy színdarab nézése közben a fiatalok elsősorban tizedrangú eseményekre, megjegyzésekre, aprólékos dolgokra reagálnak, aminek sem a cselekmény, sem a mondanivaló szempontjából semmi jelentősége nincs. Hiányzik az átlényegülés, a dolgok mélyére való hatolás. Persze nem nagyon lehet ezen csodálkozni, mert éppenséggel senki sem tanította meg őket arra, hogy hogyan kell filmet, színdarabot nézni, tovább- _menve: ezt a televízió műsorainak nézésére és értékelésére is el lehet mondani. Így történik, hogy igényüket legtöbb esetben a divat befolyásolja, s ez pillanatnyilag a beat-zené- ben csúcsosodik ki, s a helytelenül összeállított programok résztvevői gyorsan táncos összejövetelekké alakulnak át. Azt is meg kell jegyezni, hogy a népművelő, klubvezető sem támaszt több igényt klubjával szemben, és ez nagyon káros nézet. Mi tehát a teendő, hogy az ifjúsági klubok a szórakozás, művelődés mellett az ízlésfejlesztés gócpontjai is legyenek? Ügy vélem, hogy elsősorban a megfelelő esztétikai ismeretekkel rendelkező népművelők, klubvezetők megválasztása, részükre ilyen irányú állandó képzés, továbbképzés biztosítása az egyik legfontosabb feladat. Minden ifjúsági klubban olyan programot kell biztosítani, amely megfelelő szinten és arányban az ízlésfejlesztést szolgálja, pl. képzőművészeti, iparművészeti, lakáskultúra, film- művészeti, zenei, színművészeti előadássorozatok, kiállítások, ankétok, viták, művészekkel és műveikkel való találkozások, beszélgetések, múzeumlátogatások, terek, parkok, műemlékek megtekintése. Természetesen a technikai feltételek biztosításáról sem szabad megfeledkezni, mert nagyon lényeges, hogy a hallottakat lássák is — sőt meg is vitassák —, ha valamit esetleg nem értenek, visszapergetve ismét megnézhessék. Itt a diavetítőtől a sztereó- lemezjátszón át az audio-vizuális felszerelésekig mindent hasznosítani lehet Mondhatják erre ’ népművelőink, hogy ez túlzott igény vagy álom, mert erre nincs pénz. Az igaz, hogy nem olcsó ezek beszerzése, de nem megoldhatatlan. Az ifjúsági klubok vizsgálatai azt bizonyítják, hogy ahol a fiatalok kapnak a klubtól (szórakozásukra, művelődésükre értem), ott szívesen adnak is. Megvalósítható, hogy több ifjúsági klub tagsága a termelőszövetkezetekben vagy üzemekben — szabad idejükben — munkát vállalnak és a munkabéren klubfelszerelést vásárolnak. Külön ki kell hangsúlyoznom azt is, hogy az ifjúsági klub berendezése, díszítése, az ott kialakult rend, viselkedés, beszéd, a felmerülő problémák megtárgyalása, nagyban hozzájárul az ízlésfejlesztéshez, és ezt népművelőink, klubvezetőink sokszor nem ismerik fel vagy, ha fel is ismerik, akkor sem gyü- mölcsöztetik minden esetben. Többször elmondják — helytelenül —, hogy a fiatalokat csak a könnyed szórakozás, udvarlás, kártyázás érdekli és közömbösek a szép iránt, nem igénylik a művelődést. Mindez nem fogadható el, és nem igaz, mert ez csak abban az esetben állhat fenn, ahol nincs, aki ráirányítsa figyelmüket mindarra, ami előbbre viszi őket a művelődésben, a műveltségszerzésben és jó ízlésük kialakításában, továbbfejlesztésében. Az elmúlt év óta Koszta Rozália festőművésznő a megye több ifjúsági klubjától kapott meghívást művészettörténeti előadások megtartására. A festőművésznő vállalta ezt és hallatlan lelkesedéssel, lelkiismeretességgel végzi e nemes munkát. Több alkalommal részt vettem előadásain, ahol azt tapasztaltam. hogy a fiatalok nagy érdeklődést tanúsítanak a festészet, különösen a modern festészet iránt. Az ifjúsági klubokban tehát megvannak az ízlésfejlesztés lehetőségei. Természetesen, hogy ez rendszeres legyen, ahhoz egységes tematika kidolgozása szükséges. Elsősorban a filmet, színházat, zenét, képzőművészetet és a televíziót magába foglaló tematika hasznos. Ilyen tervek megvalósításával az ifjúsági klubok nagyban elősegítenék, hosszú távra és folyamatosan biztosítanák a jó ízlés kialakulását és lényegesen befolyásolhatnák a közízlést is. Csende Béla Fodor András: Mikor megmondták halálod hírét, a lépcső és a ruhatár között, nem tudott fészket verni bennem se rémület, se fájdalom. Nyelvem a megtanulható szomorúság leckéit kezdte mondani. S a szökni próbált öntudat ridegen visszanéző sugarában józanná dermedt minden mozdulás. Mikor melled fölött megálltam, ott, hol nemrég, vergődő árapályon a létezés utolsó lüktetése belefagyott a bordák kosárába, —, nem éreztem csak keserűséget, az itthagyottak megcsúfoltatását. Békén, a kíntól, vádtól illetetlen fénylett a fej dér és viasz-nyugalma. (Valószínűtlen tű gyanánt szaladt föl egy meredek ránc nyakkendőtől az állig.) De másnap, messze, fönt a szélsikárolt nyugati ég rézága közt, a város alkonyatán az utcatorkolatban, midőn izgága fogazatként kavarodón egymásba kulcsolódik vállak, karok sakktábla-rendje, egyszerre csak rámtört a bizonyosság: te már nem éled ezt az időt. Árnyék-testvér, örökre kiszakadtál a folytatás minden párhuzamából. Dobos Hajnal: r Értelmes fájdalommal Értelmes fájdalommal — mint a világrahozás kínja fájsz idebenn. Görcsökbe rándul az agy, kilökni kíván szüntelen De nincs itt még az óra! Majd megszüllek egyszeri kiszakadsz belőlem megcsomósodott bánatom. Ügy karomban hordalak akkor, fölédhajolva félem szívverésed testté-vált szerelem. ♦ ♦ ♦ ♦ « ♦ « .♦ ♦ « « > ^ > ♦ ♦ ****** « ♦ ♦.♦ »» ♦ **** » » A realista zene csak dallamos lehet Szabó Ferenc kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző fonyódi vallomása A z idén 66 éves zene” szerző fonyódi házában tölti az év jelentős részét. A békés balatoni táj inspirálja alkotó fantáziáját, jelenleg operát ír, Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című színművét zenésíti meg. Két felvonás elkészült már, az utolsón most dolgozik. Vallomásnak ígérkezik ez a nagyszabású színpadi mű, miként a szocializmus és a szocialista kultúra melletti forró, szenvedélyes vallomás a zeneszerző egész életműve Szabó Ferenc nincstelen munkáscsaládból származott. A tanulás számára a létért való mindennapos küzdelemmel fonódott ösz- sze. Kodály Zoltán mester- iskolájában sajátította el a zeneszerzés művészetét. A fiatal művészt hamarosan a munkásmozgalomba, az illegális, kommunista pártba vezette hite és meggyőződése. Első alkotó korszakát a munkáskórusokkal való szoros kapcsolat és a költői
