Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-14 / 164. szám

IMS. július 14. 4 Vasárnap r Utitárs, bő gatyában Kondoroson száll fel a buszra ; mentét és Békés megyét. Végte- az idős házaspár és megjelenésük len dús legelőkre emlékszik, sok olyanféle hatást gyakorol a me- | jó kenyeres pajtásra és — csak- legtől bágyadt utasokra, mint nem könnyes áhítattal — hűséges egy kisebb méretű plasztikbomba 1 szamarakra, kutyákra, robbanása. Ki tátott szájjal, ki j — Volt nekem egy szamaram, Kilencszázhuszonegy-ezer forint totó—lottó-nyereményekre — 137 ezer forintos négyes találat Békéscsabán Június havi totó—lottó-mérleg; ' Július 16-ig lehel beküldeni a polgári védelmi rejtvénypályázal megiejtéseit A nyolc sorozatból álló pol­gári védelmi rejtvénypályázat utolsó rejtvényét július 6-i szá­munkban közöltük, helyszűke miatt egy nappal később, mint a megadott időpont. Ezért a július 15-ére megjelölt bekül­dési határidőt ugyancsak egy nappal meghosszabbítottuk, vagyis a megfejtéseket július 16-ig lehet beküldeni szerkesz­tőségünkbe, a rejtvényszedvé- nyekkel együtt. Ugyancsak közöljük a meg­fejtőkkel, hogy a nyilvános sorsolást július 18-án este 7 órakor rendezzük Békéscsabán a Balassi Művelődési Házban, ahol az intézmény művészeti csoportjai adnak műsort. Egyébként a július 18-i szá­munkban közöljük a rejtvényt helyesen megfejtők névsorát is, Az OTP Békés megyei Igazga­tóságától megkaptuk az elmúlt hónap totó—lottó-nyereményével kapcsolatos tájékoztatót. Eszerint június hónap folyamán hat darab négyes találat volt megyénkben. A legjelentősebb összegű nyere­mények — 126 ezer, illetve 115 ezer forint összegűek — Batto- nyán, illetve Gyulán kerültek ki­fizetésre. Ezenkívül négyes talá­lat volt Békéscsabán, Újkígyóson, Mezőhegyesen és Szarvason. A totóban jelentősebb összegű nye­remény Orosházán fordult elő, ahol egyetlen kéthasábos szel­vénnyel játszó, 12-es találatot el­érő nyertesnek 24 ezer forint ütötte a markát. Totó—lottó-nye­reményekre összesen 921 ezer fo­rintot fizettek ki az elmúlt hó­nap folyamán megyénk OTP- fiókjai. A havi tárgynyeremény-sorso- láson — melyen a 26. játékhét szelvényed vettek részt — 31 da­rab különböző tárgynyereményt nyertek megyénk lottózói. A je­lentősebb nyereményeket — tíz­ezer forintos vásárlási utalványo­kat — Szeghalmon és Békéscsa­bán nyerték. Félig kész az öntözőfelep Hiányos a felszerelés Megtudtuk azt is, hogy me- ! gyénkben is befejeződött a borí- j tékos sorsjegy-árusítás. A sok­sok kisebb nyereményen túlme­nően Gyulán 20 ezer forintos, Ez igazi fokos, bácsi? pedig fejcsóválva, mosolyogva csodálja a bácsi öltözékét: a lobo­gó szárú fehér gatyát, ezüst pity- kés, tulipános mellényt, feltűrt szélű tollas kalapot, no és a fo­kost. Egy ötéves forma lurkó kö­zelebb húzódik és meg is tapogat­ja titkon a lajbit, hogy igazi-e. Talán még a hegyesre pödrött bajuszt is meghúzogatná, ha az öreg nem viselkedne olyan szi­gorú méltósággal, ami a vattasza- kállú Mikulás bácsiknak nem sa­játja. Az első pillanatban én is azt gyanítom, hogy jelmez ez az öl­tözék, valami ravasz IBUSZ-fo- gás. Talán a híres-nevezetes Kon- dorosi Csárda idegenforgalmát hivatott fellendíteni a Rózsa Sán­dornak maszkírozott férfiú. Ol­vashat az ember mostanában ép­pen eleget a Hortobágyon angol misszeket és francia madmazele- ket nyeregbe kapó IBUSZ-betyá- rokról. Szerencsére nem ezen a vonalom kezdem a puhatolódzást — mert rövidesen nagy beszélge­tésbe kezdünk, szenzációt keltő útitársammal — és így elejét ve­szem a jogos sértődésnek. Juhász András bácsinak, az örménykúti Béke Tsz juhászának ugyanis ez a rendes, ünneplő öltözéke. Né­hány éve még télen-nyáron ga­tyában járt, s csak azért vásárolt kissé melegebb ötözéket is, mert „érzékenyek már a fagyra az öreg csontok”. Most azonban hivatalos ügyben utazik Békéscsabára, nyugdíját intézi az SZTK-ban és — mint mondja —, ilyenkor illik tisztességesen felöltözni. Autóbuszon rövid az út Kon­dorostól Csabáig és Juhász And­rás, mint a pusztai emberek álta­lában, nem kapkodja el a beszél­getést sem. Még ücsörögnünk kell az autóbusz-pályaudvaron is egy órát, hogy kikerekedjen élete tör­ténete. — Juhász volt már a dédnagy- apám is. Apám azonban „elfaj­zott” egy kicsit, gulyásnak állt. Én állítottam helyre a család be­csületét vagy hatvan évvel ez­előtt, a Csongrád megyei Árpád­halmán. Ott bojtárkodtam és ott tettem vizsgát Kisbögre András számadónál. — Vizsgát? Hát miből kell vizs­gázni a juhásznak? — kérdem nagy naivan és ezzel ugyancsak jó kedvre hangolom Juhász bá­csit. — Hát a vizsga az olyan volt, fiam — meséli somolyogva —, hogy összegyűlt a csárdában a puszta minden embere és a vizs­gázó fizette a bort, amíg csak inni tudtak. Egy évig vertem a fogam­hoz a garast, hogy győzzem tölte­ni a poharakat, mert tudták ám inni a régiek. De még a csobolyó- kat is tele kellett buggyantani vé­gül, hogy teljesen megfeleljek. Hatvan éve legeltet Juhász András és azóta bejárta a Tisza­(Fotó: Grúber Márta) a Zsuzsi. Akár hiszi, akár nem, az lefeküdt és úgy vett a hátára, ha többet ittam, mint kellett volna. Hát még a Szikra kutya. Annak több esze volt a birkákhoz, mint akárhány juhásznak. Reggeltől es­tig rá sem kellett néznem a nyáj­ra, amíg együtt legeltettünk. Fogynak a tágas legelők, de még inkább az élet — panaszolja Juhász András. A faragott nyelű gamók, szűrök javát eladta a mú­zeumnak és ezt az utolsó varrot- mellényt is kikezdte már a moly. Jó sora van a tsz-ben, de szerinte az sem az igazi már, hogy állat­orvos gyógyítja a birkát és nem a juhász. Nyugdíjba vágyik, rövi­desen végleg a sarokba állítja a rézvégű botot. Maradnak az emlé­kek, a régi nóták: „Túl a Tiszáin, a szendrei határon ...” És marad természetesen a család. A gyere­kek, akik már csak az ő szava után ismerik a Szent György napi kihajtást, a juhsajtkészítés és a fafaragás tudományát. Békés Dezső Mai viszonyaink között igen I modern öntözőtelepet építenek ki a füzesgyarmati Vörös Csillag j Tsz-ben. Mintegy 1200 holdon a technika vívmányait vonultatják fel a mezőgazdasági termelés biztonságossá tételére öntözéssel. A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság egy évvel ezelőtt kezdte el a kivi­telező munkát és mostanra az öntözőtelep felét elkészítette. Ügy előre haladtak a kivitelezéssel, hogy 600 hold műszaki átvételre kerülhet, csupán egy probléma van: nem tudnak beszerezni szó­rófejeket és Perott kapcsolású 80- as csöveket. A csaknem 13 millió forint ér- ■ tékű beruházás Füzesgyarmat egyik legtermékenyebb határán valósul meg A Tisza vize a Ke­leti főcsatornán, a Berettyón és az Ó-Berettyón érkezik meg az ön­tözésben érdekelt szövetkezet te­rületére. A füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz öntözőtelepének építé­se ezekben az években azért is jelentős vállalkozás, mert évek óta ilyen nagy területen öntöző- berendezés nem épült megyénk­ben. A beruházási program megvalósításához a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság két esztendőt kért. Ezalatt megépíti a vízldvi- téli főművet, a csatornarendszert és a belvizek elvezetését szolgáló berendezéseket. Békésen, Békéscsabán és Szeg­halmon tízezer forintos „zsákba­macskáikat halásztak ki a sze- | rencsés nyertesek. Jól kezdődött a lottózóinknak a júliusi hónap is. A 27. fogadási játékhét 25 lottónyerteséből egy fogadó ugyanis megyénkbeli — békéscsabai lakos. Nyereményé­nek összege 137 ezer forint. Áutóbusz-vqróterem építését tervezik Kondoroson Kondoros nagy forgalma mi­att már kicsinek bizonyult a je­lenlegi autóbusz-váróterem. A községi tanács ezért elhatározta, hogy az őszi hónapokban új, na­gyobb, korszerűbb várótermet lé­tesít. Az új épületet beljebb te­szik a jelenleginél a község pi­acterén és parkot alakítanak ki körülötte. Ez azért is szükséges, mivel a községen át vezető főút­vonalon már veszélyessé vált a buszváró környékén a várakozás, a le- és felszállás. Az új autó­busz-váróteremhez körfargalmú utat is építenek, hogy az autóbu­szok kényelmesen megfordulhas­sanak. Ezenkívül az Utasellátó Vállalat korszerű büfét létesít. Az építkezésre összesen 1 millió 200 ezer forintot fordítanak, s a tervek szerint előreláthatólag az őszi csúcsforgalom idején adják át rendeltetésének. kqífoéhf Fordította: Radó György 13. — ön ismeri a szívókészü­lék kezelési módját, Sztyepan Sztyepanovics? — kérdem. — Igen, ismerem. — Hányszor ellenőrizte az éjszakát? — (Azt feleli, hogy többször. Nyilván hazudik.) — Meghallgatta a beteget? — Igenis. — No és ? Hallgat. Újabb kérdés, lát­szólag teljesen higgadtan. — Miért emelkedett a beteg vérnyomása? Csend. Majd dünnyögő vá­lasz: — Most már tudom, hogy hypoxia... Akkor azt hittem, hogy hipertónia... — Elég baj, hogy ilyen ké­sőn jött rá. Újabb szünet. Néma csend. Gondolatban: „Ó, te marha! Te tökfilkó, mit keresel te itt?” No jó, jó, udvariasnak kell lennem. Csak nyugalom. — Sztyepan Sztyepanovics. Tisztán látok mindent, ma­gyarázkodásra nincs szüksé­gem. Arra, hogy vizsgálatot tartsak, nincs időm. Önnek el kell hagynia a klinikánkat, mert nem alkalmas az ilyen munkára. Hadd emlékeztes­sem: amikor felvettük, felté­teleket szabtunk. ugyanolya­nokat, mint a többieknek. Ha nem felel meg nekünk, mond­tam, akkor figyelmeztetni fo­gom, és ön szép csendesen, feltűnés nélkül keres magá­nak egy másik állást, távozik, saját óhajára, anélkül, hogy megrovásban részesülne. Ha önnek nem tetszik minálunk, akkor fel is út, le is út, bár­mely pillanatban, még akkor is, ha ön lángész. Annál is inkább, mert városunkban egyáltalán nem nehéz sebészi munkát találni. Emlékeztetem továbbá, hogy önt már két alkalommal is „komoly figyel­meztetésben” részesítettük. Ezenkívül már tanácsoltam is önnek, hogy távozzék. El is határozta, de aztán mégsem ment el. Én nem szóltam semmit. Most azonban vége a türelmemnek. Emberéletekkel nem lehet játszani: bocsássa meg nekem ezt a közhelyet. Csend. — Megismétlem, s ez szól mindenkinek: nekünk, a kli­nikánkon megvan a magunk munkakódexe. Az orvos any- nyit dolgozik, amennyire a betegnek szüksége van. A munkaidő kezdete pontban ki­lenc, a vége pedig akkor van, amikor minden teendőnket elvégeztük. Másodszor: ha egy orvos nem felel meg, akkor távoznia kell. Saját jószántá­ból, az igazgatóság és a szak- szervezet beavatkozása nélkül. Hogy ez megfelel-e, azt én döntöm el. Minthogy azonban mindenki tévedhet, megbeszé­lem a dolgot idősebb munka­társaimmal. Az ön esetében, Sztyepan Sztyepanovics, már rég megszületett a döntés, már vagy egy fél esztendeje. Ha ön nem távozik tőlünk, akkor kénytelen leszek hivatalos úton elbocsáttatni... Tehát? Sztyopa szánalmasan áll előttünk. — Jó, távozom. Csak vár­ják meg, amíg állást találok Családos ember vagyok. — Mennyit várjunk? Hallgat. Kínosan hallgat. — Kérem, üljön le. Ez bizony kegyetlen dolog Látom, mindnyájukat bántja, restellik magukat. Kidobni va­lakit... Dehát mit tehetünk ilyen esetben. Sztyopa súlyo­san hibázott. Majdnem, a túl­világra küldött egy beteget. Nem első ízben követett el ilyesmit: két hónappal ezelőtt az ő ügyelete alatt meghalt egy kisfiú, és csaknem azonos körülmények közt — nem szívták le a köpetét. Mégis rosszul esik nekem a dolog. Sajnálom ezt a fiatalembert. Talán még egyszer kellene ve­le beszélnem? A lelkére be­szélnem? Talán segíthetnék neki? Szabjak újabb határ­idői? Nem, elég volt. Mit mondhatnék Onyipko leányá­nak? Petro feláll. — Mihail Ivanovics, hagy­juk még Sztyepant. Majd csak megjavul. No lám, az imént bepana­szolta, most pedig megesik rajta a szíve. Legutóbb nem tiltakozott. — ön azt akarja, hogy ma­radjon? Kérem, tessék, ha ön vállalja helyette az ügyeletet és a betegek ellátást. Ö csak a fizetését vegye fel. Milyen bántóan hangzik ez! Sztyepan fülig pirul, feláll, és kimegy a szobából. Petro nem tágít: — Hagyja meg Sztyepant. Majd mi segítünk neki. Hi­szen jó lelkű, nem igaz? Helyeslő zúgás. Nem tehetek egyebet, csak allgatok. Egye fene! Kellemetlen história, de én nem tehettem máskép. Most mind azt gondol iák, hogy szívtelen vagyok. En viszont

Next

/
Thumbnails
Contents