Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-08 / 185. szám

IMS. augusztus 8.

Cdütortük

Csak felnőtteknek!

Iskolaév! előzetes

Bizony, gyerekek ne-------------1----- nagyon olv

assák az alább következőket, örüljenek csak a vakációnak, hiszen már csak egy-két gondtalan hét ígérkezik számukra. Az új iskolaév zavartalan kezdetén azonban már nagyon sokan dolgoznak. Ezúttal a kereskedelem felkészüléséről adunk képet beszámolónkban.

A tanügyi reform szellemében készül már minden tankönyv és munkafüzet, amelyeket a tanulók ebben az iskolai évben forgatnak majd. Az általános és középiskolákban összesen 271 féle tankönyvet használnak, ezek 12 millió példányban . kerülnek j forgalomba. A korábbi évekhez hasonlóan az általános iskolások könyveiket az iskolában kapják meg, a középiskolások pedig augusztus végén, szeptember elején vásárolhatják meg azokat. Kísérleti tankönyvként bocsátják ki a Világnézetünk alapjai és a Honvédelmi nevelés című kézikönyvet.

Felkerestük Erdélyi Györgyöt, a Papír- és Irodaszer Nagykeres- | kedelmi Vállalat igazgatóját, aki a szakma felkészüléséről elmondotta, hogy már teljes erővel szállítanak a kiskereskedelmi boltokba. ahol a típuscsomagok elkészítésével is előkészítik a gyors kiszolgálást. Közös árubemutatókat, vevőankétokat tartanak, az iskolákban és a művelődési házakban vásárokat rendeznek. Azon igyekeznek, hogy megelőzzék a torlódásokat, a sorbaállásokat. Országszerte mintegy 150 ideiglenes elárusítóhelyet létesítenek.

— Néhány szemléltető számmal érzékeltetem — mondotta az igazgató —, hogy mit „fogyasztanak el” a tanulók. Évente 40 millió iskolafüzetre, 60 millió fü- zetcimkére, 2 millió vonalzóra, 400 000 rajztáblára, 164 000 iskolatáskára. 700 000 olcsó diáktöltőtollra. 300 000 tolltartóra van szüksége a diákoknak. Mindennek az igénynek a kielégítésére alaposan felkészültünk, s az új oktatási idényben végre kapható lesz a sokszor reklamált margózott iskolai füzet is.

A kereskedelem szeretné, ha a szülők az iskolaszerek vásárlásával nem várnának szeptemberig, mert még a megnövelt eladói létszámmal, kisegítő árusítóhelyekkel sem tudná lebonyolítani a rohamszerű forgalmat. Éppen ezért nyereménysorsolásos akciót hirdettek meg: minden

vásárló részt vesz az értékes tárgyjutalmakkal díjazott nyereménysorsoláson. ha augusztus 25- ig legalább 200 forint értékben vásárol iskolaszert vagy az iskolai idénnyel kapcsolatos árut.

I Rmóliprcltiink az.

isko

' Iákkal: iskolaboltot nyitnak,

[ amelyben diákok árusítják — ju- I talék ellenében — a különféle iskolai cikkeket. Egyébként az is- I kólái köpenyen kívül jobb lesz az ellátás más ruházati cikkek- i bői is, eleve magasabb készletekkel indulunk, jóval nagyobb a választékunk, mint eddig volt. j Gondolok elsősorban a leányka- ! ruhákra, fiúöltönyökre, különfé- I le gyermekcipőkre; száras és félcipő, bőr- és műtalpú van minden mennyiségben. Nem kevesebb, mint 50 000 iskolatáskát

szereztünk be, a hátitáskáktól az aktatáskáig, sokféle fajta kapható.

| Szeptember elsején

benépesülnek újra az iskolák. A ! kereskedelemtől kapott információk azt igazolják, hogy az iskolafüzettől a ruházati cikkekig 1 majd minden nagyobb mennyiségben. szélesebb választékban áll j rendelkezésre, mint a korábbi ! években.

(h—gy)

Nótaestek a kisvendéglőkben

laévre történő felkészülésről dr. Tarján Istvánnal, a 12 budapesti és 17 vidéki állami áruház vezérigazgatójával is. Megtudtuk, hogy a Centrum Áruházak 10 millió forint értékű árut kínálnak a vásárlóknak, 5—6 százalékkal többet, mint a tavalyi iskolaév kezdete előtt.

— Nem titok — mondotta Tarján István —, hogy évek óta nem volt kielégítő az ellátás iskolai köpenyekből. Az idén saját termeltetésből 20 000 olyan nylon iskolaköpenyt bocsátunk áruba, amelyet csak a mi áruházainkban vásárolhatnak meg a vevők. További 30—40 000 iskolaköpenyt is forgalomba hozunk; ezek másutt is kaphatók. Áruházainkban már készítik az iskolai típuscsomagokat. A tavalyinál nagyobb választékban igyekszünk biztosítani az ellátást is. Több vidéki áruházunk szerződést köt iskoM

essize földön híres arról a magyar ember, hogy a paprikás, gulyás és a jó bor mellett bizony mulatni, énekelni is szeret, ha alkalma kínálkozik rá. Alkalom pedig a különböző egyéni kezdeményezésekből születettek mellett kínálkozik egy- egy harmad vagy másodosztályú kisvendéglőben is. Ezeket a szervezett nótaesteket az általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetek bonyolítják adandó alkalommal és éves keretszámok szerint.

Ilyenkor — a plakátok tanúsága — rádióból is és a tv-ből is ismert énekeseket hirdetnek, akiknek nevét bizony nagyon sokszor igen sok ideig kereshetné a nótaszerető ember eredménytelenül a rádió- és tv-újság korábbi számaiban.

De nézzük csak tovább, mi szükséges az énekeseken túl még egy ilyen rendezvényhez? Elsősorban több oldalról aláírt engedély az illetékes járási hatóságok részéről, akik az engedély megadásának szabályain kívül, a legnagyobb igyekezettel sem tudhatják azt, hogy az aláírt rendezvény mennyire illik bele a község többi rendezvényébe, egyszóval biztosított-e az adott község kulturális munkájának koordináltsága, mely nélkül a népművelési munka — különösen kisebb községekben, ahol nagyjából a lakosság egy és ugyanazon rétegére lehet számítani a különböző rendezvények alkalmával — elképzelhetetlen, így történik meg azután az, hogy a nótaest miatt értékes TIT-előadás, könyvhéti rendezvény marad el, vagy .'.zenved a nótaest közönségelszívó hatása miatt.

A gondolatsort tovább folytatva eljutunk addig, hogy az engedély birtokában semmi akadálya a nótaest megtartásának. Persze ez csak elméletileg van így, mert a gyakorlatban még olyan lényeges dolgot is meg kell oldani, mint a zenekari kíséret, s a produkció hallhatóvá tétele, tehát megfelelő erősítő berendezések felszerelésé. Ami a zenészeket illeti: többségük nem hivatásos zenész, az élet más-más területén dolgozik. Legtöbbször csak akkor találkozik hangszerével, amikor arra szükség van, tehát jelen esetben, amikor az énekeseket kísérnie kell. Ez, valamint annak ténye, hogy az előadás előtti egy óra nem elegendő az énekesekkel való összhangba kerüléshez, nagyban rányomja bélyegét a rendezvény színvonalára.

Ami a technikai feltételeket illeti, azt hiszem még nagyon soká jutnak el oda a rendező szervek, hogy a megfelelő erősítő berendezésekkel rendelkezzenek. Helyette marad a kölcsönkérés, ami az egyébként sem alacsony költségeket tovább növeli. Költségekről szólva: kisebb vendéglátóipari egységek a maximális helykihasználással és a legmagasabb belépődíjjal is, az esetek többségében ráfizetéssel zárják ezeket a rendezvényeket. Éppen ezért van az, hogy a rendező szervek helyi vezetői már jó előre fáznak ezektől a rendezvényektől, különösen azóta, amióta az ilyen jellegű kiadások a béralapot terhelik.

Mi tehát a megoldás a jövőt illetően ?

M

indenekelőtt talán az. hogy ezek a rendezvények szervezetten kell, hogy beleilleszkedjenek az adott község egész kulturális programjába. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a népművelési tanácsok a maguk ötleteit, segítőkészségét is hozzá tudják tenni ezekhez a rendezvényekhez, annak érdekében hogy azok a zenei kíséret és a bevétel szempontjából is elfogadhatók legyenek. Egy mon datban, s egy községien belül valamennyi, kulturális lehetőség bevetésével zárkózzanak fel ezek a rendezvények is azok sorába, melyeket a korszerű nép művelés, a szocialista kultúra igényei alapján is hitelesíteni lehet. A fáradozás nem hiábavaló, hiszen a tömegek kulturális arculatának formálásáról van szó. ami senki számára sem lehet közömbös.

Szilárd Ádám

Bohóc a falon

m

i

m

Elsőfilmes rendező áradó tem- nete: a fiúk üres táblákat viszperamentumú, egy kissé túlságosan is „megalkotott” filmje, névjegye, ahogy mondani szokták, és lehet, hogy ars poeticája is: az érdeklődés, a gondolatvilág, a problémamegoldás sokszínű ösz- szefűzése a „Bohóc a falon”. Sándor Pálnak hívják a fiatal rendezőt, aki régen tapasztalt virgonc örömmel ragadja magához az alkotás szubjektív és objektív lehetőségeit és forgat egy hasonlóan virgonc ritmusú, rangos, tapasztalt rendezők komponálása készségét tükröző filmet mai fiatalokról, a közvetlen húsz alatti korosztály érzelmeit vágyait, álmait kutatva. Érdekes világ a tizennyolc-tizenkilenc évesek világa, és pompás telitalálat, ahogy Sándor Pál bemutatja őket. Kicsit komolyak és ironikusak is, ha a felnőttekről van szó. hiszen ők még nem mártóztak meg abban az atmoszférában, ahol az élet nem sétagalopp, hanem munka és újra az, a boldogulásért, a harmonikus élet megteremtéséért.

Kitűnő megfigyelés, közben az ember rádöbben, hogy „mát kell ezen megfigyelni, ezt mindenki látja,” hogy ezek a fiatalok hallatlan energiák levezetésére milyen állhatatosan keresik a lehetőségeket, s nem véletlen az sem, hogy tábláikra semmit sem írtak, (a film egyik frappáns jelenek az utcán, mintha tüntetnének, de a táblákra egy szó sincs írva; szimbolikus jelentésű kép, még maguk sem tudják pontosan mit akarnak), de már érzik, hogy hamarosan arra is sor kerül, életüket el kell kötelezniük valahová. Termesztés, hogy mi, felnőttek tudjuk, hová kell elkötelezniük magukat, de Sándor Pál filmje nem minden éle nélkül arra is figyelmeztet, hogy okításunk sokszor unalmas, hogy a „lelki prédikáció” nem sokat ér, hogy a fiatalok nevelése nem is olyan egyszerű, mint azt sokan (szülők és mások) gondolnák.

Sok szép pillanattal gazdag ez a film, mely nagyobb érdeklődést érdemel annál, amit kivívott. A szép és emberileg indokolt, megalapozott képsorok még valamivel tovább is gazdagítják az egész alkotás értékét: ez pedig a képi kifejezésmód változatossága és bátor alkalmazása. Lehet, hogy néha sok is a jóból a film film- szerűsége, a vizuális élmény mintha a kelleténél többször kapna vezérszólamot, ezt azonban szívesen elnézzük a rendezőnek, aki kellemes és a legnemesebb értelemben vett tanulságos filmet alkotott az alig húszévesekről minden korosztály számára.

Sasa Ervin

Fordította: Radó György

34.

— Nem én képzelem. Beszéltem matematikusokkal, igen sokra becsülik a munkáját. És milyen tág kört ölel fel! Technika, orvostudomány, pszichológia, művészet: mindenben tud valami érdekes újat adni...

— Azt akarja mondani: kibernetikát...

— Igen, igen. Csak már nem bírom ezt a szót.

— Ne vitázzunk a kifejezésekről. Lártgész vagy tehetség, vagy egyszerűen kiváló képességű ember... fontos a szó? Fő az, hogy sokkal gazdagítja a tudományt.

— Jó. Meglesz hozzá az egészsége?

— Meg kell mondanom az igazat. Pontosan nem tudom, de nem hinném, hogy egészséges lesz. Renyhe lefolyású reuma, másodlagos elváltozások a májon: az ilyesmiket nem lehet új billenytűvel gyógyítani. Vagy... Ki tudja? A mi tudományunk csupa próbálkozás. Magában a billentyűben sem vagyok egészen bizonyos: elég erős lesz-e, hogy

több évig kitartson? Talán benövi az élő szövet és fokozódik a tartóssága, de ellenkezőleg is lehet: hogy a műanyag felszívódik. Hézagos külföldi értesüléseink szerint háromtól öt évig kell kitartania egy billentyűnek. Ennyi idő alatt pedig majd csak feltalálnak újfajta billentyűket is, meg új szereket a reuma el-' len. Mindez nem történik olyan gyorsan, mint szeretnék, dé mégis csak előbbre jutunk.

— És hogyan fog élni?

— Vatta között. Véleményem szerint számára az a legfontosabb, hogy gondolkozhasson és írhasson. Fizikai megterhelését szigorúan adagolni kell, ugyan-: úgy, mint minden külső hatást, amely éri. Ez nem azt jelenti, hogy az ágyat kell nyomnia, de az ellenőrzés elengedhetetlen. És persze az érzelmi megterheléseit még szigorúbban kell adagolni. Az izgalom jobban árt neki, mint a meghűlés. Már az alkotó munka is lelki izgalmakkal jár, de ezt nem tilthatjuk meg neki. Különben nincs értelme az életének.

Figyelem Irinát. Érti-e, hogy ez neki szól? Hogy Szásának a szerelem már megengedhetetlen fényűzés? Csökkenti tudományos lehetőségeit. Mint az összes avatatlanok, Irina is azt képzelte, hogy Szasa az új billentyűvel egészséges lesz. És persze remélte, hogy szerelmük visszatér. Most pedig ilyeneket mondok neki. Hiába, kénytelen vagyok Nem szabad áltatnom. Elég. hogy nem adom át a levelet. Lehet nem is hisz nekem, ha nem akar s persze, nem akar.

— Rendben van. És mit tanácsol?

Tanácsoljam azt, hogy mondjon le róla? Durvaság volna. Reménnyel kecsegtessem? Ezt nem akarom. Bár biztos, hogy . reménykedik. Szasa testi ereje visszatér, és szerelme újra fellángolhat. Nem úgy, mint kezdetben, de mégis. Ez nem Irina okosságától függ. Szépsége és bizonyára minden egyebe is megteszi. Ha azonban tehetségtelen, akkor nincs remény. „Nagyon csinos vagy, de mi dolgom nekem...” Ügy felelek, ahogy vélekedem.

— Szerintem maga ne az ő szerelmére alapozza az életét. Még akkor is, ha szereti magát: nem valószínű, hogy sokáig fog élni és egészséges lesz. Ezért építsen saját magára. Tapasztalatból tudom, hogy az életben két szilárd támaszunk van: a a munkánk és a gyermekeink. De ezektől sem könnyű megkapnunk a boldogságot. Á munkánknak alkotó jellegűnek és bizonyos mértékben önállónak, a sajátunknak kell lennie. A kényszerű munka szörnyű. Tehát ez az, amit ki kell vívnia. S ugyan-