Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-10 / 160. szám

1963. Julius 10. 4 Szerda Jó példa Újkígyósról Szakmunkásokat avattak Békéscsabán A korábbi években mintegy 30 hátrányos helyzetű tanuló volt az újkígyós! általános iskolában. Az iskola mindenkor fontos felada­tának tekintette, hogy ezekkel a gyerekekkel külön Is foglalko­zott. Korrepetálásokkal, gyakori családlátogatással sikerült elérni azt, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek száma mintegy felére csökkent, javultak az iskolai ér­demjegyek. csökkent a diákok önhibáján kívüli bukások száma. Szombaton, július 6-án dél­előtt a vendéglátóipar ligeti kerthelyiségében került sor Bé­késcsabán a helyi szakmunkás- képző intézet ünnepségére. Az 1967—68-as tanévben vég­zett fiatalok szakmunkásavató ünnepségét rendezte meg az in­tézet szakszervezeti bizottsága, pórt- és KISZ-szervezete. Az ünnepség megnyitójaként Gyebnár Ágnes másodéves ta­nuló szavalattal köszöntötte a megjelent ifjú szakmunkásokat. Ünnepi beszédet Hajdú An­tal, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnökségi tagja mondott. Bevezetőben hangsú­lyozta, hogy az intézet tanári kara keményen, áldozatosan dolgozott azért, hogy a vizsgázó 600 fiatal szakmunkást megfe­lelően felkészülve, útjára bo­csássa. — Őszinte elismeréssel nyi­latkozunk arról — mondotta —, hogy a fiatal szakmunkások többsége a termelésben meg­becsülésnek örvend. Az üze­mek, vállalatok várják a most végzett szakmunkásokat, szá­Élet a kánikulában A nagy nyári meleg a gyak­ran hetekig tartó rendkívüli kánikula, szinte trópusi hőség, nekünk, a mérsékelt égőv la­kóinak, rendkívüli nagy meg­terhelést jelent a szervezetünk számára. Nemcsak azért, mert szervezetünk nem szokott hoz­zá a nagy meleghez, hanem azért, mert rendszerint életmó­dunk sem alkalmazkodik kellő­képpen hozzá. A trópusi népek­nél nemcsak a bőr színe jelzi a napfény állandó erősségét, ha­nem az öltözködésük, munka­rendjük, az egész életmódjuk is szükségszerűen ehhez igazodik. Ha életmódunkat, szokásain­kat gyökeresen nem is változ­tathatjuk meg, a hőség heted­ben arra kell törekednünk, hogy a lehető legnagyobb mér­tékben alkalmazkodjunk a kö­rülményekhez. Az egyik leglényegesebb do­log, ami azután a nyugodt pi­henésünkhöz is hozzájárul, hogy az ablak leaötétJtésével a tűző napot rekesszük ki a laká­sunkból. A szellőztetést ilyen­kor mindig a reggeli és az esti órákban végezzük — amikor kint a levegő már hűvösebb — lehetőleg kereszthuzattal. Na­gyon vigyázzunk azonban arra, hogy a kiizzadt vállunkat és hátunkat ne érje tartósan lég­huzat, mert az a reumás izom- fájdalmak egyik legfőbb nyári előidézője. Étrendünk mennyiségben és kalóriában legyen egyaránt ke­vesebb, mint a hideg vagy mér­sékelt évszakokban. A meleg­ben ugyanis és különösen nagy melegben nincs szükség a test zsírral és szénhidráttal való fű­tésére. A fehérje mennyisége lehet szokásos, de a zsíros, ne­héz ételek és az amúgy Is köny- nyen romlandó édes, krémes- tészták helyett fogyasszunk mi­nél több zöidfőzeléket és gyü­mölcsöt. Az élelmiszerek tárolása nyá­ron gyakran jelent komoly gon­dokat. Sem főtt, sem sült éte­leket lehetőleg ne tegyünk el másnapra, mert a bennük el­szaporodó baktériumok köny- nyen Idézhetnek elő bélfertő­zést. Az elkészített ételeket nyáron déltől estdg is csak tel­jesen hibátlan zománc- vagy porcelán-, illetve üvegedényben szabad tartani. Ha hűtő vagy jégszekrény nincs, akkor hűvös pincében vagy kamrában ügy, mánt a tejet és a vajat is, hideg vízben célszerű tartani az edényt. Kevesen tudják, hogy a hűtőszekrény is csak akkor tel­jesíti a feladatát, ha benne a levegő hőmérséklete nem emel­Erős és gyenge áramú vizsgával rendelkező villanyszerelőt azonnal felveszünk. Fizetés megegyezés szerint. HUNYADI MG. TSZ. HUNYA Ügyintéző: Frana. 544 kedik 4 fok fölé. Az elszapo­rodó legyek miatt is, amelyek könnyen megfertőzhetik az éte­leinket, gondosan ügyeljünk a szemétláda és a WC letakarásá­ra és az ételek befedésére. A nyersen fogyasztott gyümölcsö­ket szitára helyezve, lehetőleg erős sugarú, bő folyó vízben mossuk meg. A verejtékezés a nyari fonp- ságban nem fölösleges kelle­metlenség, mint azt sokan hi­szik, hanem a test normális hőmérsékletét fenntartó életta­ni folyamat. Tévedésen alapszik az a hiedelem, hogy az izzad erősen, aki sok folyadékot iszik. A valóság az, hogy az izzadás párolgás útján lehűti a test hő­mérsékletét. A verejték kivá­lasztása következtében fellépő folyadék veszteség természete­sen szájunk nyálkahártyáján szomjúságérzés formájában je­lentkezik. Ez akkor is bekövet­kezik, ha nem iszunk sok fo­lyadékot. Sőt a kánikulai na­pokban helyes, ha minél több hűvös, de nem jéghideg folya­dékot fogyasztunk. Miután , a verejtékkel sok só is távozik a szervezetből, ne sajnáljuk ilyen­kor a sót sem az ételeinkből. E tanácsok betartásával is növeljük szervezetünk védeke­ző és alkalmazkodó képességét a szokatlanul nagy meleghez. Dr. S. R. mítanak tevékenységükre... Örömmel állapította meg Hajdú elvtárs, hogy a 600 vég­zett fiatal közül 21 kitűnő bi­zonyítványt szerzett, 142-en „jól megfelelt” minősítést kap­tak, a nagy többség „közepesen megfelelt” minősítést ért el. Mindössze 43-an nem tudtak eleget tenni vizsgakövetelmé­nyeiknek, ezért számukra a következő négy hónap a pótlás időszaka lesz. Az eredmények ismertetése után az előadó megállapította, hogy az előző évekhez viszo­nyítva jelentős fejlődés mutat­kozott az elmúlt tanévben. Ezt tükrözi, hogy az intézet vala­mennyi dolgozója tudása legja­vát adja munkájához, de a fia­talok is megértették. milyen feladatra készülnek. Az ünnepi beszéd befejezése után Hajdú elvtárs a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa elnök­sége nevében tíz kitűnően vég­zett tanulónak pénzjutalmat osztott ki. Tóth Pál, az intézet igazgatója pedig átadta a „Vö­rös diplomát” a tanulmányai­kat kitűnő eredménnyel befeje­ző 21 tanulónak. Haló Ferenc Fordította; Radó György 9. Lenácska bejött, hogy lefekvés előtt elbúcsúzzék tőlem. Meg- fürdött és most olyan tiszta, hogy szinte ragyog. Csillog a jókedvtől, a pajkosságtól. — Jó éjszakát, papa. Miért vagy olyan rosszkedvű? Kísérj el az ágyamig! — Jó éjszakát, kicsikém. Eredj csak egyedül, én még fekszem. Elfáradtam. Megcsókolt és elfutott, hosszú hálóingében bukdácsolva és közben egyre csacsogva. Én nyilván nem vagyok al­kalmas sebésznek. Kell az ör­dögnek az olyan foglalkozás, amelynél emberek halnak meg! Azt szokták mondani: a mű­téteknek megvan a szabályos halál-arányszámuk. A balsike­rek és hibák világstatisztikája. Minálunk? Többé-kevésbé tart­juk az általános színvonalat. Néha alatta maradunk, máskor fölébe kerekedünk A számok mögött azonban nem látszanak a halottak. Fényképeiket közük az újságokban... Milyen komoly tekintete volt a tegnapi kislánynak! Maja pedig jókedvű, életvi­dám volt. Volt. Voltak. Igyunk egy pohárkával! Pokolian keserű dolog. No nem, nem iszom le magam. Mi az, talán sajnálom saját maga­mat? Elvégre nem mind halnak' meg. Hát azok a gyerekek a kórteremben, azok nem kedve­sek? Sok ilyen hasonló jön el a hétfői ellenőrző vizsgálatok­ra. Megnőttek, jókedvűek, csi­nosak. Aki rájuk pillant, abból menten eltűnik minden harag és keserűség. És újra beleveti magát... Harminc év óta foglalkozom sebészettel. Igen nagy idő. Lel­kes ifjúként érkeztem. Álma­im: szervek átültetése, megfia­talítása. Az orvostudomány csúcspontja a kés. „Majd én megmutatom!” Most messziről pillantok akkori énemre — kis­sé szomorúan, kissé megvetés­sel. Hogy sajnálom-e? Aligha Tvelozetes PIROS SAPKÁK. (Szerda, 20.20). Magyarul beszélő lengyel film. Katonafiatalokról, pontosabban bevonuló újoncokról szól ez a lengyel film. A történet szokat­lan alaphelyzetre épül: az egyik bevonuló fiú abban a hiszemben lépi át a laktanya kapuját, hogy a legénybúcsú részegségében jó­vátehetetlen bűncselekményt kö­vetett el. Egyik társa, aki árva­házi gondozottként, szeretetlenül nőtt fel, rájön — kinyomozza — bajtársa bűnét és zsarolni kezdi, kegyetlenül szolgájává alázza. A film alkotói mélyen, emberien láttatják a történetet, a két fiű sorsát. AZ „O"-ÜGYNÖKSÉG AKTAl. (Csütörtök, 20.20). A zenész le­tartóztatása — magyarul beszélő francia bűnügyi film. A sorozat most bemutatásra kerülő darabja ezúttal egy sztriptizbárba viszi el a nézőket, ahol egy japán sztriptiz-görl produkálja „adott­ságait”. A bár előtt gyilkosság történik, az ügy felderítésébe be­vonják az „0”-ügynökséget. S ezt követően perceken belül meg- oldó3ik a rejtély. ABRAHAM PAL: HAWAI RÓ­ZSÁJA. (Szombat, 20.20). A há­romfelvonásos operett közvetítése a szolnoki Szigligeti Színházból, felvételről. Az 1960 tavaszán el­hunyt világhírű operettszerző darabját ez év tavaszán a szol­noki színház' újította fel. Ábra­hám Pál életének javarészét kül­földön töltötte: 1933-ig Német­országban, majd több mint két évtizedet az Egyesült Államok­ban. 1956-ban tért vissza Euró­pába. Egyéni hangvételű operet­teket komponált, s a Hawai ró­zsája is inkább átmenet a „klasz- szikus” szabályok szerinti ope­rett és a musical között. FIATALOK. (Vasárnap, 20.20). Zenés angol film. A főszereplő Cliff Ricfiard, a világhírű tánc- dalénekes és ez — úgy hisszük — mindent elmond. Maga a ke­rettörténet is csak arra való, hogy a dalok között némi szü­net is legyen. A néhány éve ké­szült film igen sok kitűnő sla­gért mutat be; közöttük olyano­kat is, amelyek már hazánkban is jól ismertek, sőt olyanokat is, amelyeket már sokan nem is­mernek, legfeljebb az „öregek”, a húsz év felettiek. A. Gy. Szeptemberben újra találkoznak Az elmúlt télen alakult meg Békéscsabán, a Megyei Művelő­dési Házban a nyugdíjasok klub­ja. Nem volt szükség látványos és hangos szervezésre a klub-ta­gok toborozásakor. Az idős em­berek szívesen, önként kapcso­lódtak be a délelőtti foglalkozá­sokba, megosztva egymással a nyugdíjas évek kezdetben szokat­lanul sok szabad idejét. Országosan elismert előadók szerepeltek a klub műsorában, az idős emberek közös kirándu­lásokon, rendszeres színnáz- és mozilátogatáson, koncerteken vettek részt. A program össze­állítói arra törekedtek, hogy a klubélet a művészet és a gyakor­lati élet további megismeréséhez vigye el őket, kellemes szóra­kozást nyújtva és barátságos, ott­honi körülményeket biztosítva. Eddig egymást alig ismerő em­bereket hozott össze ez az űj kö­zösség. Felületes ismeretségekből meleg barátságok szövődtek. Egy szó, mint száz; az elmúlt fél­év alatt bebizonyosodott, hogy a művelődési ház vezetősége he­lyesen járt el, amikor segítő ke­zet nyújtott a többnyire egyedül­álló nyugdíjasokat szervezett klubélet formájában összefogni. Nyáron szünetelnek a foglalko­zások, de szeptemberben újra ta­lálkoznak a klub tagjai.' Sebő Lászlóné a Nyugdíjas Pedagógusok Klubjának vezetője »0« Általánosságban: nem éltem lé rosszul az életem. Különösebb külső hatások nem játszottak közre, minden a szokás szerint történt, csendesen, szerényen. Aspiráns, asszisztens, * docens, professzor. Körülbelül úgy, mint azok az orvosok, akikről a regények meg a színdarabok szólnak — korlátolt, kissé ne­vetséges pedánsok. De mégsem! Én a mennyben jártam A sebészet szenvedé­lyekkel ajándékozott meg, ami­lyeneket semmi más nem ad­hatott volna Alkotó vagyok. És végrehajtó is. Szabad ember, csak a tulajdon lelkiismeretem­nek felelek tetteimért. De ki támaszthat ennél nagyobb fe­lelősséget?... Ejh, szavak, szavak. Szép szavak. Pedig csak nehéz fá­radtságot láttam. Ma úgy fekszem itt, mint akit elgázoltak, ábrándjaimat ugyanolyan távolinak érzem, mint a kezdet kezdetén. Nincs igazad, öregem. A bá­nat és a fáradtság okozza. Sok minden elindult... Emlékszel, a harmincas évek­ben — a gyomorcsonkolást, a veseeltávolítást mi aspiránsok, a sebészet nonpluszultrájának gondoltuk. Bálványaink csak igen félénken mertek hozzá­nyúlni a mellkasüreghez és csaknem mindig kudarcot val­lottak. Majd hosszú időre abba is hagyták. Most pedig az én osztályorvosaim mitrális sztenó- zist operálnak a szívben és a betegek életben maradnak. No igen, ezér nagy árat kel­lett a pácienseknek fizetniük. És a sebészeknek is. Milyen keveset tudtunk, mi­lyen keveset értettünk mi ak­kor! A folyamat azonban ész­revétlenül érlelődött. Itt a vér­átömlesztés, ott a helyi érzéste­lenítés és a betegápolás, a diag­nosztika rengeteg apró vívmá­nya. Látható: egyre keveseb­ben halnak meg. Gondoljuk csak el: sikerült! Egyre súlyo­sabb eseteket operálunk, aztán egyszerre — nesze neked! A földön fekszel, arcod a sárban. Miért nem álltam meg ezen a ponton? Azután visszamegy az ember és megint keres, kutat valamit. S ugyanígy megannyi sebész, szerte a világon. A háború után hatoltunk be­le a mellkas üregébe. Tüdő, nyelőcső. Én akkor már pro­fesszor voltam. Bár ez igazán mellékes. A sebészet egyenlővé tesz mindenkit: az egyszerű or­vost és az akadémikust — azt mutasd meg, mit tudsz! Sokuk már elfelejtette, hogyan citerá- zott és hebegett, amikor meg­védte szegényes kis disszertá­cióját. őszintén azt hiszik, hogy ők „gazdagították” a tu­dományt. Sokuk? Kik? Hát te? Talán a te dolgozatod — „A nervus phrenicus változatai abból a szempontból, hogy...” ez talán „gazdagítás”? Ne legyünk kicsinyesek. Be­csületesen dolgoztam. Nem be­csültem túl rangomat, beosztá­somat Mindez lehetőséget ad az embernek egy jó klinikára, ahol megteremtheti a nagysza­bású sebészi munka előfeltéte­leit. 1949. Az első pulmonektó- mia — féltüdőirtás. Hat és fél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents