Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-14 / 164. szám
im július 14. 7 Vasárnap Hőség — hűség Forró nappalokat éltünk át. Rettenetes volt a hőség, szinte kibírhatatlan. Árnyékban gyakran 35—38 fok, a napon pedig 40—45. Az élet mégsem állt meg, ment a maga kerékvágásában, mert kellett a kenyér, a zöldség, i gyümölcs, az üzembiztos gép, a megbízható szállítás, az ipari termék és így tovább. Nem volt könnyű ezeken a forró nappalokon szántóföldön és gyárban egyaránt. A szabadban még csak hagyján, mert olykor lenge szél pásztázta a ha, tárt, de gyakran bizony nem is olyan lenge volt ez a szél, hanem forró, mintha egy nagy vulkán lehelete volna. Ezzel a hallatlan hőséggel igen merészen szálltak szembe az állami gazdaságok, a gépjavító állomások és a tsz-ek kombájnosai. Ök az aratási munka hősei, akik a kormánykerék mellett órákat topogtak, mert a lábuk alatti vaslemezt a nap úgy átmelegítette, hogy cipőn át is sütött. A hőség ellenére új rekordok, bravúros teljesítmények születtek. Jóllehet, egynémelyik kombájnoshoz — pontosan a hőség miatt — nem jutott el időben az étel és a friss, üdítő víz. Az ember akaratához idomított gép mégsem állt le, sőt sorozatban követték egymást a nyújtott műszakos napok. Az aratás eddigi részében — csaknem kétharmadában — helytállásból kiválóan bizonyították a betakarításban dolgozók. Az élet a miaga kerékvágásában ment a varrodákban, a kötő. és a szövőtermekben, ahol az egyhelyben ülés vagy éppen állás következtében a szinte alig érzékelhető légmozgás bizony verejtékben fürösztött nőket, férfiakat. Az első félév befejezése, a hajrá, mert helyenként, ilyesmi is volt, meg a második félév rajtja is ezekre a forró nappalokra esett. Nem volt könnyű a termelési színvonal tartása olyan körülmények között, amikor a dolgozónak a futószalagon érkező munkadarabhoz úgy kellett hozzátennie a rája jutó részt, miközben verejtékét törölte, hogy ne marja a szemét, testét. De nem volt könnyű azoknak sem, akik a MÁV békéscsabai vagy többi fűtőházában az átforrósodott tengelyeket csak ruha rácsava- rása után markolhatták meg, tehették a helyére. Ha a tűző napon vagy a szorult levegőjű gyári termekben a meleg hatására nem állt meg az élet, vajon hogyan küzdhették le a forróságot az öntödék, a kenyérgyárak, a tégla, és a cserép-, valamint a vendéglátóipar dolgozói, akiket nemcsak a levegő heve nyaldosott, hanem a sistergőn olvadó vas, a rotyogó étel és a fűtött kemence? Nem volt akármilyen teljesítmény az, amelyik olyan körülmények között született, mint amilyen időjárás az elmúlt napokban, hetekben volt és talán még lesz is, hiszen a naptári nyárból még csak néhány hét telt el. Az emberek a nagy meleg, a kánikulák kánikulájában is kifejező példáját adták élet- és munkaszeretetüknek. Hűek maradtak önmagukhoz, sőt az évszázad legtartósabb melegében olyan munkateljesítményeket produkáltak, amire az utóbbi években nemigen volt példa. Ezért elismerés illeti a munka hőseit. Dupsi Károly Mit, mennyiért adnak a szarvasi piacon A sssarvasá hetipiac árai felől érdeklődtünk, hogy tájékoztassuk olvasóinkat a felhozatalról és az árak alakulásáról. Szarvas gyümölcs- és zöldségfélékben A Népújság postájából Szeghalmi összefogás a fiatalok táborozásáért A járasd útt&r^inőkségnék nagy Sondiot okoEott Szeghalmon a kisdobosok és úftotörök nyári üdültetése, táborozása. Az elnökség elhatározta, hogy 120 személyes köcspoovtá tábort létesít társadalmi összefogással; A terveiket elkészítettük és kértük, hogy a járás állami és gazdasági saervei — tsz-ek, fmstz, állami gazdaság és egyéb üzemek — anyagi segítséggel járuljanak hozzá a tervek valoraváltásáihoK. A felszerelések beszerzésére mintegy 160 ezer forint volt szükség, ölömmel számolhatunk be arról, hogy 30 gazdaság és intézmény járult hotzzá aiz elképzelések megvalósulásához. A járási tanács a szükséges ösz- szeget kdeségenikérat felosztotta a tanulók arányában. Ahány fiatal volt a községben, annyiszor 16 forintot kértek a helyi szervektől. Előzékeny segítséget tapasztaltunk Kertészszigeten, Füzesgyarmarbon, Déva vány án, Körööladány ban, Körösúj falu ban, ahoi minden váHafLait és intézmény „kitett magáért”. Okányban, Bucsán és Eosegfaiván a községi tanács gazdálkodásából biztosították a megfelelő összeget. Elgondolkoztató, hogy egyes helyeken, ahol az együttműködési terv ismertetésékor minden .segítséget megígérték, — amikor a konkrét támogatásra került volna sor — passzívak maradtak A szeghalmi kezdeményezéssel biztosítani tudjuk nyaranta 800 fiatal vidám üdülését, élményekben gazdag t áborozását. Boruzs József járási KISZ-titkár közismerten szegény, így általában & négy város közül a legkisebb a felhozatal, s ez befolyásolja az árakat. Az idén ehhez hozzájárult a szárazság is. így - aztán a szarvasi háziasszonyok bizony nem őrülnek annak, hogy példáid a zöldbabot a tavalyi 6—7 forintos kilogrammonkénti ár helyett, most 10— 12 forintért vásárolják. A karfiol kilója 7—8 forint, de mindössze 50 kilogrammot hoztak fel a termelők. A káposzta és kelkáposzta ára egyaránt 3 forint, a paprikát viszont még nem mérik kilóra Darabja 1— 1,50 forint. A paradicsom szezonideje is eljött már, az ára viszont kilónként 5—6 forint. Csupán két mázsát hoztak belőle. A tök kilóját 3, az uborkáét 5—7, a burgonyáét pedig 4—5 | forintért vásárolhatják. Érdemes néhány adatot idézni azért a csabai piacról is, összehasonlításképpen. Csabán a karfiol 2 —3 forinttal drágább, mint, Szarvason. A káposzta viszont lényegesen olcsóbb, s ez érthető, hiszen a környező termelőszövetkezetek nagy mennyiségben termelnek káposztát és így bőven jut a csabai piacra is. A paprika szintén olcsóbb és már kilóra lehet vásárolni. A gyümölcsfronton szintén elég magas árak uralkodnak a szarvasi piacon. Az őszibarack kilója 10—12 forint, bár az apróbb ját 6 forintért is adják. Főleg Szeged környékéről hoztak a termelők összesen 4,5 mázsát. Sárgabarackból került a legtöbb a piacra, összesen 5,5 mázsa, s az ára kilónként 6—7 forint. A szárazság miatt általában 25—30 %-kal magasabbak az árak a szarvasi piacon, mint az előző évek hasonló időszakában. Legközelebb a gyulai piacról adunk tájékoztatást. Egészségesebb kapcsolat a forint és a kultúra között Emberíormáló szándékaink mérlegén A 70-es ével» elejére készül el az új járási művelődési ház Gyulán. Ez a tény önmagáért beszél, hiszen aki ismeri a mostanit, az Erkel Művelődési Házat az a majdani lehetőségek kibővülését szolgáló új épületről csak felsőfokon, a ,,leg”-ek gyakori használatával tud szót ejteni. Mégis önámítás lenne csak a jövőre hivatkozni és vélemény, elismerés vagy elmarasztalás nélkül hagyni a jelenlegi művelődési ház tevékenységét. Hiszen nem kevés azoknak a lépcsőfokoknak a szánra, amelyeken a ház egyre feljebb és feljebb rugaszkodott, hogy e negyedszázezemél is kisebb város lakóinak egyre magasabb fokon és egyre differenciáltabban jelentkező kulturális igényeit kielégítse. A kulturális munka komplex fogalom és a művelődési házak (mint a gyulai is) csak részfeladatokra vállalk07,hatnak, úgy, hogy tevékenységüket kölcsönösen át meg átszövik más intézmények szórakoztató, ismeretet adó és ízlésnevelő hatásai. Ezt igazolja az a tény, hogy Gyulán a TIT-előadóterem megléte óta a művelődési ház szakismeretet adó és termelést segítő tevékenysége főleg a szakkörök munkájában jut érvényre. Három év alatt őt ilyen szakkört hoztak létre. A ház tömegízlést irányító é® ízlésfejlesztő szándékai egyébként, egyrészt a művészeti csoportok munkájában, másrészt a rendezvényeken keresztül bontakoznak ki. A módszertani „hogyan” mellett fordítsuk figyelmünket inkább a „mit” kérdésre, hiszen ez különösképpen vízválasztó lehet most, az anyagi eszközök behatárolt volta és a már említett helyiség-problémák miatt. Ennél a pontnál viszont elkerülhetetlenül mérlegre kell tenni a költségvetési lehetőségeket az egyik oldalon, és a lakossági igényeket, a művelődéspolitikai célkitűzéseket a másuk oldalon, hogy ezek j ismeretében határozhassuk meg a megvalósulás hatásfokát. A művelődési hä* idei költségvetése, hozzávéve az elkülönített anyagi gazdálkodást folytató Erkel Művészegyüttes pénzalapját, csaknem eléri a háromnegyed-millió forintot A ház költségvetése 550 ezer forint és ebből a rendelkezésre bocsátott 140 ezer forintnyi állami támogatása csaknem egyenlő a függetlenített dolgozók bérének összegével. A ház tehát „gazdálkodik”, figyelembe veszi a bevételek és a kiadások alakulását. „Papíron” mindaddig nincs is baj, amíg a bevételek egy forinttal meghaladják a kiadásokat. Azt szokták mondani, hogy a számok hidegek, érzéketlenek, csak megközelítéssel utalnak a tartalomra, mögéjük kall nézni, nehogy t az embert elkápráztassa a mennyiség, a számok bűvölete. Varga András igazgatót kérdezzük, melyek a bevétel fő forrásai és hogyan oszlanak meg a kiadások? — A bevételek zömét a tánciskolái díjak, a zenés-táncos rendezvények és a nyelvtanfolyamok adják. Szakköreink többsége viszont aliig-alig tudná ellátni önmagát, hiszen a tagdíjak megállapításánál eddig csaknem minden esetben a legalsó összeget vettük. Ügy gondolom, hogy a részvételi díj kis arányú emelése indokolt, különösen akkor, ha ez nemcsak a tagok érdekével, hanem (mint például az ifjúsági klub esetében) véleményével is megegyezik. Azt már most kijelenthetem, hogy pusztán anyagi meggondolásból 22 szakkörünk egyikét sem fogjuk felszámolni. Ám, törekszünk arra, hogy a rendelkezésre álló több pénz még teljesebbé tegye szakköreink munkáját. így volt ez például a házi szakkörnél, ahol az idén nyolc TIT-előadást szerveztünk lehetőség nyílt a tagok szakmai kirándulásainak költségfedezésére. Biztos vagyok benne, hogy az a fotó®, akinek nincsenek otthon felszerelései, szívesen áldoz többet egy-két forinttal, hogy nálunk, jól felszerelt laboratóriumunkban dolgozhasson. Mi úgy akarunk élni az új mechanizmus adta lehetőségekkel, hogy egészségesebb kapcsolatot alakítunk ki a forint és a kultúra között. Ám, nem a rendelkezésre álló pénzhez igazítjuk feladatainkat, hanem éppen fordítva, a felmért és rangsorolt feladatokhoz viszonyítjuk a pénzt. Nálunk évek óta az a gyakorlat, hogy először a munkatervet készítjük el és csak azután a költségvetést. A reiiile* vén vekről szólva az igazgató érdekes kettősségre mutatott rá. Amíg például a Szegedi Nemzeti Színház áprilisi ária- és balettestje háromezer forintba került, addig egy ORI- rendezvényért átlag 17 ezer forintot fizetnek. Nem nehéz kitalálni, hogy egy-egy jól sikerült tánczenei műsor tiszta bevétele jóval több, és a tízezer forintot is meghaladja. Kétségtelen, hogy j a szigorúan vett, s a közgazdasági terminológia szerint használatos gazdaságosság az ORI-rendezvé- nyek mellett szól. (Más kérdés, de ide tartozik, hogy a Gyulán bemutatott ORI-műsorokait az igazgató előre megnézi Budapesten, nem „vesznek” zsákbamacskát.) De, és ez. már a minőségi munkára utal, s biztosítékul | szolgál, hogy a program összeté-1 télében nem lesz negatív arány- eltolódás. Az a, tény, hogy a művelődési ház az évi 5—6 ORI-ren- dezvény mellett 3—4 alkalommal szerepelteti az Állami Bábszínházát filharmóniai hangversenyt szervez, évenként más-más tánc- együttest léptet fél, segíti a gyulai eszperantó mozgalmat, közreműködik az Erkel Diák Ünnepek és a várjátékok szervezésében. színpadán rendszeresen fellép a békéscsabai Jókai Színház és a Szegedi Nemzeti Színház együttese. A művelődési ház tevékenységét nehezebb elbírálni, mint egy produktív üzem munkáját, hiszen „terméke” (az emberek művelődési. kulturális igényeinek elvárt szintű kielégítése, nevelőmunkája) nem kézzelfogható, hatásfoka nem mutatható ki műszerekkel. Egy azonban biztos, as okos gazda körültekintő, jó gazdálkodása, féltő gondoskodása é* az adott lehetőségek teljességre * törekvő kihasználása csak jó irányba billentheti ki a képzeletbeli mutatót, emberformáló szándékainak mérlegén. Brackó István „Kifogott szerencse” Hosszabb idő óta tesz rendszeres erőfeszítést a Füzesgyarmati Községi Tanács Végrehajtó Bizottsága, hogy a községbe letelepedésre bírjon egy fogorvoe- házaspárt. Eddigi próbálkozásuk meddőnek bizonyult, mert a Budapesten és Szegeden végzett orvosok jobban ragaszkodtak a flaszterhez, minthogy Füzesgyar- matra költözzenek. A község' vezetői ennek ellenére nem mondtak le elképzeléseikről. Ezért újra és újra felkeresték a Szegedi Orvostudományi Egyetemet, ahol több ízben találkoztak fiatal orvostanhallgatókkal. Szó szerint megagitálták őket, hogy látogassanak Füzesgyarmatra, tegyenek háztűznézőt, s ha kedvűin-« való a község, akkor maradjanak ott. Szabó Mihály és felesége — mindketten szeptemberben diplomáznak — ilyen előzmények után látogattak Füzesgyarmatra, ahoi a község vezetői megmutatták a részükre kiszemelt lakást — négy szoba, összkomfort — a fogorvosi rendelőt, mire a két fiatal úgy határozott, hogy októberben Füzesgyarmaton munkába áll. Ha a nap a felleg mögé nyugszik... Nem nagyképűségből mondom, de én bírom, mi több, élvezem a kánikulát. No, nem a strandfürdő, másnéven a „néplavór” hűs vizében. fin ugyan bele nem megyek, mert amellett, hogy heringgé válik az ember, hol lökdösik, hol tapossák. Bár abban is van élvezet. Az, hogy nem a másodállásban szerzett sebes vállát éri a lökdösődés, és nem a mogyoró nagyságú tyúkszemével megáldott lábát tapossák. Ennél persze van jobb szórakozás is, csak oda kell figyelni. Például a gyulai strandfürdő előtti parkírozóhelyen. Ott ugyanis a kiskerókpá- rosok a gyalogosokat, a motorosok a bicikliseket, az autósok pedig a motorosokat illetik a magyar és más népek szótárában hosszú fejezetekben található, nem éppen épületes jelzőkkel. Hja kérem, a kasztrendszer eltörölhe- tetlen. Miután ezen a kis intermezzón átesnek, következik a vet- kőzés a maga szertartásával és várakozási idejével. Mire a kánikulától, a különböző járművek vezetésével járó izgalmaktól és a leginkább ökölvívóringgé, párbajtőr-pásttá változó parkírozóhelyen szerzett idegsokktól a vetkőzőn át a medencéig jut a forróság elől menekülni szándékozó, szívesebben vállalná Lucifert főbérlőjéül. Am még a medence partján is meg kell állnia, és betájolnia magát a dzsungelsűrűségű em- beráradatban. Lejárati lépcső ugyanis csak elméletben van a medencében. A gyakorlatban sűrűn egymás mellett terpeszkedik rajta az emberi nem és kor széles skálája. Én csak figyelem, hallgatom az emberek nyüzsgését, felforrt vérük diktálta megjegyzéseit, és mindezt kuncogva élvezem. Ilyen- tén élvezetes szórakozásomat csupán ismerőseim jókora hada zavarja meg. — Meddig tart a kánikula? Mikor kapnak már egy kiadós, de legalább egy permetnyi esőt a kiszáradás biztos jelét öltött növények? — kérdezik, mint valakitől. Mint már jeleztem, mogyoró nagyságú tyúkszem ékeskedik az egyik szélső lábamon, ízület, reuma, csúz. köszvény gyakori vendég nálam. Mivel ezekből nem tudtam eddig megfelelő pontos következtetést levonni az időjárásra vonatkozóan, a meteorológia egyszerűen nem szerződtetett munkatársának. Ám mégsem hagyom válasz nélkül a hozzám intézett sok-sok kérdést. Kielégítek én minden kí- váncsiskodást az időjárásra vonatkozóan. Mégpedig egy öreg székely góbé javaslatával. Azt mondogatja ugyanis — ezt figyeljék meg. mert megcáfolhatatlanui így van —, hogy ha a nap felleg mögé nyugszik, akkor az idő vagy így marad, vagy megváltozik. Ke I.
