Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-04 / 182. szám

1988, augusztus 4. 4 Vasárnap „Erős" emberek Azért macskakörmöztük meg a címben az erős szót, hogy az olvasó azonnal lássa, nem az igazi erős emberekről: Kozmá­ról, Földiről és a többi acélos izmú sportolóról esik majd szó. Azokról kívánunk — egyálta­lán nem hízelgő módon — megemlékezni, akik úgy hiszik erősek, bátrak, pedig csak kis stílű közönséges bűnözők. Nemrégiben hirdetett ítéletet a szarvasi járásbíróság Kővágó Zoltán József és két társa bűn­perében. Az alig 21 éves gyomai vízveze­tékszerelő nem először ütközött össze a törvénnyel, s néhány hónappal a legutolsó büntetés letöltése után — hűen önmagá­hoz —■, ismét garázdálkodott. Egy májusi éjszakán fiatalkorú társaival együtt, behatolt K. László udvarába és unaloműzés­képpen, megrongálta a motor- kerékpárját. „Toljunk■ ki vele” — ez volt a jelszavujc és bi­zonyára jót röhögtek, miközben a gumit bicskával szabdalták, az alkatrészeket tépték, tördel­ték. Semmi hasznuk nem szár­mazott a bűntettből, a zsebre ■ vágott tartozékokat még azon az éjszakán a Körösbe dobták. Nem akarjuk a lopást, mint bűnt kisebbíteni, de a józan ész talán még jobban megérti, mint a teljesen öncélú barbár rom­bolást. Kővágó Zoltán Józsefet — nem jogerősen — nyolchónapi szabadságvesztésre ítélte a szar­vasi járásbíróság. Sajnos, sok hasonló felfogású károkozót nem ér utol az igazságszolgál­tatás. Különösen azok közül ússzák meg sokan, büntetlenül, akik szesztől fűtve vagy pusz­tán a „virtustól” hajtva, közös vagyonúnkat pusztítják. Országos felháborodást kel­tett például egyik legszebb Pe­tőfi-szobrunk, a gyulai megron­gálása. Nyilván semmire sem hasznosíthatták a letört szobor- darabkát a bűntett elkövetői. Csak olyasmit mondhattak ma­gukban, mint a szarvasi garáz- dálkodók: „Toljunk ki velük”! Kiket értettek ezalatt, kiket akartak megbántani? Nyilván mindazokat, akik a város lakói­ként vagy vendégeiként, öröm­mel találkoztak nemzeti költőnk alakjával az árnyas fák alatt. Ezek közül, az emberek közül talán senki sem ártott az éj leple alatt tevékenykedő ron- gálóknak. De ez mitsem számít nekik, K. László sem bántotta Kővágó Zoltán Józsefet és tár­sait, talán nem is ismerték egymást. Szadistának nevezzük, aki örömét leli mások kínzásában. Hogyan nevezzük a virágágy- taposókat, köztéri padokat, gyermek-játszótereket, növen­dékfákat pusztítókat? Ök maguk erősnek, bátornak hiszik magukat. Ezek a jelzők azonban csak macskakörmökkel ékesítve illetik meg őket. Nem erősek, nem bátrak ők, hiszen gondosan ügyelnek az inkogni- tójukra, az éj leple alatt tevé­kenykednek. Szeretnénk többet látni kö­zülük a vádlottak padján. A köz­vélemény ereje hatalmas. Meg­akadályozhatja például, hogy táplálékot nyerjen a barbár ron­gálok saját magukra hízelgő tévhiedelme, s világos, egyértel­mű legyen tettükre a válaszunk: nem tartjuk őket — o szó igazi értelmében véve — teljes érté­kű embereknek. Békés Dezső Remekeltek a szép frizurák „ifjú mesterei" A Békés megyei Szogáltató j plasztikfrizurát. A résztvevők Ktsz KISZ-szervezete Békéscsa-; komoly felkészültségről tettek bán megrendezte a Szakma Ifjú j tanúságot A női fodrászatban Mestere mozgalom vizsgáit a női1 Kundőlf László, Fejes Tiborné, és férfifodrászatban. Az ifjú „szé- I Perdi József és Szűcs Hona érde- pítészek” munkáit szakmai zsűri melték ki az arany fokozatot — bírálta él, melynek munkájában négy ezüstjelvényes ifjú mester részt vett Berényi Mátyás, a mellett — férfifodrászaiban pedig KISZ megyei bizottságának kép- ; Krizsán Tamás, Gábriel István viselője. ■ és Zsóri József lettek a szakma Elméletből, fodrász-technológiá- aranyjelvényes ifjú mesterei, bői vizsgáztak a jelöltek, a gya- I Hárman értek el ezüst fokozatot. korlati vetélkedőn pedig a női fodrászok vason dotálást és nap­pali frizurát készítettek, a férfi­fodrászok: angol haj vágást és A jelvényeket, okleveleket és a vele járó jutalmat hétfőn délután osztják ki a szolgáltató ktsz szék- házában. Autogram egy autogram-vadásztól — Szabad, egy autogramot? [ emberek többsége szívesen ad — Tőlem...?! Én mindig csak autogramot (már persze, akitől kapni szoktam. Hiába, egy autó- kérnek), és egyetlen kivételtől gram-vadászt is érhet meglepe­tés... Előttünk az asztalon magneto­fon szól, azt a május 5-i, »neve­zetes rádióműsort hallgatjuk visz- za, amikor az Autogram-vadá­szok döntőjének izgalmas esemé­nyei zajlottak. Körülöttünk a szé­keken, az asztalon, a vitrinben albumok, füzeteik, újságkivágá­sok, fényképek, ismeretlen tartal­mú dobozok hevernek szanaszét, hallgatagon őrzik féltett kincsei­ket, ismert és neves személyek más-más kézírással és tollal írt aláírásait. Patkó Lia, a szarvasi I. számú általános iskola nyolcadik osz­tályos tanulója elfogulatlanul nyilatkozik, nyoma sincs rajta az ilyenkor szokásos lámpaláznak. Tegnap jött haza a csillebérci táborból, ahol mint a riporter-raj tagja, tíz, esemé­nyekben gazdag napot töltött el. — Az egész dolog úgy kezdő- j dött — mondja —, hogy három | évvel ezelőtt Szarvason szerepelt j Mikes Lilla és Keres Emil. Va- j laki megkérdezte, hogy miért j nem kérek tőlük autogramot. 2 Igaz is, miért ne? — gondoltam. I Azóta gyűjtöm az aláírásokat. Aztán az országos rádiós és te- | levíziós vetélkedőn, az Autogram- vadászok versenyén első lett. A magnóról éppen a Psota Irénnel készített interjúját hallgatjuk. Lia fellapoz egy albumot és új- ságkívágásokat mutat. A Pajtás­ban és a Rádió Üjságban jelent meg a pályázat szövege. Húsz aláírást kellett beküldeni, de úgy, hogy legyen közte két külföldi is. Ezenkívül az aláírók közül né­hányat be is kellett mutatni. — Az én egyik külföldi alá­íróm, Jelena Volgina voll, a szovjet rádió magyar nyelvű adá­sának bemondója. Már régen le­velezünk egymással, jó lenne sze­mélyesen is találkoznunk... Köz­ben a magnószalag tovább pereg, Lia egy Bartók-zongoradarabot játszik. Ezzel köszönte meg az első helyezést a rádió milliós hall­gatótábora előtt. Nem könnyű autogram-vadász­nak lenni. Lia elmondotta, hogy amikor Szarvason neves ember jár, állandóan lesben áll, és a színfalak mögött, az elő­adótermekben, utcán, étteremben szerez tőlük autogramot. Feltéve persze, ha van nála toll, hiszen , Albert Flórián aláírását is csak I annak köszönheti, hogy a váloga­tott középcsatárnák, amint az egy igazi újságíróhoz illik, belső zse­bében akkor is ott lapult a golyós­toll, amikor véletlenül találkoz­tak az utcán. A kislánynak kü­lönben az a véleménye, hogy az eltekintve, őt sem utasították el sohasem. Lia egyébként, fiatal kora el­lenére igen sokoldalú ember. Amellett, hogy kitűnő tanuló, ki­tűnően zongorázik is, jól beszél németül, teniszezni jár, a járási négytusa bajnokságról aranyér­met hozott haza, tizenöt külföldi levelezőpartnere van, vers- és prózamondóként szép sikereket ért el a különböző úttörősereg­szemléken, gyűjti a táncdal- énekesekről megjelent újságcik­keket és a cigarettás dobozokat, tudósítója a Pajtás című lapnak. Nem sok ez egy kicsit? Széttárja a karját és a fejét rázza. Nevetve bizonygatja, hogy őt minden érdekli. Aztán tollat és tintát vesz elő. Bal kézzel ír, nyelvét picit kidugja. Autogra­mot ad. Először életében. Brackó István Hz ügyészségek a törvényesség védelméért A bűnüldöző szervek eszten­dők óta különös gondot fordíta­nak arra, hogy mindenütt erő­södjék a törvényesség. A törvé­nyesség felügyeletét elsősorban a különböző ügyészi szervek látják el. A Legfőbb Ügyészség illetékeseivel beszélgettünk ta­pasztalataikról. Megfigyelésük, hogy az ügyészek ma a korábbi eszten­dőkénél jóval kedvezőbb feltéte­lek között dolgoznak, mivel a különböző igazságügyi szervek fokozott felelősséggel tevékeny­kednek. Elmondták — többek között —, hogy szoros és jó munka- kapcsolat alakult ki a megyei ügyészi és rendőri szervek kö­zött. A nyomozati anyagot, a javaslatokkal együtt minden esetben az ügyészség elé terjesz­tik, ezeket felülvizsgálva dön­tik el az ügyészek: milyen intéz­kedésre van szükség? Tavaly az ügyek hat százalé­kánál kellett pótnyomozást el­rendelni s hasonló arányban vetették el a kapott rendőri anyagot azzal, hogy bűncselek­mény hiányában megszüntették a nyomozást. Igen hatékony az ügyészségek munkája az úgyne­vezett kényszerintézkedéseknél. Valakit letartóztatni csak ügyé­szi jóváhagyással lehet s ha er­re nincs törvényes alap, az ügyészség nem járul hozzá a személyes szabadság korlátozá­sához. Természetesen ritka az ilyen eset: a rendőri szervek igen alaposan, megfontoltan döntenek az eljárásoknál. Munkájuk fontos része az is, hogy a megalapozatlan határo­zat ellen fellebbezési óvással él­jenek. Emellett figyelemmel kí­sérik az elítéltek törvényességi panaszait is; ezek nagy része — mint a kivizsgálásnál kiderül — alaptalan. A törvényesség érde­kében azonban biztosítani kell ezt a jogi lehetőséget az elítél­teknek. A Legfőbb Ügyészséghez ter­jesztik fel az úgynevezett törvé­nyességi óvásokat, tehát azokat az eseteket, amikor az ügyész a már jogerős bírói ítéletet támad­ja meg óvásával. Noha többsé­gében súlyosbításért óv az ügyész, az is jócskán előfordul, hogy — éppen a vádlott érdeké­ben él az óvás lehetőségével. Az ügyészi módszerek e változtos- sága, a lelkiismeretes munka is közrejátszik abban, hogy szi­lárd a törvényesség s az esetek túlnyomó többségében egyen­súlyban van az igazságszolgál­tatás mérlege. V. M. Lesz-e nagyobb érdeklődés a véradás iránt? A Magyar Vöröskereszt megyei elnöksége legutóbbi békéscsabai ülésén űz Ferenc megyei titkár ismertette az első félév eredmé­nyeit és hiányosságait, valamint a második félévre szóló elképze­léseket. Hangsúlyozta: annak ellenére, hogy egyes járások, városok — mint például az orosházi — 110— 130 százalékra teljesítették vér­adási tervüket, mégis van lema­radás. A zökkenőmentes munka érdekében folyamatosabb agitá­ció és az egészségügyi felvilágosí­tás szükséges. Az elnökség tagjai megvitat­ták a második félév munkaprog­ramját. Többek között fontosnak tartják a Vöröskereszt alapszer- vezetek testületi-mozgalmi tevé­kenységének az erősítését. A kö­vetkező hónapokban a figyelmet az alapszervezeti vezetőségválasz­tásokra irányítják és a várható érdeklődést egyúttal a véradásnál és az egészségügyi tanfolyamok­nál is szeretnék hasznosítani. hféeéhf dtoű&w: Fordította: Radó György 31. Mereven ül le, hallgat és csak néz, erős tekintettel, mint egy Madonna. — Nyugodjék meg, az állapota javult. Azt akartam mondani: „kitű­nő”, de nem jött ki a számon. Babonából. Meg aztán — való­ban így van. Egy pillanatra el­gyengül, még a szemét is el­takarja. Majd ismét kiegyenese­dik. Meggyújtom az asztali lámpát és eloltom a felsőt. Hadd marad­jon árnyékban az arca. Nem fon­tos, hogy belenézzenek, ha be­lépne valaki, a miénk közül. Utána megkérdezhetik: ki volt ez? Nos, egy ismerős. Hogyhogy még egyszer sem jött el a*klini­kára?. Szasa nyilván nem sze­reti. Meg is látszik a levélből. Csakhogy a levélről hallgatni fogok. A kis füzet nagyon is meg­magyaráz mindent a szerelem­ről. Lehetséges, hogy az is visz- szatér hozzá az egészségével együtt? Vagy neki jobb, ha nem- tér vissza? Nyilván jobb. Tehát — adjam oda? Nem, várok. Raja — ő nem sokat számít. De itt van Szerjozsa, s nincs út vissza­felé. Legalábbis csak a végző kö­rülmények között. Ez az én fel­fogásom, de mások nem így gon- dolgoznak. Lehet-e kiszámítani az ilyen helyzeteket? Szasa azt mondaná: „Igen, fennáll az op­timális megoldás kiválasztásá­nak lehetősége. Csak modell kell.” — Egyelőre nem sokat mond­hatok — folytatom. — Felébredt. Teljes öntudattal nézett rám. Gondolom, sokért nem adta volna, ha őrá néz. Szasa nyilván ért a nézéshez. Röviden elmesélem a műtétet és azt, ami utána történt. Némán és olyan mereven ül, mintha kő­ből volna. Csak a szeme... — Azt mondja meg, kérem, várható-e a közeljövőben...? Mindent tudnom kell. Ne fél­jen... van hozzá erőm. Igen, látom, jól fegyelmezi magát. De mit mondhatok, ha én magam sem tudom? Nehogy nyers legyek. Nem is akaródzik. Hiszen tudom, hogy ott fekszik, él, és vérnyomása száz körül vám. A második szívmegállás ve­szélyes időpontjai elmúltak. Ezért is vagyok most ilyen jósá­gos, ilyen türelmes, hogy min­denkinek mindent meg tudok magyarázni. — Fennforog némi veszély. Először is a szívműködés gyen­gülhet. Megismétlődhet, bár nem hinném, hogy még egyszer meg­történik, a szív megállása. Hol- nap-holnapután dekompenzáció történhet, ez azonban már nem olyan veszélyes. Másodszor: a vérzés. Ha nem áll el, súlyos helyzetbe kerülünk. Ez pedig ma éjjel dől el. Harmadszor a vese felmodhatja a szolgálatot a homolízis következtében, mert szétbomlanak a vörösvérsejtek. Ezt is hamar megtudjuk: vagy lesz vizelete, vagy nem. Ezek a legfontosabbak, de előfordulhat még egy sereg előre nem látott szövődmény. — ön ugye, nem megy haza? Egy pillanatra felforr bennem a méreg. Nem szeretem, ha a kelleténél jobban megbíznak bennem. De Szasa él. Hallgas­sunk. — Nem, nem megyek. Tulajdonképpen miről beszél­gessünk még? Látom' azonban, hogy nehezen bírja. Bizonyára sok mindent végiggondolt ma napközben és este. Az is lehet, hogy senki se tud a kapcsolatuk­ról. Raisza Szergejevna nyíltan zo­kog vigasztalják, együttéreznek vele. Emennek pedig titkolnia kell a bánatát. A szerelmet nem lehet rőffel mérni, nem mondha­tó, hogy ennek fáj jobban vagy annak. Minden érzelem eltoló­dást idéz elő a belső szabályozá­sában és a gondolkozási folya­matban. Meghatározható, bár ez igen nehéz. A holnap feladata. Ügy belém rögződött már ez a kibernetika, hogy szinte undorí­tó. Az ember előtt ott áll valaki, aki rokonszenves és szen­ved, s az ember azon töri

Next

/
Thumbnails
Contents