Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-09 / 159. szám

1*68. július 9. 4 Kedd Rendhagyó ülés egy kis sétával A békésiek szívügye: a múzeum A hydroglóbus ezüstös gömbje visszaveri a nap sugarait. Csil­log-villog a nyári verőfényben. Autóbuszunk karcsú nyárfák kö­zött haliad, s percek múlva már a helyszínen vagyunk. Fabulya György, a békéscsabai Szabadság Tsz elnöke mosolyog­va, régi ismerősként fogadja az érkezőket. Valóban sok az isme­rős: Kovács Pál országgyűlési képviselő is velünk tart és dr. Péterffy Gábor orvos, a városi tanács egészségügyi állandó bi­zottságának elnöke és még jó né- hányan a bizottság tagjain kí­vül, a városi és. megyei tanács, valamint a többi tsz képviselői. Az egészségügyi állandó bizott­ság ide tette át a mai napra ülésének székhelyét. Ám, aki ar­ra gondol, hogy a szó igazi ér­telmében üléseznek, téved. Né­hány percnyi „eligazítás” után felkerekedünk mindnyájan. Az elnök és a tsz párttitkára is velünk tart. A cél: * gazdasági épületek, munkahe­lyek megtekintése, a balesetvé­delem, egészségügy követelmé­nyeinek, betartásának és a dol­gozók munkakörülményeinek a megismerése. Mindjárt a központban van Megtalálták Lope De Vega sírját Nemrég a madridi Szent Se­bestyén templom kriptájában megtalálták az 1635-ben el­hunyt spanyol vígjátékíró: Lo­pe de Vega sírját. A madridi ABC című lap szerint a ko­porsó maradványait, néhány szeget és a halotti lepel egy darabját is megtalálták. Sok éve keresik az író földi maradványait. Már elveszett­nek tekintették sírját. A tör­ténészek most véletlenül talál­koztak egy munkással, aki 1932-ben dolgozott a kripta restaurálásán és emlékezett, hol helyezték el Lope de Vega földi maradványait. Egy kis ez-az „TISZTESSÉGES” HASZON Ügy harminc évvel ezelőtt decem­ber végén egy méter- és divatáru kereskedés segédje odament a fő­nökéhez: — Főnök úri Itt az év vége, lel­tárt kellene csinálnunk. — Ugyan kérem, minek az?! — mosolygott a főnök és felemelt a pultról egy vég vásznat. — Látja, 15 esztendővel ezelőtt ennyivel kezdtem, a többi tiszta ha­szon bizonyíték A Trabant-tulajdonosokat mindig csúfolták gépkocsijuk kicsinysége miatt. Itt egy rövid vicc a sok kö­zül. — Halló, rendőr! Itt van az az ember, aki ellopta a Trabantomat! — Éééén?! Hát motozzanak meg. NUDISTA-E? Külföldön divatos intézmény a meztelenek klubja — egy idősebb férfi kérte felvételét a nudisták kö­zé. A személyadatok felvétele köz­ben a titkár megkérdezi: — Van felesége? — Igen, már a harmadik. — És hány gyermeke van? — Az első házasságomból kettő, a másodikból három és a harmadik­ból négy. A titkár erre nevetve megjegyez­te: — Akkor maga nem is igazi nu­dista. Csak nem volt ideje felöl­tözni. látnivaló. Itt állt a régi tejház. — Néhány évvel ezelőtt írtunk róla. A legyek milliárdjaitól fe- kertéOHte-k ablakai, falai. Közelé­ben bűzlött a szennyvíz, mely­nek elvezetéséről nem gondos­kodtak. Erősen kifogásoltuk is akkori írásunkban ezt az álla­potot. Az épület még megvan. Több ember szorgoskodik, most körü­lötte, kezében tégla, vakolókanál. A tsz-tagok nagy örömére női, férfifürdővé, zuhanyozóvá alakul át a régi tejház. Az újat néhány épülettel arrébb találjuk. Általá­nos a megllepetés. Halványlila-, sárga színű csempék a falon, két hatalmas boyler az egyik helyi­ségben, szeparátor, hűtőgépek a másikban, kétezer literes tartá­lyok a harmadikban. Ezenkívül külön öltöző, s egy üvegkalit­kában miniatűr laboratórium. Légy sehol, még mutatóban sem. A százas istállókban géppel fejt tej, úgy kerül a tejipari szállító kocsikba, hogy szabad levegő szinte nem is éri. — Van — hangzik a válasz — itt a zsebben. — Azzal előkerül i egy sárga műanyagpohár. — Csakhogy jobb a fedőből — mondják szinte egyszerre ketten is. — Hát igen — jegyzi meg az orvos —, ezen a szemléleten még van változtatni való. A nap már jóval túl van a de­leién, mire a kettes üzemegység központjában leülünk, hogy meg­vitassuk a tapasztaltakat. A nagy meleg után jólesik a hűvös te­rem, a kedélyek viszont nem hűl­nek le. Mindenki elmondja észre­vételeit, javaslatait, s élénk vita alakul ki. Most az elnök jegyze­tel sűrűn, hogy a jövőben a tsz még jobb körülményeket bizto­síthasson tagjainak. A bizottsági „ülés" ezzel véget is ér. A vita persze még haza­felé is folytatódik. Érződik ebből, hogy a bizottság betölti szerepét és az emberek komolyan veszik megbízatásukat! Kasnyik Judit A hír rövid, alig egymon­datos: negyedmillió forintot fordítanak a békési múzeum felújítására, építésére. Szász Lajos, a múzeum új igazga­tója joggal nevezte az évek óta vajúdó múzeum problé­máját a békésiek szívügyé­nek. És valóban, nemcsak a megyében, hanem az ország­ban is kevés olyan épület van, amely annyira múzeum- jellegű, mint a békési. Mindenki tudja, hogy a je­lenlegi épület egyik részében a járási mezőgazdasági osz­tály irodái vannak, a pincét pedig az fmsz használja. Az már biztosnak látszik, hogy még ebben az esztendőben, feltehetően a múzeumi hónap kezdetére, megszűnik ez a kényszerű társbérlet és a bé­késiek nagy örömére állandó reprezentatív múzeuma lesz a községnek. A rendelkezésre bocsátott pénzből, eredeti do­— Ez igen! Ilyennek kell lenni egy mezőgazdasági tejháznak — hallom a megjegyzéseket. Előke­rülnek a jegyzetfüzetek is, egyik­másik bizottsági tag írja fel ész­revételeit. Valaki a háziak közül megjegyzi. — Az ám, nagyon jó ez, csak a tejipari vállalat is úgy igyekez­ne, mint mi. De amikor itt eszi a nyavalya a tejet ^ fél napokig, bizony mérgelődhe­tünk. A reggeli fejésért sokszor csak délután jönnek. így előfor­dul, hogy sok tej kárbavész. Mintha csak a végszót várta volna, éppen befut a kék-fehér kocsi. Délelőtt fél 11... (!) Ezt mái­én jegyzem fel: Van-e magyará­zat az ilyen késlekedésre, amikor tulajdonképpen alig pár kilomé­terre vagyunk a tejüzemtől? Az üzemi konyhában sürögnek- forognak a fehérköpenyes asszo- j nyok. Jó az igyekezet, Íriszen 650 ember napi ellátása munkát ad. Az épület előtt már ott állnak a lovaskocsik, melyeken gondosan lezárt edényekben viszik az ebédet a brigádszállásokra. Ma gulyásleves, mákostészta a me­Megjelent a Nemzetközi Szemle júliusi száma A Nemzetközi Szemle júliusi számában vezető helyen közlik Alexander Dubcek beszámolóját a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának 1968. május 29-én tartott plénumán. Alexander Dubcek foglalkozik a Csehszlovákiában végbemenő demokratizálódási folyamattal, kitér a jobb- és baloldali szélső­ségekre és körvonalazza Cseh­szlovákia, valamint a Csehszlo­vák Kommunista Párt politiká­jának irányát, amely a jelen körülmények között helyesen je­löli meg a célt. John William­son: Robert Kennedy egy beteg társadalom áldozata című írásá­ban foglalkozik a Kennedy-csa- lád legutóbbi tragédiájával, amelyen át vázolja az amerikai politika lényegét is. Bert Baker: Ahol életforma az erőszak című cikke hasonlóan a Kennedy gyil­kosságból kiindulva néhány ösz­szefüggést mutat be az amerikai erőszak-politika és a vietnami háború között. E témakörrel fog­lalkozik J. Jersova: A vietnami háború és a jobboldali veszély növekedése az Egyesült Álla­mokban című cikkében. Részle­tezi az amerikai társadalom el­lentmondásait és kronologikus áttekintést ad ezeknek az ellent­mondásoknak a kiéleződéséről. A Nemzetközi Szemle több cik­ke foglalkozik még az Egyesült Államokban uralkodó állapotok­kal, a franciaországi események­kel, valamint a nyugat-németor­szági helyzettel a „nagykoalíció” időszakában. A többi között Luigi Pestalozza: Miért fél a nyugatnémet kispolgár című j cikkében is az említett témakört! takarja. A Nemzetközi Szemle júliusi J számában több könyvismertetés ] található. | — Kit bíz.iak meg az ételek kiadásával? — Csak egészségügyi könyvvel rendelkező tagokat — válaszolja az elnök, s ezt hallva az egyik asszonyka, bizonyítékképpen mu­I tatja a könyvecskét. Aztán gyor­san kocsira ül és már indulnak is kifelé. A konyhában a nagy munka ellenére is példás a rend. Az étte­rem kényelmes és amire büszkék: ötven mázsa hús tárolására alkal- j más hűtőszekrényük is van! A j hentes a kis előtérben éppen egy j fél disznót darabol. Messze vannak az üzemegysé­gek. Megnézzük a „borjúóvodát”, ahol a zsemlye színű, fehér és tarka kisborjak nyújtogatják fe­lénk orrukat. Oly bájosak, hogy senki nem állja meg simogatásuk j nélkül. A kis jószágok ragyogó j tiszták, szemet gyönyörködtetők. A brigádszálláson az egyik te­remben biliárdasztal, rádió. A tsz minden szálláson igyekszik kulturális lehetőségeket is biz­tosítani. A látogatók azonban minden apróságot észrevesznek. — Hiányzik egy .villanyégő, és a foglalat csupaszon balesetveszé­lyes — szól az egyik vendég, s a jegyzetfüzetbe ez a látszólagos apróság is bekerül. Az út mentén kazlaznak a tsz- tagok. Az emberek egy része a hőség elől az árnyékos cserjésbe menekül. Egy kis cigarettaszü­net... Itt egy táblára leszünk fi­gyelmesek : Dohányzásra kijelölt hely — olvassuk. Jó, hogy már idáig jutottunk, de valakinek feltűnik, hogy az egyik munkás kannaíe- dőből iszik. — Poharuk nincs? Fordította: E 8. Keresztülmegyek a kerten, magas fák méntén, a tiszta alko- nyi égbolt alatt. Csend. Csak messziről hallatszik a város tom­pa zúgása. Kigyúlnak az első fények. Mindez szép és fenséges. Költők verseket írnak róla. Ho­gyan? Verseket? Ez csalás. Az ablakok mögött szenvednek az emberek. Betegségek gyötrik őket. Vagy gyűlölködnek. Vagy szomorkodnak. Hát igen, most nem hat rám sem a derűs égbolt, sem a virá­gok illata. Minden komor. Gon­dolkodni kell. Keresni. Harmó­niát teremteni ezzel az égbolttal. Mert emígy csak a vakok néze­gethetik. Házam kapuja. Egy kedves gyerekhang: — Ki az? Az unokám, Lenácska. Engem papájának hív, mert igazi pa­pája elment, amikor ő még egé­szen kicsi volt. — Mért jössz ilyen későn? Operáltál ? Kézen fogom, megcsókolom. Látni pedig azt a másikat lá­dó György tóm. Ugyanilyen varkocsai és kapron-máslijai voltak. Csak amaz nagyon véznácska volt. — Nos, operáltál? És meghalt a beteg? Mindezt vidám hangon kérde­zi. Neki a „meghalt” szó még semmit sem jelent. — Igen, kicsikém, meghalt. Kijön a feleségen. Sok eszten­dei közös életünk során megta­nulta, hogy arcomról olvassa le a haláleseteket. A kérdezőskö- dés nem szokás nálunk. Minden úgy történik, mint máskor. Átöltözöm. Az otthoni papucs. Némán vacsorázunk. Ha ugyan vacsorának lehet ezt nevezni. Fölösleges minden kül­ső hatás. Folyjék minden a szo­kott rendjén. De inni, azt kell. Egy ilyen nap után elengedhe­tetlen. Hét, te, már gyakran kez­desz ehhez az orvossághoz folya­modni. Dehát minek óvjam ma­gam? A következő műsorszám az al­vás. Ezzel az ürüggyel bezárkóz- hatom a dolgozószobámba és vé­gigterülhetek a pamlagon. Ma­gam mellé, a székre állíthatom kumentumok, rajzok és fény­képek alapján szeretnék ere­deti pompájába visszaállíta­ni ezt a barokk stílusú épüle­tet. A jelenlegi, összesen két helyiség mellett még négy ki­állítótermet rendeznek majd be. Állandó kiállítást nyitnak a helyi, békési és Békés környé­ki anyagból és az ásatások nyomán feltárt régészeti lele­teket az úgynevezett archeo­lógiái részben mutatják be. Az új igazgató elmondotta, hogy állandó kiállításon tár­ják a nagyközönség elé a munkásmozgalom helyi doku­mentumait, amelyeket külön­ben már most, az építkezések megkezdése előtt gyűjteni kezdtek. Már folynak a tárgyalások a megyei múze­ummal, valamint a Néprajzi és a Nemzeti Múzeummal a legfiatalabb fivér, a békési múzeum bemutatóanyaggal való ellátására. Az épület kétemeletes, pad­lása és a pince is átalakítás előtt áll. Érdekes elképzelés­nek látszik a múzeum-presszó kialakítása a pincében, amely bizonyára nemcsak a kiállítá­sok látogatóinak szerez majd örömet, hanem közkedvelt idegenforgalmi nevezetességé is válik. A múzeumot véglegesen 1970-ig rendezik be. Ezt nem­csak a rendelkezésre álló ne­gyedmillió forint biztosítja majd, hanem a békésiek ne­mes értelemben vett lokálpat­riotizmusa. Két hónappal' ez­előtt megalakult a múzeum­barátok köre, széles körű gyűj­tő és kutatómunka bontako­zott ki, azért, hogy a majdan kiállítandó anyag minél telje­sebb és gazdagabb le­gyen. Biztosra vehető, már az előzetes elképzelések, szándékok ismeretében, hogy a békési múzeum az egész község lakódnak féltő gondos­kodása és törődése mellett válik a megye egyik legérde­kesebb múzeumává. (brackó) a konyakot és a pohárkát. Akár­csak Remarque-nál vagy He- mingway-nél. Nevetséges dolog. Az ember még ilyen pillanatok­ban is külső hatásokkal számol. Vagy talán csak én vagyok ilyen? Az álom ma nem érkezik meg. Enyhén elködösült fejemben az előző nap képei cikáznak. Az anya, amint a koporsón sikolt. Mármint az az első. A második anya: „Tegye meg, amit lehet...” Nem tettem meg. Nem sikerült rült megtennem. Az ajtó zárva, a szomszéd szo­bában sincs senki. Fejemet bele­temethetem a kezembe. Az egész világ kórházaiban naponta halnak meg emberek. Nem ritkán az orvos a hibás. Főként a sebész. A belgyógyász­nak könnyebb: a gyógyszer nem használt, a beteg meghalt, — magától. Sajnálatos, persze. Nem sikerült megmenteni. Dehát mit tehet az ember: a tudomány még nem mindenható... Igen, magától értetődik, én nem va­gyok vétkes. Emberölés többféle létezik. Az útonálló pénzért gyilkol vagy — csak úgy. Förtelmes dolog, a büntetése halál. Gyilkol a féltékeny ember is, mert szenvedése elveszi az eszét. Öt enyhébben büntetik. Néha még fel is mentik. Akárhogy !s, a szerelmet tisztelik az emberek S ezenkívül a gyilkosnak olykor az a legrosszabb, hogy életben marad. Idővel azonban kigyó­gyul a bajából. Legtöbbször. A sofőr véletlenül öl embert. Szerencsétlenségére. „Ez a do­log” úgy rohanja meg, mint egy fenevad és derékba töri pályá­ját. Előfordul, hogy egész életé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents