Békés Megyei Népújság, 1968. szeptember (23. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-17 / 218. szám
19OT. szeptember 17. 4 Kedd TÖRTÉNELEM A GÖRBÉT ÜHO ELŐTT 24 Laczó János, a gyulai járás kereskedelmi felügyelője nyilatkozik Áruellátás A gazdasági mechanizmus hatása A tanácsi szervek tevékenysége A fogyasztók érdekvédelme A jobbágyság szervezése A király előadását követően, h pannonhalmi perjel sürgősen kies apátságába rendelte az ország papjait, kicsit, nagyot, munkaértekezletre. Az lett az eredménye, hogy utána országszerte megkezdődött a földművelés tanítása, a jobbágyság kialakítása. A hehenci kispap például így állított be gyepűjére. — Pásztorlegények, féljobbágyok, függő kisparasztok, kedves atyámfiai a prefeudaliz- musban, akartok-é teljes jogú jobbágyok lenni? — Mi é? — taszajtotta kucsmáját homlokára az égjük „magas serpenyőjű” magyar. — Jobbágy, méghozzá teljes jogú, kedves hívünk. Mert kezdetben ugyebár volt az ősközösség. Azt követően kialakult az osztálytársadalom és annak első munkaereje, a rabszolga. A római birodalom összeomlásával létrejöttek a kolonátusok, nem- debár? Jelenleg is valahol ezen a társadalmi tájon toporgunk, de szeretnénk már előbbre kec- meregni. — Hallja é! — taszított kucsmáján még egyet az előbbeni —, ne danáljon itt nékünk szemináriumot, hanem bökje ki, mit fundáltak a kontónkra megint odafönt? — De kedves hívünk... — Ne de-dezzen, hanem mondja már. Nem? Hát kimondom magam: — be akarnak hajtani minket a feudalizmusba. De abból nem esznek! Ha a nomadizálás jó volt az öregapámnak meg az ő öregapjának, Azonnali belépéssel felveszünk kubikosokat, kubikos-brigádokat, betonozókat, útépítőket, csatornaépítőket, betanított munkásokat, térti segédmunkásokat Bérezés teljesítmény bérben, kiemelt munkahelyi pótlék biztosítva, napi háromszori étkezés, szállás modern munkásszállóban. Szabad szombat. Jelentkezés személyesen, Dunaújváros, Kenyérgyár ú! 1. sz. alatt 26. sz. Állami Építőipari Vállalat __ a kkor nekem is jó lesz, míg csak élek. No, jojcakát Azzal odébbállt. A falu kárörvendve figyelte a hehenci kispapot, hogy most aztán mit tud csinálni? Az azonban semmi egyebet nem csinált, mint keresztet vetett a távozó után, majd gyors imát mormolva, a tömeg felé fordult: — Legyetek boldogok és örvendezzetek velem együtt, hogy eltávozott körünkből á Sátán. — Sátán? Hát az micsoda? — kérdezte angyali ártatlansággal a tömeg. — Hát nem ismeritek szent hitünk negatív és pozitív figuráit? — szörnyülködött a fiatal igehirdető. — Hogy a csudába ismernénk, mikor alig egy hete, hogy a maguk német szaktársai minket a Dunába zargattak, a hókuszpókuszok végeit. — Igazatok van, még friss kicsit a dolog. Hát figyeljetek! Ismeritek a boszorkányokat, a Mirigyet, a Rossebet meg a többit? — Már hogyne, hiszen ősi lények azok. — No lám. Az ördög is hasonló. Ez az ördög belebújt abba a legénybe, aki az előbb elfüstölt innen. — Ne lódítson akkorát. Hogyan bújhatott volna bele? Az a legény éppen úgy tömve van tüdővel, májjal, béllel, gyomorral és más belsőséggel, akár maga. Nem fér abba a maga ördögéből fikarcnyi se — érvelt egy asszonyság. A közbeszólás általános tetszést aratott. A nép jót kacagott az ördög-mese rovására. A hehenci azonban nem hagyta magát. A főnökeitől kapott parancsot mindenképpen végre akarta hajtani. Hat nap és hat éjjel mesélt a menny és pokol dolgairól, különös tekintettel az elkárhozásra és a megdicsőülésre. Az egyszerű nép hat nap, hat éjjel kacagta. Az igehirdető azonban nem csüggedt. Üjabb hat napon és éjen át prédikálta, hogy a megdicsőülés és a kárhozat szorosan összefügg a földművelés központi kérdésével. Aki szánt, vet, arat, az halála után az égbe száll, aki nem, az elkárhozik, a pokolra jut. — Így akar érdekeltté tenni minket a termelésben? — kacagta el magát egy pásztormenyecske. Közben a kucsmatologató legényt, kibe a pap szerint belebújt a Sátán, hasba rúgta egy csődor. — Lám, lám, még az együgyű lovacska is tudta, hogy az ördög vett benne szállást, azért bánt így vele, — agitált meséje mellett a papocska. A nép további hat napon és éjen át már csak ümmögött-hümmögött, fáradt volt ahhoz, hogy ellenkezzen. Ráadásul fellépett egy igen rámenős agitátor, az éhség. A legeltetés már csak nyomorgás. — Ha egyszer a pá.sztorkodás nem kifizetődő, meg kell próbálni a földdel — az volt az általános vélemény. Közben István király is megnyomott egy időszerű gombot, miáltal a katonái és bíróságai a lustább felfogásúakat megmozgatták kissé, ördög, éhség és buzogány — így. együttesen — megtette a magáét! (A pásztorkodásnál magasabb termelékenységű földművelés térhódítása, a dolgozóknak immár magasabb termelékenységű munkája lett az a szilárd alap, amelyre az állam felépült, hogy biztosítsa a magyar nép önálló életét.) (Folytatjuk) A gyulai járás területén levő községek kiskereskedelmét főként a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek látják el. E tevékenységükkel kapcsolatban munkatársunk felkereste Laczó Jánost, a gyulai járási tanács kereskedelmi felügyelőjét és néhány kérdésre választ kért a járás községeinek kereskedelmi helyzetéről. — Tudomásunk van arról, hogy a kereskedelem forgalma az első félévben hat százalékkal több, mint az előző év azonos időszakában. Mivel magyarázható ez? — A járás kiskereskedelmi forgalma ez év első felében 138 millió forint volt, ami betudható annak, hogy a lakosság keresletét valamennyi fontosabb cikkből kielégítették. Különösen a félév végére teljesen megszűntek az egyes alapvető élelmiszereknél évek óta fennálló hiányok. Javult a ruházati cikkek kínálata és egyenletesebb volt a különböző iparcikkek terítése. Bár lehetett volna ez a forgalom nagyobb is. Hogy nem lett az, ebbe beleszólt a piaci versenyképesség és ezenkívül két tényező: a vendéglátó-forgalom stagnálása és a ruházati forgalom visszaesése. A fogj'asztási szövetkezetek egy része a kereskedelem új rendszerében nehezebben illeszkedett be az ennél rugalmasabb állami kereskedelemnél. Ennek következtében a járás első negyedévi forgalma olyan mértékben esett visz- sza (a vendéglátóé 5, a ruházaté 15 százalékkal), hogy ezt már a második negjedévben pótolni nem lehetett. Nem volt zökkenőmentes a zöldség-gyümölcsellátás sem. A fogyasztási szövetkezeteink, a vendéglátó árakat az év elején annyira növelték, hogy ezzel a bevételeknél éppen ellenkező hatást értek el. Ehhez hozzájárult, hogy a szolgáltatások mértékét és minőségét nem emelték arányosan a fogyasztói árakkal. Tény az, hogy a versenyképesség, a kultúrált kiszolgálás ezután forintban jelentkezik ! — Hogyan képzeli el a községi kereskedelem a helybeli vásárlóerők megtartását? — Mindenesetre elsődleges a jó áruellátás, csakis ez teszi versenyképessé ezeket az üzleteket. Ami az ellátást illeti, az élelmiszerben sokat javult. A félév végére teljesen megszűnt a húshiány, eladása 12 %-kal nőtt. De javult az arány is: az eladott húsoknak háromnegyed része sertéshús volt. Hiba, hogy nem minden községünk rendelkezik olyan húsbolttal, amelyikben a folyamatos húsellátást biztosítani lehetne. Ami viszont örvendetes, hogy az árcsökkentések hatására nőtt a tejtermékek forgalma. Javultak a hűtési lehetőségek és ez módot ad az ilyen és hasonló természetű élelmiszerek jobb terítésére. Az állami sütőipar monopol- helyzetének megszűnésével, a magánsütödék értékesítésének törvényes megteremtésével javulás várható a kenyér- és egyéb pékáruellátásban. Itt elsősorban a minőség megjavítására gondolunk. Némileg javult a lakosság zöldség- és gyümölcsellátása azáltal, hogy a félév alatt négy községben nyílt magánkereskedelem. így a járás 16 községe közül már 11 rendelkezik zöldségbolttal. Nőtt a termelőszövetkezetek elárusítóhelyeinek a száma is. Egyébként a félév folyamán 20 százalékkal több falazóanyag és 40 százalékkal több cement áll az építők rendelkezésére. Ez is valami. A tüzelőanyag kínálata pedig meghaladja a keresletet. Az ellátás javítására jellemző, hogy a félév során több mint tízmillió forint értékű árut szereztek be nagykereskedelmen kívül a szövetkezetek. — Hogyan érződik az új mechanizmus hatása a kereskedelemben? A kereskedelem új rendszerének bevezetése a járásban nem volt zökkenőmentes. Mint már említettem, ennek következtében a kiskereskedelmi forgalom az év első hónapjaiban visszaesett. Az új lehetőségek megértése és hasznosítása az állami kereskedelemben gyorsabb volt — és még jelenleg is intenzívebb —, ezért az úgynevezett városi szívóhatás a félévben 2—3 százalékkal nőtt. Noha, most már a szövetkezetek is foglalkoznak Új piacfelkutatással, a közvetlen iparral létesíthető kapcsolatok szélesítésével. Bár a ruházati cikkek ellátása javult, azért a gazdaságosság érdekében a szövetkezetek készleteiket a tavalyihoz képest, több mint félmillió forinttal csökkentették. A készletek felfrissítését eredményezték a különböző engedményes kiárusítások és áruleértékelések, melyeket saját hatáskörükben hajtottak végre. Az erre a célra képzett árkockázati alapból 600 ezer forintot használtak fel a félévben és ez lényegében ugyanannyi vásárlói megtakarítást jelentett a járás lakossága számára. Alapvető változást hozott a kereskedelem új rendszere a falusi lakosság dparcikkellátásában. A korábbi elosztásos módszerben az ilyen áruk többségét csak a kijelölt boltok részére szállították és a lakosság azokat gyakran sok időtöltéssel és többletköltséggel tudta megvásárolni. Fenyőfűrészárut és egyéb építőanyagot csak három helyen — Sarkad, Kétegy- háza, Kötegyán — lehetett beszerezni. Többféle vas-műszaki cikket csak a járási székhelyen árusítottak. Ebből olyan ésszerűtlen helyzetek adódtak egyebek mellett, hogy az újkígyósi iparcikk i áruház nem árusíthatott televíziót, j Most ezeket — a hiánycikkek ki- < vételével — helyben lehet meg-j vásárolni és ezt a lakosság meg- < elégedéssel fogadta. — A tanácsi szervek miként í segítik az újfajta kereskede-! lem kibontakozását? 1 — Egyelőre negatívan hatott aj járás bolthálózat-fejlesztésére a ! kereskedelmi szervek korábbi szí-? gorú területi elhatárolásának ♦ megszüntetése. A jelenlegi ten-J denciák szerint ugyanis a fogyasz-I tási szövetkezetek is szívesebben T létesítenek városokban boltokat. * Ennek kedvező hatása a közsé-j gekben csak bizonyos városi beli-X tettség elérése után várható. Aj helyi tanácsi szervek egyébként! segítik a lakosság ellátásának ja-^ vitását. A hálózatfejlesztést anya-* gilag is támogatják. Újkígyóson — J ami még egyedülálló példa a já-I rásban — több mint félmillió fo-J rint ráfordítással és saját kivite-! lezéssel egy éven belül két bol-J tot építettek és adtak át a keres-! kedelemnek. Telekgerendáson ésj Gerlén bekötő utat létesítettek az! üzlethez. Több községben minimá-J lis térítés mellett telkeket bizto-! sítanak új boltok megépítéséhez. J Ahol pedig indokolt, magánkeres-í kedőnek adnak ki jogosítványt.! Ettől az évtől kezdődően négy! községben: Sarkadon, Dobozon,! Eleken és Újkígyóson saját hatás-! körbe adnak ki ilyen jogosítványt. £ Ezek hasznosak, főként a külterü-t leti ellátás megjavítására. Hiba,! hogy némelyik községi tanácsve-! zető még tartja a magánkereske-I kedelemmel szembeni előítéleteit.! Itt több megértésre lenne szük-i ség. I — Nőtt-e a fogyasztókat meg-J károsító cselekmények száma?? — Erre talán úgy válaszolok,! hogy az új árképzési rendszerben J nőtt azoknak a fogyasztókat meg-« károsító cselekményeknek a szá-J ma, amelyeket nem a közvetlen* bolti dolgozók, hanem a kereskedelmi szervek követnek el. Egy néhányat példaként: A vendéglátónál több helyen olyan zenés árat vezettek be, melyekből a zene ára kétszer is megtérült vagy egyes üzleteket, a rendelkezések ellenére magasabb osztályba soroltak be. Másutt a tüzelőt adták drágábban. Mindezt a vállalati érdekekre hivatkozva tették. Ez éppen úgy elítélendő, mint az egyéni haszonszerzésért történő megkárosítás. Gyakori/ hogy a kereskedelmi szervek vezetői elnézőek, ami szintén a fogyasztó érdekét sérti. A járási tanács kereskedelmi es társadalmi ellenőreinek általános vizsgálata szerint például a panaszkönyvi bejegyzést legtöbbször sehogy vagy késve intézik el. Tudott dolog, hogy a panaszt másnap már intézni kell. Van egy másik elítélendő cselekedet is. A belkereskedelmi miniszter 6/1967. számú rendelete szerint a fogyasztói érdekeket folyamatosan — három ízben — megsértő bolti dolgozó munkaviszonyát meg kell szüntetni. A vizsgálataink során alig találunk erre példát. Oka ennek az, hogy az igazgatási osztályok nem minden esetben értesítik a vállalatot a szabálysértő ellen hozott határozatairól, így azok nyilvántartásba sem kerülnek. Másrészt, a munkájukat egyébként jól végző kereskedelmi dolgozóknál elnézők a vezetők, így egy-két szabálysértés után szándékosan tartózkodnak a harmadik olyan vétség felfedezésétől, amelynek alapján a dolgozótól meg kellene válni. Noha egy kicsit ez is az új kereskedelmi rendhez tartozik — fejezte be tájékoztatását a gyulai járás kereskedelmi felügyelője. Rocskár János Bicikli Marika 4 éves lett. Apukájától új kerékpárt kapott, három- kerekűt. A nagy nap, az új jármű kipróbálása, nem sokat váratott magára. Az ünnepelt szöszt nagy büszkén kivitte az utcára születésnapi ajándékát, s amint az mindig is szokás volt, papája néhány magyarázó szó kíséretében bemutatta, hogyan kell közlekedni három kerékkel. Aztán a szomszédék Lajcsi fia ment egy kört, majd ismét a papa következett. Ügy gurult a kis bicikli, mint a pinty. Közben azonban egyre növekedett az érdeklődők serege. A papa után az éppen arra járó nagybácsi taposta élevezettel a pedált, persze nem sokáig és főként nem öncélúan, pusztán csak azért, hogy a kis Marika lássa, hogyan is kell biciklizni. Aztán váratlanul előkerült Kovács úr is, a másik szomszéd, és jó tanácsait megtoldta egy gyakorlati bemutatóval. Később arra vetődött egy éppen túrázó úttörőraj és a pajtások sem akartak kimaradni a dologból, közülük mindegyik végigpróbálta az új háromkereküt. Aztán megérkezett a két házzal arrébb lakó szomszéd diploma előtt álló mérnök fia, aki megmagyarázta „az emberi erővel működő háromkerekű járművek mozgás-mechanizmusának titkait” és persze ki is próbálta a gépet. Minden ragyogóan ment, már a fél kerület lakói megnyergel- ték a kerékpárt, csak az ünnepelt szöszi, Marika nem. A kislány csendesen, egy fa tövében ülve, maszatos ujjacskájával rakétákat rajzolt a homokba. —br—
