Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-08 / 185. szám

IMS. augusztus 8. Cdütortük Csak felnőtteknek! Iskolaév! előzetes Bizony, gyerekek ne-------------1----- nagyon ol­v assák az alább következőket, örüljenek csak a vakációnak, hi­szen már csak egy-két gondta­lan hét ígérkezik számukra. Az új iskolaév zavartalan kezdetén azonban már nagyon sokan dol­goznak. Ezúttal a kereskedelem felkészüléséről adunk képet be­számolónkban. A tanügyi reform szellemében készül már minden tankönyv és munkafüzet, amelyeket a tanu­lók ebben az iskolai évben for­gatnak majd. Az általános és középiskolákban összesen 271 fé­le tankönyvet használnak, ezek 12 millió példányban . kerülnek j forgalomba. A korábbi évekhez hasonlóan az általános iskolá­sok könyveiket az iskolában kap­ják meg, a középiskolások pedig augusztus végén, szeptember ele­jén vásárolhatják meg azokat. Kísérleti tankönyvként bocsátják ki a Világnézetünk alapjai és a Honvédelmi nevelés című kézi­könyvet. Felkerestük Erdélyi Györgyöt, a Papír- és Irodaszer Nagykeres- | kedelmi Vállalat igazgatóját, aki a szakma felkészüléséről elmon­dotta, hogy már teljes erővel szállítanak a kiskereskedelmi bol­tokba. ahol a típuscsomagok el­készítésével is előkészítik a gyors kiszolgálást. Közös árubemutató­kat, vevőankétokat tartanak, az iskolákban és a művelődési há­zakban vásárokat rendeznek. Azon igyekeznek, hogy megelőz­zék a torlódásokat, a sorbaál­lásokat. Országszerte mintegy 150 ideiglenes elárusítóhelyet létesí­tenek. — Néhány szemléltető számmal érzékeltetem — mondotta az igazgató —, hogy mit „fogyasz­tanak el” a tanulók. Évente 40 millió iskolafüzetre, 60 millió fü- zetcimkére, 2 millió vonalzóra, 400 000 rajztáblára, 164 000 iskola­táskára. 700 000 olcsó diáktöltő­tollra. 300 000 tolltartóra van szüksége a diákoknak. Mindennek az igénynek a kielégítésére ala­posan felkészültünk, s az új ok­tatási idényben végre kapható lesz a sokszor reklamált margó­zott iskolai füzet is. A kereskedelem szeretné, ha a szülők az iskolaszerek vásárlá­sával nem várnának szeptembe­rig, mert még a megnövelt el­adói létszámmal, kisegítő árusító­helyekkel sem tudná lebonyolí­tani a rohamszerű forgalmat. Ép­pen ezért nyereménysorsolásos akciót hirdettek meg: minden vásárló részt vesz az értékes tárgyjutalmakkal díjazott nyere­ménysorsoláson. ha augusztus 25- ig legalább 200 forint értékben vásárol iskolaszert vagy az isko­lai idénnyel kapcsolatos árut. I Rmóliprcltiink az. isko ' Iákkal: iskolaboltot nyitnak, [ amelyben diákok árusítják — ju- I talék ellenében — a különféle is­kolai cikkeket. Egyébként az is- I kólái köpenyen kívül jobb lesz az ellátás más ruházati cikkek- i bői is, eleve magasabb készle­tekkel indulunk, jóval nagyobb a választékunk, mint eddig volt. j Gondolok elsősorban a leányka- ! ruhákra, fiúöltönyökre, különfé- I le gyermekcipőkre; száras és félcipő, bőr- és műtalpú van minden mennyiségben. Nem ke­vesebb, mint 50 000 iskolatáskát szereztünk be, a hátitáskáktól az aktatáskáig, sokféle fajta kap­ható. | Szeptember elsején benépesülnek újra az iskolák. A ! kereskedelemtől kapott informá­ciók azt igazolják, hogy az is­kolafüzettől a ruházati cikkekig 1 majd minden nagyobb mennyi­ségben. szélesebb választékban áll j rendelkezésre, mint a korábbi ! években. (h—gy) Nótaestek a kisvendéglőkben laévre történő felkészülésről dr. Tarján Istvánnal, a 12 budapesti és 17 vidéki állami áruház ve­zérigazgatójával is. Megtudtuk, hogy a Centrum Áruházak 10 millió forint értékű árut kínál­nak a vásárlóknak, 5—6 százalék­kal többet, mint a tavalyi iskola­év kezdete előtt. — Nem titok — mondotta Tar­ján István —, hogy évek óta nem volt kielégítő az ellátás iskolai kö­penyekből. Az idén saját termel­tetésből 20 000 olyan nylon is­kolaköpenyt bocsátunk áruba, amelyet csak a mi áruházaink­ban vásárolhatnak meg a vevők. További 30—40 000 iskolaköpenyt is forgalomba hozunk; ezek má­sutt is kaphatók. Áruházainkban már készítik az iskolai típuscso­magokat. A tavalyinál nagyobb választékban igyekszünk bizto­sítani az ellátást is. Több vidéki áruházunk szerződést köt isko­M essize földön híres arról a magyar ember, hogy a paprikás, gulyás és a jó bor mel­lett bizony mulatni, énekelni is szeret, ha alkalma kínálkozik rá. Alkalom pedig a különböző egyéni kezdeményezésekből szü­letettek mellett kínálkozik egy- egy harmad vagy másodosztályú kisvendéglőben is. Ezeket a szervezett nótaesteket az általá­nos fogyasztási és értékesítési szövetkezetek bonyolítják adan­dó alkalommal és éves keret­számok szerint. Ilyenkor — a plakátok tanú­sága — rádióból is és a tv-ből is ismert énekeseket hirdetnek, akiknek nevét bizony nagyon sokszor igen sok ideig kereshet­né a nótaszerető ember ered­ménytelenül a rádió- és tv-újság korábbi számaiban. De nézzük csak tovább, mi szükséges az énekeseken túl még egy ilyen rendezvényhez? Elsősorban több oldalról aláírt engedély az illetékes járási ha­tóságok részéről, akik az enge­dély megadásának szabályain kívül, a legnagyobb igyekezettel sem tudhatják azt, hogy az aláírt rendezvény mennyire il­lik bele a község többi rendez­vényébe, egyszóval biztosított-e az adott község kulturális mun­kájának koordináltsága, mely nélkül a népművelési munka — különösen kisebb községekben, ahol nagyjából a lakosság egy és ugyanazon rétegére lehet számí­tani a különböző rendezvények alkalmával — elképzelhetetlen, így történik meg azután az, hogy a nótaest miatt értékes TIT-előadás, könyvhéti rendez­vény marad el, vagy .'.zenved a nótaest közönségelszívó hatása miatt. A gondolatsort tovább foly­tatva eljutunk addig, hogy az engedély birtokában semmi akadálya a nótaest megtartásá­nak. Persze ez csak elméletileg van így, mert a gyakorlatban még olyan lényeges dolgot is meg kell oldani, mint a zene­kari kíséret, s a produkció hall­hatóvá tétele, tehát megfelelő erősítő berendezések felszerelé­sé. Ami a zenészeket illeti: többségük nem hivatásos ze­nész, az élet más-más területén dolgozik. Legtöbbször csak ak­kor találkozik hangszerével, amikor arra szükség van, tehát jelen esetben, amikor az éneke­seket kísérnie kell. Ez, valamint annak ténye, hogy az előadás előtti egy óra nem elegendő az énekesekkel való összhangba kerüléshez, nagyban rányomja bélyegét a rendezvény színvona­lára. Ami a technikai feltételeket illeti, azt hiszem még nagyon soká jutnak el oda a rendező szervek, hogy a megfelelő erő­sítő berendezésekkel rendelkez­zenek. Helyette marad a köl­csönkérés, ami az egyébként sem alacsony költségeket tovább növeli. Költségekről szólva: ki­sebb vendéglátóipari egységek a maximális helykihasználással és a legmagasabb belépődíjjal is, az esetek többségében ráfize­téssel zárják ezeket a rendezvé­nyeket. Éppen ezért van az, hogy a rendező szervek helyi vezetői már jó előre fáznak ezektől a rendezvényektől, külö­nösen azóta, amióta az ilyen jel­legű kiadások a béralapot terhe­lik. Mi tehát a megoldás a jövőt illetően ? M indenekelőtt talán az. hogy ezek a rendezvények szer­vezetten kell, hogy beleillesz­kedjenek az adott község egész kulturális programjába. Ez pe­dig csak úgy lehetséges, ha a népművelési tanácsok a maguk ötleteit, segítőkészségét is hozzá tudják tenni ezekhez a rendez­vényekhez, annak érdekében hogy azok a zenei kíséret és a bevétel szempontjából is elfo­gadhatók legyenek. Egy mon datban, s egy községien belül valamennyi, kulturális lehetőség bevetésével zárkózzanak fel ezek a rendezvények is azok sorába, melyeket a korszerű nép művelés, a szocialista kultúra igényei alapján is hitelesíteni lehet. A fáradozás nem hiába­való, hiszen a tömegek kulturá­lis arculatának formálásáról van szó. ami senki számára sem lehet közömbös. Szilárd Ádám Bohóc a falon m i m Elsőfilmes rendező áradó tem- nete: a fiúk üres táblákat visz­peramentumú, egy kissé túlságo­san is „megalkotott” filmje, név­jegye, ahogy mondani szokták, és lehet, hogy ars poeticája is: az érdeklődés, a gondolatvilág, a problémamegoldás sokszínű ösz- szefűzése a „Bohóc a falon”. Sándor Pálnak hívják a fiatal rendezőt, aki régen tapasztalt virgonc örömmel ragadja magá­hoz az alkotás szubjektív és ob­jektív lehetőségeit és forgat egy hasonlóan virgonc ritmusú, ran­gos, tapasztalt rendezők kompo­nálása készségét tükröző filmet mai fiatalokról, a közvetlen húsz alatti korosztály érzelmeit vá­gyait, álmait kutatva. Érdekes világ a tizennyolc-tizenkilenc éve­sek világa, és pompás telitalálat, ahogy Sándor Pál bemutatja őket. Kicsit komolyak és ironikusak is, ha a felnőttekről van szó. hiszen ők még nem mártóztak meg ab­ban az atmoszférában, ahol az élet nem sétagalopp, hanem mun­ka és újra az, a boldogulásért, a harmonikus élet megteremtéséért. Kitűnő megfigyelés, közben az ember rádöbben, hogy „mát kell ezen megfigyelni, ezt mindenki látja,” hogy ezek a fiatalok hal­latlan energiák levezetésére mi­lyen állhatatosan keresik a lehe­tőségeket, s nem véletlen az sem, hogy tábláikra semmit sem ír­tak, (a film egyik frappáns jele­nek az utcán, mintha tüntetné­nek, de a táblákra egy szó sincs írva; szimbolikus jelentésű kép, még maguk sem tudják pontosan mit akarnak), de már érzik, hogy hamarosan arra is sor kerül, életüket el kell kötelezniük vala­hová. Termesztés, hogy mi, fel­nőttek tudjuk, hová kell elköte­lezniük magukat, de Sándor Pál filmje nem minden éle nélkül ar­ra is figyelmeztet, hogy okításunk sokszor unalmas, hogy a „lelki prédikáció” nem sokat ér, hogy a fiatalok nevelése nem is olyan egyszerű, mint azt sokan (szülők és mások) gondolnák. Sok szép pillanattal gazdag ez a film, mely nagyobb érdeklődést érdemel annál, amit kivívott. A szép és emberileg indokolt, meg­alapozott képsorok még valami­vel tovább is gazdagítják az egész alkotás értékét: ez pedig a képi kifejezésmód változatossága és bátor alkalmazása. Lehet, hogy néha sok is a jóból a film film- szerűsége, a vizuális élmény mintha a kelleténél többször kap­na vezérszólamot, ezt azonban szívesen elnézzük a rendezőnek, aki kellemes és a legnemesebb értelemben vett tanulságos fil­met alkotott az alig húszévesek­ről minden korosztály számára. Sasa Ervin Fordította: Radó György 34. — Nem én képzelem. Beszél­tem matematikusokkal, igen sokra becsülik a munkáját. És milyen tág kört ölel fel! Techni­ka, orvostudomány, pszicholó­gia, művészet: mindenben tud valami érdekes újat adni... — Azt akarja mondani: kiber­netikát... — Igen, igen. Csak már nem bírom ezt a szót. — Ne vitázzunk a kifejezések­ről. Lártgész vagy tehetség, vagy egyszerűen kiváló képességű em­ber... fontos a szó? Fő az, hogy sokkal gazdagítja a tudományt. — Jó. Meglesz hozzá az egész­sége? — Meg kell mondanom az iga­zat. Pontosan nem tudom, de nem hinném, hogy egészséges lesz. Renyhe lefolyású reuma, másodlagos elváltozások a má­jon: az ilyesmiket nem lehet új billenytűvel gyógyítani. Vagy... Ki tudja? A mi tudományunk csupa próbálkozás. Magában a billentyűben sem vagyok egészen bizonyos: elég erős lesz-e, hogy több évig kitartson? Talán be­növi az élő szövet és fokozódik a tartóssága, de ellenkezőleg is lehet: hogy a műanyag felszívó­dik. Hézagos külföldi értesülé­seink szerint háromtól öt évig kell kitartania egy billentyűnek. Ennyi idő alatt pedig majd csak feltalálnak újfajta billentyűket is, meg új szereket a reuma el-' len. Mindez nem történik olyan gyorsan, mint szeretnék, dé még­is csak előbbre jutunk. — És hogyan fog élni? — Vatta között. Véleményem szerint számára az a legfonto­sabb, hogy gondolkozhasson és írhasson. Fizikai megterhelését szigorúan adagolni kell, ugyan-: úgy, mint minden külső hatást, amely éri. Ez nem azt jelenti, hogy az ágyat kell nyomnia, de az ellenőrzés elengedhetetlen. És persze az érzelmi megterheléseit még szigorúbban kell adagolni. Az izgalom jobban árt neki, mint a meghűlés. Már az alkotó mun­ka is lelki izgalmakkal jár, de ezt nem tilthatjuk meg neki. Kü­lönben nincs értelme az életének. Figyelem Irinát. Érti-e, hogy ez neki szól? Hogy Szásának a szerelem már megengedhetetlen fényűzés? Csökkenti tudományos lehetőségeit. Mint az összes ava­tatlanok, Irina is azt képzelte, hogy Szasa az új billentyűvel egészséges lesz. És persze remél­te, hogy szerelmük visszatér. Most pedig ilyeneket mondok neki. Hiába, kénytelen vagyok Nem szabad áltatnom. Elég. hogy nem adom át a levelet. Lehet nem is hisz nekem, ha nem akar s persze, nem akar. — Rendben van. És mit taná­csol? Tanácsoljam azt, hogy mond­jon le róla? Durvaság volna. Re­ménnyel kecsegtessem? Ezt nem akarom. Bár biztos, hogy . re­ménykedik. Szasa testi ereje visszatér, és szerelme újra fel­lángolhat. Nem úgy, mint kez­detben, de mégis. Ez nem Irina okosságától függ. Szépsége és bi­zonyára minden egyebe is meg­teszi. Ha azonban tehetségtelen, akkor nincs remény. „Nagyon csinos vagy, de mi dolgom ne­kem...” Ügy felelek, ahogy vé­lekedem. — Szerintem maga ne az ő szerelmére alapozza az életét. Még akkor is, ha szereti magát: nem valószínű, hogy sokáig fog élni és egészséges lesz. Ezért építsen saját magára. Tapaszta­latból tudom, hogy az életben két szilárd támaszunk van: a a munkánk és a gyermekeink. De ezektől sem könnyű megkap­nunk a boldogságot. Á munkánk­nak alkotó jellegűnek és bizo­nyos mértékben önállónak, a sa­játunknak kell lennie. A kény­szerű munka szörnyű. Tehát ez az, amit ki kell vívnia. S ugyan-

Next

/
Thumbnails
Contents