Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-04 / 182. szám
t9®8. augusztus 1, 3 Vasárnap Félidejéhez ért az idei nyári vásár Már megtörténtek az első értékelések, s ezekről kértünk tájékoztatást az iparcikk kiskereskedelmi vállalat áruforgalmi főosztályán Cs. Szabó Imre osztályvezetőtől. — Éppen 29-én kezdődött az idén a vásár, s ilyenkor már a családoknál általában „sokadika van”. Ezért az első napokban nem volt a tavalyihoz hasonló roham az üzletek ellen. Ennek ellenére a vállalatunk által kibocsátott 9 milliónyi áru harmadrésze három nap alatt elkelt. Különösen kiemelkedő a cipő (női szandálból és papucscipőkből fogyott a legtöbb) és a nyári féx-fiingek forgalma. A leértékelésre kerülő árucikkeknek körülbelül 80 százaléka szezon végi áru. Békéscsabai üzleteink közül a Szent István téri textil- és kötöttáru-bolt (képünkön), a színház melletd kötöttáru-bolt és a gyermekruházati bolt bonyolította le a legnagyobb forgalmat, de az oros A barna borjú Nagy hazug, aki nem akar olcsón, jót vásárolni. Belevetettem magam a „százalékvadászok” nyüzsgő áradatába. Egy nénike fejbevágott a tejeskannájával és rám kiáltott: „Mé nem vigyáz!" Egy Kozma öcsi-szerű másfél mázsás jóember a lábamra lépett, egy mi- ni-minis-mini a gyomromba lökte az esernyőjét — amíg a pulthoz értem. Szóval, igen nagy a vásárlási kedv! összeszemeztem egy barna borjúbőr cipővel, meg egy fekete fonottal. Vagy. vagy... Kérdezem: Az a barna borjú...? Nagyot löktek rajtam, már a másik pultnál voltam. Kérdezem: Az a fekete fonott...? Most nem löktek rajtam nagyot. — Kilenc és feles, angol számozás! — harsogta az eladó. Aha, kilenc és feles és angol. A csoda vigye el ezeket a szigetieket, nemhogy a yardot megméteresítenék, még a cipő- iigyletembe is belezavarnak. — Tessék mondani, magyarul hányas? — Legjobb, ha felpróbálja — hangzott a tanács. Nagy. Kicsi nincs? De különben is akkor már a barna borjú tetszett. — Az van kisebb is — kiabálta az eladó. Mégse lett, mert emberemet elsodorta az áradat. Jött egy másik. Mondom neki, hogy: 42-es barna borjú? — Az nincs, kérem, csak fekete fonott van. Ekkor löktek vissza a másik pulthoz. Mondom: barna borjú 42-es? — Sajnos, csak 43-as van — viharzott el mellettem még egy eladó. házi, gyulai, szarvasi és békési üzleteink sem panaszkodhatnak. A hátralevő napokban a másodikai fizetések miatt élénkülés várható. A vásár lefolyása azonban mindenesetre egyenletesebb, mint tavaly volt. Információért fordultunk a legnagyobb kereskedelmi egység, a békéscsabai Centrum Aruház áruforgalmi vezetőjéhez is. — A kéthetes időszak alatt 2,3 millió forint értékű árut bocsátunk ki. Ebből az első négy napon 900 ezer forintot forgalmaztunk. A méteráruk, a cipők, a kötöttáruk és a fehérneműk voltak a 1 egkelen dőbbek. Áruházunkban a kiárusított ter- jmékekért 368 ezer forinttal fizet- |nek kevesebbet a vásárlók. „Kerítésre” is futná a kolbászból. .. A Mezőhegyesi Állami Gazdaság húsfeldolgozó üzemében a saját hdzlalású sertésekből készülnek a mezőhegyesi specialitások. Kolbász, hurka, sajt, füstölt áru és szalonnakülönlegesség kerül innen nemcsak az üzemi- konyhára és a nyári táborokba, hanem a gazdaság budapesti standjára is. Évente legalább nyolcezer sertést dolgoznak fel. Élő állatot csak addig látni, színeváltozása Jött a másik. — A 42-es barna borjú... siránkoztam. — Kérem, csak fekete fonottban tudok adni. Egye fene. Felpróbáltam, fizettem, büszkén lobogtattam a csomagot: jó vásárt csináltam. Otthon, no mondom, bejára-! lom. Szent ég! Hát nem 43-asj barna borjút kaptam?! Lötyög. ' Visszamegyek az üzletbe. Az én emberem mintha az alatt a félóra alatt kilépett volna a vállalattól. Sehol. — Borjú 43-ast cserélnék, 42- es fekete fonottért — nyűglődtem megint. — Csak 41-es fekete fonott van! — harsogott le valaki a létráról, öt eddig még nem is láttam. Kezd megvilágosodni zavart elmém! Ah, szóval itt úgy vannak beosztva az eladók, hogy 41-es fekete, 42-es barna, 43-as fekete, 43-as barna... Megnyerőén mosolygok — P. Howard ezt bároyú■ viavornás- nak írja —, elvtársozom, kar- társozom, drága szép kartars- nőzöm, uram, kedves jó uram... az a magasságos, hét... meg nyolc perc is eltelik, meg még J egy negyedóra, aztán megszán valaki, elviszi a 43-as csukát: j „majd kicserélem...” Semmi. Nyugtatom magam: Odisszeusz mennyit bolyongott! semmi haszon fejében, én meg egy cipőén sem tudok várni! Türelem, cipőt terem. Hozza j vissza a kartársnő a borjú 43- asat: „tessék, kicseréltem. Vagy nem ilyen kellett volna? Mert amolyan nincs..." Hazavittem egy pár fehér kismama cipőt. Meg egy kerti törpét. Jó, ha van a háznál. — ti — amíg a nagykapun beviszik a vágóhídra. Ezentúl a henteseké a szó: pucolják, bontják a szép kövér hízókat, töltik a hurkát, kolbászt, sajtot, sütik a zsírt. A füstölőben valóságos „kolbászerdő” piroslik, de sok szép sonka, csülök és oldalas „kínálja magát” ínycsiklandozó illatával. A telepen komplex szocialista brigád dolgozik. Többségük 12— 14 éve tevékenykedik az üzemben. Ügy értik egymást, hogy szavak nélkül tudnak ösz- szedolgozni. Orodán Lajos vezető irányításával olyan finom árut készítenek, amiből a budapestiek jóval többet kérnének. Villamosítási tanúi má ny tervek társadalmi munkában A DÁV Békéscsabai Üzletigazgatóság szerelési osztályának műszaki brigádja, a párt megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére félajánlást tett. A brigád 30 tagja vállalta, hogy kívánságra a termelőszövetkezetek villamosításáról szakmai előadásokat tartanak, illetve tanulmányterveket is készítenek társadalmi munkában. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályátől felvilágosítást kérnek a különböző mezőgazdasági villamosítási tervekhez. Például ismertetni szeretnék, hogy a tsz állattenyésztésében mennyiben gazdaságos az infravörös lámpa használata vagy az öntözés villamosítása. Három és fél millió lorinl értékű konzerv Akik szeretik az ízletes és gusztusos savanyúságot, azok jól ismerik az újkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezet saját készítésű termékét, a konzervuborkát. A megye legnagyobb tsz-sa- vanyítóüzemében, 3 és fél mil- li j forint értékű konzervet gyártanak. Valószínű, hogy a vásárlók, a háziasszonyok Igényét ebből a keresett cikkből ez évben is ki tudják elégíteni. Az elmúlt 20 évre emlékeznek Pusztaföldváron A pusztaföldvári Dózsa Termelőszövetkezet vezetősége és tagsága a betakarítási és talajelőké- j szító munkák mellett, nagy igye- • kezettel készül a közös gazdaság : megalapításának 20. jubileumi évfordulójára. Augusztus 20-án, az új kenyér ünnepén 100 öreget hívnak meg egész napos vendégségbe. Az ünnepi megemlékezésen az alapító tagokat pénzjutalomban részesítik, majd határszemlét tartanak. Járművekről bemutatják az idős vedégeknek, hogy 20 év alatt mi- ! lyen hatalmas fejlődés tapasztalható a szövetkezetben. Érdekes és . kedves színfoltja lesz az ünnepi napnak az öregek és fiatalok találkozója. Befejezésül megvendégelik és kultúrműsorral szórakoztatják a vendégeket és a tagságot. Robofháziasszony Norvégiában olyan robotembert gyártottak, amely minden háziasszonyi teendőt elvégez. Mos és vasal, parkettet fényesít, kezeli a szellőztetőt, bort önt a pohárba. Harmincféle munkát tud ellátni. Nagyüzemben is lehet... Több termelőszövetkezetben bizonyították már be annak az állításnak az ellenkezőjét, hogy a nagyüzemben nem lehet nagy tömegű libát hizlalni. A békéscsabai Május 1 Tsz-ben most is 2000 liba hizlalására vállalkoztak. Mivel a csapadékhiány miatt növénytermesztési bevételkiesésre számítottak, a közgyűlés úgy határozott, hogy a libákat lehetőleg úgy tépjék és hizlalják meg, hogy a tervezettnél 300 000 forinttal több bevételhez jussanak. Minden bizonnyal sikerül teljesíteni ezt a határozatot, ugyanis a tömés előtt háromszor tépik meg a libákat, mert mint köztudomású, elég jó a toll felvásárlási ára. Héíszáz vagon nemesített vetőmag Az Országos Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat Dél-Magyarországi Alközpontja 700 vagon másod- és harmadfokú szaporítású nemesített vetőmagot biztosított a megye termelőszövetkezeteinek és állami gazdaságainak. Az őszi kalászosok vetőmagja minőségileg kifogástalan, jobb az elmúlt év átlagánál. A gazdaságok folyamatosan megkezdték a megjelölt termelőüzemektől a vetőmag elszállítását, és gondos munkával készítik elő a magágyakat. Figyelmetlen óvatosak 25 kik nem tudják külön^ választani a fontostól a lényegtelent, eltúlzott jelentőségű veszedelmek ellen vívják szélmalomharcukat, miközben észrevétlenül mennek el a valódi bajok mellett, nos ezekre az emberekre szokták mondani, hogy nem látják a fától az erdőt. Sokszor merő jószándék, hibás szemléletből eredő felesleges aggodalom, máskor — vélt vagy valódi — egyéni sérelmek, megbántobtságok rejlenek az efféle viselkedés hátterében. De térjünk rá egy gyakorlati példára. Általános tapasztalat, hogy az úgynevezett tagjelöltség megszüntetése nem okozott visszaesést a pártépítő munkában, sőt ennek a fontos feladatnak új tartalmat adott. A korábbinál gondosabban, felkészültebben és végső soron eredményesebben munkálkodnak az alapszervezetek kommunistái a párt sorainak megerősítésén. így van ez a mezőkovácsházi járásban is. Az idei első fél évben például hetvennel gyarapodott a párttagok száma. Főként a mezőgazdasági, üzemi, termelőszövetkezeti alapszervezetek létszáma növekedett. Az új párttagok egy- harmad része 26 éven aluli, akiket zömmel a KlSZ-alapszereve- zetek taggyűlései javasoltak felvételre. Ez az általános helyzet. Vannak azonban kivételes esetek is. Jó néhány alapszervezetben — bár szükség lenne a sorok felfrissítésére, s volna is honnél „meríteni” — érdemben nem foglalkoznak a pártépítéssel. Olyan szervezetekről van szó, ahol a tagfelvételi munka vizsgálata során kiderült: nem elég tervszerű, nem elég átgondondolt a pártonkívüliek párttaggá nevelése. A politikailag érett, a párthoz közeledő emberekkel való foglalkozás alkalomszerű, egy-egy vezetőségi tag, esetleg a titkár gondja csurrin. A med- gyesegyházi Haladás Tsz-ben például négy olyan pártcsoport- vezető tevékenykedik, aki már nyugdíjas, nem is dolgozik a gazdaságban. Érthető, hogy munkájuk inkább csak a tagdíjak beszedésére, esetleg a rendezvényekre való közvetlen mozgósításra terjed ki. Nem ismerik viszont azokat a pártonkívülie- ket, jól dolgozd, a társadalomért tenni kész fiatalokat, akik — a velük való rendszeres törődés, folyamatos foglalkozás után —, kiváló „tartalékai” lehetnének az alapszervezet erősítésének. Valljuk be őszintéin, szerepét játszik itt az is, hogy egyes régi munkásmozgalmi, élvtársak a „párt felhígulásától” félnek. Abban is a párt vezető szerepének valamiféle gyengülését vélik felfedezni, ha a munkában kiválóan helytálló, társadalmi megbízásokat szívesen vállaló és az emberek bizalmát élvező, de volt középparaszt tsz- tag kerül a pártszervezetbe. Az óvatosság — ha az elvek iránti hűség, a féltő aggodalom táplálja — nem haszontalan erény. A Haladás Tsz-ben azonban több mint 100 fiatal ember; fiú és lány dolgozik, akiknek többsége nem él szervezeti életet. Hosszabb idő óba nem vettek fel egyet sem közülük a pártba. Holott a kommunistáknak csaknem a fele 50 éven felüli, a párttagok 27 százaléka pedig 60 esztendős vagy ennél is idősebb korával, bizony a kenyere javát már megette. KT em árt — a legnagyobb óvatosság mellett is — jobban felfigyelnünk a körülöttünk zajló, fejlődő, lüktető életre. Vajda János
