Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-22 / 196. szám

/ \ 196S. augusztus 22. Csütörtök Megyénkben rendezi a KTE országos vezetőségi tapasztalatcsere-értekezletét A Közlekedéstudományi Egye­sület békéscsabai szervezetének rendezésében országos vezetőségi tapasztalatcsere-értekezletet tar­tanak Békéscsabán és Gyulán. A tanácskozás a plenáris ülés­sel, pénteken délelőtt 9 órakor kezdődik Békéscsabán, a városi tanács dísztermében. Fehérvári Ferenc, a KTE békéscsabai terü­leti szervezetének titkára tájé­koztatja a megjelenteket a szer­vezet munkájáról. Ezután Szarvas László, a városi tanács főmérnöke ismerteti Békéscsaba közlekedés- fejlesztési kérdéseit, amit felkért hozzászólók egészítenek ki. Ezután a tanácskozás résztvevői város­nézést tesznek a megyeszékhelyen és Szarvason, az Arborétumban, délután pedig a békéscsabai KISZ- táborban titkári értekezletet tar­tanak. Másnap, szombaton reggel a vendégek Gyulára látogatnak el, j ahol dr. Váradi Józsefnek, a KTE főtitkárhelyettesének elnökletével délután megtartják az országos J tapasztalatcsere-értekezlet záró- : ülését. Orosházáról — Romániába Országos hírnévre tett szert már 4—5 esztendővel ezelőtt is az Országos Mezőgazdasági Technikum tangazda­ságának tehenészete. A tej termelési versenyekben évek óta a legjobb ered­ményt érik el. Évente már 65—70 nö­vendékbikát nevelnek továbbtenyész- tés céljára, melyekből a sorozatos el­lenőrzések 30—35-öt alkalmasnak ta­lálnak arra, hogy növeljék a hazai éis a külföldi szervasmarha-állomány tenyészértékét. Ebben az esztendőben a Román Szocialista Köztársaságba exportáltak 4 olyan bikát, amelyiket a vevő maga választott ki. Csárdát épít a kamuti Béke Tsz A gyors ütemben fejlődő, töb­bek között modern, művelődési házzal is ellátott Kamuion mind­össze egy talponálló jellegű ital­bolt van. Ezt már alaposan túl­haladták a növekvő igények. Mi­vel a kamuti Béke Tsz-nek ed­dig kevés lehetősége kínálkozott melléküzemági tevékenységre, el­határozta, hogy csárdát létesít Kamuion. Ügy tervezik, hogy a mintegy 200—250 személyt befo­gadó étterem konyháját olyan kapacitásúra fejlesztik ki, hogy a nyári időszakban meg tudják ol­dani a szövetkezeti gazdák üzemi i étkeztetését is. Ráczék, tizenhármán Tulajdonképpen csak vé- í15 hosszabb idő óta jóban, rossz- j ugyanis „dombra” dolgozik. Bér­letlenül vannak tizenhármán, de I ban együtt van. Az szb-titkár | fizetéskor „dombra dobják” a már tíz évvel ezelőtt í«t ennvien szerint Rácz Béla a brigád lelke, pénzt, azután átlagot fizetnek a "íí;.., “ ’f I motoria. A eazda.sás szakvezetőd ' ledolgozott órák vagy naook ará­voltak. Valamennyien battonyai ak. Munkahelyük a Dombegyházi Állami Gazdaság. Állandósok. Főként a növénytermesztésben dolgoznak, de ha a sor úgy hoz­za, beállnak ők az állattenyész­tők közé is. Az utóbbi években kiváló teljesítményük alapján kétszer nyerték el a megtisztelő Szocialista brigád címet — ma­gyarázza Birgés János, az üzemi szakszervezeti bizottság titkára, majd hozzáteszi: — a Rácz bri­gádra esőben, sárban, hóben, fagyban, vagyis mindig lehet számítani. A gazdaságban Rácz Béláról, a brigádvezetőről nevezték el a kollektívát. Rácz nem különleges ember. Nem járt a világűrben. motorja. A gazdaság szakvezetőd ledolgozott órák vagy napok ará vele beszélik meg a munkabe- i nyában. Így a munkában eltöltött osztást, ő azután elkommandéroz- { idő szerint egyformán keres az za az embereket. Ügyel a teljesít- j öreg és a fiatal. A munka ütemét menyekre, a munkában eltöltött j a csupa izom, szikár termetű Rácz órákra, a fegyelemre és az el- diktálja, azaz a kollektíva ohaja- számolasra. Ezzel a brigáddal j nak végére, a „hogyan is legyen- nincsen semmi gond Dom begy- re” férfiúi bölcsességgel ő teszi házán, mert Rácz mindent meg­old. Aratás előtt a brigád vala­mennyi tagja balesetvédelmi vizs­gát tett. Akkor feladatként kap­ták a szalmabálák pótkocsira, majd kazalba rakását. Fizetéskor a brigád égjük dolgozójának — bár csak néhány féldecit ivott — megártott a pálinka. Támoly- gott. Rácz a brigád előtt ma­ki a pontot. Az ilyen aktusok olyanok szoktak lenni, mint ami­kor egy nagy gyárban az igazga­tói tanács határozatát az igazgató megfogalmazza. A téma termé­szetesen itt más. A br:gád kollektív és egy­ben Rácz személyi vezetési mód­szere azért férhet meg egymás mellett, mert tizenhárom ember megközelítően egyformán gondol­kozik. A jó és helyes kezdemé’­íelelősségre. ő helytállásuk eredménye is. | Rácz azonban nem a felelősség- Szinte hihetetlen, hogy ez a kis re vonástól fél. hanem a brigád munkacsapat — hiszen csak ti- erejére, egységére vigyáz minde- zenhárman vannak — tíz évnél í nekelőtt. Okkal. Ez a kis gárda a két lábon járásról. Olyasmi­ket híreszteltek, hogy „bezzeg a Nagy Hegyen Túl igazi sza­badság van, ott négy lábon tét­lenkedhet és a fogával vaka- ródzhat a majomemberféle”. Jó néhányan hallgattak is rájuk. Már odáig fajult a dolog, hogy némely hominida könnyű agy­súlyával kérkedett. Bizonygat­ta, miszerint homlokürege oly szűk, hogy oda még zsilettpen­gét sem lehetne becsúsztatni. Mások a Hegyet a Szabad Sík­tól elválasztó szakadék szélére osonva, kerge módján táncolni kezdtek a peremen. A nagy hangú azonban nem hagyta annyiban- a dolgot. Nyíl­tan kijelentette, hogy ez az egész látszólagos hacacáré, amit két lábon járásnak neveznek, meg az az elszakadás a vadon­tól, mind, mind történelmi szükségszerűség. Így, ezekkel a szavakkal. Azt is hangoztatta, hogy aki maradi lemarad! el­pusztul. A tömeg felé fordulva megkérdezte: — Mit akartok. barátaim? Négy lábon senyvedni, netán éhen veszni a rengetegek sötét­jében, vagy két lábon életben maradni a síkon? A „szükségszerűséget”, meg azt az „elszakadási” históriát nem értették, ám a négylábas élet pusztulás, vagy kétlábas világos volt előttük. — Döntöttünk! — zúgta a ■ végeláthatatlan sokadalom. És ■ egyszerre rettentő hersegés, j sercegés hallatszott, mintha va- ■ lami mindenséges égkárpit ha- 3 sadt volna ketté. Valójában nem 3 történt egyéb, mint a csordatár- : sadalom elszakadt erdőtől, fák- : tói és megkezdte a két lábon : járás nehéz, de dicső mestersé- : gét. Később horda-alakzatot vé- • ve, megkezdte a síkságon a • gyűjtögető életmódot, amit ma ; társadalomtudományos stílusban ; ilyen száraz tömörséggel fogai- j maztak meg: „Ekként tért át a [ fán lakó emberszármazású ős- ! majom a két lábon járás élet- : módjára, ezáltal rálépve arra Fekete-fehér, igen nem... ... .... i raszrtalta el ittas társát, s azt ta­ták' *Üiüá^r^é^zerűsítáei sehol nácsolta neki’ hogy a »zérűskcsrt l nyezéseket fenntartás nélkül ké- s^m M rnHT« sem nyáríáia aludja magát ki és; pesek magukévá tenni. HaUot- . ,J., . . . . j- délben majd meglátják beéllhat-e tunk olyan brigádokról, ahonnan " . izéjük vagy nem. i a nyugdíj előtt állót kiemelik, fi­tója túlzás nélkül állította, hogy ! — Vigyáznunk kell egymásra — *‘.kai erejehez képest bízzak meg az 1967. évi gazdálkodás nyolc- j mondja határozott hangon —. | bizonyos feladattal. A kereset millió forintnál is több nyeresége, I mert ha italozás miatt akad egy , esetben termesztésen keve­a Dombegyházi Állami Gazdaság baleset, elsősorban engem vonnak i sebb a nyugdíjról nem is beszel- országos hírneve többek között az felelősségre. ve. Ráczek nem ilyen emberek 1 Az öreg Répás Janos most ment közülük nyugdíjba. Hatvan éve­sen is ott dolgozott közöttük. Ne­ki engedték át a munka könnyeb­bik végét, a nehezebbet pedig a brigád vezetője, Kovács János, Molnár József, Jambricskó Lajos, Vörös Antal, Kovács Mihály és a többiek fogták. Most is van kö-' zöttük egy nyugdíjazás előtt álló idős ember. Medvegy Józsefnek hívják. Öt is olyan becsben tart­ják, mint az öreg Répást. Rácz Béla magyarázta meg, hogy mi­ért: „Egyszer mi is elérjük a nyugdíjkort. Nekünk is jólesik, ha majd gondoskodnak rólunk, mint ahogyan mi tesszük most, az öregekkel. A brigád főként jhvakorabeli- ekből áll. Legtöbbjük 45—46 éves. de akad közöttük fiatal is. Ezt a nemzedéket Vörös Toncsi képvi seli, akinek annyira megtetszett a brigádban dolgozók életfelfogá­sa. hogy Medvegy József lányát vette feleségül. Vörös Toncsi a Rácz brigádban bizonyította be: szorgamas, dolgos, egyéni érde­két képes alárendelni a brigád a felfelé ívelő útra, mely teljes ; céljának. Öt nem csábította a bri- emberré válásához vezetett.” * gádon kívüli munka és az ezzel Mi azonban jól tudjuk ugye. j járó kereset, mint másokat. Pedig hogy nem ment ilyen egyszerű- | a több pénz így fiatalon en a dolog. Százezer évi kitar- ! házason neki is Jót jött fiatal volna, , ,. ____,_____ 3 hiszen tavaly nősült, s vett egy t ó gyakorlás azonban végül « s házat hétezer forint az meghozta gyümölcsét. Ekkoi ; adóssága Ennek ellenére maradt már némely majomember spic- 3 a többiek között, celni is tudott; akár a Haty- [ LeJ,ef tyúk tavában is felléphetett 8 ka Rácz és a többi i a n.**™«,', _ 3 ek nyugdíjba mennek, neki kell volna. A Nagyhangú meg a ■ majd tovább vinni az állandós- kezén is járt, s a labaval száj- | brlgád irányítását, az 1968-ra ki- harmomkazott. Édesbus pleisz- 3 alakult, s jól bevált mindenki tocén-kori népdalokat muzsi- j mindenkiért gyakorlat érvényes! kait. 3 tését. (Folytajuk) Dupsi Károly Bizonyára sokan ismerik ezt a játékot, a gyerekek — ha együtt vannak — gyakran töltik ezzel az időt, a felnőttek, pedig még emlékezhetnek rá. A játék ab­ból áll, hogy a kérdező odafor­dulva az éppen következő paci­enshez villámgyorsan elhadar­ja: „Fekete-fehér, igen-nem, mit vettél a pénzeden?” A mek- kérdezett mindent az égvilágon válaszolhat, ám, ha a kritikus négy szó valamelyikét is kiejti, zálogot ad. Nagyon egyszerű dolog ez. Az Életben (nagy E-vel) is valami ilyesmi történik, játszódik le, azzal a homlokegyenest ellenke­ző előjellel, hogy ott a megkér­dezettnek (akármiről is kérde­zik) végső soron igent vagy ne­met. feketét vagy fehéret kell mondania, mert különben nem­csak az írott és íratlan „játék- szabályok” ellen vét, hanem zá­logot is ad, olykor súlyosabbat és nehezebben kiválthatöt, mint a gyerekek. Az ember éljen akárhol és le­gyen bármi is a foglalkozása; naponta, szinte pillanatról pilla­natra kerül olyan helyzetbe, hogy döntenie kell; igent vagy nemet mondani, határozottan és félreérthetetlenül. Ám a vála­szok, állásfoglalások hatósugara általában túlterjed az egyén jól-rosszul körülhatárolható vi­lágán és különösen akkor, ha valaki vezető beosztásban van és mások helyett (de azok érdeké­ben) dönt, akkor az igen és a nem csak akkor igazi állítás vagy tagadás, ha az az érintet­tek véleményét is, mint egy gyűjtőlencse egyesíti és közaka­ratot fejez ki. Vannak olyanok, akik a gye­rekekhez hasonlóan, az eredeti szisztéma szerint játszók a „já­tékot”, összehordanak hetet- havat, csak az igent vagy a ne­met nem, tudják, nem akarják kimondani, s jobb esetben szür­két mondanak a fekete helyett. A torz hivatali és közéleti zsargon ellen legfőképpen a nyelvészek hadakoznak. Pedig ez a probléma túlnő a gramma­tikán. Gyakran lehet olvasni vagy hallani olyan jelentést, vagy éppen az állásfoglalás igé­nyével íródott határozatot, mely­ben a joggal elvárt igent „esetleg”, „talán”, „habár és mindazonáltal valószínű”, „ma­gukévá téve a problémát”, „irányt véve a feladatok telje­sítésére” stb. helyettesíti, míg a tagadást jelentő nem csak egy- egy semleges „habár” „ellen­ben” „megfontolás tárgyává té­ve” stb. kifejezéssé degradáló­dik. Az igen és a nem „elkcné- sére” rendszeresített szavak, szóösszetételek teljesen egyne­műek. Gyakori használatuk ép­pen ezért veszélyes, mert se hideg — se meleg, se fehér — se fekete jellegük miatt a felelős­ségvállalás a levegőben lóg. Ne menjünk el szó nélkül a kínnal megformált, semmit mondó frázisok, a határozott vé­leménynek álcázott „ál-állásfog­lalások” mellett, mert ezeket nemcsak kellemetlen hallgatni, de elhallgatni egyenesen köte­lességmulasztást jelent. Vissza­térve a kiinduló példához: ha valaki úgy „játszik”, tehát dol­gozik, irányit, hogy egy kollek­tíva véleményét képtelen az egyértelmű nemmel, vagy igen­nel kifejezni, az (következéskép­pen érvényre juttatni sem tudja) már nemcsak a gyakran han­goztatott nyelvhelyesség ellen vét, hanem a társadalomnak is kárt okoz. A játék csak akkor igazi, ha komolyan veszik. A gyerekek azonnal megbüntetik azt. aki közülük vét a játékszabályok ellen. Mi se adjuk alább ennél. Már csak a jó példa miatt sem... Brackó István Kilenc autó talált gazdára megyénk gépkocsinyeremény-betétkönyvesei között Az Országos Takarékpénztár j augusztus 19-én Nyíregyházán tartotta meg a gépkocsi nyere­mény-betétkönyvek 29. sorsolását. A kihúzott betétkönyvek számai | azokra a tíz- és ötezer forintos, gépkocsinyeremény-betétköny vek­re vonatkoznak, amelyeket 1968. április 30-ig váltottak és amelyek július 31-én még forgalomba vol­tak. A sorsoláson az alábbi sorozatú és számú gépkoesinyeremény-be­tétkönyveket sorsolták ki: A tízezer forint értékű betét­könyvekre eső nyeremények, me­gyénkben : 3 008 773 Wartburg, 3 009 128 Wartburg, 3 012 212 Wartburg, 3 014 725 Trabant, 3 015 440 Tra­bant. Az ötezer forint értékű betét­könyvekre eső nyeremények: 3 518 864 Wartburg, 3 531 123 Wartburg, 3 532 012 Wartburg, 3 532 464 Wartburg. A Budapesti Kőolajipari Gépgyár azonnal felvesz központi telephelyére esztergályos, marós, lakatos, hegesztő, motorszerelő, asz­talos, kőműves szakmunkásokat, mérő- és szabályozó körök üzembe helyezéséhez technikusokat, férfi segéd­munkásokat. A központi munkahelyen 4 4 órás munkahét van és minden második szombat szabad. Felveszünk továbbá műszer- és technológiai szerelési munkahelyekre (Orosháza, Szeged környéke, Százhalom­batta, Szőny) külszolgálatos munkakörbe csőszerelő, köz­pontifűtés-szerelő, hegesztő, villanyszerelő szakmunkáso­kat és férfi segédmunkásokat. A vidéki munkahelyen 44 órás munkahét van és minden szombat szabad. i*" Munkásszállás, üzemi konyha van. Bér: megegyezés szerint. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán: BUDAPEST. XVIII., Gyömrői út 79/83. «28

Next

/
Thumbnails
Contents