Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-18 / 219. szám
1968. szeptember 18. Szárad a füstölni való Szerda Az idén 20 holdon termeltek dohányt a békéscsabai Szabadság Tsz-ben. A termés kiválónak ígérkezik: 14 mázsát várnak holdanként a tavalyi 10 mázsás átlagtermés helyett. Fotó: Malmos Megalakult a megyei Előadói Iroda A megyei pártbizottság propaganda- és művelődésügyi osztályán megalakult a megyei Előadói Iroda. Kovács Ferencné osztályvezető-helyettes hangoztatta, hogy a társadalmi aktívákból szervezett Előadói Iroda feladata: a pártokÚjabb cigány napközis osztály indult Sarkadon Sarkadon az elmúlt évben kísérletképp cigány napközis osztályt alakítottak ki az általános iskolában. Huszonkét gyermek kezdte meg itt a tanulást. Az iskola és a községi tanács védnöksége alatt napi háromszori étkezést és iskolai tanszereket kaptak térítés nélkül a gyerekek. A pedagógusok külön tanrendet állítottak össze s lassított oktatás keretében foglalkoztak a hátrányos helyzetből bekerült gyerekekkel. Igen sok játékot és szemléltető eszközt használtak az órákon. tatás eszmei, politikai és tartalmi szívonalának a növelése. Ennek érdekében — három szekcióban — olyan elvtársak közreműködését kérik, akik alapos elméleti, gyakorlati, jó módszertani felkészültséggel rendelkeznek. A gazdasági, társadalompolitikai és világnézeti, illetve a nemzetközi munkásmozgalmi szekciók tagjaitól a marxista propaganda tartalmi segítését várják. Mind a három csoport első megbeszélését megtartotta, ahol kiválasztották, illetve megvitatták azokat a témákat, melyekhez vázlatokat, segédanyagokat, módszertani javaslatokat és szemléltető eszközöket dolgoznak ki a propagandisták munkájának megköny- nyítésére. Négy nemzetiség lakóhelye: ELEK TT* léggé régen, tizennyolc vagy tizenkilenc éve jártam Eleken, ebben a magyar— román határmenti, négy nemzetiségű Békés megyei községben. Akkoriban sok és sokféle indulat feszült itt az emberekben; a háború nem sokkal azelőtt fejeződött be; a spontánul vagy az akkori politikai helyzet körülményei közepette lezajlott népesség-mozgások éppen, hogy lecsendesedtek; a régi telepesek idegenül, olykor megvetéssel fogadták az újonnan idetelepí- tetteket, ezek — az idegenek — pedig ösztönszerűen is védekez- ve-támadva, ugrásra-harapásra készen néztek farkasszemet a befogadó faluval. Egyik-másik új telepes a fal mellé húzódott, ha régi gazda jött vele szemben, és „adjonisten”-ére nemigen kapta meg a „fogadjisten”-t... A mai Kárpát-Ukrajna területéről, Csehszlovákiából, Romániából, azután a békési—Csanádi vidék huszonhat, főleg szlovákok lakta községéből áramlottak ide az emberek a világégés után. Volt itt gyűlölködés és irigység, lenézés és rosszakarat, bosszú és ártani akarás. A község magyar—román—szlovák— német lakóinak nemzetiségi, ember—tudati és nem utolsósorban vagyoni feszültségei mindenütt szikráztak és még az Isten házát sem kerülték eL A feloldódás a konvencionális kötöttségeket és a primitív megrögződéseken alkatánál fogva hamar túllépő fiatalság körében indult meg A művelődési házban színjátszó csoport alakult — szülői tilalmak, fenyegetések, olykor fenyítések szegélyezték a kezdet útját — és 1949. kora tavaszán bemutatták Ka- csóh Pongrác János vitézét. Magam is láttam az előadást. A nézőtér zsúfolásig megtelt; „régiek” — „újak” ültek egymás Húsz éve tsz-elnök Csík Péter Hányán szavaztak rá a harminc alapító tag közül? Miért éppen őt, az alig 25 éves fiatalembert választották elnöknek? A cigánygyerekek közül egy bu- Sok hasonlót kérdeztem, de kott s a többiek tanulmányi át laga nem maradt el a párhuzamos magyar osztályétól. A jó eredmények láttán most újabb cigány napközis osztály indult Sarkadon. Jelenleg 40 első és második osztályos cigánygyermek ismerkedik az említett körülmények között az iskolai élettel, a tanulással. A sarkadiak célul tűzték: a nyolcadik osztályig meglesz a napközi a gyermekek számára s mindenben segítségükre lesznek, hogy a tanulmányi átlaguk jó legyen. Modern állattartó épületek Az építés üzemszerű termelése és felhasználása betört a mezőgazdaságba is és ma már nagyrészt előregyártott elemekből készülnek az állattartó épületek. Megyénkben igen érdekes és újszerű I 1953-ban, amikor szókimondá- kísérlet a Mezőhegyes! Állami | sáért leváltották egy rövid időre mindezekhez el kellett volna kérni azt a jegyzőkönyvet, amelyet az újkígyósi Dózsa Tsz alakuló és vezetőségválasztó közgyűlésén rögzítettek. Ezt nem lehetett, mert akkqr az elnök gyanút fog, s kiszimatolja, hogy közvetlen munkatársai sántikálnak valamiben, elnökké választásának 20. évfordulóján. Azt mondta volna, hogy ő már nem annak a száz hold földön megalakult szövetkezetnek az elnöke, hanem a több mint hatezer holdas Aranykalász Tsz-nek, és mindössze nyolc éve. Az „összeesküvők” szerint ettől a tény tény maradt. Annál is inkább, mert éppen ő, Csík Péter volt a két újkígyósi szövetkezet egyesülésének egyik fő mozgatója, szervezője. Aligha tudta, hogy a nagy szövetkezetben is megválasztják elnöknek. Eldolgozgatott volna ő bárhol a szövetkezetben. Volt is erre már pélGazdaság tömbösített tehenészeti telepe és a Körösi Állami Gazdaság többszintes épülete. Mezőhegyesen egy hatalmas csarnokban helyezhetők el az állatok, lényegesen gazdaságosabb körülmények között. A tehenészet tanulmánytervét a Típustervező Intézet készítette. A Körösi Állami Gazdaságban rövidesen elkezdik a legmodernebb telep építését, a háromszintes, alumínium héjszerkezetű épületet az ALUTERV készíti. A tervek szerint a földszinten szarvasmarha, az első emeleten baromfi tény észtés lesz. az irányító szervek. Neki sohasem az elnökösködés volt a célja, hanem a szövetkezet fejlődése, a tagság jövedelmének állandó növekedése. Az már csak természetes, hogy e törekvése közben őt is elragadta a hév és együtt fejlődött tudásban, gyakorlatban az egyre korszerűbben gazdálkodó közössel. Az életismeretet kisbéresként kezdte, majd kocsisként folytatta. Ehhez a foglalkozáshoz elég volt hat elemi is. A politikával alig volt ideje megismer^ kedni. Akik elnöknek választották, elegendőnek tartották tudását. Ö nem tartotta elegendőnek. Miután elvégezte a zsámbéki elnökképző iskolát, beiratkozott az orosházi mezőgazdasági technikumba. Jeles rendűén érettségizett. Ezt a tudását sem tartotta elegendőnek: immár az ötödik évfolyamot végzi a gödöllői agráregyetemen, minden bizonnyal ezt is jelesen, mint a többit. Húszévi mind sikeresebb elnökösködés, kiváló tanulmányi eredmények! Nem csábították ezek az önteltség, a hatalmi túl- tengés útjára? Közvetlen munkatársai szerint egyáltalán nem. Mindig nyitva áll az ajtaja mindenki előtt. Jól ismeri az embereket, s azok észjárását. Az emberek is tudják róla, hogy semmit sem gyűlöl jobban, mint az alakoskodást, a köntörfalazást, a mellébeszélést. Nem nyugszik addig, amíg a vitás kérdésekben igazságot nem tesz. Többen már azt mondják: Csík Péter az igazság bírója Újkígyóson. Csak ő tudná megmondani, hogyan sza-; kit mindenre időt: a gazdálkodás kiváló irányítására, az emberekkel való foglalkozásra, a tanulásra, s emellett egy sor társadalmi funkció betöltésére is. Ugyanis hosszú évek óta tagja a járási pártbizottságnak, a megyei tanács végrehajtó bizottságának, újabban pedig a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának. Sok irányú tennivalóval, gonddal és fáradsággal jár a hivatása. Mindig teljes emberként igyekezett ennek eleget tenni. S ezért kivívta az újkígyósiak és mindazok elismerését, akik megye- és országszerte ismerik. K. I. 1 mellett a nyikorgó széksorokban, s kezdetben talán feszélyezett, kissé idegenül rideg volt a hangulat, de azután elkezdődött az előadás; felcsendült a múlhatatlanul szép muzsika, a sok dal, felcsattantak az első tapsok, lelkes fergeteggé váltak, s a színpadon az együttes — Jancsi, Uuska, Bagó, a Boszorkány, a francia király udvara, a huszárok, azaz: magyar, román, szlovák, német fiatalok — megha- tottan hajlongtak, köszönték meg az ezerszemű és a játékban egyszívűen gyönyörködő közönség elismerését. P ersze, még sok ilyen és más közös élményeknek kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy a tenyérnyi község maroknyi, de négy nemzetiségű népének közössége ne csak közigazgatási, hanem mélyen emberi értelemben egy szívű közösséggé váljon. Ugorjuk át az azóta eltelt éveket... Borgye Györggyel, az eleki tanács vb-elnökével, Baukó Mártonnal, a községi p>ártszier- vezet titkárával, Nyisztor Györggyel, a helyi művelődési otthon igazgatójával — azután még sok más emberrel: p>edagó- gussal, szövetkezeti taggal, egyéni gazdával, áruházi alkalmazottal, étteremvezetővel, nyugdíjassal — beszélgettünk a mai Elekről, a mai életről. Azaz: először ők kérdeztek — szinte kivétel nélkül —: mi újság a világban, mi újság a fővárosban? Nem azért, mintha nem olvasnának lapokat, nem hallgatnának, néznének rádiót, televíziót, hanem, mert a személyes beszélgetés élményszerűbbé, élőbbé teszi a híreket. A román televízió műsorát itt ugyanúgy nézhetik — néha még jobban — mint a pesti adásokat; sokan nézték hallgatták augusztus 23- án, a román felszabadulási ünnepien elhangzott beszédet és hát — ami igaz, az igaz — sok eleki románnak nem tetszett. A Szovjetunió szerepe Románia felszabadításában alapvető jelentőségű volt, és erről nem eléggé érdemében esett szó az ünnepien. És a román állásfoglalás a Csehszlovákiának nyújtóit katonai segítséggel kapcsolatban, az sem volt eléggé megérthető... „Persze — mint a községi tanács román nemzetiségű vb- einöke, Borgye György is mondta — ez a mi véleményünk. Megfordult a fejemben, hogy az elhangzott beszéd esetleg valamiféle zavart okoz az eleki lakosság huszonnyolc százalékát kitevő románok körében, de nem tapasztaltam semmi rendelleneset, sőt... És azt is elmondhatom, hogy a szlovák nemzetiségű lakosok, az összlakosság tizennyolc százaléka, nyugodtan fogadta a csehszlovákiai eseményeket és bízott a kibontakozásban, s lám... Egyszóval: ha a nagy nemzetközi politikában volna olyan egység a népiek között, mint i.tt nálunk, Eleken a nemzetiségi lakosság között, nem hiszem, hogy olyan nagyon sok problémát kellene megoldani.” „Az egység legjobb kovácsa a munka” — mondta beszélgetésünkkor Baukó Márton párttitkár, s különösen az utóbbi évek községfejlődésére és eredményeire gondolt E zerkilencszázhatvanig négy termelőszövetkezet, kilenc alacsonyabb típusú szövetkezeti csoport és 70 egyéni paraszt gazdálkodott az eleki határban. A „földinduláskor” — a mezőgazdaság átszervezésének idején — egyetlen nagy, kevés híján hét és fél ezer holdas termelőszövetkezet alakult, s mindössze 19 gazda maradt kívül (köztük olyan ténylegesen jól dolgozó parasztok, mint Bokos József, Krizsán Mihály, Niedermayer Adám, Pugyner Gábor s még néhányan; de olyanok is, akiket ma sem venne fel tagjai közé a tsz.). A Leninről elnevezett szövetkezetnek ma több mint 30 milliós a feloszthatatlan vagyona ; tavaly 35 forintot ért egy munkaegység, s erre az évre is ennyit terveztek, noha a rossz időjárás nem múlt el nyomtalanul a gazdaság fölött. Az idén 19 mázsás (!) volt búzából a holdankénti átlagtermés; cukorrépából is inkább 230 mázsára számítanak, mint a tervezett kétszázra. Sertéstenyésztésük, szarvasmarha-tenyésztésük igen szép, birkát is tartanak kétezret. Makkor István körültekintő, előretekintő elnöke a tsz-nek; három agrármérnök, állatorvos, akadémiát végzett állattenyésztő, üzemszervező, képzett brigádvezető, tapasztalt csapatvezetők segítik az egész tsz-közös- ség munkáját. Magyarok, románok, szlovákok, németek — egyszerű, szorgalmas, a békességet és a közösséget szerető paraszt- emberek — teremtették meg maguknak a milliókat és a jövőbeni bizakodás minden alapját. A német nemzetiségű Niederma- yer József állattenyésztő technikusnak éppen úgy a haladás, a gyarapodás a célja, mint dr. Szelezsán János állatorvosnak, aki — mint nevéből is kitűnhet — román származású. A felszabadulás utáni években nem volt ismeretlen itt az analfabétizmus; most saját gimnáziuma van a községnek; van román tannyelvű általános iskolája; a fakultatív német nyelvű oktatásban harminc kisdiák vesz részt. Működik itt mezőgazdasági szakmunkáskép>- ző iskola, kilencven tanyasi gyerek számára általános iskolai kollégium — mind-mind külön cikk témája lehetne. A községből huszonnyolcán—harmincán levelező hallgatói különböző felsőoktatási intézményeknek; a község párttitkára például államvizsgák előtt áll, s ha minden sikerül, tavasszal jogász- doktorrá avatják Szegeden. A művelődési otthonban mozi, színházterem, klubszoba, könyvtár van; a könyvtár állandó olvasóinak száma igen nagy. A nemzetiségi táncegyüttes országos hírű — nem régen a keszthelyi nemzetiségi fesztiválon szerepelt — az országos lapokban megjelent kritikák szerint is — nagy sikerrel... M i hiányzik még a négy nemzetiségű Elek mai rajzából? 1966 óta negyvennyolc új családi ház épült a községben saját erőből; legalább ötven családnak van gépkocsija; a motorkerékpárokat nem is érdemes számolni, annyi van; hatszáz televízió működik és rádió- készülék minden házban szól... a földművesszövetkezeti áruházakban több tízezer forintos a forgalom, a ,,Zöldfa”-étterem áltál rendezett zenés társasvacsorák igen népszerűek: jó étel, s ital — szép élet Ahogy átlapozom jegyzetemet látom, hogy mennyi mindenről kellene írni még, hogy a falukép viszonylag teljes legyen... A tervekről, az elképzelésekről valamit még: a fővárosi Kenderés Jutagyár — amennyiben a község helyiségeket biztosít— egy 800 személyt, főleg asszonyt foglalkoztató üzemegységet telepítenek Elekre; az asszonyoknak jól jönne az új üzem. A tsz ezer holdra bővíti az öntözést és beszélnek egy 5000 darabos sertéskombinát létesítéséről, amelynek „egyik végén a malac megy be, a másik végétől a kész sertéshús-árut szállíthatják...” A község víz- és csatornahálózat építését tervezi sok milliós költséggel; bővítik a közvilágítást, a járdahálózatot, és így tovább... T ervek vannak, csak erő és tehetség legyen megvalósításukhoz. Remeiik: lesz. Dér Ferenc
