Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-14 / 164. szám
Szerkesztői üzenetek Régi hagyományokkal rendelkezik napi- és hetilapokban a szerkesztői üzenetek rovata, amelyben szigorú vagy lágyszívű írástudók, c rovatvezetők írják meg az olvasóknak jó tanácsaikat, véleményeiket, javaslataikat. Krónikánkban egykori furcsaságokat és mai, friss üzeneteket idézünk. Mozart Fidelio-ja A „Fővárosi Lapok” ve- télytársa az Életképek című újság volt. A versenyből a „Fővárosi Lapok” került ki győztesen, mert az „Életképek” csöndes haldoklás után megszűnt Az „Életképek” utolsó számában kritikát közölt Beethoven Fidelio című operájáról. A kritika nagyon szépre sikerült, csak az volt a haja, hogy állandóan Mozart Fidelio-járól beszélt és Mozartot dicsérte. A „Fővárosi Lapok” másnapi számában a következő szerkesztői üzenet jelent meg: „A mai nappal megszűnt az „Életképek”. Egész életében fukar volt, de a halála napján elfogta a bőkezűség, oly pazarrá változott, hogy Beethoven egyetlen operáját is Mozartnak ajándékozta. Isten nyugosztalja!” Aranka — irtás Heltai Jenő fiatal éveiben a Magyar Hírlapnál a szerkesztői üzenetek rovatát „vezette”. Ö válaszolt mindenféle lehető és lehetetlen kérdésre. Egyszer egy vidéki gazda ezt kérdezte levélben: „Hány módja van az irankairtásnak és melyik módszer a legtökéletesebb?” Heltai akkoriban leginkább csinos és fiatal színésznőknek udvarolt vagy a Kávéházban ült, így természetesen nem találkozhatott olyan emberrel, aki szakértő-tanácsot tudott volna adni az arankairtásról. De nem szerette a restanciát, és válaszolt s szerkesztői üzenetekben: „Vidéki gazda! Az arankairtásnak több módja van, de mi egyiket sem ajánljuk!” Tavaszi zsongás Farkas Imre a szerkesztői üzenetek színes válaszait írta a Pesti Naplóba. Egyszer Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes ösz- szebeszéltek és egy levelezőlapot küldtek a lap szerkesztői üzenetek rovatvezetőjének címezve, melyen ez állt: „Én szerelmes vagyok Farkas Imrébe. Mindenki rajtam röhög. Mit csináljak?” Á földbirtokos A Színházi Élet című hetilap rovatát, a „Lelki szanatórium”-ot divatos szerzők „lelkizték ki” hétről hétre. Idézzünk egy példát, mely hűen jellemzi az 1930-as éveket. íme, a „Lelki szanatórium”-hoz írt levél: ,, Harmincéves, 174 cm magas, földbirtokos vagyok. Háromszáznyolcvan hold földem van. Nyolc év óta teljesen önálló vagyok. Földmívesgazdasági iskolát végeztem Kecskeméten. Dohányozni, alkoholt inni nem szoktam. Teljes józan ember vagyok, táncolni nem tudok, mivel pusztán éltem és nem volt hozzá vonzalmam. Fővonal mellett lakom, vasútállomáshoz tíz percre, Pesthez hetvennyolc kilométer. És a leírt adatok dacára nem vagyok képes megnősülni. A lányoknak, akikkel komolyan foglalkoztam, nincs kedvük a pusztánlakáshoz. Azt mondja mind, hogy nincs semmi szórakozás a pusztán. Mit méltóztatik ehhez szólni? Mit tegyek? A nőtlenségem igen sokba van, mivel gazdasszonyt tartok, havi száz pengőért. Mitévő legyek?” Válasz: Egyetlen radikális megoldást látok: Vegye el a gazdasszonyt Napjainkból Végezetül hadd idézzünk néhányat a lapoknál napjainkban jelentkezők leveleiből, és az azokra adott szerkesztői üzenetekből. Kellő tapintattal nem írtuk ki a levélírók eredeti kezdő betűit sem. Nehogy véletlenül magukra ismerjenek. K. E. írja: „Nem jött el a találkára. Biztos, hogy nem jött el, mert ő ott volt a villanyóránál kilenc előtt húsz perccel és várt tízig...” ‘ üzenet: "Igen, hát ez nagyon fájdalmas, de majd csak kiheveri. Ha mindenki novellát írna, akivel ez már megesett.-,.Z. B. írja: „Múlt évben próbálkoztam önnél „Egy történet a sok közül” című írásommal. Most azonban egy másikkal próbálkozom”. Üzenet: Emlékszem. És tudja, fejlődött. Most már nem írja két ellel a ló-t... T. R. írja: „Nagyon szeretem a túrósgombócot, de fiatal feleségem nem tudja elkészíteni. Ezért örömömre szolgált, amikor lapjukban megláttam a túrósgombóc receptjét. Oda is adtam a menyecskének, mondva: Itt a recept, készíts túrósgombócot! Előírás szerint csinálta: az elkészített masszát 34 óráig pihentette a receptben feltüntetettek szerint, és amikor a gombóc formálásához kezdett, akkor láttuk, hogy a massza megzöl- dült, csupa penész volt. Talán valami hiba van a receptben!” Üzenet: „Bizony, sajtóhiba áldozata lett. A 3-as és a 4-es között hiányzik a törtvonal, vagyis a masszát mindössze háromnegyed órán át kell pihentetni. Elnézést kérünk, de egy megjegyzést mégsem mulaszthatunk el: akármilyen fiatal is a kedves felesége, és akármennyire nem tud főzni, annyit talán mégis illett volna tudnia, hogy a túró 34 órát mégsem állhat szabad levegőn.” Révész Tibor KÖRÖSTÁJ Póka György Folyóparton vVVWWVVVWVVVVWVWVWVWVVVW\AA\flAVVN^VVNAf\A^AAAVWVVVVVVVW Fukuoka—Sasebo— Nagasaki Légvonalban alig japán vizekről. Harcolnunk kon növekednek, s aszta- több, mint 50—50 kilomé- kellett — és ez a szörnyű! lunkra ezek a halak kerül- ternyire van egymástól ez Harcolni a naponta kivezé- hetnek holnapután!” a három japán város. Ha- nyelt ötezer rendőrrel szem- Hányszor feltettük már zánktól sok ezer kilométer ben, akik különböző diplo- magunkban a kérdést: miválasztja el. S hogy Huku- máciai érdekekre hivatkoz- lyen messze van tőlünk Vi- naga-isao újságíró kollegám va védték ezt a tengeri etnam. És hányszor döbben- sok társa nevében ismét át- szörnyeteget. Ellenünk. A tünk rá, hogy túlságosan is hidalta ezt a végtelennek tegnapelőtti áldozatok el- közel. Szinte karnyújtásnyi- tűnő távolságot, annak tör- len. Hát ezért kiáltunk át ra vannak tőlünk a borzal- ténete van. Szomorú és szép az óceánokon: kiáltásunk- mák. S Hukunaga-isao le- története. De idézzük Hu- kai, s ha kell, testünk élő vele tovább erősíti bennünk kunaga-isao-t az 1968. má- falával védjük meg a bé- az érzést: karnyújtásnyira jus 14-én Fukuoka-ban kel- két”. közelítettek meg bennünket tezett levelét: HuklUiaga-iSaO elmondj a, a borzalmak. „Azt hiszem, még nem hogy a japán televízió szin- De e rádöbbenés felelőskéső, noha a PACO 1968 te szünet nélkül közvetí- ségünket is kell, hogy sokáprilisi számának 170—171 tette a sasebói eseményeket szorozza. Hiszen azt is je- oldalán közölt „A béke 22. „Nem engedhetünk meg lenti, hogy lefoghatjuk az évében” című eszperantó magunknak — folytatja Hu- őrület kezét. Ezernyi esz- nyelvű felhívása alatt. 1966. kunaga — egyetlen percnyi közzel. Tiltakozással és decemberi dátum van, hi- pihenőt sem. Hiszen Viet- anyagi támogatással. Sora- szem, hogy soha nem késő namban az atomfegyveren ink mind szarosabbra fo- összefognunk és kiálta- kívül már minden korszerű gásával. nunk: a béke kedves, de tö- fegyvert kipróbáltak az „Nem vagyunk egyedül rékeny ékszere a világnak, amerikaiak. S a Vietnam- a harcban — írja befejezé- Vigyázzunk hát rá embe- ban becsapódó bombák az sül Hokunaga-isao. — De rek!” emberiség testén ütnek soha nem lehetünk sokan, „Az emberiségnek min- sebeket, s a Vietnamban elegen, amíg minden béke- denkori joga a borzalmak robbanó vasutak, hidak az szerető ember egyetlen elleni tiltakozás. Nekünk, emberiség egymáshoz való nagy kézfogásra nem nyújt- japánoknak, közöttük a toll békés közeledésének útját ja a kezét. Roppant erejű szenvedélyes harcosainak tépik fel. A vietnami anyák kézfogásra hívunk hát min- sokszoros jogunk. Hiszen sírása a mi könnyeinket den magyar békeharcost. Fukuoka mindössze száz apasztja, értünk búvik a S kérem, akár egyének, kilométernyire van Nagasa- szüleit veszített gyermek a akár eszperantó-szervezetei» kitói, ahol a világtörténe- bozótba, értünk fog fegy- kapcsolatba kívánnák lépni lem legborzasztóbb tömeg- vert a mesék ámulatára velünk, leveleikkel keres- mészárlását hajtották végre éhes fiú és lány a dzsunge- senek meg a következő cí- 23 évvel ezelőtt az ameri- lekben. Értünk, mindannyi- men: Japanio, Hokuoka- kaiak. unkért, az emberiségért. ken, Mii-gun, Ogoori-maci, Az újságíró jogát erősíti Kell, akarnunk kell visz- Mazuzaki, Hukunaga-isao”. az a szomorú tény is, hogy szaadni a vietnami népnek CSOtiák éS IWZalüiak mindössze negyven kilomé- a békét, a biztos és boldog között nő fel nemzedékünk, ternyire élt Nagasakitól a holnapok tudatát. A gyér- De rajtunk múlik, hogy el- Minden Borzalom Legször- mekeknek a mesét, az őre- tiporjuk a borzalmak újra nyűbb Órájában.” geknek a rettegés nélküli meg újra feltámadó hétfejű Döbbenetes a levél, alkonyokat. Mert ma még sárkányát, s megvalósítsuk amelyet eszperantó nyelven csak húszas erősségű volt a a legszebb emberi csodát — írt és küldött hozzám Hu- radioaktivitás a sasebói a Békét. A békét, amelynek kunaga-isao. Egy ember a öbölben, az anyahajótól megóvására az atomőrület sok millió japánból. Egy száz méternyire mért ada* 300 000 áldozatának jeltelen tiltakozó ember a tiltakozók tok szerint. Ez még veszély- sírja figyelmeztet, milliárdos béke-hadseregé- télén az emberre. De a Erre figyelmeztet a fűből. Hogy a Tanú szavainak planktonokat már megfer- kuokai levél, erejével késztessen bennün- tőzte, s a halak planktono- Kátay Antal két is újabb és újabb tiltakozásra a világban lejátszódó vagy még csak készülődő embertelenségek ellen. Hogy emlékeztessen és figyelmeztessen. „Sajnos, nemcsak két évtizedes emlékeink vannak. Az atomőrület hétfejű sárkánya újra meg újra kidugja fejét a felhőkből és tengerekből. Az amerikai stratégiai légierő atombombákat cipelő járőrgépei nyíltan és titokban átrepülnek országok és földrészek felett. S nem tudni, hogy a kísérleti jelleggel kilőtt rakéták vezérlőagyába milyen célpontokat programoztak be. És nem tudni, hogy az atomenergiával meghajtott repülőgépanya- hajók milyen vizekre futnak ki holnap. Tegnap Japánban jártak.. . Tegnap Sasebo kikötőjében állomásozott a sárkány egyik feje. Tegnap csak Sasebo kikötőjébe vonultunk fel sok ezren, naponta. Munkások, tudósok, diákok, hogy fergeteges tiltakozással kiharcoljuk a repülő- gépanyahajó kiutatítását a
