Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-27 / 175. szám
1968. július 21. 3 Szombat A járda nem versenypálya... Végre felszedték a Thurzó ut- lószatyorba beleakad a pedál, ca tégláit a járdáról, amelyek sokszor fenyegették bokaficammal, hasraeséssel a járókelőket. Pár nap múlva sima betonjárda húzódott a régi helyén, nagy örömére az ott lakóknak. Csakhogy most újabb veszély fenyegeti a gyanútlan gyalogjárót. Eddig csak a Deák utca páros oldalán folyt az ifjúság részéről a bicikliverseny, lecsöngetve az ott járókat. Szakad a nylon harisnya, egy tömött háHúszéves az Úttörővasút Jubilál az Űttörővasút. Húszéves. Az Űttörővasút a Közlckedés- és Postaügyi Minisztérium, a Magyar Űttörőszövetség és szinte az egész ország áldozatkészségéből született, helyét először a Margit-szigeten jelölték ki. Időközben azonban a csillebérci nagytisztáson felépült az „Űt- törőköztársaság”, s ennek szántak korszerű közlekedést az Űt- törövasút megépítésével. • A jubileum alkalmából az Üt- törővasút forgalmát összegezték. E szerint üzembe helyezésétől, 1968. júniusáig 13 millió 717 494 utasa volt ennek az Eu- rópa-szerte megcsodált vasútnak. Az Űttörővasúton — felnőttek irányításával — kispajtások teljesítenek szolgálatot, s az ehhez szükséges ismereteket szakkörökben szerzik meg. egy bottal csoszogó öreg a falhoz lapul. S a méltatlankodó megjegyzésekre egy válasz a leg- illedelmesebb a sok közül: „Nem a magáé a járda, pofa be...” Az ifjú tettesek tovább suhannak, anélkül, hogy tudnánk, ki volt az? Lassan a felnőttek is utánozni kezdték az ifjúságot azzal a különbséggel, hogy van, aki leszáll, kitér, ha kell, de néha hatalmas csomagokkal lévén felpakolva, ők kémek egy kis helyet. S moist, hogy a mi utcánk is dicsekedhet korszerű járdával, máris megindult rajta a kerékpárforgalom. Két kannatartó, „kútra megyek” meglepetésszerű, gyors felhajtás a kocsiútról, derékszögben fordulás. Elengedett kormány és más bravúrok még eddig csak majdnem okoztak balesetet. Egy nagypapa és j egy nagymama panaszkodott, I hogy a rájuk bízott 2—3 éves ! unokák már elérik az utcaajtó kilincsét. S mivel tudják, hogy egyedül tilos az utcára menni, szélsebesen rohannak kifelé, ösz- szeütközve az ugyancsak teljes iramban száguldó kerékpárossal. Eddig csak ijedtség, sírás, kis térdhorzsolás, de lehet ennek súlyosabb következménye is. Soraim igazolására jó lenne I egy-egy rendőrt kiküldeni minden ilyen aszfaltos-járdás utcá- ! hoz ellenőrizni. Egy kis pónz- I büntetés, szigorú figyelmeztetés | elejét venné a különben elkerülhetetlen baleseteken k. ! H. I. Ki mit vetne? Ezzel a láthatólag értelmetlen kérdéssel fordultam néhány», növénytermesztési és kertészeti szakreferenshez, nyomban a nagyon régen várt esős napok után. Egy kis hümmögés és sok bizonytalanság volt a válasz. — „Hát lehet vetni. Sok mindent lehet még vetni” — taglalta egyikőjük. — A kérdés csupán az, hogy érdemes-e? Most ugyan kedvező az idő. Ennyi csapadék után talán megteremne a 80—100 napos kukorica. Ha másnak nem, akkor silónak. Az eddigi vetés ugyanis gyengén fejlett. Igen. Megteremne, mert alig múlt július közepe és ez azt jelenti, hogy még elég soká lesz szeptember vége, október eleje. Lehet esetleg napraforgóval is vetni a rövid tenyészidejű kukoricát. Akinek úgy tetszik, akár borsóval is vetheti... Ezenkívül... sajnos, dolgom van és nem tudok koncentrálni... — Milyen dolga van, ha szabad érdeklődnöm? — Egy kis mini értekezlet. Afféle előzetes tárgyalás a jövő évi vetésszerkezet kialakításáról. No de visszatérve a másodvetéshez... A köles vagy befut, vagy nem. Rizikó, de meg lehet próbálni. A mohart és a szudáni füvet is friss etetésre vagy silózásra. Ez is rizikó, mert az időjárás évszázadok óta úgy alakul, hogy ... Minek részletezzem, ezt úgyis tudja a sajtó. Mit vessenek a kertészek? Ez is fogas kérdés, most, a túlságosan kevés és elég drága zöldségtermés láttán. — Hát, hát... Ugyebár a földnek csak a felszíne ázott meg. Nem mondom, a napokban elvetett bab és uborka hozhat némi főzni- és tartósítani való termést. Csak hozhat. Ezt a feltételes módon kérem kihangsúlyozni. Az időjárás ugyanis nagyon változékony. Velő- és cukorborsót is szoktak így július közepe táján vetni, pláne eső után. Persze csak a bátrabb, a mindent optimista derűvel szemlélő kertészek. A magam részéről... hogy is mondjam... áh, mit kerteljek, tartok az újabb aszály-hullámtól. Miután nem elégített ki a szakreferensek válasza, tükör elé álltam, és önmagamat kérdeztem meg, hogy mit vetnék a szűkös zöldség- és takarmánytermés láttán a rendelkezésre álló földek, felszerelések, vetőmagvak birtokában és a kedvező eső utáni időjárásban? Tükörképemen ráncba szaladt a homlokom. Ez jó jel, mert gondolkodásra vall — állapítottam meg magamban. Am azok a fránya gondolatok sorra taglalták a szántással, a vetes- I sei, a kapálással, * a betakarítással járó sok vesződséget és mindenekelőtt a kockázatot. Mindezt csendben, hangtalanul, alaposan ráncolt homlokkal. — Mégis, mit vetnél a sok hiányt okozó szárazság utáni, termést növelő kedvező időben? — kérdeztem sürgetve tükörképemet. Alig merem leírni a választ. Azt felelte, hogy ágyat vetne. Azt, a renyhe, lusta tükörképje! Neki könnyű, ö sohasem éhezik meg. Én azonban naponta ötször, még a rövid téli időszakban is. Ezért elrohantam és vetettem éjjel-nappal kukoricát napraforgóval és anélkül. Vetettem zöldetetésre és silónak. Továbbá kölest, mohart és szudáni füvet. Ezenkívül magamnak és embertársaimnak babot, borsót, uborkát és őszi retket. — Aki legény, az kövesse a példámat — kiáltottam a munkától és az elégedettségtől kipirultan. — Mi a tervezett másodvetés háromszorosát vetjük a közös állománynak és az igény szerint sokat a háztáji állománynak is — visszhangzott erre a csabai Lenni Tsz-ből. A mindenségit! Meg se várták a szakreferensek „jó tanácsait”. K. L Bereczki Erzsébet: Ez az én lábam ... Ez a klip közvetlen a baleset után készült. A gépkocsi eleje összegyűrve a motorkerékpár az árokban. Az orosházi kórház 2. számú sebészetének folyosóján éterszag terjeng. Ha más nem, már ez is rossz érzéseket kelt az emberben. Az egyik kórteremben ketten fekszenek: a 17 éves Bereczki Erzsébet és az alig idősebb Csanádi Erzsébet. Az előbbinek a bal lábát combig kötés fedi, a másiknak az arcát takarja el a fehér géz. De életben maradtak. Hallgatnak, tekintetükkel pedig vádolnak. Miért kellett ennek megtörténnie? Farkas József már nem tud válaszolni. Meghalt. De a súlyos balesetnek itt fekvő sérültjei tudnak beszélni. — Hogyan történt? — kérdezem Bereczki Erzsébettől, aki ismerősével Gyuláról motorkerékpáron száguldott Orosházára. Száguldott és nem biztonságosan közlekedett! A szemtanúk száz kilométeres sebességet mondanak. És esett, szemerkélt az eső. —Nem is tudom, hogyan történt?! — válaszolja a tizenhét éves lány. — Én úgy emlékszem, hogy az út jobb oldalán mentünk... — Akik látták a balesetet, azok viszont tudják, hogy a motorkerékpár áthúzódott a menetirányi bal oldalra... Nagy, kisírt szemeivel bizonytalanul néz rám. Nem ragaszkodik erőszakosan az állításához, inkább szemeivel mondja, hogy „hát akkor nem is tudom...” — Miért mentek olyan nagy sebességgel? — Siettünk haza. — És hazaértek? — Szemrehányóan teszem fel neki a kérdést, mert ha nem is ő volt a hibás, mégiscsak részese volt a tragédiának. Erre sem válaszol, mert érzi a baleset súlyosságait, és bűnhődik is érte. Lábán nyílt törés, s ki tudja, mikor gyógyul meg, vagy teljesen rendbejön-e? Az orvosok azt mondják, javul. De hát várni kell. Nagyon hosszú ideig lesz még lakója a -kórteremnek. A bekötött lábára veti tekintetét és valami olyan érzést kell az emberben, mintha idegen testrészt nézne. Igen, ez a bal láb a fizetség a gyorshajtásért. És a meghalt Farkas József! Szeretnék beszélni Csanádi Erzsébettel is. Bemutatkozom, kérem, hogy beszéljen a balesetről. Nem válaszol. Amikor megkérdezem tőle. hogy máért, csak egy mondatat mond: Vádolnak, akik életben maradtak i ■ ' RENDŐRSÉGI HÍR: Orosháza és Csorvás között Farkas József 19 éves orosházi lakos nagy sebességgel hajtott motorkerékpárral Orosháza felé Áthúzódott az úttest bal oldalára és összeütközött egy személy- gépkocsival, melyet Csanádi Erzsébet budapesti lakos vezetett. Farkas József kórházba szállítás közben meghalt .utasa, Berczki Erzsébet lábtörést, a gépkocsi vezetője, Csanádi Erzsébet súlyos arcsérüléseket szenvedett A gépkocsiban 25 ezer, a motor- kerékpárban négyezer forintos kár keletkezett. Ez a kép pedig már a rendőrség udvarán készült, a jármüvek roncsairól, összecsomagolva, lehet őket vinni a „járműkórházba”. Ezek is gyógyulásra várnak... — Jelenleg nem Vagyok olyan helyzetben, és állapotban, hogy az újságnak beszéljek. — Vádló szemekkel a másik ágyra néz. Háromszor is arra kapja a fejét, szinte viszi az én tekintetemet is a magáéval. „Így nem tudok nyilatkozni” és vádolja a másik ágy sérültjét Két beteg, egy baleset áldozatai, egy kórteremben. Egymással mégsem beszélnek. Az autóst a motoros, a motorost az autós tartja hibásnak. Ezért nem nyilatkozott Csanádi Erzsébet. De szó nélkül is tudjuk, hogy mit érez. összezúzódott arcának fájdalma mellett nemcsak arra gondol, hogy édesapja gépkocsiját ez a baleset tönkretette, hanem arra is, hogy vajon lesz-e olyan szép, mint valaha volt. Vádolnak, akik életben maradtak. A baleset halálos áldozata már nem szólhat. A tények öt hibáztatják. Így a vádból csupán az összetört arc és a ketészakadt láb marad... Varga Tibor
