Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-08 / 185. szám
1968, augusztus 8. 5 Csütörtök válaszolt a dohányipar Miért elég filteres A népi ellenőrzés nemrégiben megvizsgálta a szarvasi járás 23 élelmiszerboltjának a működését. A többi között választ keresett arra is, hogy milyen az üzletek áruellátása. A vizsgálat nyomán mi is szóvá tettük, hogy a hiánycikk-listán gyakran szerepel a Fecske és a Symphónia cigaretta. Cikkünkre válasz érkezett a Magyar Dohányipar értékesítési osztályától. Levelükben elmondják az illetékesek, hogy az egészségügyi propaganda és a közízlés változásának eredményeképpen, a füstszűrös cigaretta iránti igény évente körülbelül 30 százalékkal növekszik. Jelenleg a dohányipar teljes kapacitásának a kihasználásával — három műszakban, vasárnapi termeléssel — sem tud 4,5 milliárdnál több ' filteres cigarettát előállítani évente. Ez a mennyiség pedig 25—30 százalékkal kevesebb, mint amennyi az igények tökéletes kielégítéséhez kellene. Rém szennyezik már a Köröst Szarvason Nem készült ugyan még él i Szarvas szennyvízcsatornája, de ideiglenes jelleggel üzemeltethe- tővé alakították, és 1967 októberétől folyamatosan rákapcsolták azokat a sízennyvíztermelőket, j mélyeknek a szennyvizét koráb- j ban a Körösbe engedték (gimná- t zium, óvónőképző intézet, felsőfokú technikum, ÖRKI). A Körös-menti üdülőkben előírták a zárt űrgödrös eljárásit a szemét tárolására és a fekália kezelésére. Az intézkedések eredménye- j ként sikerült elérni, hogy ezen a nyáron a Körös vizének szennye- ! zése minimálisra csökkenjen. így állunk a gyerekekkel. Hogy örömöt szerezzenek, ahhoz nevelni kell őket S ehhez nemcsak szeretet szükséges, hanem hozzáértés is, és... fáradság. Ezt én az unokámon, Lenácskán tanultam meg, nem a lányomon, mert akkor még fiatal és ostoba voltam. Ha gyermekünk van és szeretjük a munkánkat, akkor minden baj elviselhető; hogy megcsal a feleségünk, hogy elveszítjük barátainkat, az anyagi nehézségek, az ellenséges főnök... — De nekem hiányoznak ezek a támaszaim. Még nem vagyok biztos a munkámban, és gyerekem sincs, pedig mennyire szeretnék egyet! Mit tegyek? — Harcoljon. Először is: foglalkozzék a munkájával. Nagyon érdekes lehet, úgy látom. Csak gondoljon rá erősen, és meglátja, egyre új horizontok nyílnak meg a szeme előtt. Bocsásson meg, hogy ilyen sablonosán fejezem ki magam, de más szavak nem jutnak eszembe. És gyereket keli szülnie. — Hogyhogy? Mástól? Ezt egyszerűen fizikailag nem tudnám elképzelni. Furcsa Istenteremtése ez a nő. Ez a „fizikailag nem tudnám elképzelni”, nekem tökéletesen érthetetlen. — Akkor fogadjon örökbe egyet, de kicsit. Meggyőződésem, hogy az embert kilencven százalékban^ neveltetése alakítja ki, azért teljesen mindegy, hogy a saját gyermekünk-e vagy a másé. — Könnyű ezt mondani. Én még inkább várok néhány évig. — Természetesen. Van ideje. De ne feledkezzék meg a bal- 7aci „szamáfbőr”-ről.. nincs cigaretta? „Emiatt országos jelenség, hogy a kereskedelem által rendelt füstszűrös cigaretta mennyiséget csak csökkentve tudjuk szállítani. Ha az egyes elárusító- helyek már értékesítették Fecske-készletüket, nem áll módunkban a készletet azonnal pótolni a fent vázolt nehézségek folytán” — mondja a levél. És mire számíthatunk? Erre a kérdésre sem túl biztató a dohányipar válasza: „Vállalatunk már számos műszaki fejlesztési intézkedést tett és tesz folyamatosan, hogy a jelenlegi hiányosságok megszűnjenek, azonban a filteres cigaretta ellátottság a harmadik negyedévben sem javul számottevően.” Sajnos arról már nem beszél a dohányipar, mi lesz a negyedik és a további negyedévek során Elgondolkoztató az is, amit a Symphónia cigarettával kapcsolatban közölnek. Szerintük ebből minden igényt ki tud elégíteni a dohányipar. A Békés megyében levő dohányelosztók 1968 első negyedévére 21 millió 600 ezer Symphóniát kértek és kaptak, s maradéktalanul eleget tettek a cigarettagyárak a második negyedévi, 36 milliós megrendelésnek is. Így csak a kereskedelem rovására írható, ha időnként hiánycikk a kedvelt cigaretta. B. D. Állandó kiállítások A múzeumi népművelés jelentős eszköze az állandó kiállítás. Békéscsabán a „Békés megye népe a szabadságért” című, Gyulán pedig „A gyulai vár története” című állandó kiállítás vonz sok érdeklődőt. Tervezik, hogy Orosházán 1969-ben, Békésen 1970-ben készítenek új állandó kiállítást, melyek a település történetét mutatják be. — Tanácsain nincs mit megköszönnöm: mindezt magam is tudom. De nehéz élnem. Irigylem önt, még Szását is irigylem, tekintet nélkül a szerencsétlen állapotára. Irigylem sok barátnőmet, a mindennapi asszonyokat, akiknek férjük és gyerekük van. Önök mind tudják, hogy mit akarnak, csak én nem. így bolyongok egyik lidércfénytől a másik felé. — Hát, kedvesem, ez a maga baja. Mi mind, akiket maga irigyel, meggyőztük saját magunkat, hogy mi a jó nekünk. Ha nem követi a példánkat és örökösen csak tépelődik, akkor nagyon szomorú lesz az öregkora. Meg kell találnia... — Igyekezni fogok... Mindent elmondtunk. Az óra tízet mutat. Egy egész óra telt el. Sőt még több is öt perccel. Sikerül-e elállítani a vérzést? Nem tudom. Valahol, itt belül: „sikerül”. Nem, nem hiszek az előérzeteknek. Hányszor rászedtek már! Suta beszélgetések a halálhoz képest. — Irina Nyikolajevna. én lemegyek a műtőbe. Ha óhajtja, várjon meg itt, vagy visszamehet a laboratóriumba, és ott is várhat. Megértette. Feláll. Arca, tekintete több mindenről tanúskodik. Szomorúság, sértődés, amiért nem kapott megértést és egyszerűen csak kimerült. Bevezetem a laborba. A kulcs nála van. A folyosó üres. Visz- szamegyek a szobámba. Elszívok még egy cigarettát. (Folytatjuk) Bánát legszebb melódiái és táncai Keddi számunkban képes riportban számoltunk be a Békés megyében szereplő temesvári folklór együttes első fellépéséről. A nagyszerű produkciók sorozatát felvonultató estről a fényképek csak pillanatokat rögzíthettek és az írás is jobbára csak az események rögzítésére szorítkozott, semmint értékelésre és adós maradt annak az atmoszférának, annak az érdeklődésnek az érzékeltetésével, amelyet a hazánkban első ízben szereplő romániai együttes fellépése teremtett. * Jó ez az együttes, szinte bámulatraméltó az a teljesítmény, amelyet egy ilyen fiatal, a folklór-művészet minden színpadi műfajában nagy biztonsággal mozgó csoport produkál. A köny- nyedség, a temperamentumos előadásmód, a magával ragadó lelkesedés valahol az alkotószándékok hagyománymentő, újat teremtő törekvésén alapul, az „értve és érezve” kettős meghatározottságán. Hosszú a műsor. Több. mint három órán át tart. De ezt csak utólag regisztrálja a néző, mert csak a Bánát sajátos szépségű dallamai hallatszanak, mert csak a lányok színes szoknyái hintáznak, pörögnek körbe-körbe és az előadótex-em csak jelképesen kicsiny része annak a mindenség- nek, amelyet az estéiől estére bemutatott műsor valójában megtölt • Az előadás este 8 órakor kezdődik. Ünneplő ruhában, arcán titokzatos kíváncsisággal gyülekezik a közönség, pedig még alig múlott 7 óra. A pótszékek is a helyükön vannak, a színpad még csendes és hallgatag. Aztán fellibben a függöny és minden átmenet nélkül olyan fergeteges zenés, táncos bevezető zökkenti ki a nézőt kissé merev-ünnepélyes tartásából, hogy hamar kiegyenlítődik a hangulat, és villamossággal telik meg a levegő a Színpadon és a nézőtéren egyaránt * Mircea Mioc énekel. Román népdalokat ad elő. Tizenkilenc éves, mosolygó® arcú, alacsony termetű fiú. Egyike a legfiatalabb tagúknak, elsőéves egyetemi hallgató, állatorvosnak készül. A nézők mindezt nem tudják i'óla, de i most úgyis a dal a fontos. Akik értik a nyelvet, vele dúdolnak. A zenekari kísérők is őt figyelik; hangsúlyváltásait, mozdulatait követik hangszereikkel. Gyorsan peregnek egymás után a számok. Csak lélegzetvételnyi a szabad idő; a táncosok négyszer, a szólóénekesek kétszer lépnek színpadra esténként. Nem számítva persze az ismétléseket, amelyeket a közönség vastapsa iktat újra és újra a műsorba. * Külön kell szólhd a ruhákról, a színes, kézzel varrott és hímzett I népviseletekről, mert ezek nem- i csak az előadott dalok, táncok hangulatát idézik, hanem szem- : kápráztatok is. Érdekes dolog az, hogy az együttes legtöbb tagja saját maga varrta kosztümjét * Az előadás alatt nem minden műsorszám után eieszkedik le a függöny. Pillanatnyi szünet nélkül, gyoi-s egymásutánban lépnek színpadra az énekesek, táncosok, hangszerszólisták. Az együttes teljes névsorát kellene felsorolni ahhoz, hogy mindazokat megdicsérjük, akik részesei a sikernek. Különösen tiszteletre méltó a temesvári művészeknek az a törekvése hogy műsorukban magyar népi tánc-bemutató is szerepel, sőt egyik szólistájuk, kedve- I sen hibás kiejtéssel magyar nép- J dalokat is énekel. Mondani sem j kell, hogy a hatás óriási. De a ! taps nemcsak a tánc és ének I magyar volta miatt csattan fel, hanem azért is, mert a román j fiatalok művészi fokon oldják! meg azt a feladatot, amely elé í egy más nemzet táncának pontos, hiánytalan bemutatása állítja az! együttest. * A temesvári művészegyüttes [ tíznapos magyarországi tartózkodása alatt hét előadást tart megyénkben s az esténként más-más községben, városban eddig bemutatott műsor mindenkor nagy közönséget vonzott. Nem véletlenül, esett a választás Békés megyére a két országok közötti művészcsoportok cseréjénél. Román lakta helységeink lakói megkülönböz tető figyelemmel kísérik nyomon szomszédos országunk népművészeinek bemutatóit, de nyugodtan állíthatjuk, hogy a magyar közönségnek is emlékezetes élményt adott a temesvári folklór-együttes magas színvonalú produkciójának megtekintése. Brackó István Pénteken nyílik meg Békéscsabán Doór Ferenc kiállítása A Képcsarnok Vállalat békéscsabai kiállítóhelyiségében, augusztus 9-én, pénteken nyílik meg Doór Ferenc festőművész tárlata annak a sorozatnak részeként, mely évekkel ezelőtt kezdődött. Ezek a miniatűr tárlatok húsz-harminc képpel is jó áttekintést nyújtanak a kiállító művészek munkásságáról, világlátásukról. Doór Ferenc a közelmúltban Békés megyében hosszabban időzött, és festett ezen a tájon is. Kiállítását Gyulai József festőművész nyitja meg délután 5 órakor. A fagerelytől a fémgerelyig A húszas esztendőkben már nem fordulhatott volna elő, hogy valamelyik számban egy „kiránduló diák” szerezze meg az aranyérmet. Sokoldalúbb és tervszerűbb lett a versenyzők felkészülése. Egyre több kiegészítő sportot iktattak az atléták az edzések progi'amjába, a diszkoszvetők például rendszeresen gimnaszti- káztak, futottak, ugrottak és télen gyakorta bokszoltak is. Ez tükröződött az eredményekben is. 1924-ben diszkoszvetésben az amerikai Housernek már 46 méter és 15,5 centiméter kellett a győzelemhez, míg 1932-ben Andersen 49 méter 49 centiméteres teljesítménnyel szerezte meg az aranyérmet. Ugyanez a sokoldalúság érvényesült a többi atlétikai számban is. Szepes Béla, aki 1928- ban az amszterdami olimpián 65 méter 26 centiméterrel a svéd Lundquist mögött második lett a gerelyhajításban, a nagy verseny után több, világhírű edzővel, sportolóval beszélgetett az előkészületekről. — Kemény munka és az észszerű előkészítés hozza meg az eredményt — mondták akkor a finnek. E klasszikus atlétanemzet versenyzői télen sem pihentek, hanem kitartóan síeltek. Fontos szerepet játszott előkészületeikben a szauna-fürdő is. Ha viszont a gerellyel edzettek, akkor nem erőből dobtak, hanem a technikájukat csiszolták. Azóta még tovább fejlődött a gerelyhajítás. Érdemes két eredmény t összehasonlítani: 1928, Amszterdam. Gerelyhajításban 1. Lundquist (Svédország) 66 méter 60 centiméterrel, 2. Szepes Béla (Magyarország) 65 méter 26 centiméterrel. 1964, Tokió. Gerelyhajításban 1. Nevela (Finnország) 82 méter 66 centiméter, 2. Kulcsár Gergely (Magyarország) 82 méter 32 centiméter. Két fő oka van a két eredmény közötti eltérésnek. Az egyik az, hogy azelőtt fagerely- lyel, a legutóbbi olimpián viszont fémgerellyel versenyeztek a világ legjobbjai. — Nagy a különbség — mondja erről Szgpes Béla. — A fagerelyt sokkal magasabbra kellett felhajítani, mint a mosta íi fémgerelyt ahíxoz, hogy mesz- szebb érjen földet. A másik oka a mai jobb eredményeknek, hogy a jelenlegi gerelyhajítók nagyobb fizikai erővel rendelkeznek, mint elődeik. Sok erősítő gyakorlatot végeznek, gumikötéllel éppen úgy, mint súlyzóval. Jelentős a különbség egy hajdani és egy mostani versenyző izomzatú, ereje között. Szepes Béla annak idején 14 méterre tudta ellökni a súlygolyót. Ezzel szemben most Kulcsár Gergely 16—17 méterre. Hasonló változás történt például a rúdugrásban is. 1896-ban az amerikai Hoyt 3 méter 30 centiméterrel győzött Athénben, ö bambuszrudat használt. A tokiói nyertes Hansen, a sokkal rugalmasabb üvegrúddal lendi- tqtte fel magát az 5 méter 10 centiméter magasra tett léc fölé. Tehát nemcsak a roodern edzésrendszerek, a több gyakorlás, hanem a technikai eszközök, a sportszerek fejlődése, változása is hozzájárult az olimpiai eredmények valamikor elképzelhetetlennek vélt javulásához. Az atléták mellett az úszók a modern olimpiák legnépszerűbb hősei. E két sportág rokon vonása, hogy nemcsak az ellenfél legyőzése, hanem a rekord lehetősége Is ösztönözte a versenyzőket. A teljesítmények órával mérhetők, tehát van összehasonlítási alap, bár a körülmények sokat változtak 1896 és 1964 között. Athénben tengervízben, a Pireuszi-öböl mellett rendezték az ugrószámokat. Hajók szállították a rajthoz, egy kifeszített kötélhez a részvevőket. Tizenhármán érezték elég bátornak magukat, hogy nemcsak az ellenfelekkel, hanem a dermesztő hideg, hullámos tengerrel is megküzdjenek. Ott volt a rajtnál a magyar Hajós Alfréd is, akit társaival együtt nem túlzottan nagy reményekkel engedtek el az első olimpiára. (A Sportélet című lap ezt írta 1896. március 22-én: „... csak menjenek Athénbe és nézzék meg. hogy mennyivel vannak előbbre a külföldiek, mint mi...”) Szerencsére Hajós nem törődött ezzel a nem éppen biztató búcsúztatóval és a pisztolylövés után nagy iramban kezdett úszni. Mellette haladt az amerikai Williams, akit veszélyes ellenfélnek tartott. 75 méternél a magyar versenyző rossz irányba úszott, de szerencsére azonnal észrevette, és még gyox-sítani is tudott. A többiek nem tudták átvenni az iramát. Hajós biztosan vezetett és most már csak attól félt, hogy a hideg vízben görcsöt kap. Egyre jobban fázott, de előnyét így is tartani tudta. M. K. (Folytatjuk)