Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-27 / 175. szám
1968. július 27. 4 Szómba! Kár volt „elsiratni" Sarkadat Gondolatok fiz elmúl! évben többektől lehetett olyan megjegyzéseket hallani, hogy a járások összevonásával Sarkad község felett meghúzták a „lélekharangot"’. Fejlődése szinte egyenlő lesz a nullával, mondották. Bizony, ezek a hangok — akár aggódó, akár rosszindulatú vélemények váltották is ki — egyáltalán nem tettek jó szolgálatot. A napokban felkerestem Borbély Gyulát, a sarkadi pártbizottság" titkárát, és nekiszegeztem a kérdést: — Sikerül-e az elkeseredettséget, illetve a közönyös politikai hangulatot megváltoztatni, és a törekvéseket a gazdasági fellendítés szolgálatába állítani? A titkár elébem tett egy jelentést, amely a községben folyó ideológiai munka eredményeiről, ebben a párttagság szerepéről szól. Majd a több oldalas összefoglalóra mutatva kijelentette: — Igaz, sokan „elsirattak” bennünket, de mi, kommunisták itt maradtunk. Azon kellett törni a fejünket, hogy a megváltozott viszonyok között mit, hogyan tegyünk, a gazdasági élet és a politikai hangulat megerősödéséért. — Kissé magam is elkeseredtem, amikor titkárrá választásom után a vezetők és a beosztottak egymás elleni intrikái, személyeskedései vonták el a figyelmet a tennivalókról. Ezen radikálisan változtattunk. Ma már az új párt- bizottság és a pártvezetőségek ténylegesen elvi irányítói, szervezői lettek á község társadalmi, gazdasági életének. További beszélgetésünk közben kiderült, hogy másfél év óta egyetlen névtelen levél sem érkezett a pártbizottságra, de elégedetlen emberek sem távoztak onnan. A meghallgatás és a meg- | győzés jó politikai légkört alakított ki. Ugyanezt mutatja á 16 pártalapszervezet tevékenysége is. A rendszeresen megtartott taggyűlések során átlag 70—90 hozzászóló mondja el véleményét, javaslatait és igen sokszor kritikáit is. Legtöbbet a helyi tennivalókkal foglalkoznak. A feljegyzések azt mutatják, hogy a párttagoknál mindjobban előtérbe kerül a gazdasági, szervező, ideológiai nevelőmunka. A községi pártbizottság a na- 1 pókban tárgyalta az eszmei egy- I ségről szóló jelentést, melyet Borbély elvtárs magabiztosan magyaráz: — Először mértük fel és -vitat- 1 tűk meg testületileg a község csaknem 900 párttagjának politikai egységét és a pártonkívü- liek közötti befolyását. Nyugodtan állítom, mind a felmérés, mind a vita igazolta, hogy a kommunisták befolyása, a párt vezető szerepe minden szinten erősödött. A pártszervezetek hálózata átfogja a község területét és a párttagok lakótelepi elosztása. megbízatása egyenletes. Sokat javult a tagság iskolai végzettsége, nőtt a középiskolát, egyetemet végzettek száma. Csaknem hatvanan vizsgáztak a Marxista—Leninista Esti Egyetemen és százhűszan ' pedig 3 hónaptól 2 évig terjedő pártiskolát végeztek. Ezeknek az elvtársaknak jelentős része aktívan vesz részt a propaganda- és szervezőmunkában. Képesek befolyásolni a j párttagok és pártonkívüliek hangulatát, állásfoglalását... Közben, ahogy lapozgatom a jelentést, kitűnik az is, hogy az alakuló eszmei egység mindinkább anyagi erővé is válik. A „Segítettek a szocialista brigád tagjai is..." Kötegyánban — csakúgy, mint megyénk bármely részén — sok szép új családi ház épült az utóbbi időben. Az egyik villaszerű új házban lakik Virágh László kétgyermekes családapa, MÁV váltókezelő. Sokat segít szabadnapjaiban a helyi Petőfi Tsz-ben dolgozó feleségének. Az új ház mégis viszonylag gyorsan felépült. A családfő nem kis büszkeséggel nyilatkozott arról, hogy szocialista brigádban dolgozik a békéscsabai vasútállomáson s bizony sokát segítettek szabadnapokon a brigád tagok is. Az állomás vezetősége lehetővé tette, hogy Kolarovszky János, Szabó Sándor, Borbíró László, Sá- rosi János és mások — amikor a munkájukra legnagyobb szükség volt Kötegyánban — a házépítő brigádtaggal egyszerre menjenek szabadnapra. 1 gy történt, hogy a társadalmi összefogás meggyorsította az építkezésit, A Virág család háza még nincs bepucolva, [ sok még a csinosítani való, de a [szülők és gyermekek egyaránt ! nagyon jól érzik magukat a tágas otthonban. A segítőkész brigádta- I gok dicséretet érdemelnek... Folytatják a halomsírok „vallatását’' Kétegyháza határában A Magyar Tudományos Akadé-1 mia megbízásából dr. Gazdapusztai Gyula egyetemi docens vezetésével eredményes halomsírása- tást folytattak az elmúlt nyáron. A sok értékes lelet mellett a bod- rogkere&ztúri kultúrához hasonló település nyomaira bukkantak. Az Akadémia megbízásából az ásatások tovább folynak KétegyA GYULAI KÖRÖSTAJ TSZ azonnali belépéssel felvesz traktorvezetőket Jelentkezés Laczó gépcsoportvezetőnél, Szeregyháza 1. sz. ! alatt. Ugyancsak felveszünk szept. 1-ével tsz-gyakorlattal bíró anyagkönyvelőt Jelentkezés: Kerecsényi u. 27. sz. alatti központban. Fizetés megegyezés szerint. I 122810 I háza határában. A halomsírokat ismét dr. Gazdapusztai Gyula egyetemi docens irányításával „vallatják”. Egyszerre négy helyen kutatnak. A tavaly jól bevált gépi ásatást most is alkalmazzák, így sokkal gyorsabban haladnak. Az első napokban főleg állati csontokat találtak s olyan edénytörmeléket, amelyet időszámításunk előtt mintegy kétezer évvel helyeztek a halmokba, illetve a környékére. Feltevések szerint áldozati edények voltak a leletek több ezer évvel ezelőtt. Találtak hasonló időből származó női sírt, s egyik halomban népvándorláskorabeli gyermeksírra bukkantak. Az ásatások folytatásának az a célja, hogy megkeressék az összefüggést a település és a halmok keletkezése között. Annyit máris látnak a régészek, hogy amíg Bodrogkeresztúron a település őslakói szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkoztak, .addig a kétegyházi telepesek állatállománya inkább a ló volt. három termelőszövetkezet és a többi termelőegységek mindegyike teljesítette múlt évi tervét és biztatóak az ez évi kilátások -is. Például a Kossuth Tsz rekordtermést takarított be gabonából. Mindez azt mutatja, hogy a tagság viszonya a közös gazdálkodáshoz az utóbbi években jó irányba változott. Megszűnt a munkaerőhiány és a tagtoborzás. Kialakult a jó gazdaságvezetés és az „enyém” felfogás helyett a „mienk” gondolata nyer mind nagyobb teret. Ez megmutatkozik abban is, hogy a három termelőszövetkezet közös feldolgozóüzemeket létesít, amit a tagság támogat. Beszélgetésünk végén Borbély elvtárs, mintegy sommázva az eddigieket, újból visszatér az első kérdésemre. — Viszonylag rövid idő alatt sikerült a hangulatot megváltoztatni. melyhez nagyban hozzájárult a nyílt politikai légkör, a meggyőzés módszere. A párttagság zöme helyesli pártunk központi irányvonalát és sokat tesznek annak gyakorlati megvalósításáért. Vannak még, akik jobb vagy bal oldalról csak a negatív jelenségeket keresik és bizalmatlanok. De találkozhatunk túlzott optimistákkal is. Minden téves nézet vagy helytelen . gyakorlat ellen nyilvános vitákon, taggyűléseken fellépünk és igyekszünk erősíteni a pártmunka hatékonyságát... Úgy gondolom, a községi párttitkár összegezését hangsúlyozza a legutóbbi pártbizottsági határozat is, amely a cselekvési egység további erősítése érdekében szorgalmazza a párttagok marxista nevelését, a bevált munka- módszerek, tapasztalatok terjesztését és a párt szervezeti szabályzatának újbóli, tömeges tanulmányozását. Mindez a sarkadi kommunisták életében egyre inkább állandó jellegű feladattá válik. Pankotai István fesztivál Végre beköszöntött a régen várt esős idő, és végre valahára elkezdődött a táncdalfesztivál is. A két dolog között alapjában véve semmilyen összefüggés nincs, csak nagy, országos visszhangot kiváltó jelentőségük indokolja párhuzamba állításukat. Az már most megállapítható, hogy az idei táncdalfesztivált nem előzte meg és nem kísérte olyan csinnadratta, mint a tavalyit vagy a két évvel ezelőttit. Igaz, hogy még a kezdet kezdetén vagyunk, s az első elődöntőn is alig jutottunk túl, de két nagy sikerű fesztivál után ez a mostani monstre hazai könnyűzenei seregszemle már „hagyományos műsornak” számít, nem elsősorban a szenzá ció, a meglepetés erejével hat (leszámítva az énekesnők sajátos ruhamegoldásait), hanem a jól ismert, kedves vendég párásának felfokozott kíváncsiságát ébreszti a nézőben Az idei fesztiválra nevezett 1224 dalból három elődöntőn hatvanöt mutatnak be ismert és kevésbé ismert énekeseink a kamerák és mikrofonok előtt. Hogy az idei slágertermés milyen lesz, azt még korai lenne megjósolni. Az első elődöntő után azonban mégis úgy látszik, hogy kiegyensúlyozottabb a mezőny, s az először bemutatott 20 dal között nincs kiugróan „nagy szám”. (Bár ez a jóslás, bizonytalanságát tekintve, csaknem a csillagjóslással egyenértékű.) A vélemény- nyilvánítás különben is a zsűri és végső soron pedig a nagy- közönség' dolga. És ha már a zsűrinél tartunk, el kell mondanunk azt, miszerint nem hisszük, Hogy a közönségtől való közben teljes elzártság, a különszoba, feltétlenül garantálja a pártatlanságot és a lehető legreálisabb pontozást; részint mert az a szegény zsűritag is elfogult lehet egyik-másik énekessel szemben, részint azért, mert túlbonyolítja, mechanikussá teszi az értékelést. (A műkorcsolyázó versenyek pontozói is a közönség előtt, ha kell annak tiltakozása ellenére hozzák meg döntésüket, és ez az előbbi sokkal régibb „műfaj” nálunk, mint a táncdalfesztivál). Egyébként a zsűrivel kapcsolatban az embernek az az első benyomása, hogy valami szervezési hiba folytán, néhány kivételtől eltekintve, hiányoznak belőle a fiatalok. A hivatalos zsűriből kimaradottak egyébként, így a fiatalok is, bőven kárpótolhatják magukat a közönségszavazásnál, hiszen mint arra már nem egy csattanót példa volt, tízezrekre rugó szavazataikkal túllicitálhatják a hivatalos értékelést és alaposan átrendezhetik a szombat esti adások után kialakuló sorrendet. Befejezésül még egy gondolat, amely már az első adáskor megformálódott a kritikus szemű nézőben. Az alapos előkészítés, a tökéletes szervezés, a szinte óraműpontosságú műsor valami olyan sajátos varázstól fosztotta meg a fesztivál első elődöntőjét, ami különben a versenyszerűséget adja, ami só és bors néven szerepel a háztartásban; és ez pedig a köny- nyedség, a játékosság volt. Még a szimpatikus Poór Klára is kissé mereven, már-már hivatalos komolysággal konferálta, vezette végig a műsort, amelynek inkább bemutató, semmint fesztivál-jellege volt. Brackó Fordította: Radó György 24. Vaskos kis füzet. Első lapján csak cím: „Elmélkedések.” Phú, mint egy iskolásnál. Mégsem kell elítélni. Mindenki követ el hibát. S legkevésbé nekem van jogom elítélni. Mennyi butaságot követtem én el életemben, még restellni valót is... Hát nem? Lapozgatom. Furcsa füzet. Tudományos dolgozatba firkálva olyan feljegyzések, mint egy j naplóban. Nyilván nem szánta ■ nyomtatásra. I „Szomorú tudat, hogy hamar i meg kell halnom. Csak néhány cikk-modell marad utánam, ez a kis füzet és levelek, tele hazugsággal; képek mások emlékezetében, fényképek néhány albumban, de mindez mereven, mozdulatlanul. Jó volna legalább egy működő modellt hagynom magam után...” Eszembe jutnak ilyenfajta be szélgetéseink. Minek hátrahagyni valamit is? A halhatatlanság illúziója... Igen, emlékszem egy másik dolgozatára. „Az egyén, mint biológiai egyed, eltűnik. De ha egy magasabb rendű rendszert tekintünk: az emberiséget — abból megmarad valami.” Valóban: az emberiség nemcsak emberek halmaza, hanem magában foglalja tevékenységük gyümölcseit is, gondolataik „modelljeit”, a létrehozott tárgyakat könyveket, festményeket, gépeket. Ezerikívül képek maradnak meg az emberek emlékezetében is. És ha az egyén meghal is, ezek a modellek tovább élik a maguk saját életét, mely más, mint alkotójuké volt... Az ajtó felcsapódik. Egy fehér köpeny. Kiáltás: — Megállt a szíve! Felugróm. Rohanok. Sok lépcső. Gondolatfoszlányok: „Most 'égé! De miért? Mitől?” Szasa elnyúlva... Holttest? Gyima egy zsámolyon áll és egy- egy lökéssel nyomorgatja a mell kast. Fedett szívmasszázs. Lenya vadul préseli a légzőballont. Ok szana a kezét tördeli. A nővérek sürgölődnek. Sápadt arcok, rémült szemek. — Adrenalint! Beadták már? — Nem volt időnk, inkább masszázzsal... — Marina! Két köbcentivel... Saját magam, én akarom masszírozni. Nyilván jobban értem... Bolond. Hallgass. Gyima •emekül csinálja. — Okszana! Mit látni? — Semmit sem, a masszázs akadályoz. Nem, semmit sem tehetek! Hogy lehetett, hogy lehetett.. Ültem, olvastam... „A tudós”! — Gyima, állj meg egy pillanatra. Nos, milyen? Csönd. Feszültség Okszana nézi. Mintha egy örökkévalóság telne el. Hangosan sóhajt. — Gyenge összehúzódások... — Masszírozd tovább! Adrenalint! Gyerünk, gyerünk! Hátha sikerül! Még! A ragasztót már letépték. — Egy pillanat! Hosszú tű, egyenesen a szívbe. Egy köbcenti adrenalin. — Masszírozd! Egy pillanat. Még egy. Némaság. Miért? Miért? Csak nem sopánkodni. Semmiféle szemrehányást! Világos minden. Hülyék vagyunk. Modell-alkotó lehetőségeink korlátozottak. Ettől azonban nem könnyebb nekem. Nem vagyok gép, élő vagyok. De hátha sikerül? Odanézek. — Gyima, állj meg. Okszana, figyeld. Tapintsátok ki a pulzusát. De te hagyd abbs s lélegeztetést! No, mi van? Nem tudod? — Jó összehúzódások. Percenként mintegy száz. — Van érverése! Erre tulajdonképpen már nincs is szükségem: látom, hogyan reI
