Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-17 / 218. szám
1968. szeptember 11. 3 Kedd A politikai fegyelem nem öncél A zászlót megőrizte C^gységben az erő”. A szólás- í5'Li mondás alapvető igazsága vitettoitaltilain. Semmilyen közösség inem képes a maga elé tűzött célokat elérni, ha nélkülözi a szerteágazó egyéni akaratok, szándékok, törekvéseik egyetlen fonattá sodródását Ha hiányzik a közösség 'tagjaiból a célratörő, okos fegyelem. A munkásosztály élcsapatának a szervezeti, szabályzat által követéit fegyelme nem valami hivatali öncél, hanem a kommunista párt erejének és vezetési képességének alapvető összetevője. A demokratikus centralizmus elve nemcsak megengedi, de egyenesen kötelességévé teszi a párt tagjainak, hogy legjobb tudásuk szerint részt vállaljanak a vitatott kérdések tisztázásában, a követendő elvi és gyakorlati tennivalók meghatározásában. Azonban a döntés, a többség által kimondott határozat után már nincs helye lament álásnak. Ilyenkor az egyöntetű, fegyelmezett cselekvésen van a sor. A pártfegyelem természetesen nem korlátozódik a szervezeti szabályzat előírásainak betartására, a demokratikus centralizmus érvényesítésére. Helye van benne az általános, emberi, erkölcsi, magatartásbeli normáknak is. Sőt bizonyos aktivitást is feltételez: a kommunista szűkebb környezetében vagy a nagy nyilvánosság előtt odaadóan és megtorpanás nélkül lépjen fél, küzdjön mindazért, amire a párt törekszik. Ha pedagógus, felelősséggel tartozik a keze alatt növekvő új generáció neveléséért, ha gazdasági vezető, akkor számot kell adnia arról, hogy jól sáfárkodott-e a rábízott közvagyonnal. Ez pártfegyelem kérdése is. Az MSZMP gyulai Járási vég" rehajltó bizottságának legutóbbi ülésén megvitatták a pártfegyelmi munka helyzetét. A végrehajtó bizottság elé került jelentésből és az ülésen elhangzott hozzászólásokból kitűnik: az az általános tapasztalat, hogy a járásban a párttagság fegyelme az utóbbi években tovább erősödött. A kommunisták sorai rendezettek, az elvi, eszmei egység szilárd —, s ez nemcsak a szóban forgó járás községeiben van így, hanem jellemző megyénk párttagságára is. Ami természetes következménye pártunk helyes és céltudatos politikájának. Hogy a gyulai járásban a fegyelmi munka az utóbbi időszakban körültekintőbbé vált, abban nagy része van a fegyelmi bizottság tevékenységének mind a megelőzés, mind pedig a párttagok nevelése terén. A fegyelmi bizottság tagjai megfelelő, elvileg tisztán látó és gyakorlatilag felkészült emberek. A járási fegyelmi bizottság programszerűen évenként kétszer tart ülést, ezenkívül pedig annyiszor ül össze, ahány alkalommal az ügyek időszerűsége megkívánja. Czigorúbb pártibüntetésekre ^ többnyire kifogásolni való emberi, erkölcsi magatartás miatt Volt szükség. A fegyelemsértés oka tehát rendszerint a szocialista együttélés szabályainak megsértéséből fakadt, s igen kevésszer fordult elő a párt szűkebb értelemben vett belső életének, szabályainak semmibe vevése. Még ritkább, hogy a szervezeti szabályzat durva megsértéséért vagy a párthoz, államrendünkhöz való hűség megszegése miatt vontak volna fegyelmileg felelősségre valakit. Itt viszont álljunk meg egy pillanatra. Elvétve ugyan, de akadnak olyanok, akik felelőtlen fecsegésükkel, helytelen fellépésükkel soroeatosan vétenek a párt egysége ellen. Sajnos az illetékes pártszervek néha nem figyelnek fel és nem intézkednek elég határozottan a súlyos politikai hibát vétőkkel szemben. A kedvező általános kép mellett — annak érdekében, hogy to| vább javíthassák, erősíthessék a pártfegyelmet a gyulai járásban —, [ nem szabad említés nélkül hagyni | néhány kedvezőtlen tapasztalatot. A VIII. kongresszus határozata nyomán lehetőség van bizonyos idő eltelte után a pártbüntetések I felülvizsgálatára és törlésére. A korábbi évekből származó párt- | büntetések száma a járásban vd- | szonylag magas. Egyrészt a pártszervezetek vezetősége nem kezdeményezte ezek törlését (kivétel Gyulavári község), másrészt az érintett párttagok között is akad, aki valamiféle furcsa „büszkeségből”, sértődöttségből nem kérte ügyének felülvizsgálását. Afféle tapasztalat is van, hogy egyes alapszervi vezetőségek óvakodnak a népszerűtlen feladatoktól, igyekeznek a lehetőségekhez képest „jófiűk” maradni. Gondosak a fegyelmi vétség megelőzésében és eljutnak a fegyelemsértés feltárásáig is. A felelősségre- vonást azonban nem kezdeményezik,' többnyire a felsőbb szervek véleményétől teszik függővé. Máskor túlzottam „liberálisan” ítélnek meg egy-egy ügyet. A múlt évben Sarkadon például több párttag követett el törvény- sértést, de ellenük csak a fegyelmi bizottság ismételt unszolására jártak el, s mindössze egyszerű figyelmeztetést kaptak. Az említett hiányosságok ellenére a pártfegyelem erősítésének munkájára a gyulai járásban a folyamatos fejlődés a jellemző. Ezt bizonyítja — többek között —, hogy a fegyelemsértők a tagságnak mindössze másfél százalékát teszik ki, a súlyosabban vétők ] aránya pedig elenyésző. Mondanunk sem kell: a pért- fegyelem feletti őrködés akkor lenne a legeredményesebb, ha a fegyelmi bizottságoknak jóformán alig kellene megtörtént eseteket kivzsgálmd, tárgyalniuk. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, a folyamatos nevelés, a megelőző tevékenység fontosságát a pártfegyelem további megszilárdításá- j ban. Használna az ügynek, javítaná a megelőzés szándékait, ha a fegyelmi elmarasztalásokról a kommunista közösség nyilvánossága jobban lenne tájékoztatva. Előfordul, hogy egyesek nehezen magyarázható titokzatosságba burkolják egy-egy fegyelmi ügy indítékait és tanulságait. Józan belátásra késztették például olyanokat, akik korábbi magatartásukkal a helyi közvélemény ítéletét is magukra vonták. Az emberek viszont nem értesülnek arról, hogy, aki megbotránkoztatta őket, szégyent hozott a pártra, az megkapta méltó büntetését. Ami lehet, hogy kellemes a vétkeseknek, de nem mozdítja elő a pártfegyelem további szilárdításának nemes törekvéseit, a megelőzés szándékait. Vajda János Lipták Pál munkásmozgalmi veterán a 36 éve őrzött zászló- il. (Fotó: Demény) Jubileumi tanév a Szarvasi Óvónőképző Intézetben Pedagógiai múzeum létrehozását tervezik A Szarvasi Óvónőképző Intézetben 1968. szeptember 16-án kezdődött meg az új tanév, az ünnepélyes tanévnyitó szeptember 15-én volt Az intézet tízéves fennállása óta a nappali tagozatosok létszáma első alkalommal emelkedett 220 fölé. Mintegy 80 százalékuk a modern, hatszinites kollégiumban lakik, ahol — az intézetben folyó nevelés kiegészítéseként és azzal összhangban — a KISZ és a kollégiumi bizottság irányításával önállóságot tanulnak, rendezett és munkára ösztönző környezetben készülnek hivatásukra. Megteremtik szakmai, világnézeti, politikai és kulturális vitafórumaikat is, mozgalmi munkát .végeznek, egyszóval sokféle formában gyakorolják az állampolgárrá válás kívánalmait A jubileumi tanév alkalmábóL az intézet oktatói és hallgatói elhatározták, hogy összegyűjtik Békés megye óvodapedagógiai hagyományainak tárgyi, írásos és szóhagyományos emlékeit, és ezek egy részét kiállításon mutatják be. A jubileumi év eseménysorozatából kiemelkedik még az a (kulitúrmissziós út, melyet a hallgatók Szabolcs megye közlekedéstől távoli falvaiban tesznek, és az a találkozó, melyen 1969 márciusában a burgaszi, a Novi-Sad-i és a lévai óvónőképző-intézet képviselői is részt vesznek. Békés és Csongrád megyék körzeti óvónői számára továbbképzés jellegű tanfolyamot szerveznek, ezen megvitatják az óvónőd munka újabb pedagógiai és didaktikai tapasztalatait. A békéscsabai Trefort utcai munkásegyletben 1930 őszén Han- kó János asztalos vezetésével, 15-en elhatározták, hogy megalapítják a munkás eszperantista csoportot. Az elgondolást tett követte és rövidesen 90—100 ember tanulta a nyelvet, hallgatta az előadásokat. A következő év tavaszán már rendszeresen a Bandika-fánál is j találkoztak, ahol a látszólag teljesen „ártalmatlan” beszélgetéseken az illegális munkásmozgalom tennivalóit is megvitatták. Itt merült fel az a gondolat, hogy jó lenne egy zászlót készíteni és azzal vonulni az összejövetelekre. A munkásasszonyok és leányok saját pénzükön vásárolt anyagból gyönyörű eszperantó zászlót varrtak és hímeztek, melyet 1932-ben WWWWWWSWWWVAA/WWWVVWVWW>AIV\AMVUVVVWWVWWWWVWWVWWW\ adtak át a 19-es csoportnak. Ezután nem egyszer Békéscsabán és környékén sok ember meglepődött, és jó részük büszkén figyelte, amikor zárt sorokban csillagos lobogóval vonultak a munkások. A helyi rendőrség viszont nem nézte jó szemmel a dolgozók rendezvényeit és igyekezett akadályozni azokat. Azonban minden nehézség ellenére — a nyelv segítségével — levelezési kapcsolatot teremtettek a távoli Japán, Kína, sőt Bé- csen keresztül a Szovjetunió munkásaival is. Sok mindent megtudtak a külső világról, amire egyébként nem volt módjuk. A kapott híreket azután Gálik András, Vizsnyiczai János, Bla- hut János, Lipták Pál és még néhány elvtárs hasznosította az illegális mozgalomban. Sajnos rövid két évig sikerült csak ezt a tevékenységet folytatniuk. Az 1934-es évben a renHumor kapásból Húsz deka kenyeret vettem tízóraimhoz. Jókora darab, finom, ropogós serclit. Fogtam a bicskám, hogy szeletekre vágjam. De a kés félúton megállt, kemény tárgyba ütközött. Még nem tudtam, mi történt, de azonnal szidtam a sütőipart, látatlanból. Aztán gondolkodni kezdtem: miért is átko- zódom? Hiszen végső soron jól jártam, mert nem rozsdás szájharmonika volt a kenyérben, hanem egy egészséges kétforintos. Tehát: a húsz deka kenyér 60 fillérbe került, viszont visszakaptam 2 forintot, így egy vas nélkül megúsztam a kenyérvásárlást, sőt még egynegy- venhez is jutottam, ami_ ért hajlandó voltam megvenni a ropogós serclit. Az mindenesetre érdekelt volna, hogyan került a kétforintos a kenyérbe. A gabona betakarításától a kész kenyérig ugyanis minden munkafázist gépesítettünk már. A kombájnos, a molnár, esetleg a sütőipari dolgozó ejtette bele, valahogy? Nem tudtam rájönni... Persze, az ügy szempontjából ez lényegtelen. Holnap kétkilós veknit vásárolok. Hátha szerencsém lesz. Nagyon szeretnék egy Trabantot. A rendelőintézetből az asszisztensnő telefonál a kórházba: — Egy beteg számára kérek ágyat — s mondja máris a beteg diagnózisát... A vizsgálóban a páciens ül, szemben az orvossal. — Ez már a második eset — jegyzi meg az orvos. — A múltkor egy csomag gombostűt nyelt le, most pedig ziherejsz- tűt. A páciens hallgat. Nyoma sincs a megilletö- döttségnek. — Mi jöhet ezután? — kérdezi az orvos. A páciens nem felel, csak széttárja kezeit és változatlanul közömbösen néz maga elé. Az orvos fogytán türelmével, a maga módján, dühös lesz: — Nézze, látom, hogy a jövő évi „Ki mit tud’’-ra treníroz. De ilyen apróságokkal... Próbálkozzék inkább hajócsavarral. Azzal esetleg bejuthat a középdöntőbe. * A dohányzás ártalmainak vaskos irodalma van, amely napról napra gyarapszik, akárcsak a dohányosok tábora. Régebben olvastam egy cigaretta-ellenes írásban, hogy minden cigaretta egy perccel megrövidíti az ember életét. Globális számvetés szerint, az eddig elszívott cigaretták alapján én bizonyosan kétszáztizenhárom évet, öt hónapot, három hetet és négy napot élhettem volna. Legutóbb a dohányzás és a gégerák témaköréből megtudtam, hogy fehéregereken végzett kísérletek során miként derült ki a nikotin fokozatosan mérgező hatása. E tudósítás alapján azonban képtelen voltam jövendő sorsomról reális képet alkotni. Ugyanis a kísérleteket fehéregereken végezték, engem viszont a közelmúltban „ürgének” tituláltak a buszon, mert ráléptem egy szintén állóhelyet váltott utazótársam lábára. Az említett antinikoti- nos írás beszámol arról, hogy a dohányos először csak ideges lesz, aztán folyamatosan... A lényeg: tragikus vég. Itt van előttem a cikk Olyan, mint Jack London „Sárga sátán”-ja. Az felér egy alkoholel- vonó-kurával, ez pedig egy nikotinelvonóval. Csak olvasom, olvasom. Rövidebb élet, tüdő- és gépeártalom, tragédia.. Nem bírom idegekkel. Rá kell gyújtanom! Vincze György dőrség elérkezettnek látta az időt, hogy lecsapjon a munkás- eszperantistákra. Egyik óráról a másikra karhatalom szállta meg a székházat és irataikat, könyveiket lefoglalták. Lipták Páltól — aki a gazdasági ügyeket intézte — követelték a névsort, a pénzt és a zászlót. ö azonban gyanúperrel élve, a keresett dolgokat már előzetesen elrejtette és úgy tett, mint aki semmiről sem tud semmit... Kapott is a felszámolást végző rendőrtiszttől két olyan hatalmas pofont, hogy még ma Is emlékszik rá. A nagy áldozattal és szeretettel készített zászlót úgy eldugta a ládafiába, hogy a többszöri házkutatást végző rendőrök nem tudták azt megtalálni. Azóta 36 év telt el. Néhány nappal ezelőtt Lipták Pál elvtárs előkereste a régi zászlót, kisímogatta, elgyönyörködött benne, majd bekopogtatott vele a városi pártbizottságon: — Következik a munkásság hármas jubileumi évfordulója és szeretném, ha ezt a régi zászlót is elhelyeznék a többi emléktárgyak közé. Hadd emlékezzenek a fiatalok és az idősek a régi harcos munkás világra. Pankotai István
