Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-22 / 196. szám

1968, augusztus 28. / "‘ISI Csütörtök Tf Tsabának leírása“ a Részletek egy 150 éves krónikából: — Tárul Körösöknek folyásától — Trombitariadással adja tudtára — A férfiak szépek, a nők piperészkedök Békéscsaba város jubileumára, az újjátelepítés és a várossá nyilvánítás kerek számú évfordulóján jó néhány helytörténeti ■munka látott napvilágot és ennek kapcsán jó rtéhány olyan kevés­bé ismert korabeli dokumentum került elő, amely közelebb visz a város múltjának megismeréséhez; történetének, történelmének és gazdaságának régi századokra visszanyúló krónikájához. Az egyik ;iyen érdekes doku-, egy Országnak, Tartománynak, mentumot dr. Szabó Ferenc, a me- hanem tsak egy falunak is népe- gyei levéltár .igazgatója bocsá- sedése, ha hogy a helybéli, politi­kai, s egyéb ide vágó körülmények is öszve dolgoznak, kedvezőleg ezen czélra... A lakosoknak tsak kisded része űzi a kézi mestersé­geket, 103 privilegizált chébeliek. A többi része a lakosoknak föld- míveléssel, barom, s juh tenyész­téssel foglalatoskodik. A gyü­mölcskertészkedés kiemelkedő tóttá rendelkezésünkre, hangsú lyozva, hogy az egyike a legré­gibb teljességre törekvő, tudo­mányos igényű publikációknak a városról. Az először 1817-ben Pes­ten kiadott, s havonta megjelenő kritikai, történeti és irodalmi fo­lyóirat, a Tudományos Gyűjte­mény 1826. évi ötödik kötetének 57. oldalán „Tsabának leírása-’ címmel Ágoston János békés- szentandrási pap adott közre tu­dományos leírást a városról. Tíz­oldalas munkája nemcsak színe­sen, olvasmányosan tárja az ol­vasó elé a múlt század eleji vá­ros monográfiáját, hanem sokol­dalú, szinte statisztikai pontos­ságú jellemzését adja. Az írás bevezetőjében ezt olvas leírása, egyik nagy fontosságú termény óvó tevékenységi-öl, a tűzőrségről. „Az ő iutheránus templomtornyában vagyon az óra, lakik az éjjeli vigyázó, aki éj­jel-nappal a fertály és óraszámát trombitariadással adja tudtára a népnek, s szüntelen felvigyáz a kigyulladásokból támadható sze­rencsétlenségeknek mindjárt az első szikrában leendő elfolytásá- ra.” A krónikaíró Ágoston János, úgy látszik nem volt nagy tisz­telője a gyengébbik nemnek, mert bizony írásának befejező részében alaposan elmarasztalja a korabeli csabai asszonyokat. „A férfiak „fentebbrangúaknár és „közém- szépek, a nők „silányak”, nem kel- bereknél” egyaránt. Nagyban űzik! lemes arcúak, piperészkedök. tet- a takátságot az asszonyok, évente: széni vágyók. Gyakran vendéges­10 000 Rénus forint folyik be ponyvákért és zsákokért. Jó heti­piacok vannak, de a gabonát, sajtot, vajat a gyulai, aradi, pesti piacokon, a gyapjút, ponyvát, zsá­kot helyben adják el. Marháikat a békési, gyulai, túri, aradi vá­sárokra hajtják”. hatjuk. „Csaba, ez a legnépesebb a város korabeli, sokirányú ke- kiterjedésű falu egész Európában, reskedelmc egyeseknek szép pénzt fekszik T. J>L Békés \ ármegyé- hozhatott a konyhára, hiszen „a ben, tarul a Körösöknek folyása- házak g svmmetriával. erős tol, merő róna síkságon. Határos: . , . , ,, , napkeletről Gyula városával és ^termiekből épültek es kőke- Dobozzal 2, délre a kígyósi pusz- menyuek voltak. Természetesen tával Orosházával 4, éjszakról Bé- ebben az időben Csaba gazdasá- kés városával 2, nyugatról a nagy gában a mezőgazdaság dominált. Kondorosi pusztával és Szarvas városával 5 órányi távolságra.” Ezek a távolsági meghatározások ma már kissé szokatlanul és fur­csán hatnak, de mindenképpen utalnak a korabeli közlekedés tempójára. Békéscsaba alapításá­ról így tájékoztatja a Tudományos Gyűjtemény cikke az olvasót: „Az 1715. esztendő az a bizonyos határ idő, mellyben a mai Csaba létének fundamentuma megvette­tett... Ezen idő tájban... Csaba vi­dékére is Zólyom, Hont, Nógrád és egyéb felső vármegyékből, szin­te ömlött a lutheránus tótság,... jól tudván a feltételekről: hogy földje lészen elég Erre utal töbek között a szerző j Iste ’ érdekes, bár kissé körülményes! kednek ebéddel és vacsorákkal.” Azt hiszem, a ngg min(jen kor­ban „tetszeni-vágyók” voltak és ha módjukban állt, piperészked- tek is. Csak ez az, ami fenntar­tás nélkül ráillik a csaknem más­fél száz éves krónikából a mai Békéscsaba lakóinak. Hiszen hol van már a „tavalyi hó”; és gon­dolná-e a mostani olvasó, hogy a több mint félszázezres megye- székhely határában valaha 3830 hold volt a „kiöntések alatt le­vő” mező, 301 hold „a bokros és zsombékos helyek”, 2544 hold a „sárral benőtt posványák” terü­B. I. Hol és mikor fúriák az első artézi kutakat megyénkben? A Békés megyei alispáui ira­tok feldolgozása során sok értékes adatra bukkantak a Megyei Le- , véltárban az első artézi kutak és tartozásait történetére vonatkozóan. Hetven- sekély áron válthatja meg^jó^ új j nyolcvan esztendővel ezelőtt ezek létesítése jelentette a közművesí­földes Űrától... A mai templom csak 1760-ben építtetett. Vágy­nak ezen faluban öszvesen 1923 házak, ezer és egynéhány házzal s földel bíró gazdák. 683 házzal bírók, 404 zsellérek, s több jeles tekintetű, jó ízléssel épült szabad lés kezdetét. Az ásott kutakból és a folyókból nyert ivóvíz a kü­lönféle járványok, fertőzések ál­landó okozója volt. Többnyire a megyénkben városok, községek épületek. Ékesítik ezen helységet főterén fúrták az első artézi ku- a köröskörül fekvő tágas, kies le- takat, 150—350 méter átlagos gelők, rakva szép ménesekkel, mélységre. ökör. tehén tsordákkal, gulya- a levéltári adatok szerint me­zetékek táplálására is alkalmas volt. Az artézi kutaktól távolabb lakók a vizet az annak árusításá­val foglalkozó lajtosoktól vették meg az első világháború előtt. Ma az artézi kutak nehézkes vízszolgáltatását a modern víz­művek és törpevízmüvek hálózata váltotta fel, a vízért nem kell messzire menni, a vízvezeték a lakásba hozza. Ormosi Péter Megérdemelt kitüntetések Az ÁFOR Vállalat hatalmasra pedig 1049 óra társadalmi munkát duzzadt országos hálózatában el- végzett. Emellett jelentősen sőnek a békéscsabai kirendeltseg csökkentették a kocsi állási időt, két brigádja határozta el bene­vezését a szocialista brigádmoz­galomba. Példamutatásukra azóta számosán neveztek a Szocialista módon dolgozni, tanulni és élni mozgalomba. A két csabai kezde­fegyelmezetten, túlóra és baleset nélkül dolgoztak. Eredményüket ismét országos, jó példaként em­lítette Karádi László, a vállalat központjának osztályvezetője a két brigád teljesítményét augusz­mónyező, Lovas János 7 tagú ! tus 18-án mondott ünnepi beszé- gépltocsizó brigádja és Kovács j dében, majd Molnár Györgynek László 11 tagú üzemanyagtároló j Kiváló Dolgozó jelvényt, a két brigádja már negyedszerre brigád tagjainak pedig bronzjel­nyerte el a Szocialista címet. Lo­vasék egy év alatt 1030, Kovácsék vényt és jelentős összegű pénz­jutalmat adott át. Tagsági könyvükkel igazolhatják k a társadalomb jogosultságukat a tsz-tagok a társadalombiztosítási Az Egészségügyi Minisztérium! gyógyfürdőt. útiköltség-megtérí­mtézkedést adott ki a mezőgazda- sági termelőszövetkezeti tagok társadalombiztosítási szolgáltatá­sokra való jogosultságának igazo­lásáról. Az eddigi rendelkezések értelmében a tsz-tagoknak a ter­melőszövetkezet részéről kiállított beteglappal és tagsági könyvük­kel kellett igazolniuk a társada­lombiztosítási szolgáltatásokra való jogosultságukat. A szolgálta­tások köre azonban oly mértékben bővült, hogy ma már a korábbi­nál jóval több beteglapot kell ki­állítaná. Ezért a jövőben a tsz- tagok arcképes tagkönyvük alap­ján igénybe vehetik a körzeti or­vosi és szakorvosi (rendelőinté­zeti) kezelést, a gyógyszerellátást, tést, mentőszállítást és gyógyá­szata segédesziközöket is kaphat­nak. Továbbra is szükséges a be­teglap kórházi ápoláshoz, s hal- lásjavító készüléket, műfogsort, temetési segélyt, stb. is csak a termelőszövetkezet által kiállított beteglappal kaphatnak a tagok. Az anyasági segélyt továbbra is külön igénylőlapon kell kérni, A családtagok továbbra is csak beteglappal vehetik igénybe a társadalombiztosítási szolgálta­tásokat Ha a termelőszövetkezeti tag tagsága megszűnik és ezt nem jegyezteti be tagkönyvébe, a jo­gosulatlanul igénybe vett szolgál­tatásokat köteles megtéríteni. Tanévnyitó előtt az egyetemeken Az egyetemeken és főiskolákon konyhát kap. Az őszi hónapok- szeptember első napjaiban tartják ban készül el Miskolcon a nehéz- az ünnepi tanévnyitót. Az új ta- í ipari műszaki egyetemi új kollé- nulmányi év megkezdésének ha- j giuma, ahol 400 hallgató talál ott­gyományos aktusa: az első évesek, a „gólyák” fogadalomtétele. Az idén a nappali tagozatra jelent­kezett több mint 34 000 pályázó közül 11683 fiatalt vettek fel. A tanévnyitón ezúttal is arany-, gyémánt-, illetve vasdipüomát nyújtanak át a felsőoktatási in­tézmények évtizedekkel ezelőtt végzett növendékeinek. Az egyetemeken, főiskolákon, diákkollégiumokban ezekben a napokban a nyári tatarozások uitolsó simításait végzik. Az idén a felújításokra 48 millió forint áll honra. A nyíregyházi tanárképző főiskola két kollégiummal gya­rapszik, amelyekben 300 fiúnak és 300 leánynak biztosítanak ott­hont A nagyobb beruházásokra 396 millió forintot fordítanak. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem például 900 személyes diákkollé­giumot kap a Budaörsi úton és ugyanitt 300 diákot befogadó nemzetközi előkészítő intézetet hoznak tető alá. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Duna-parton épülő 400 személyes rendelkezésre. A veszprémi vegy- ' diákszállója jövőre enyhíti majd ipari egyetem új éttermet és I a hallgatók lakásgondját. val, juh, sertvés nyájakkal, az em. lített tsatornának a napkeleti részről a helység körül kacska- ringós folyása, ponty, tsuka, hari­sa, keszeg halászattal, ugyan a napkeleti részen plántált szép fü­zes, a falut félhold formára körül övedző kies szőlők, a lelkipásztor roknak, helységnek itten lakozó Magistratuális Uradalmi és kato­nai tiszteknek díszes házai; a pa­tika tulajdon orvossal, postahi­vatal és a rendes derék vendég- fogadó.” A krónikás Ágoston János 110 évvel az általa alapítási évnek dotált 1715-ös esztendő után nem kis örömmel számolt be a város ] lakóinak és gazdaságának gyara­podásáról. „Csaba népességének éppen olly nagy idő (110 esztendő) leforgása, alatt olly népes, s nagy elszaporodása (20 187 lelkek) nyil- vánságosan bizonyítja, mennyire megnevekedhetik, nem mondom 15 millió f&rin!ot költöttek Heves megyében is számos új létesítményt avattak. Boldog köz­ségben új művelődési házat, Ap- con tanácsházát adtak át, az al­kotmány ünnepére készült el a Gyöngyösi Hőerőmű központi székháza is. gyénk mai területén 1884-ben, a mezőhegyes! állama ménesbirto­kon fúrták az első artézi kutat, ezt 1885-ben egy nagyszénási ura­dalom követe. A harmadik artézi kúttal rendellkező község 1887- ben Dévaványa lett. 1889-ben Kondoroson, 1890-ben Szarvason és Battonyán, 1891-ben Békéscsa­bán és Békésizentandráson, 1892- ben Békéscsabán, Füzesgyarma­ton, Gyomán, Mezőberényben is eredménnyel fejeződtek be a fú­rások. 1893-ban kapott artézi ku­tat Békés, Gyula, Orosháza és Sarkad. Az 1895-ös évben Halaváts Gyula először mérte fel Magyar- országon az artézi kutak szá­mát. Megyénkben Mezőhegyesen volt a legtöbb kút, összesen hu­szonkettő. Ezt követte Orosháza és Gyula hat-hat kúttal. A kutak fúrását általában gé­pészek, lakatosmesterek a kor „univerzális” mechanikusai vé­gezték. Közülük kiemelkedik Czoll Demeter orosházi mester tejesítménye, aki az Alföld déli részén több, miint harminc kutat fúrt eredményesen. A kutak jelentős része igen nagy vízbőséggel rendelkezett, | Orosházán például kisebb vízve­UJ REZSŐ: TÖRTÉNELEM A GÖrBEJ ÜICÖ ELŐTT Négylábról kétlábra Az örök ellenző azonban most sem állhatta meg közbeszólás nélkül. Olyasfélét motyogott, hogy „alkalmi vers”, meg hogy a jambusokkal is baj van kis­sé. Vádolta a költőt, hogy csasz- tuskákkal, mozgalmi zöngemé- nyekkel próbál bevágódni az új közösség kultúrbirodalmába. A nagy hangú unta okvetetlenke- déseit. Elhallgattatására nem átallott adminisztrációs eszköz­höz folyamodni. Ügy rúgta has­ba a szerencsétlent, hogy átre­pült a vadonon, és valahol há­tul, a miocén-korban ért talajt. Ám makacs egy félmajom volt. Abból a fajtából, amelyiknek ugyan szemernyi alkotó, építő elképzelése sincs, ám minden újat lelkesen ócsárol. A népte- len miocénban azonban nem volt mit pocskondiáznia, hát kínkeservesen visszamászott. Et­től fogva kifelé hallgatott ugyan, mint aki szörnyen meg­változott, magában azonban to­vább füstölgött: — Ilyen ba­romságot szavalni, hogy „lesz majd dolgos két kezünk”. Ugyan miből? Mancsból, ahogy’ az az ütődött komyikálta? Abból ugyan soha, ebben a büdös csordaéletben! Visszatérését alig vették ész­re. Az egész társaság a kétlá- bon járással volt elfoglalva. Nem is látszott könnyűnek Akadt ugyan néhány kivételes tehetség. Ezek olyan magabiz­tosan közlekedtek hátsó végtag­jaikon, hogy mancsukat akái zsebre rakhatták volna, ha lett volna nadrágjuk. Némely pél­dány odáig jutott a gyakorlás­ban, hogy közben messze túl­haladva korát, már a geológiai jelenkorban gyalogolt. Alig ta­lált vissza. A többségnek azon­ban nem ment egy csapásra. Sokan már az első lépéseknél részegként tántorogva, vissza- ereszkedtek négy lábra, rémül­ten pislogva a nagy hangú felé, nem küldi-e őket elvonókúrára. Persze olyanok is akadtak, mint az örök ellenző. Eszük ágában sem volt két lábon járni. Meg­maradtak volna a kényelmes négy lábon élés melett. Csökö­nyösen ismételgették: — Jaj! Ajz ízületem, a heksznsusszom. Olyik kerek perec kijelentette: — A nagyapám, az ükapóm is négy lábon járt. Nekik jó volt, nekem is az. Szent meggyőződésként hir­dették, hogy rendes, öntudatos majomember sosem alacsonyo- dik két lábon járóvá. A nagy hangú, aki tagadhatatlan tisz­tán látása és céltudatossága mellett gondolkodásban merev volt kissé, az efféléket egysze­rűen piszkos reakciósoknak bé­lyegezte, akik az éjszaka leple alatt bizonyára a Nagy Hegyen Túliak vezetőinek ostoba, uszí­tó adósait hallgatják. Holott csak lassan fogott az agyuk. Persze, ez a veszély is fenn­állt. Nyilván a hegyen túliak hatására nem egy olyan alak akadt, aki tudatos módon, egész csordákat igyekezett lebeszélni

Next

/
Thumbnails
Contents