Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-14 / 164. szám
IMS. július 14. 4 Vasárnap r Utitárs, bő gatyában Kondoroson száll fel a buszra ; mentét és Békés megyét. Végte- az idős házaspár és megjelenésük len dús legelőkre emlékszik, sok olyanféle hatást gyakorol a me- | jó kenyeres pajtásra és — csak- legtől bágyadt utasokra, mint nem könnyes áhítattal — hűséges egy kisebb méretű plasztikbomba 1 szamarakra, kutyákra, robbanása. Ki tátott szájjal, ki j — Volt nekem egy szamaram, Kilencszázhuszonegy-ezer forint totó—lottó-nyereményekre — 137 ezer forintos négyes találat Békéscsabán Június havi totó—lottó-mérleg; ' Július 16-ig lehel beküldeni a polgári védelmi rejtvénypályázal megiejtéseit A nyolc sorozatból álló polgári védelmi rejtvénypályázat utolsó rejtvényét július 6-i számunkban közöltük, helyszűke miatt egy nappal később, mint a megadott időpont. Ezért a július 15-ére megjelölt beküldési határidőt ugyancsak egy nappal meghosszabbítottuk, vagyis a megfejtéseket július 16-ig lehet beküldeni szerkesztőségünkbe, a rejtvényszedvé- nyekkel együtt. Ugyancsak közöljük a megfejtőkkel, hogy a nyilvános sorsolást július 18-án este 7 órakor rendezzük Békéscsabán a Balassi Művelődési Házban, ahol az intézmény művészeti csoportjai adnak műsort. Egyébként a július 18-i számunkban közöljük a rejtvényt helyesen megfejtők névsorát is, Az OTP Békés megyei Igazgatóságától megkaptuk az elmúlt hónap totó—lottó-nyereményével kapcsolatos tájékoztatót. Eszerint június hónap folyamán hat darab négyes találat volt megyénkben. A legjelentősebb összegű nyeremények — 126 ezer, illetve 115 ezer forint összegűek — Batto- nyán, illetve Gyulán kerültek kifizetésre. Ezenkívül négyes találat volt Békéscsabán, Újkígyóson, Mezőhegyesen és Szarvason. A totóban jelentősebb összegű nyeremény Orosházán fordult elő, ahol egyetlen kéthasábos szelvénnyel játszó, 12-es találatot elérő nyertesnek 24 ezer forint ütötte a markát. Totó—lottó-nyereményekre összesen 921 ezer forintot fizettek ki az elmúlt hónap folyamán megyénk OTP- fiókjai. A havi tárgynyeremény-sorso- láson — melyen a 26. játékhét szelvényed vettek részt — 31 darab különböző tárgynyereményt nyertek megyénk lottózói. A jelentősebb nyereményeket — tízezer forintos vásárlási utalványokat — Szeghalmon és Békéscsabán nyerték. Félig kész az öntözőfelep Hiányos a felszerelés Megtudtuk azt is, hogy me- ! gyénkben is befejeződött a borí- j tékos sorsjegy-árusítás. A soksok kisebb nyereményen túlmenően Gyulán 20 ezer forintos, Ez igazi fokos, bácsi? pedig fejcsóválva, mosolyogva csodálja a bácsi öltözékét: a lobogó szárú fehér gatyát, ezüst pity- kés, tulipános mellényt, feltűrt szélű tollas kalapot, no és a fokost. Egy ötéves forma lurkó közelebb húzódik és meg is tapogatja titkon a lajbit, hogy igazi-e. Talán még a hegyesre pödrött bajuszt is meghúzogatná, ha az öreg nem viselkedne olyan szigorú méltósággal, ami a vattasza- kállú Mikulás bácsiknak nem sajátja. Az első pillanatban én is azt gyanítom, hogy jelmez ez az öltözék, valami ravasz IBUSZ-fo- gás. Talán a híres-nevezetes Kon- dorosi Csárda idegenforgalmát hivatott fellendíteni a Rózsa Sándornak maszkírozott férfiú. Olvashat az ember mostanában éppen eleget a Hortobágyon angol misszeket és francia madmazele- ket nyeregbe kapó IBUSZ-betyá- rokról. Szerencsére nem ezen a vonalom kezdem a puhatolódzást — mert rövidesen nagy beszélgetésbe kezdünk, szenzációt keltő útitársammal — és így elejét veszem a jogos sértődésnek. Juhász András bácsinak, az örménykúti Béke Tsz juhászának ugyanis ez a rendes, ünneplő öltözéke. Néhány éve még télen-nyáron gatyában járt, s csak azért vásárolt kissé melegebb ötözéket is, mert „érzékenyek már a fagyra az öreg csontok”. Most azonban hivatalos ügyben utazik Békéscsabára, nyugdíját intézi az SZTK-ban és — mint mondja —, ilyenkor illik tisztességesen felöltözni. Autóbuszon rövid az út Kondorostól Csabáig és Juhász András, mint a pusztai emberek általában, nem kapkodja el a beszélgetést sem. Még ücsörögnünk kell az autóbusz-pályaudvaron is egy órát, hogy kikerekedjen élete története. — Juhász volt már a dédnagy- apám is. Apám azonban „elfajzott” egy kicsit, gulyásnak állt. Én állítottam helyre a család becsületét vagy hatvan évvel ezelőtt, a Csongrád megyei Árpádhalmán. Ott bojtárkodtam és ott tettem vizsgát Kisbögre András számadónál. — Vizsgát? Hát miből kell vizsgázni a juhásznak? — kérdem nagy naivan és ezzel ugyancsak jó kedvre hangolom Juhász bácsit. — Hát a vizsga az olyan volt, fiam — meséli somolyogva —, hogy összegyűlt a csárdában a puszta minden embere és a vizsgázó fizette a bort, amíg csak inni tudtak. Egy évig vertem a fogamhoz a garast, hogy győzzem tölteni a poharakat, mert tudták ám inni a régiek. De még a csobolyó- kat is tele kellett buggyantani végül, hogy teljesen megfeleljek. Hatvan éve legeltet Juhász András és azóta bejárta a Tisza(Fotó: Grúber Márta) a Zsuzsi. Akár hiszi, akár nem, az lefeküdt és úgy vett a hátára, ha többet ittam, mint kellett volna. Hát még a Szikra kutya. Annak több esze volt a birkákhoz, mint akárhány juhásznak. Reggeltől estig rá sem kellett néznem a nyájra, amíg együtt legeltettünk. Fogynak a tágas legelők, de még inkább az élet — panaszolja Juhász András. A faragott nyelű gamók, szűrök javát eladta a múzeumnak és ezt az utolsó varrot- mellényt is kikezdte már a moly. Jó sora van a tsz-ben, de szerinte az sem az igazi már, hogy állatorvos gyógyítja a birkát és nem a juhász. Nyugdíjba vágyik, rövidesen végleg a sarokba állítja a rézvégű botot. Maradnak az emlékek, a régi nóták: „Túl a Tiszáin, a szendrei határon ...” És marad természetesen a család. A gyerekek, akik már csak az ő szava után ismerik a Szent György napi kihajtást, a juhsajtkészítés és a fafaragás tudományát. Békés Dezső Mai viszonyaink között igen I modern öntözőtelepet építenek ki a füzesgyarmati Vörös Csillag j Tsz-ben. Mintegy 1200 holdon a technika vívmányait vonultatják fel a mezőgazdasági termelés biztonságossá tételére öntözéssel. A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság egy évvel ezelőtt kezdte el a kivitelező munkát és mostanra az öntözőtelep felét elkészítette. Ügy előre haladtak a kivitelezéssel, hogy 600 hold műszaki átvételre kerülhet, csupán egy probléma van: nem tudnak beszerezni szórófejeket és Perott kapcsolású 80- as csöveket. A csaknem 13 millió forint ér- ■ tékű beruházás Füzesgyarmat egyik legtermékenyebb határán valósul meg A Tisza vize a Keleti főcsatornán, a Berettyón és az Ó-Berettyón érkezik meg az öntözésben érdekelt szövetkezet területére. A füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz öntözőtelepének építése ezekben az években azért is jelentős vállalkozás, mert évek óta ilyen nagy területen öntöző- berendezés nem épült megyénkben. A beruházási program megvalósításához a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság két esztendőt kért. Ezalatt megépíti a vízldvi- téli főművet, a csatornarendszert és a belvizek elvezetését szolgáló berendezéseket. Békésen, Békéscsabán és Szeghalmon tízezer forintos „zsákbamacskáikat halásztak ki a sze- | rencsés nyertesek. Jól kezdődött a lottózóinknak a júliusi hónap is. A 27. fogadási játékhét 25 lottónyerteséből egy fogadó ugyanis megyénkbeli — békéscsabai lakos. Nyereményének összege 137 ezer forint. Áutóbusz-vqróterem építését tervezik Kondoroson Kondoros nagy forgalma miatt már kicsinek bizonyult a jelenlegi autóbusz-váróterem. A községi tanács ezért elhatározta, hogy az őszi hónapokban új, nagyobb, korszerűbb várótermet létesít. Az új épületet beljebb teszik a jelenleginél a község piacterén és parkot alakítanak ki körülötte. Ez azért is szükséges, mivel a községen át vezető főútvonalon már veszélyessé vált a buszváró környékén a várakozás, a le- és felszállás. Az új autóbusz-váróteremhez körfargalmú utat is építenek, hogy az autóbuszok kényelmesen megfordulhassanak. Ezenkívül az Utasellátó Vállalat korszerű büfét létesít. Az építkezésre összesen 1 millió 200 ezer forintot fordítanak, s a tervek szerint előreláthatólag az őszi csúcsforgalom idején adják át rendeltetésének. kqífoéhf Fordította: Radó György 13. — ön ismeri a szívókészülék kezelési módját, Sztyepan Sztyepanovics? — kérdem. — Igen, ismerem. — Hányszor ellenőrizte az éjszakát? — (Azt feleli, hogy többször. Nyilván hazudik.) — Meghallgatta a beteget? — Igenis. — No és ? Hallgat. Újabb kérdés, látszólag teljesen higgadtan. — Miért emelkedett a beteg vérnyomása? Csend. Majd dünnyögő válasz: — Most már tudom, hogy hypoxia... Akkor azt hittem, hogy hipertónia... — Elég baj, hogy ilyen későn jött rá. Újabb szünet. Néma csend. Gondolatban: „Ó, te marha! Te tökfilkó, mit keresel te itt?” No jó, jó, udvariasnak kell lennem. Csak nyugalom. — Sztyepan Sztyepanovics. Tisztán látok mindent, magyarázkodásra nincs szükségem. Arra, hogy vizsgálatot tartsak, nincs időm. Önnek el kell hagynia a klinikánkat, mert nem alkalmas az ilyen munkára. Hadd emlékeztessem: amikor felvettük, feltételeket szabtunk. ugyanolyanokat, mint a többieknek. Ha nem felel meg nekünk, mondtam, akkor figyelmeztetni fogom, és ön szép csendesen, feltűnés nélkül keres magának egy másik állást, távozik, saját óhajára, anélkül, hogy megrovásban részesülne. Ha önnek nem tetszik minálunk, akkor fel is út, le is út, bármely pillanatban, még akkor is, ha ön lángész. Annál is inkább, mert városunkban egyáltalán nem nehéz sebészi munkát találni. Emlékeztetem továbbá, hogy önt már két alkalommal is „komoly figyelmeztetésben” részesítettük. Ezenkívül már tanácsoltam is önnek, hogy távozzék. El is határozta, de aztán mégsem ment el. Én nem szóltam semmit. Most azonban vége a türelmemnek. Emberéletekkel nem lehet játszani: bocsássa meg nekem ezt a közhelyet. Csend. — Megismétlem, s ez szól mindenkinek: nekünk, a klinikánkon megvan a magunk munkakódexe. Az orvos any- nyit dolgozik, amennyire a betegnek szüksége van. A munkaidő kezdete pontban kilenc, a vége pedig akkor van, amikor minden teendőnket elvégeztük. Másodszor: ha egy orvos nem felel meg, akkor távoznia kell. Saját jószántából, az igazgatóság és a szak- szervezet beavatkozása nélkül. Hogy ez megfelel-e, azt én döntöm el. Minthogy azonban mindenki tévedhet, megbeszélem a dolgot idősebb munkatársaimmal. Az ön esetében, Sztyepan Sztyepanovics, már rég megszületett a döntés, már vagy egy fél esztendeje. Ha ön nem távozik tőlünk, akkor kénytelen leszek hivatalos úton elbocsáttatni... Tehát? Sztyopa szánalmasan áll előttünk. — Jó, távozom. Csak várják meg, amíg állást találok Családos ember vagyok. — Mennyit várjunk? Hallgat. Kínosan hallgat. — Kérem, üljön le. Ez bizony kegyetlen dolog Látom, mindnyájukat bántja, restellik magukat. Kidobni valakit... Dehát mit tehetünk ilyen esetben. Sztyopa súlyosan hibázott. Majdnem, a túlvilágra küldött egy beteget. Nem első ízben követett el ilyesmit: két hónappal ezelőtt az ő ügyelete alatt meghalt egy kisfiú, és csaknem azonos körülmények közt — nem szívták le a köpetét. Mégis rosszul esik nekem a dolog. Sajnálom ezt a fiatalembert. Talán még egyszer kellene vele beszélnem? A lelkére beszélnem? Talán segíthetnék neki? Szabjak újabb határidői? Nem, elég volt. Mit mondhatnék Onyipko leányának? Petro feláll. — Mihail Ivanovics, hagyjuk még Sztyepant. Majd csak megjavul. No lám, az imént bepanaszolta, most pedig megesik rajta a szíve. Legutóbb nem tiltakozott. — ön azt akarja, hogy maradjon? Kérem, tessék, ha ön vállalja helyette az ügyeletet és a betegek ellátást. Ö csak a fizetését vegye fel. Milyen bántóan hangzik ez! Sztyepan fülig pirul, feláll, és kimegy a szobából. Petro nem tágít: — Hagyja meg Sztyepant. Majd mi segítünk neki. Hiszen jó lelkű, nem igaz? Helyeslő zúgás. Nem tehetek egyebet, csak allgatok. Egye fene! Kellemetlen história, de én nem tehettem máskép. Most mind azt gondol iák, hogy szívtelen vagyok. En viszont
