Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-07 / 158. szám
1»«. |ÖH ns 7. 3 Vasárnap II Nemzetközi Szövetkezeti Hanoit Július hatodikén ünnepük világszerte a Nemzetközi Szövetkezeti Napot. Az idén öt világrész 61 országában 612 ezer szövetkezet, 224 millió tagja ünnepel ezen a napon. Az ünnep eredete 1844-re nyúlik vissza. 124 évvel ezelőtt ezen a napon alakították meg szövetkezetüket a rochdale-i takácsok, hogy egymás kölcsönös segítése alapján összefogással próbáljanak javítani kilátástalan helyzetükön. Ez az angliai kisváros így és ezzel írta be nevét Európa történetébe. Rövidesen sok követője akadt a rochdale-i takácsoknak. Dániában a szövetkezeteknek volt köszönhető, hogy az ország kiemelkedett évszázados nyomorából. A dániai példa — egyesülés a mezőgazdasági termékek közös feldolgozására és értékesítésére — rövidesen nagy teret hódított a skandináv államokban, Németországban és Franciaországban. Hazánkban is közel száz éve már, hogy az 1870-es években az első fogyasztási szövetkezetek létrejöttek. Több mint fél évszázad telt el azóta — az ünnep kapcsán jó, ha erre is emlékezünk —, hogy Lenin zseniális szövetkezeti tervében kidolgozta a parasztság szocialista termelőszövetkezetekbe tömörülésének útját, módszerét. Ezzel új fejezet nyílt a szövetkezeti eszme kibontakozásának történetében. A szövetkezés gondolata rövid idő alatt hatalmas tömegeket mozgatott meg. Milüók ismerték fel, hogy az összefogással — Móricz Zsigmond szavaival élve — „rejtett erők milliónyi forrása bukkan elő”. A szocializmus a szövetkezeti gondolatot kiteljesítette, gyakorlattá változtatta. A mezőgazdaság szocialista átszervezése nálunk is magával hozta a termelőerők minden eddiginél nagyobb ütemű fejlődését, korszerűsödését, s a termelési viszonyok gyökeres megváltozását. Már látjuk és nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek létrehozása és fejlesztése parasztságunk számára egyet jelent az évszázados elmaradottság felszámolásával, az anyagi és kulturális felemelkedés reális lehetőségeivel. A felszabadulás óta nagyot fejlődött hazánkban a szövetkezeti ipar is. Kevesen tudják, hogy az elmúlt év végén 796 szövetkezeti egység működött az országban, a kisipari termelőszövetkezetek mintegy 200 ezer embert foglalkoztattak, s termelési értékük éves szinten megközelítette a 14 milliárd forintot. Külön kell megemlékeznünk az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek hatalmas munkájáról, amely az egész országra kiterjed. Ez az intézmény, amelyet a közvélemény még az előző nevén, fmsz-nek ismer, a falusi kiskereskedelmi forgalom 90 százalékát bonyolítja le. Csaknem milliós tagsága számára megkönnyíti a beszerzést, valamint az értékesítés gondját, tevékenysége újabban nagymértékben kiterjed a szolgáltatások legkülönfélébb változataira. Az utóbbi években sok szó esik a lakásszövetkezetekről, amelyek a dolgozó emberek egyik legnagyobb vágyát, a saját otthon felépítését segítik elő hathatós eszközökkel, tagjaik számára nem lebecsülendő kedvezményeket nyújtva. Hazánk szövetke-- i mozgalma napjainkban a növekvő demokratizmus légkörében fejlődik tovább. Szövetkezeteink állandóan javítják kapcsolataikat a testvéri szocialista országok szövetkezeteivel. A tőkés országok szövetkezeteivel való kapcsolatuk 's feilődik a békés egymás mellett; élés politikája szellemében. K. I. „Mellényzsebből fizetik” ki idei adójukat a méhkerékiek 1 Ikaroszok-acélszámyakOR Pilótánk, Hegyi János tekintettel van a „civil” utasokra. Olyan simán emelkedik az öreg PZL— 101-es, hogy fotós kollégám megjegyzi: — Ennél „rázósabb” a hullámvasút. Egy tiszteletkör Békéscsaba föFerene, az MHSZ iskolaparancsnoka. Higgadt nyugalom árad minden szavából, mozdulatából. Úgy mondják „öreg róka” a szakmában, 1948 óta repül. — Olga, jelentkezzen!... Olga, jelentkezzen! — ismétli a hívást Nem valószínű, hogy megyénkben van még egy másik olyan gyenge talajadottságú tsz, mint a méhkeréki Balcescu. A közös gazdaság adóívén a 6900 hold szántó átlagos aranykorona-értéke mindössze 8,95. Az összterületre vonatkoztatva ez az érték tovább csökken a viszonylag értéktelennek mondható legelőterületek miatt. Ez a tsz a holdankénti aranykorona tiszta jövedelem után fizetendő adóját az idén mégis „mellényzsebből fizeti ki” — holdanként 9 forintot —, mert a mostoha szárazság ellenére a viszonylag mély fekvésű területen az őszi árpa 15 mázsa, az ed- i dig learatott 300 hold búza pedig átlagosan 15,8 mázsa termést ho- j zott. Korábban ennek a felét sem ! érték el. /kH***/ Állítólag a vérbeli költők: váteszek, előre látják, megjövendölik későbbi korok nagy sorskérdéseit. Lehet valami a dologban, mert itt van példának okáért József Attila. Aszon- gya: „beomló alkonyokon /mint pici denevérek, puha / szárnyakon száll a korom, i s lerakódik, mint a guanó, / keményen, , vastagon." Stimmel! Mintha csak a Csaba-cuk- rászda teraszán ült volna a költő. Száll a korom, és lerakó- dilc, keményen, vastagon. Ez a barátságtalan lerakódás már-már olyan „vastagon” folyik, hogy a leomló alkonyokon rendszeresen be is fejezik a kiszolgálást kint a teraszon — jobb védekezés híján. Pedig milyen kellemes lenne a káKorom nikulai estéken itt üldögélni a kedves vendégnek egy adag fagylalt társaságában! De ki olyan vakmerő, hogy vadonatúj nyári öltönyét (ha hölgy: ruháját, szalmakalapját) kockáztassa? Ahogy elnézem a teraszon látható feketével petyegtetett abroszokat, gondolom, örül a Patyolat patyolat lelke, mert „felfuttatta” a forgalmat a tisztítónál a tisztelt vendéglátóipar. A költő később ezt írja: „...nehéz esők / vastag rongyai mosogatják / a csorba pléhtetőt.” Ami lehet költői vigasz, nekünk, prózai telkeknek viszont édeskevés. Egyrészt, mert hol vannak a nehéz esők? Másrészt. ha vannak is, a pléhtetőt lemossák, de mi mossa le az én porcelán zakómat? Innét ered a költői optimizmus, és a kispolgári borúlátás közti antagonisztikus ellentét. Mi hát a megoldás? Elektrifikálni a Csaba főző- és fűtőberendezéseit, esetleg átépíteni atommág lya-tüzelésre. A Passzátszelek némi eltérítésével megvál toztatni a koromáramlás irányát a cukrászda felett. Minden kis adag fagylalthoz mellékelni gázálarcot, és egy rend új ruhát. A Csaba teraszát áthe lyezní a tévé-reléto ■rony tetejére. Volna még egy in dítvánvom, de oz nem ilyen egyszerű Felszerelni eoy ko romfogót a kémény re. Netán... —ajda„Olga" simán landol. lőtt. Néhány száz méterre alattunk színes kaleidoszkópként mozdulnak el a piros tetők, az új lakótelepek világos tömbjei, az j épülő szálloda állványai. A Körös-ér csillogó szalagját követve húzunk Gyula felé. Aranyszínű tarlók, búzakeresztek és harsogó zöld kukoricatáblák csúsznak alánk. Még néhány perc és a horizont alján feltűnik a lombruhába öltözött, kedves kis város. Rózsaszín játékkocka a vár, a strand medencéje pedig tenyérnyi, csillogó tükör. A meredek fordulóknál azért egy kicsit „érzi” az ember a gyomrát, de a repülőtér baráti rádió-érdeklődésére — „nincs semmi baj?” — egyöntetű a válasz: — Nincs, dehogy van. Egyszerűen csodálatos! Megsűrűsödnek a rádióüzenetek, éberen figyel a pilóta. Ismét közeledünk a repülőtérhez és a levegő országútján is szigorúan be kell tartani a KRESZ-szabá- lyokat. Mert igaz, hogy szélesebb, tágasabb ez az út a földinél, de sokkal gyorsabbak a járművek is. Itt a vigyázatlanság tragikus következményekkel j árhat. Indulásra kész, kék szárnyú iskolagépek meüett landolunk. A starthelyen mindenütt katonás rend, fegyelem uralkodik. A központ a sátorponyvával takart rádió- és adó-vevő készülék. Innen irányítják a fehér sapkás, overállos oktatók, növendékek csapatát, a magasban köröző és az ugrásra kész repülőket Hargittai és valahonnan Gyula fölül meg is érkezik, a ráddójelentés: — Nyolcszáz méter magasan vagyunk, süllyedünk. Kisvártatva feltűnik az Olga fedőnevet viselő gép és ettől kezdve szakértő szemek figyeük minden mozdulatát. Éppen ott ér földet, ahol a vászonjel feszül a füvön, elgurul mellettünk, aztán lassan élpihen a légcsavarja. Közelebb húzódok a kecskelábú asztal körül ücsörgő növendékekhez, mert fél füllel úgy hallom, hogy Juhász Pista és Nádas Andris éppen az imént földet, ért gép leszállását értékeli. . — Nem volt rossz — nyilatkozza Pista. A többiek iüő tisztelettel hallgatják, hiszen ő már 33 órát repült, — De azért biztosan kap néhány hibapontot a legény — mondják —, mert most a három kerékre való érkezést gyakoroljuk és mintha a hátsó kissé későbben találkozott volna a földdel. Ezek a fiúk ma már nem repülnek. Olyan fájdalmas arccal közük ezt velem, hogy egy órával ezelőtt bizonyára elcsodálkoztam volna. Egy órával ezelőtt igen, de most már nem. Meg tudom érteni a lelkesedésüket, hiszen közben én is megízleítem a repülés semmihez sem hasonlítható örömét. Mindannyian azt vallják, hogy nehéz, de rendkívül szép szakmát választottak. Pedig ezek a kis iskolagépek még csak a kezdetet jelentik. Néhány év múlva, a néphadsereg tiszti iskoláján megismerkednek majd a szuperszonikus gépcsodákkal is. Ifjú Ikaroszok. De nem viasz- szal ragasztott, hanem erős acél- szárnyakon. Békés Dezső — Jól csináltam? — kérdi oktatójától az ifjú pilóta. Demény Gyula felvételei
