Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-31 / 204. szám

1068. augusztus 31, 4 Szombat A „Béke és Szocializmus11 augusztusi száma A folyóirat vezető cikkét Bóján I Bolgaranov, a Bolgár KB Politikai Bizottságának tagja írta Az impe­rialista agresszió ellen, a népek ! közötti békés kapcsolatokért ví- ■ vott harc — a békés egymás mel­lett élés politikájának alapja címmel. A cikkíró hangsúlyozza, hogy a békés egymás mellett élés politikája nem jelenti azt, hogy lemondunk a szocialista eszmék megvalósításáért vívott harcról. A világ ma rovatban közölt cikkek kommentálják a vietnami hazafiak sikereit, a franica par­lamenti választásokat és az egyre éleződő görögországi helyzetet. A szocialista országok gazdasá­ga címszó alatt közli a lap A. Je- fimov és V. Rutgajzer írását A Szovjetunió gazdasági reformjá­nak első eredményeiről és kilátá­sairól. A cikkből kitűnik, hogy ez év tavaszáig az új gazdálkodási feltételekre mintegy 11 ezer gyár és üzem tért át, amelyek az ipari termelés teljes volumenének csaknem a felét adják. B. Kiesler és K. A. Gutjahr A kooperáció — új szakasz az NDK mezőgazdaságának fejlődésében c. cikkükben elemzik a termelő- szövetkezetek és az állami gazda­ságok közötti üzemközi kooperá­ciót. V. Sopov, a Bulgáriai Tolbuchin kerületi pártbizottságának titkára A mezőgazdaság irányításának tudományos alapjai c. írásában bemutatja a bolgár mezőgazdaság fejlődését s nagyszerű eredmé­nyeit. A kerületben tavaly hektá­ronként átlag 46 mázsás búzater­mést értek el. A folyóirat nagy teret szentel a nemzeti és társadalmi felsza­badulásért folyó harc kérdésed­nek. A kommunista és munkáspár­tok életéből c. rovatban érdekes beszámolót olvashatunk a spa­nyol testvérpárt tapasztalatairól, valamint a San Marinó-i kommu­nisták kongresszusáról. Fegyelmezettek a sorkatonák A háromszor nyolchónapos ki­képzési rendszer a sorkötelesek bevonulási szisztémájának módo­sítását is szükségessé tette. Az­Maláltánc Amióta a KRESZ jóvoltából a gyalogosoknak védő övezetet biztosítottak és kikiáltották zeb­rának, valahogy megnyugodtam. Biztosabb lett a járásom a gya­logos átkelőhelyeken. Ez az ön­bizalom sokszor már odáig nyúlt, hogy fügét is mutogattam né­melyik gépjárművezetőnek: állj! ez az én területem, haladó gya­logosé. Ez ment is egy darabig. Am most Békéscsabán olyan tehetetlen vagyok, mint a béna lábú ember mankó nélkül. Itt sem mindenütt, csak éppen a legforgalmasabb részen, a Cent­rum Áruház előtt. No meg* a Luther utca sarkán, úgy torony­irányban, azaz a Kossuth-ven- déglő irányában. Ezeken a he­lyeken ugyan kereshetem a zeb­rát. Megállók a régi, megszokott átjáró előtt a Centrum Áruház­nál, sehol semmi. A régi zebra „elvileg” átköltözött három mé­terrel balról jobbra, vagy éppen jobbról balra. Ez nem is lenne baj, csak éppen a csikjait is hozta volna magával. Persze a másik zebra is eltűnt... Azóta már nem azon szórako­zom, hogy fügét mutassak a jár­művezetőknek. Nem kérem. Ezt a játékszeremet elvitték és még nem hozták vissza. Igaz, adtak helyette egy másik játékot, a táncot. Figyelem a járókelőket, az ugi-bugitól a kukkantóig (a gyalogosok tánca), minden sasz- szélépés sikkes. Egy ugrás jobb­ra, egy ugrás balra és máris a túloldalon vagyunk. Ugye érde­kes kis szórakozás? A fügét most a járdáról mutatom: no lám, át­cikáztam a kocsik alatt kocsik felett, kocsik között és még élek is!... Jó játék ugye? Éppen ezért szeretettel hívom mindazokat, akik elfelejtették visszaadni a zebránkat, jöjjenek velünk járni a haláltáncot!... —ár. előtt a bevonulások időszaka mindannyiszor az ősz volt. Most viszont ez az időpont a nyolc- hónapos kiképzési periódusok be­fejezéséhez igazodik. Ennek meg­felelően az elmúlt hetekben is számos sorköteles öltött egyen­ruhát. Kiképzésük teljes ütemben folyik. Az újoncok túlnyomó többsége nyolc általános vagy­onnál magasabb iskolai végzett­séggel rendelkezik és 50—60 szá­zalékuk tagja a KISZ-nek. A pa­rancsnokok és politikai munká­sok véleménye szerint a most be­vonult fiatal katonák nagy több­sége igen fegyelmezett, fogékony és képes rövid idő alatt elsa­játítani a legfőbb katonai isme­reteket. Ez jó alap arra, hogy a katonák szolgálati idejűik alatt egy-egy fontos szakterület kitűnő ismerői, specialistái legyenek, Értékes tárgyakat sorsolnak az Endrődi Fogyasztási Szövetkezetnél Végefelé közeledik Endrődön az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet által rendezett, juta­lomsorsolással egybekötött nagy nyári vásár, mely augusztus 1-én kezdődött és 31-én zárul. Ez időszakban azok, akik 500 forint árú ruházati vagy 1000 fo­rint árú vas-műszaki cikket vásá­roltak a szövetkezet szaküzletei­ben, sorsjegyet kaptak. Ezek nyil­vános sorsolására szeptember 7- én kerül sor a Dombszögi-ven- déglőben megtartandó divatbe­mutató alkalmával. A vásár során már eddig is sok sorsjegy került a vásárlók tulaj­donába, melyekkel Lehel hűtő- szekrényt, mosógépet, porszívót, varrógépet, kerékpárt és egyéb más értékes tárgyakat lehet nyer­ni. Csupán szerencse kérdése az egész. Szerszám- és Gépelemgyárak Budapesti Acélárugyára felvételre keres nyolc általános iskolát végzett fiatalokat kovács ipari tanulónak bentlakásos tanulásra. Napi háromszori étkezés biztosítva. FELVILÁGOSÍTÁST A BÉKÉSCSABAI FORGÁCSOLÓ SZERSZÁMGYÁR ÜJ TELEPHELYÉN a személyzeti osztály ad. 43 Még fel sem épült és máris kicsi Elkészül-e sSeptember végére az új ipari- és szakmunkásképző­intézet épülete Békésen? Három tanteremben négyszáz [ tanuló, egy negyedik helyiségben tizenöt tanár. így lehet nagyon tömören megfogalmazni azt az ál­lapotot, amely még az elmúlt ok­tatási évben is uralkodott Béké­sen, az ipari- és szakmunkáskép­ző-iskolában. Az egykori „ma­szek” vendéglő már évek óta nem tart lépést a békési járás állami és szövetkezeti iparának fejlődé­sével. Kár lenne tagadni, hogy a zsúfoltság sokszor kellemetlenül hatott vissza a tanulóképzésre, az oktató- és nevelőmunkára. Ennek j ellenére a felsőbb oktatási szer­vek évről évre dicsérő szavak- ! kai illetik a tantestület erőfeszí­téseit, mivel hosszú idő óta jó a több száz ipari tanuló év végi tanulmányi átlaga. Mindezek ismeretében érthető ( volt az öröm ez év tavaszán, amikor elterjedt a hír: a vásár­téren megkezdték az új iparita­nuló- és szakmunkásképző-inté­zet építését. A tanárok és tanulók naponta figyelték a hattantermes intézet építését, amelyet 450 fia­tal részére terveztek. Az igazgatói és a tanári szoba is minden igényt kielégít majd itt, mint ahogyan a gazdasági iroda, s a különböző szertár is megfelelő helyet kap. Az örömet a nyár elején tetézte a hír, amikor Ivocs- ka Pál építésvezető és a Békés megyei Állami Építőipari Válla­lat más beosztású vezetői is ar­ról kezdtek beszélni: ha a meny- nyezetí panel időben megérkezik, elképzelhető, hogy a november 10-i határidő helyett augusztus 20-ra elkészül az intézet. Sajnos, a panelt az illetékes cég nem szállította le, ami azzal járt, hogy a nyár kellős közepén az építke­zés megállt. Augusztus első nap­jaiban — miután az építésvezető Bolondulok a jól megírt, iz­galmas krimikért, de még ná- lamnál is jobban bolondul — pardon, rajong — az életem párja. Ha új könyvhöz jutunk — e téren nincs udvariaskodás —, fej vagy írás alapon dönt­jük el, ki falja fel előbb. Beval­lom, hogy a szerencse — némi támogatással — többnyire mel­lém szegődik. Így én már régen tudom, ki a gyilkos, amikor ö még remegve latolgatja, hogy a fehér lábú komorna, a sunyi te­kintetű örökös, avagy a béna nagynéni mártotta a szerencsét­len gróf szívébe a kalaptűt. S jaj nekem, mert tudom. Nőm ugyanis, neméhez ülő tü­relmetlenséggel, gyorsan meg­unja a találgatást és tőlem akar választ kapni az izgató problé­mára. Jól tudja, hogy mereven elzárkózom, ha egyenesen a mellemnek szegezi a kérdést. Először ravasz kerülőkkel pró­bálja tehát kiszedni belőlem sötét titkomat. Valahogy így: — Túl sokat beszél az író arról, hogy ennek a szobacicának fe­hér a lábikrája. Nyakamat, rá, hogy nemrégen lábat mosott. Mondjuk a vérfoltokat tüntette el róla. Csak úgy mellesleg jegyzi meg ezt, mondjuk vacsora köbén, de fél szemmel éberen lesi a hatást. Elég, ha megremeg a kezemben a villa, máris diadalmasan le­csap rám: — Tehát a szobalány a gyilkos!? A sok évi rutin többnyire át­segít az ilyen buktatókon. Di­csekvés nélkül mondhatom: ma már csaknem olyan ravaszul leplezem a bűnöst, hogy, ha ma­ga is így tenne, megfeszülhet­nének a gondolkodásban a pi- pás felügyelők. Például, ha több hetes katonai szolgálat után hazatért — ismét munkához lát­tak a vállalat dolgozói. Ivocska Pál személyesen utazott el a nél­külözhetetlen panel beszerzésére. Azóta az emeleti rész falazása is befejezéshez közeledik. Persze szeptember másodikára, az okta­tási év kezdetére nem készül el az intézet. Ezt kívánni sem lehet Az építésvezető és az ott dolgozók azonban ismét reményt gyújtot­tak Tarkovács Imre igazgatóban, tanártársaiban és a tanulókban. A több hetes kényszerpihenő el­lenére is azt kezdik rebesgetni: ha minden jól megy, akkor szep­tember utolsó napjaiban átadják rendeltetésének az ipari- és szak­munkásképző-intézet épületét. A tanárok és tanítványaik nemcsak örülnek e reményt keltő szavak­nak, hanem ahol lehet, ott társa­dalmi munkával segítik az építő­tényleg a komorna a gyilkos, dicsérni kezdem oldalbordám éles elméjét, s keresetlen sza­vakkal nyomozó zseninek neve­zem. Ez az álbeismerés felkelti a gyanakvását és egy másik sze­replőre veti ki a hálóját. Persze, egyszerűen megnéz­hetné a könyv végén, ki a tet­tes. — De ő — bőr ezerszer ajánlottam neki — ezt semmi pénzért nem teszi. Mindenáron engem akar rajtakapni, lelep­lezni, sarokba kényszeríteni. Néhány napon át zajlik az ádáz küzdelem közöttünk. Szo­rult helyzetemben komplikált teóriákat dolgozok ki a gyilkos — és önmagam — védelmére, ugyanakkor igyekszem befeketí­teni az ártatlan szereplőket. Vannak múló sikereim. Egy­szer például majdnem egy teljes óra hosszáig a gróf vadászku­tyájára gyanakodott az asszony. De fájdalom, legkésőbb a könyv dereka táján mindig el­árulom magam valamivel. Leg­utóbb például egy csöpp vér­rel... Egy teljesen váratlan ke­resztkérdés megingatta a kezem­ben a borotválkozás közben a zsilettet. Igen, a vércsöpp lebuktatott, hiába volt minden beszéd, men­tegetőzés. Most már csak abban reménykedhetek, hogy büntet­len előéletemre való tekintet­tel, megúszom életfogytiglani börtönnel, csakúgy, mint a sze­gény, béna nagynéni. Álmomban mégis megjelenik az ágyam mellett, nyikorgó tolókocsiján, szomorúan ingatja ősz fejét, majd markolatig döfi a keblembe a kötőtűt, mond­ván: — Az árulás megbocsát­hatatlan, kedves fiam. Békés Dezső két, akik ígéretüket szeretneK teljesíteni. De miközben az új intézet vo­nalai kibontakoznak, a régi isko­la falai között mind gyakrabban kerül terítékre olyan beszédtéma, amelyben öröm és gond egyfor­mán fellelhető. Hogyan is mond­ta Tarkovács Imre igazgató? — Amíg az elmúlt oktatási év­ben 400 ipari tanulónk volt, most 27 szakmából több mint 550 fia­tal iratkozott be. Vagyis 100-zal többen, mint amennyit az új in­tézet normális körülmények kö­zepette be tud fogadni. Ez eleve azt jelzi, hogy a hattantermes in­tézet — bár még fel sem épült — máris kicsi lett. Jóllehet sem az erre illetékes minisztérium — amely ezt a létesítményt építteti —, sem mi nem gondoltunk ar­ra, hogy a békési járásban az iparitanuló-képzés ennyire meg­növekszik. íme ennek bizonyítá­sára néhány példa. A Budapesti Gépgyár Békési Gyárának vezetői ez év elején 30 tanulóról beszél­tek és felvettek 50-et. A Mező- berényi Gépjavító Állomástól hónapokkal ezelőtt 20 tanuló be- I iskolázásáról adtak hirt, s az utóbbi hetekben 40-en iratkoztak be. Békésen, a kosáripari válla­lattól is 30 helyett 50 fiatal tanul intézetünkben szeptembertől. De folytathatnám a felsorolást a bé­kési építőipari vagy éppen a ve­gyesipari ktsz-szel. S miközben örömmel tölt el bennünket, taná- ! rókát, szakoktatókat a tanuló- képzés fellendülése, aggódunk is. Hiszen a tervezettnél több mint 100 tanuló csaknem olyan zsúfolt, ságot teremt majd az új intézet­ben is, mint amilyen a régiben volt hosszú évekig Az igazgató azonban látja a megoldást, a kivezető utat is. S ez nem más, minthogy a régi iskolát ; is meg kellene hagyni az iparita- tuló- és szakmunkásképző-inté­zetnek. Szavaiból arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a járási tanács vezetői a gyorsan felfelé ívelő szakmunkásképzést tartják el­sődlegesnek. Ebben az esetben | nem lesz kicsi a fényképen építés közben látható új intézet. Kép, szöveg: Balkus Imre Már most gondoljon az őszre és a télre, ! nem lesznek öltözködési 1 gondjai, ha időben tisztíttatja j és festeti ruháit. [ Vállalja a TÓTKOMLÖSI VEGYESIPARI KTSZ kelmefestő részlege. Orosházi fióküzlet gimnáziummal szemben. GYORSXISZTlTAST Is villa! 2—3 ! napra. 181422 A béna hölgy bosszúja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents