Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-14 / 164. szám
1968. Július 14. 6 Vasárnap \ „Menjetek kapálni ff Vakító fehér faliszekrény függ az osztály falán. Rajta vörös kereszt, benne 39 tanuló ellátásához szükséges elsősegélynyújtó felszerelés. Hosszú egy tanév, év közben gyakran kell pótolni a kötszert, benzint, jódot, sebtapaszt. A tanév befejezése előtti hé,ten rohamosan fogy a szekrény tartalma, de szerencsére nem a balesetek emelkedése miatt — hanem azért, mert az osztály vöröskeresztes csoportja járási vetélkedésre készül. Az elmélet már nagyszerűen megy, most már a különböző kötözési gyakorlatok következnének —, de üres lett a szekrény, s bizony az eltelt 10 hónap alatt az osztálypénztár is kimerült. Mentőötletként születik meg a gondolat két aktíva részéről: Menjünk a Doktor Bácsihoz, s kérjünk! Elhangzik a kérdés, s rá a rövid, de nagyon is elgondolkodtató válasz: „Menjetek kapálni, s a keresett pénzen aztán vegyetek magatoknak”. A két futár visszatér az osztályba, s közli a hallottakat. Hát igen! Ilyen kijelentést hallva, úgy érzem, meg is kell állni egy kicsit, s gondolkozni kell. Persze nem azért r'ert a munkára nevelésnek egy egészen új ösztönzőjével találja szembe magát a gyakorló pedagógus — erről szó sincs. Ez k a ''"'■rekek valóban fizikai munkával — ha nem is kapálással —, burgonyaszecléssel keresték meg azt a kis pénzmagot, mely egy olyan hasznos mozgalom, mint az iskolai Vöröskereszt egész éves anyagi kiadásait fedezte. Tehát nem ezért érdemes ezen kijelentésen eleondolkodni, hanem egészen másért, olyan dolgokért, me1vpl< p-/t a kijelentést komplettabbá teszik, más oldalról is alátámasztják, megvilágítják, hiszen a jelenségek sohasem szigetelhetek el egymástól, mindig valamilyen közös talajból táplálkoznak, köztük lényeges össze- 1 függések vannak. Hogy a problémát a iehető leg- j reálisabban közelítsük meg az adott esetben, abból kell kiindul- 1 ni, hogy a vidék s ezen belül a kisebb községek egészségügyi ellátottságára nagyban rányomja bélyegét annak ténye, hogy viszonylagos orvoshiánnyal küzdünk. Mint ilyenkor ez lenni szokott, a konjunkturális helyzet mindig és mindenütt kitermeli a maga területén azokat az embertípusokat. akik a legmesszebbmenőkig igyekeznek kihasználni a maguk javára az így adódott kényszerhelyzetet, ehhez hozzátéve különböző vélt sérelmeket, s munkájukat úgy végzik, hogy egyedül csak nekik legyen jó. Ilyen munkastílus mellett aztán napirenden vannak olyan dolgok, melyeket az élet más területén dolgozóknak egy percig sem néznek el. Rendszeressé válnak a későn kezdett délelőtti rendelések, sőt előfordul azok indokolatlan elmaradása is. természetesen az esti magánrendelések javára. Így aztán lassan, de biztosan kialakul egy olyan légkör, amelyben beteg is, vezető is érzi. hogy sok minden nincs rendjén, de inkább [ hallgat, az előbbi félve az esetleges utólagos retorziótól, az utóbbi pedig a jó viszony megbomlásától. Idők múlásával aztán kiaiakui az orvos személye körül egy egészségtelen misztifikáció, mely nem jellemző az orvostársadalom egészére, s csak arra jó (illetve rossz), hogy olyan felületes megállapítások születésére adjon táptalajt, amelyekből az emberek többek között olyan következtetéseket vonnak le például, hogy: „Az or- | vosok fehér köpenyes pénzimá- i dók!” Hogy ez mennyire nem igaz j az esetek többségében, arra igen sok -éldát lehetne felsorolni, s ezeket a példákat ugyanazok a betegek sorolják, akik az ellenkezőjére is — ha kevesebbet is, de — tudnak példát mondani. Éppen ezért arra kellene mindenütt törekedni, hogy ezek az ellenpéldák napról napra a felelősségteljes munkát végző orvostársadalom egyre kisebb százalékára korlátozódjanak, majd végül teljesen eltűnjenek. Szilárd Ádárn Cikkünk nyomán : Intézkedtünk a szeghalmi kenyér minőségének javítására A Békés miegyeá Népújságban június 30-án megjelent ,,Miért sület- len a kenyér Szeghalmon?” című közlemény félreérthetetlen módon felhívta a vállalat figyelmét arra, hogy Szeghalmon esetenként rossz minőségű, sületlen kenyér kerül forgalomba. A kenyér sületlenségéért egyértelműen, asaík az ipar, illetve az üzem szakmunkásai, áru- káadója, vezetője a felelős. A vállalat vezetősége a minőség javítására a közelmúltban új technológiai eljárást vezetett be Szeghalmon is. Az üzem termékeit a vállalat műszaki dolgozód gyakran ellenőrzik. A munkájukat felületesen ellátó dolgozókkal szemben anyagi felelősségirevonást alkalmazunk. Kiadott in>tézkedésednk minden bizonnyal csökkentik annak a lehetőségét, hogy rossz minőségű kenyér kerüljön forgalomba Szeghalmon. Demcsák Mihály igazgató Egy holt dilemmája „Körülbelül két hónappal ezelőtt Békéscsabán, a Luther utca 16 számú ház sarkán nyílt egy üzlet, amelyben használt ruhát árultak, meglehetősen olcsó áron. De becsukták... Kérem, a sok dolgozó nevében segítsenek, hogy ez a kedves kis bolt újra kinyisson és újra vásárolhassunk...” Amikor először jártam a Luther utcában, a „Leltár” feliratú tábla késztetett a külön engedélykérésre, hogy beléphessek a boltba. A következő alkalommal már „a lakosság felé az árusítás megszűnt” kiírás fogadott. Harmadszorra semmilyen tábla nem adott útbaigazítást, csak egy vékony zsinór, mint valami célszalag zárta el a bejáratot. Érdekelt a dolog, no meg szerettem volna olvasónk hozzánk írt levelére is válaszolni. Nyomozni kezdtem... A használt külföldi árukat árusító bolt április 8-án nyílt meg és június 7-én csukta be kapuit a vásárlók előtt. Véglegesen azonban nem húzták le a redőnyt, a bolt jelenleg 11 dolgozója azóta is serényen munkálkodott, mosták, vasalták, tisztították a ruhaneműt. Ottjártunk- kor mintegy 35 ezer forint értékű áru pihent „raktáron”, illetve az eladóhelyiség zsúfolt állványain és polcain. Az „árut” bálákban kapja a bolt, illetve a használt ruhaboltot üzemeltető Békéscsabai Méretes Szabók és Szűcsök Ktsz a TEMAFORG-tól. A ruhák címkéi többnyire svéd, nyugatnémet, amerikai gyártócégekre utalnak. Lastex fürdőruhától, selyem csipkével díszített fésülködő kőA MEZÖBERÉNYI MŰSZAKI ÉS VILLAMOSSÁGI KTSZ festő és lakatos szakmunkásokat keres felvételre azonnali belépéssel. Bérezés megegyezés szerint. Heti munkaidő 44 óra (minden második héten szabad szombat). Jelentkezés a szövetkezet műszaki irodájában. x penytől kezdve egészen a farmernadrágig és a perzsaszőnyegig terjed a kis üzlet kínálati skálája. A napi forgalom meghaladta a hatezer forintot és ez — figyelembe véve a meglepően alacsony árakat — azt mutatja, hogy levélírónk joggal hivatkozott a sok vásárlóra, sürgetve az újra- nyitást. A bolt kényszerű zárvatartásá- nak indoklása nem könnyű dolog. Nézzük először az érdekeltek véleményét: Nagy Lajos részlegvezető: Amíg kint volt a tábla, naponta 40—50 emßer is megkérdezte, hogy mikor nyitunk. Bár egyáltalán nem csináltunk propagandát, a lakosság mégis hamar megszerette a boltot és dicsekvés nélkül állítható^, hogy ebben nagy szerepe volt udvarias, türelmes eladóinknak. Én szeretném, ha minél hamarabb kinyitnánk. Nagy Gábor, a Békéscsabai Méretes Szabók és Szűcsök Ktsz elnöke: Még a kezdet kezdetén felajánlottuk a bizományinak az árusítást, de az nem nagyon lelkesedett a dologért, s a ruháknak csak egyik részét vette át. így magunk nyitottunk boltot, de közben a hódmezővásárhelyi bizományinak is szállítőttunk. Bánszki Pál, a Békéscsabai Bizományi bolt vezetője: Nem sok fantáziát látok a TEMÁFORG- áru forgalmazásában. Igaz, hogy nálunk jobbak a raktározási és értékesítési viszonyok, de túlságosan is kopottak a ruhák, és nem az itteni divat szerint készültek. Az előbbi nyilatkozatok mintegy két héttel ezelőtt hangzottak el. Folyt a huzavona, megoszlottak a vélemények, senki sem tudott bizonyosat mondani. Aztán többszöri tárgyalás és számos gazdasági kalkuláció elvégzésének eredményeként megszületett a döntés. Ennek értelmében a békéscsabai bizományi újra árusítja már a boltban kijavított és kitisztított használt külföldi ruhákat és a múlt héten megnyitotta kapuját a Luther utcai bolt is. Az eddigi átlagárszint változatlan marad, s a bolti ár- kalkulációs munkába bevonják majd a bizományi egyik becsüsét is. A lakosság tehát, leszámítva a több mint egyhónapos zár- vatartást, újra kedvére válogathat a ruhaneműk között. Reméljük, így most már végleg megoldódott a bolt dilemmája, és levélírónk kívánsága is tel ip- (brackó) Az udvariasság — erény Meg-megakad kezemben a toll, abbahagyom és újrakezdem a téma boncolgatását. Mi tagadás, dilemmában vagyok, mert már előre hallom: „Megint az ifjúság! Az idősebb korosztály viselkedésén sem ártana néhány fokot javítani.” Amint tapasztaltam, nemcsak hangoztatják ezt, hanem igyekeznek is rendre utasítani a felnőtteket — még a szüleiket sem kivéve. Mi tagadás, sok esetben nem is árt az, ha a nagyobbacska fiú és leány figyelmezteti a magukról és a társadalmi együttélés szabályairól meg-megfeledkező korosabbakat, szülőket. Ám legtöbb esetben a modorral, a hangnemmel, a szavak meg nem válogatásával van baj. — Mi az, vén tekergők, nem tudják, hogy tíz órakor ágyban kellene lenniük?! — förmedtrá a kórházban a tv-nézésből visz- szaérkező betegekre egy 17 éves forma fiatalember. Nem tudom, milyen hangnemben beszél egyszerű, tanyán élő szüleivel. Gondolom, hogy csakis a fentiek szerint, mint többen mások. Nem is egyszer hallottam, amikor fiú és leány így förmedt a szüleire: „Nekem ne dumáljatok az illemről, jobban tudom én, mi az!” Bár jobban tudnák! Köztük az a fiatalember is, aki az egyik presszóban nemrégiben így igyekezett hazatuszkolni az apját: „Eleget vedeltél már, lódulj azonnal hazafelé!” Ha ilyen a hangnem a szülőkkel szemben, mit várjanak egyes, pláne a kisebb-nagyobb csoportokban együtt sétálgató, sö- rözgető, buszon vagy vonaton utazó fiataloktól az idősebbek? Sokak véleménye, tapasztalata alapján mondom, hogy eléggé elterjedt az udvariatlan modor. Annyira, mintha ez, és nem az előzékenység, a készség, a műveit embereket jellemző szóba- elegyedés, az elnézést vagy bocsánatot kérés adna felemelő jó érzést. Sokan a mai rohanó élettempónak tulajdonítják a mindinkább feledésbe menő udvariasságot. Alapjában véve senki sem születik udvariatlannak. Felcseperedése közben tanulja meg a hányavetiséget, a senkit és semmit nem tisztelő durva, goromba megjegyzéseket, részben otthon, részben pedig más helyeken, ö elébe is tolakodnak a különböző pénztáraknál, lökdösik az autóbuszon és a vonaton, s ezért aztán ő is tolakszik és lökdös, ő sem tartja illendőnek, hogy átadja a helyét az idősebbeknek. Az ilyesmi is sértő az udvariassághoz, az előzékenységhez, a kedves, de legalább a sima beszédmodorhoz szokott korosabb embereknek. Az, hogy a különböző boltokban is lépten-nyomon tapasztalják az udvariatlanságot, egyenesen felháborítja őket. Példák tucatját tudnám jó magam is felsorolni. Mintha a kereskedelemben, a különböző vendéglátóipari, szolgáltatóipart egységekben nem tanítanák a szakmával együtt az udvariasságot is. A fennhéjázó beszédmodor a hiánycikkek korszakával egyidőben kezdődött és folytatódik még mindig több helyütt, mintha misem történt volna, mintha nem lenne valamennyi bolt, vendéglátó és szolgáltatóipari egységben a dolgozók érdeke is az, hogy növekedjen a forgalom, hogy magukhoz szoktassanak embereket, embercsoportokat. Ha valaki megjegyzi azt, hogy „a pénzemért több előzékenységet is elvárnék”, ugyanazt a választ kapja, mint évekkel ezelőtt: „Lehet máshol is vásárolni”. Érdekes módon az udvarias kiszolgálás jó néhány helyen csak az ismerősöknek, a kisebb- nagyobb beosztású főnököknek jár. „Mi is emberek vagyunk” — kontráznak a legenyhébb megjegyzésre is. Kérdezem: milyennek tartsam azt a békéscsabai Szent István téri fodrászt, aki a hosszú évtizedek során kialakult sorrendiséget betartani akaró vendégre ráförmedt: „Várja meg, amíg végez a kollégám!” A „de kérem, én hamarabb jöttem”-re szinte kiáltva válaszolt: „Azt mondtam, üljön le és várjon amoda!” Ember az ilyen és hasonló hangnemben beszélő fodrász, bolti eladó, pincér, csapos és sokmindenki más — csak éppen az udvariasságról, a jó modorról és még sok minden másról megfeledkező ember. Az „egyik ember annyi, mint a másik” elve nem minden esetre szól. A még viselkedni sem, nemhogy a dolgozni nem tudó tanuló nem tehet egyenlőségjelet önmaga és a társadalom javát szolgáló sok-sok munkában évtizedeket eltöltött családanya és apa közé. A bolti, vendéglátó és más szolgáltatóipari dolgozó sem tehet egyenlőségjelet önmaga- és a vásárló közé. Az utóbbiak ugyanis minőségi különbséget jelentenek azokban a percekben, amíg vásárolni akarnak. Ugyanis náluk van az a pénz. amiért minél jobb árut és minél jobb szolgáltatást kötelesek a pulton belül levők adni. Igyekezzenek ezt megérttetni a szülők serdülő gyermekeikkel, s a különböző egységek vezetői a dolgozókkal. Nem szégyen az udvariasság, sőt nagyon is kellemes, jó érzés, amit kedvességgel és viszont megbecsüléssel nyugtáz a velük érintkező emberek többsége. Kukk Imre Így látja Gurzó László ügyintéző — Néhány méhkeréki kezdeményezésére jött létre 1965-ben a libatömő társulás — újságolta Gurzó László, a fogyasztási és értékesítő szövetkezet helyi szervének ügyintézője. — A taglétszámban jelentősen megnövekedett társulás tavaly már 2100 hízott libát adott át az fmsz-nek, és 290 tenyésztővel volt szerződéses kapcsolatunk. Az előlegként kiadott 428 ezer 465 forintból mindössze 2260 forint maradt kint egy-egy termelőnél. Az utóbbi években Méhkeréken megnövekedett libatenyésztési kedv következtében került sor az állomány felfrissítésére. Ez azt jelentette, hogy ma már a társulás tagjainak zöme a hét kilogrammra, sőt ennél többre is felhizlalható rajnai fajta lúddal I rendelkezik. Gurzó László ügyintézőtől azonban mást is megtudtunk: — A takarmány a mi községünkben is fontos kritériuma a libahizlalásnak. A múlt évben mintegy 210 igénylő között 1360 mázsa kukoricát adtunk tenyésztőinknek. Ezzel nemcsak a régi tenyésztők között teremtettünk biztonságot, hanem újakat is nyertünk meg e jól jövedelmező kisállattenyésztési ágazatnak. így elértük, hogy felvásárlási tervünket 1968-ben jelentősen túlteljesítettük. Mi bízunk abban, hogy idei tervünket is teljesíteni tudjuk. B. I.
