Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-22 / 223. szám

1988. szeptember 22. 7 Vasárnap A LEGIFJABB ifjúsági klub Szeptember 18-án, szerdán este, pontosan 20 óra 10 perckor ala­kult meg a megye, alighanem legújabb Ifjúsági klubja, a Diák­klub. Így, legalábbis, amíg újabbról nem kapunk hírt, jog­gal illethetjük a legfiatalabb jelzővel. Ha szabályos, „anyakönyvi ki­vonatot” készítenénk a klubról, akkor a megfelelő rovatokba a következőket írhatnánk. Neve: Diák-klub. Születési helye: Bé­késcsaba, Trefort utca, az Építők Munkácsy Mihály Kultúrotthona. még tudni kell, hogy a hangu­lat még nem volt igazán „klub­szerű”, kicsit mindenki feszélye- zettnek látszott, s hála a kitűnő Apolló-zenekarnak, hogy első foglalkozás után joggal mondhat­juk; életképes ez a klub bizo­nyára hallatnak még magukról ezek a szakmunkás-tanuló fia­talok. A tervek szerint: kéthetenként tartják majd rendszeresen a fog­lalkozásokat, mégpedig a követ­kező menetrend szerint: este 7- től 8-ig szellemi vetélkedő, Jelentős pillanat egy új klub életében. Az első táncospár Szabó Ági és Keliger Lajos. Az Apollő-zenekar megtette a magáét, rajtuk nem múlik, hogy valóban jó klub legyen a Diák-klub. Fotó: Esztergály A születésnél bábáskodott; Szom. bathy András igazgató; ideigle­nesen kijelölt vezetőség: Bőke Gyula klubvezető, Szabó Ági fodrásztanuló és Rácz Lajos építőgépszerelő tanuló, s persze a három alapító: a 611. számú szakmunkásképző-intézet, a ru­hagyár és a kötöttárugyár fiatal­jai. A megalakulás körülményeiről zenehallgatás, irodalmi rendez­vény szerepel a programban, utá­na 10 óráig tánc, társasjáték, kö­tetlen műsor. Mit lehet kívánni egy: újonnan alakuló, s a legfiatalabb jelzővel büszkélkedő klubnak? Hosszú életet, tartalmas programot és minden klubtagnak jó szórako­zást! (br) Iskolai termékek boltja A szakközépiskolák szakmai gya­korlatain, valamint a gimnáziu­mok gyakorlati foglalkozásain készült és készíthető hasznos munkadarabok, termékek — isko­lai és közszükségleti cikkek, esz­közök stb. — forgalomba hoza­tala és a termeltetés segítése cél­jából megnyitották az iskolai ter­mékek boltját Budapesten, a VII. kerület, Landler Jenő utca 47- ben. A bolt foglalkozik minden hasznos, középiskolában előállí­tott munkadarab, kísérleti vagy szemléltető eszköz, modell, gép, műszer, alkatrész, szerszám stb. értékesítésével, akár iskolai cé­lokat szolgálnak azok, akár köz­szükségleti cikkek vagy félkész termékek. Az iskolai termékek boltja a középiskolák eladásra felajánlott termékeit bizományi rendszerben veszi át. Kútfúrók Most egy kis akácos erdőbe települt Ambrus Vencel kútfúró brigádja Mezőmegyer közvetlen közelében, alig 40—50 méterre a szélső házaktól. A köz­séget átszelő kövesút sincs mesz- szebb 100 méternél. A település mindössze egy kiselejtezett autó­buszból, a fúróberendezésből cs egy karámból áll. A busz pihe­nőkocsi céljait szolgálja. Néhány fekvőhely, szekrény, sparhelt, mosdóberendezés található berme. A karámban négy juh fekszik jól- lakottan és nem is sejtik, hogy — mint az ott élt elődeik — a bri?ád tartalékélelmét képezik. Gondozójuk egyébként Sanyi bá­csi, teljes nevén és beosztásán Papp Sándor éjjeliőr, aki kezes báránnyá szelídítette őket. Ez az idillikus környezet kelle­mes benyomást kelt a látogató­ban. Csak a mintegy 30 méterre levő fúróberendezés két motor­jának messzire hangzó berregése zavarja a táj nyugalmát. Négy si­sakos ember — név szerint a brigádvezetőn kívül Kovács Ist­ván, Puskás András és Zsitnyán László — serénykedik a beren­dezés körül, szinte érzékelhető összhangban, pontoséin határolt mozdulatokkal. Nagy önfegyelem kell, ha azt akarják, hogy halad­jon a munka. Márpedig az Amb- rus-brigád akarja. Erről neveze­tes. A brigád lelke pedig ma­ga Ambrus Vencel fúrómester. Huszonöt éve járja a megyét, hogy vizet „fakasszon”, közben ötször részesült elismerésben, még miniszteri kitüntetést is kapott. Véleménye szerint a villany a vízzel együtt vitte a kultúrát a falvakba. De nehezen várják ma is a vizet, ahol még kevés van belőle! Nem egy helyen barátság­ból megvendégelték a brigádot, amikor elkészült a kút. Birkapap­rikással és egy-két üveg söiTel — a köszönet és hála kifejezéseként. A hosszú évek során sok-sok tapasztalatra tett szert Ambrus Vencel. A fúrás ugyan eléggé zsákbamacska, mert a földbe nem lát senki, ő azonban a különböző körülményekből következtetni tud. Ennek egyszer egész „ko­moly hasznát” látta, amire így emlékezik vissza: — A Halaspusztai Állami Gaz­daságban dolgoztunk. Odajött a főkönyvelő hozzánk és azt mond­ta: nem lesz percenként 100 liter víz sem. Kérdeztem tőle: mit fi­zet, ha több lesz? — Egy üveg sört minden liter után. Jó — vá­laszoltam —, én meg a kétszere­sét annak, ha kevesebb lesz 100 liternél. — Mi lett az eredmény? — Kétszázhúsz liter szabad kifolyással. Ki lehet számítani, mit fizetett a főkönyvelő — derül még mindig rajta — És itt Mezőmegyeren mit vár? — ötszáz litert percenként. Persze, azért egyszer-kétszer már tévedtem. Nem tartja elpazarol­nak a 25 évet. Sok-sok siker koronázta munkáját. Különös él­ményt jelentett számára mindig, amikor a kútban megjelent a tiszta, iható víz, amit az érdeklő­dő emberek boldogan vettek tu­domásul. De már nehezére esik a vándorló, nomád élet. A Békés megyei Víz- és Csatornamű Vál­lalat gondoskodik is arról, hogy könnyebb munkakörbe kerüljön, a tudását, tapasztalatát azonban még át kell adnia. Azért dolgozik mellette Zsitnyán László techni­kus immár második éve. És azt látni kell, hogy milyen nagy am­bícióval Dicséri is őt a brigádvezető: — Most már belejön... Mindegy hogy a gépet kell letakarítania vagy a mosógödröt tisztítania, nem méltatlankodik. Azt is meg­szokta, hogy ha sürget a munka, akkor nyolc óra után sem hagy­juk abba. Jól emlékszik még árra a fi­atalemberre, aki néhány napig dolgozott, aztán kijelentette: nem azért végzett technikumot, hogy itt „kulizzon”. Elment, nem tar­tották vissza. Talpig ember kell ide, aki — a szó szoros értelmé­ben — állja a sarat, na meg a téli hideget (mínusz 10 fokig nem áll le a munka) és a nyári hősé­get. Még arról is gondoskodnia kell a brigádnak, hogy miből él­jen. Nincs terített asztal. Zsitnyán Lászlónak — aki csak hallgatja a „felnőttek” beszélge­tését — láthatóan jólesik a bri­gádvezető dicsérete. Hogy szint valljon, megkérdezem: — Az iskolában más volt az elképzelése? — Ott még igen. Különleges szakma ez, piszkos munka, de rá­jöttem, hogy megvan ennek is a maga szépsége. Meg akarom ta­nulni, hogy értsek hozzá. Sajnos, kevés a kútfúrás szakirodalma... — A keresete? — szakítom fél­be. Elmosolyodik, mint akit valami apró csínyen értek tetten: — Az irodában havi 1200 fo­rint volt, itt pedig 2000-nél is több. Azért mégsem a pénz vonzza csupán. Öt találták alkalmasnak arra, hogy majdan a vállalat összes kútfúrásának az irányító­ja legyen. A bizalmat pedig meg szokták hálálni. Legalábbis a be­csületes emberek, mint amilyen Zsitnyán László is. így munka közben csak néha-néha tudunk szót vál­tani és a két motor is olyan han­gosan berreg hogy alig halljuk egymás hangját Ö azonban csak megmagyarázza sorjában, hogy mi a kútfúrás lényege. Még raj­zot is készít a noteszomba, hogy jobban megértsem. De nem lehet sokáig feltarta­ni a kútfúrókat a munkában. A Békéscsabai Konzervgyárnak kell a víz. Ez a kút most annak ké­szül. Aztán a brigád majd más­hová települ. Még sok helyen várják a vizet a megyében. A régi bányászköszöntéssei bú­csúzunk: — Jó szerencsét! Pásztor Béla Mozaik Békésről Az utóbbi időben Békés köz­ségről keveset lehetett hallani, vagy olvasni. Azonban, aki az újonnan épült útjain átutazik, annak szemébe ötlik a sorház­építkezés mellett a szolgáltató­ház és a többszintes lakóházak építése. Persze, találni a főtéren mást is. A nyitott árkok és a föld- hányások valami újat mutatnak. És valóban. A néhány évvel ez­előtti víztársuláshoz hasonlóan — aminek eredményeképp a több mint 20 ezer lakos minden ut­cában jó ivóvízhez jut — most alakult. A munkálatokat máris megkezditek. Az elképzelések hosszú távra szólóak. Az építkezés ütemét azonban nagyban gátolja az ala­csony beruházási összeg. Most a község vezetői azt az elkép­zelést formálják, hogy a lakos­ság segítségét, anyagi áldozatát és társadalmi munkáját hogyan hasznosítsák. Mindezt teszik csendben és szívósan, hogy Békés fejlődése mindjobban bizonyítsa a község városiasodását... — tai. A héten még javá­ban tartott a szőlő- szezon. Az embernek be sem kellett men­nie az üzletbe, ha venni akart a cseme­géből, hiszen jó szo- j kás szerint a bolt előtti alkalmi stand­nál is vásárolhatott. Ennek a szabadtéri szölőakciónak azon­ban van egy roppant kellemetlen követ­kezménye. Ugyanis a gyümölcsösládák kö­rül röpködő darazsak némelyike, a kért szőlővel együtt beke­rül ' a vásárlónak adóit barna papír­zacskóba. Az még a jobbik eset, ha a sző­lő- és darázstulajdo­nos csak otthon ve­szi észre, hogy „húst” is csomagoltak árujá­hoz. Ha azonban a páciens még útköz­ben égő fájdalmat érez a. szőlőszacskót himbáló tenyerén, akkor fuccs a cseme­gének. Ügy eldobja, mint a pinty, és A hét minden figyelmét a fullánkocska keresé­sére szenteli. A héten hivatalo­san is beköszöntött az ősz. Az eset nem kel­tett különösebb fel­tűnést, hiszen éven­ként visszatérő jelen­ség, hogy a nyár után ősz következik. Persze a miniszok­nya szemlélői vissza­sírják a jó időt. Nyá­ron ugyanis az utcán járva ki-ki kedve és ízlése szerint csodál­hatta a rövid szok­nyás leányzók lábait, most sajnos nincs le­hetőség ilyen alkal­mi nézelődésre. Ugyanis a megye- székhely útjainak ja­vítása, felújítása mi­att és a kiadós eső jóvoltából az utcák tele vannak alatto­mos, pocsolyás kis gödröcskékkel és a férfinép inkább saját lábával törődik (ho­va lépjen), mint a hölgyekével. A héten, pontosab­ban csütörtökön dél­után valamivel 13 óra után fényes, moz­dulatlan tárgy lát­szott lebegni Békés­csaba fölött a keleti égbolton. Nosza, min­denki felszegte a fe­jét, előkerültek a szemüvegek, látcsö­vek, s már javában formálódott a legen­da idegen égitestek lakóinak látogatásá­ról, amikor valaki tudni vélte, hogy tu­lajdonképpen hum­bug az egész; Bice- refalván a játékos kedvű Lajcsika bo­csátott fel nylon zsi­nóron egy jobb sors­ra érdemes luftbal­lont. Persze az ötlet így is kolosszális, hi­szen néhány napra ellátta témával a szenzációra éhes em­bereket, és az újsá­goknak is volt miről írniuk. (brrr) A Mezőkovácsházi Gépjavító Állomás azonnali belépéssel felvételre keres: 2 fő gépésztechnikust üzemfenntartási csoportvezető, művezető munkakörökbe, 1 fő gyakorlattal rendelkező gyors- és gépírót, valamint HEGESZTŐ és LAKATOS szakmunkásokat. Jelentkezés: az állomás személyügyi előadójánál. 718

Next

/
Thumbnails
Contents