Békés Megyei Népújság, 1968. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-02 / 180. szám

JW»Í, augusztus 2. 5 Pinte, Vasárnap nyílik: A medgyesegyházi Ifjúsági Klub A Medgyesegyházi Vas- és Fa­ipari Ktsz, valamint a községi művelődési ház fiataljai el­határozták, hogy közös klubot alakítanak a művelődési házhoz csatolt KISZ-helyiségben. A klub belső dekorációs munkáit Boros Béla grafikus tervei alap­ján készítették el és a megyei tanács művelődésügyi osztályá­nak ígérete szerint még ebben a hónapban bútort is kapnak a medgyesegyházi klubtagok. A hivatalos megnyitót vasár­nap este tartják, amikor az elő­reláthatóan mintegy 30—40 . klubtag megválasztja a vezető­séget, és elkészíti a klub prog­ramját. A fiatalok azt terve­zik, hogy hetenként háromszor tartanak majd foglalkozást: szerdán, szombaton és vasárnap. Jancso-filinklub Békéscsabán A TIT Békés megyei szerveze­tének művészeti szakosztálya az új ismeretterjesztő évadban olyan íilmklubot hoz létre, ahol neves magyar filmrendezőnk, Jancsó Miklós müveivel foglalkoznak az érdeklődök, és avatott előadók se­gítségével jobban megismerhetik, megérthetik a művész szándékait, koncepcióit és sajátos alkotód módszereit. A békéscsabai Értel­miségi Klubban rendezendő fog­lalkozásokon természetesen be­mutatják majd Jancsó eddigi filmjeit is, többek között az Ol­dás és kötés, az Így jöttem, a Szegénylegények, a Csend és ki­áltás című nagy sikerű, de sok esetben vitát kiváltó alkotásokat. dolkozási folyamat, az alkotás, a felfedezés — az csodálatos. En­nek a kedvéért mindenre el­szántam magam. Persze lehet, hogy hazudom: tudatom alatt más gondolatok is fészkelődnek: hogy meggyógyulok és még lesz­nek „állat-programjaim”. De ezek nálam mégis mindig a hát­térbe szorulnak. Vagy lehet, hogy csak most látom így? Bocsásd meg levelem zavaros­ságát. Izgatott vagyok. Emlékszél, hogyan boncolgat­tuk az emberi boldogság mecha­nizmusát? En kiszámítottam saját boldogságom egyensúlyát. Ez műtét nélkül igen-igen cse­kély volna. Ezért van rá szük­ségem, ámbár a kockázat igen nagy, mintegy 70 százalék. Mármost tegyük fel, hogy életben maradok. Egészséges valószínűleg sosem leszek már, minthogy több szervem műkö­dése alaposan megromlott Nyil­ván megmarad némi légszomj, amely korlátozza a mozgásomat, s a májam miatt diétát is kell majd tartanom. Időközönként erősödik majd a reumám — vagyis: sálat a nyakamra, és csukjuk be az ablakot Néhány év múlva a billentyűm majd ra- Ijoncátlankodni kezd: a valószí­nűség mértéke kb. 40 százalék. Es akkor minden kezdődik majd elölről, úgy, mint most: dekom- penzáció stb. Ha mindent így számításba veszek, nem nagyon lelkesítő. Arra gondolok: hátha mégis az volna a legjobb meg­oldás: egyszerűen nem felébred­ni? Ez pedig szintén megnyug­tat. De mégsem. Élni akarok, meg akarom alkotni az emberi pszi- chié modelljét! Ez a szenvedé­lyem, megfertőzött, ehhez nem fogható semmi egyéb. Állat- programjaimat elfojtotta a be­tegség, és nem is tudom, feltá- madhatnak-e újra. Most ezeket mellékesnek érzem. Még Szer- joesa is valahová a háttérbe szó­Alig hálván méter A békési műúton, kevéssel a konzervgyár előtt tábla jelzi az utat az új forgácsológyár felé. Érdemes itt megállni egy pillanatra. Nyugodtan idézőjelbe is tehetjük: az „utat”. Mert a gyár bejáratához (körülbelül egy kilométer távolságra van innen) aszfaltút vezet ugyan, de az útnak éppen az a rövid sza­kasza hiányzik, mely a műúthoz csatlakozna. A hiányzó hossz nem több 60—80 méternél. Nincs jól kiépített feljáró sem. Nehéz elhinni, hogy éppen a hiányzó szakaszra ne legyen pénz. Miért maradt akkor az út így, befejezetlenül? Regőczi Béla, a forgácsoló szb- titkára: — A gyárral együtt építették a bekötő utat, a beruházó azon. ban úgy állapodott meg a vá­rosi tanáccsal, hogy azt a sza­kaszt a tanács csinálja. Egye­lőre azonban csak földdel töl­tötték fel, és ez nem éppen vi­gasztaló. Az AKÖV például az­zal utasított el bennünket, ami­kor buszjárat indítását kértük, amíg az út nincs készen, addig tárgytalan az ügy. Dolgozóink kerékpáron járnak be, vagy pe­dig a pamutszövőtől kénytelenek gyalogolni a gyárig. Ez pedig naponta kétszer, kb egy kilo­méter. A legkisebb eső is síkos­sá, veszélyessé teszi ezt a fe­kete földdel feltöltött útszakaszt még a gyalogosok számára is. Ha valaki elesik itt, és megsérül, üzemi balesetnek kell nyilvání­tani. És mi erről a városi tanács véleménye? Szarvas László, az építési és közlekedési osztály helyettes ve­zetője:- A hiányzó szakasz azért I nem készülhetett el, mert a KPM nem engedélyezte a becsatlako­zást a 47-es úthoz. Szerintük túl közel van a konzervgyári rult. Csak a mezítelen eszmék I maradtak meg, a képletek, ame- j lyek éjjel-nappal torlódnak az ? agyamban. Csak egészséges volnék! Meg- | értek mindent. Megértem rajon- j gásaim mechanikáját. Szégyen- ! kezem előtted... De mit tegyek, ha nem" tehetek másként? A matematikai alkotás agykéreg- modelljei... Mindez persze ne­vetséges, de nekem mégis ked­ves, mert én találtam ki... Szomorú dolgok ezek, drá­gám. Tán kegyetlenség is tőlem, hogy ezeket írom Neked, de hát kinek írhatnám meg? Bocsáss meg nekem. Te mégiscsak élsz, egészségesen. Nem vagy te sem turgenyevi kisasszonyka, sem pedig Anna Karenina. Gondolj saját programjaidra! S ezek közt ne biztosíts túl sok helyet az én számomra, nagyon kérlek. Tudod, milyen nehéz az, fizetés­képtelen adósnak lenni? Mindent elmondtam, drágám. Egyszer csak be kell fejezni a levelet. Es minden eshetőségre — tarts meg jó emlékezetedben. Forrón csókollak, úgy, mint I azelőtt Szasa” Elolvastam. Gyújtsunk rá. Furcsa. Szinte kellemetlen. Tűzre, romantikára számítot­tam, és ehelyett: programok, matematika. Kisiklott ember. Azt hiszem, mindenképp át kell adnom a levelet, akár életben marad, akár nem. Kettőt kellett volna írnia: egy gyengédebbet ar­ra az esetre, ha meghalna, és egy ilyet arra, ha életben ma­rad. Világos: megtagadja a szerelmet. Nem is szeret. De tudna-e szeretni egyáltalán, úgy, mint mások, szívveJ-lélekkel? Ha gondolatait csak a tudo­mánynak adja? Magától értető­dik: dekompenzáció esetén az embernek több élettani funk­ciója meggyengül. (Folytatjuk) bejáró, s két leágazás nem lehet ilyen kis távolságra egymástól, így a forgácsoló bekötő útja a pamutszövő közelében fog csat­lakozni a műúthoz. Ehhez azon­ban töltést kell építeni a náda­son át. A közelben ezzel egy- i dobén víztároló is készül. A munkához sajnos, csak jövőre tudunk hozzákezdeni. Addig szükségmegoldásként törmelék­kel töltjük fel ezt a szakaszt. Meg is állapodtunk a gyár fő­mérnökével, hogv ők odaszállít­ják a törmeléket, mi pedig vál­laljuk az egyengetést, planíro- zást. Ez azonban ideiglenes meg­oldás. autóbusz ezen sem köz­lekedhet. Hát enyhén szólva is — fur­csa egy intézkedés. Ilyen ala­pon le kellene zárni a Szarvasi ! úton minden mellékutcát, lakott , területen kívül pedig minden ! dülőutat. De még bekötő utak­nál, tsz- és állami gazdasági bejáróknál is előfordul, hogy egészen közel kerülnek egymás­hoz. A 47-es úton is van erre példa. Csak a két gyár bekötő útja zavarná egymást? N ^ Ifiréfl egy esős júliusi délelőttön megfigyeltem néhány, gyárból visszafelé igyekvő te­herkocsit. Csak nagy nehezen tudtak felkapaszkodni a műútra. Jól össze is sározták az aszfal­tot. Pedig ez csak júliusi eső volt. Mi lesz novemberben? Róta László Elkészült a jövő évi EDÜ felhívása Jövő év májusában immár negyedik alkalommqí hang­zik fel Erkel szülővárosában a diákünnepeket megnyitó szignál, a Hazám, hazám te mindenem. Kigyullad az Er- kel-láng, felkúszik rúdjára az EDÜ-zászló — olvasható az Erkel Diákünnepek 30 olda­las, még e hónapban megje­lenő felhívásából. A KISZ Békés megyei Bi­zottsága és a rendező szervek az 1969. évi gyulai EDÜ programját a hármas évfor­duló jegyében állították ösz- sze, és a politikai, kulturá­lis demonstráció keretén be­lül mozgalmi és szakmai ta­nácskozásokat, művészeti be­mutatókat és kiállítást ren­deznek. Három megye, Bács- Kiskun, Békés, Csongrád és Szeged város középiskolás, ipari és mezőgazdasági szak­munkástanuló ifjúsága nagy­szabású „Időben tőle egyre távolabb, lélekben ho^oí egy­re közelebb” című, a Tanács- köztársaság eseményeivel fog­lalkozó történelmi vetélkedőn vesznek részt. Az eddigi di­ákünnepek programja kiegé­szül még a pol-beat és az egyfelvonásosok bemutatójá- ‘ val. A jövő évi EDÜ részletes programját, s a pályázati fel­tételeket tartalmazzó felhí­vást rövidesen eljuttatják a három megye közép- és szak­munkástanuló-iskoláihoz. A Békéscsabai Mesterséges Termékenyítő Főállomás, Szabolcs utca 2. gyors­és gépírónőt keres azonnali belépéssel Zátopek átveszi — Nurmi .nincs többé, a finn futógép berozsdásodott — ezt mondták róla az amszterdami olimpia előtt. Már éppen indulni akart Hel­sinkiből a finn versenyzőket Nurmi örökéi ónban. Nurmi sehogy sem akarta végleg abbahagyni a versenyzést. A finn szövetség nem ismerte el azt. hogy nyolcszoros olimpiai bajnoka profi, ezért otthon Lob Angeles után is futott még né­Két olimpiai bajnok egy családban: Zátopek és a felesége. szállító hajó, amikor a kikötő­ben váratlanul megjelent Nur­mi. — Utazom Amszterdamba és versenyezni akarok — mondta a csapat vezetőjének. Beszállt a hajóba és útközben senkihez sem szólt egy szót sem. Az olimpián először tízezer méteren állt rajthoz. Minden atlétaszakértő azt hitte, hogy ez lesz az egyetlen száma. Har­minc perc 18.2 másodpercet fu­tott, olimpiai rekordot állított fel, ezzel győzött. Nagy szenzációt jelentett, amikor a közönség ott látta Nurmit, az ötezer méteres ver­seny rajtjánál is. Hallgatag embernek ismerték, de a szak­értőknek az volt az érzése, hogy a start előtt Ritofla és Nurmi mégiscsak váltott egymással né­hány szót. Mintha megbeszélte volna a két finn atléta, hogy közülük ki győzi le a veszélyes svédet, Widet. ^ Az aranyérmet Ritola szerez­te meg. A második helyért el­keseredett küzdelem alakult ki, Nurmdnak kivételesen minden erejére szüksége volt, csak így tudta megelőzni a svéd futót. Amikor célba ért, összeesett és el vágód ott a salakon. Nurmi csak néhány perces ápolás után tudott újra a lábára állni. Mindenki azt hitte, hogy sportpályafutását örökre befe­jezte. Nem így történt. A nézők nem akartak hinni a szemüknek, amikor Nurmi megjelent a 3000 méteres akadályfutás startjánál is. Eleinte úgy látszott, hogy Nurmi azt szeretné, ha Ritola nyerne. Ez azonban nem sike­rült. Egy másik finn atléta, Loukola győzött. Ritola a ver­seny közben rosszul lett, Nurmi pedig ereje megfeszítésével má­sodik lett Nurmi később még elindult néhány versenyen. Sőt négy esztendővel később, 1932-ben ott akart lenni negyedszer is az olimpián! Los Angeles azonban nem láthatta futni a nyolc aranyérem tulajdonosát. Elutazott ugyan a ' nagy küzdelem színhelyére és a maratoni futásban akart indul­ni. Nurmit azonban a németek feljelentették a Nemzetközi At­létikai Szövetségnél és azzal vá­dolták, hogy a külföldi verse­nyein, különböző címeken pénzt fogadott el és ezért nem ama­tőr, hanem profi. Heves vita alakult ki. Bizonyítékként né­hány csekk került elő, rajtuk Nurmi aláírása. A híres futó hiába utazott el az Egyesült Államokba, nem engedték indulni és csak a tri­bünről nézhette, amikor a hosz- szútávfutók elindultak a stadi­hányszor. Csak 1934-ben mon­dott búcsút a salaknak. Nurmi azonban még egy olim­pián futott. 1952-ben, amikor Helsinkiben rendezték a nagy világversenyt, akkor ő szaladt a stadionba, kezében a lánggal. Ugyanaz a trikó és nadrág volt rajta, mint hajdanában. Viharo­san ünnepelte a közönség, ami­kor az olimpiai váltó utolsó tag­jaként, jellegzetes alakja fel­tűnt a bejáratnál. Sport történeti pillanat. Nurmi ugyanis a saját szobra előtt fu­tott el, mielőtt bekanyarodott a helsinki stadionba. így kapott elégtételt korábbi sérelmeiért és így köszönte meg neki sikereit Finnország. Nurmdhoz hasonlóan Emil Zá­topek is új korszakot nyitott a hosszútávfutás történetében. A csehszlovák atléta 1948-ban indult először olimpián. Londonban a nagy világver­seny a 10 ezer méteres síkfutás­sal kezdődött. Amint ez már szinte hagyományos volt, ismét észak-európai atlétát, ezúttal a finn Heinot tartották az első­számú esélyesnek. O könnyedén, simán futott, ugyanúgy, mint nagy elődei. Ezzel szemben Zá­topek látszólag erőlködött. Arca szenvedést árult el, a fejét ide- oda forgatta, a karját sem úgy tartotta, mint azok, akik az elő­ző olimpiákon győztek. Stílusa szokatlan volt, ugyanúgy, ahogy taktikája is. Nurmi egyenletesen futott. Zátopek viszont időnként várat­lanul beleerősített, váltogatta a sebességet. Ezzel akarta kizök­kenteni ellenfelét a ritmusából. .Londonbart 10 ezer méteren Zátopek és Heino látványos és változatos küzdelmet vívott egy­mással. A csehszlovák futó időn­ként, előfordult, hogy egy kör­ben kétszer is, hirtelen teljes se­bességre kapcsolt. így futott harminc-negyven métert. Heino kénytelen-kelletlen követte. Ilyet hosszútávfutó versenyen nem látott még közönség! Zátopek hátra sem nézett, csak a legváratlanabb pillana­tokban úgy kezdett száguldani, mintha a sprinterek babérjaira vágyna. A közönség mindig ilyen jelenetnél tapsolt, tombolt. A táv felénél a finn futó már teljesen elvesztette biztonságér­zetét, teljesen alárendelt szere­pet játszott, a versenyt Zaitopek irányította. Minden úgy történt, ahogy ő akarta. Zátopek 29 perc 59.6 másod­perces idővel szerezte meg éltté első olimpiai aranyérmét. (Osz- szehasonlításul: Nurmi utolsó világrekordja 30 perc 06.2 má­sodperc volt ezen a távon). M. K. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents