Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-04 / 155. szám

1968. július 4. O Csütörtök A felserdült gyár BÖLCSŐJÉT 1951-ben ringat­ták. Születésének magyarázata: a forgácsolószerszámok országosan hiánycikkek” voltak. Voltakép­pen még ma is azok. Ez az óka annak, hogy 17 év­vel ezelőtt a kiszuperált békéscsa­bai vágóhíd, pajtaszerű épületei­ben megkezdődtek a Forgácsoló Szerszámgyár első munkanapjai. Ma pedig egy országos viszony­latban korszerű, automatikus gép­sorokkal felszerelt, impozáns új gyár felavatására készülünk. A két dátum között kilencvenöt sebtében átképzett munkásból, budapesti üzemekből „visszacsá­bított” bejárókból, az ipart meg­szüntető kisiparosokból álló gár­da, valódi „törzsgárdává” érett. A dolgozók létszáma több mint kétszeresére nőtt, hogy a jövő év végére a mostani szám is meg­duplázódjék. AZELSÖ esztendőben 500 ezer forint termelési tervet kapott a békéscsabai üzem. A forgácsoló szerszámgyár tavalyi termelése megközelítette a 37 milliót, s az új gazdaságirányítás első eszten­dejében 75 millió felett vannak a tervszámok. Igaz, ebbe már bele­kalkulálták az üzembe lépő új gyár tevékenységét, amely a jö­vő évben teljes kapacitással dol­A Nagyalföldi Kőolajtermelő Vál­lalat orosházi üzemegységén több tankállomás gyűjti a tucatnyi kút olaját, amit a kardoskúti vasút­állomáson töltenek tartályvagonok­ba. Naponta több tonna fekete arany indul a nyírbogdányi fel­dolgozóba. Eltűnt és megjelent A Pest megyei Vegyi és Kéz­műipari Vállalat kalkulációjá­ba bizonyára hiba csúszhatott, mivel a Pax golyósiron betétet forgalomba kerülésekor 28 fo­rint eladási árra értékelte. A termelő árrendezés napjaiban felsóhajtottunk, mert a betét árát 28 forintról 17 forint 80 fil­lérre csökkentették, örömünk azonban csak néhány hónapig tartott, mivel a 17,80 forintos betét eltűnt az üzletekből. Most már nem is ennyit kérnek érte, mert ismét megjelent, hanem húsz forintot. Lenne egy kérésünk. Ne na­gyon tüntessék el az üzletek polcairól ezt az árut, mert ezek a „bujkáltatások” sokba kerül­nek. Ha a mai 20 forintos betét eltűnik, bizonyos, hogy ismét 28 forintos áron jön majd elő. És akkor megkérdezhetjük a vállalattól, mire volt jó ez a kis kitérő? —sík. gozik, s ennek megfelelően a bé- | késcsabai gyár össztermelése 130 j millió értékű lesz. A vállalat megalakulása óta mindig teljesítette tervét, a gaz- j dálkodás eredményessége minden j évben lehetővé tette a nyereség- részesedést. A békéscsabai üzem­ben a gyártmányösszetétel válto­zása miatt 1964 után azonban nem volt nyereségrészesedés. A múlt évben viszont — az előző esztendőhöz képest — 13 százalékkal nőtt a termelés, túlteljesítették évi tervüket az egész nagyvállalat eredményeit meghaladó mértékben. Mindeb­ben — az üzem dolgozóinak szor­galmán, a gyár műszaki és gaz­dasági vezetőinek hozzáértésén kívül, figyelemre méltó szerepe volt a helyi pártszervezetnek, a kommunistáknak is. Az ő munká- j jukat értékelték a békéscsabai vá- j rosi párt-vb legutóbbi ülésén. AZIA(i7-ES gazdasági évben fontos feladat volt az új gazda­ságirányítás ismertetése, magya­rázata, a dolgozók érdeklődésé­nek, esetleges aggályainak szem­szögéből is. Nemcsak a „nagypoli­tika” iránti bizalom, de a gyári j pártszervezet eredményes élőké- i szító munkájának is jele, hogy a gazdasági reformra való átme­net zökkenőmentesen, a tevékeny helyeslés hangulatában zajlott le. Miközben a termelést több mint kétszeresére növelték. A pártszervezet a politikai ok­tatást is — a tömegpropagandát j szintúgy — a felkészülés szolgá- j latába állította. Az égető kérdés ! megvitatásának, az időszerű prob­lémákra adott magyarázatoknak fontos fórumai voltak az élmúlt esztendő taggyűlései. A kommu­nisták időben, megnyugtatóan megválaszolták az olyan vélemé­nyeket is, amelyek aggódtak egy és más — a munkanélküliség, az esetleges rossz gazdálkodás követ­kezményei stb. — miatt. Ugyan­akkor a pártszervezet felhívta a gazdasági vezetők figyelmét az új gyár felépítésének, berendezésé­nek és munkaszervezésének sajá­tos gondjaira, a gazdasági reform különböző követelményeire. A gazdasági tevékenység párt-ellen­őrzésének egyik hatásos módja — a vezetők alkalmankénti beszá­moltatásán kívül —, hogy az üzem három vezetője és a párttit­kár — (az szb-titkár bevonásával) minden héten megbeszélést tart. Az egyszerű pajtákban kezdő­dött próbálkozásokat mind kvali­fikáltabb és egyre fontosabb muri- kák váltották fel. A termelés nö­vekedésével gyütt nőttek a szak­munkások, a műszakiak és az üzem egyéb dolgozóinak tapaszta­latai. A gyár — amelynek bölcső­jét 17 éve ringatták — az ország egyik legkorszerűbb üzemévé ser­dült. Ezt reprezentálja új köntöse, nemsokára teljes kapacitással dol­gozó, modern gépei is. A PARTSZERVEZET ott bábás­kodott a kezdet kezdetén, hűséges ösztönzője volt a fejlődésnek s vállalja a nem kevés gondot rej­tegető jövő szolgálatát is. Vajda János __________________________ ­Hu szonnégy mázsás átlagtermés várható Jól halad az aratás, szervezik a jubileumi munkaversenyt A Szabadkígyási Tangazda­ság 405 holdas búzaterületén az eddigi eséplések eredmé­nyei alapján 24 mázsa hol­danként! átlagtermés várha­tó. Eddig már beszállítottunk 28 vagon igen jó minőségű, 12,2 százalékos víztartalmú és 83,5 hektoliter súlyú San- pastore-búzát. A rendkívüli száraz időjá­rás ellenére az őszi árpa ara­tását holdanként 24 mázsa hozammal fejezhettük be. Az aratási munkában Szé­kely Imre, Pálfi Pál, Pelyhe János kombájnvezetők kivá­lóan látják el feladatukat. A szemveszteség jóval alatta van a két százaléknak, a tar­ló magassága pedig alig éri el a 6 centimétert. Az üze­meltetés előkészítéséből nyil­vánvaló, a műhely dolgozói is jelentős részt vállaltak. Az aratást nyomon követi a szalma bálázása, ezt pedig a tarlóhántás. A műszaki ve­zetés részéről Flender Jó­zsef agronómus munkája ér­demel említést. A pártszervezet és a szak- szervezet vezetősége kellő gondosságot fordít a jubileu­mi versenyvállalás elősegíté­sére, értékelésére, hogy minél sikeresebben tudjuk befejez­ni a gabonabetakarítást, a többi nyári munkát Szabad- kígyóson. Karácsonyi János párttitká-r Csontváz — nyakkendő hely ott Kezdetben vala a spanyol körgallér, majd a súlyos arany­lánc, aztán a nyak­kendők különböző variációi, csokortól egészen a cipőpertli- ig. Röviden; minden kornak megvan a maga sajátos visele­té, így a jellemző nyakba való ja is. Ám a legutóbbi időben megjelent egy újabb, az előbbieknél lényegesen feltűnőbb és bizarabb valami, egy körülbelül 25 centiméter hosszú, nyakba akasztható, kicsinyített, de tel­jesen az eredetihez hasonló csontváz. A végtagok szabadon himbálóznak, ritmi­kusan követve viselő­je minden mozdula­tát. Egy csontváz-után­zat, legyen az akár másfél arasznyi is, önmagában nem kelt különösebb feltűnést, de így, a nyakba akasztva, nyakkendő helyett jó adag ér­deklődést vagy ép­pen megbotránkozást vált ki az utca több­ségben normálisan gondolkodó és nor­mális ízlésű emberé­ből. Tény az, hogy a csontváz-nyakkendő bármilyen mutatós is, nem fog divattá válni, csakúgy mint az egyszárú nadrág vagy éppen az ujjat­lan télikabát. Aki pedig filozofi­kus hajlandóságainak bizonyítására teszi közzé a kicsinyített csontkollekciót („Ro­han az idő, ilyenné leszünk barátaink”) az inkább menjen elébe az események­nek és (már bocsá­nat) ássa el magát. (b.r.) Csökkenő munkaidő — örömökkel és gondokkal J úlius elsejével ismét több mint százezer embernek lesz rövidebb a munkaideje: he­tente 4 órával, havonta két tel­jes műszakkal. 1970-ig pedig ál­talánossá válik majd Magyaror­szágon is a rövidített munkahét, a 44, a 42, a 40 órás munkaidő. Ennek örülhetünk persze, és örü­lünk is. Kivált a több gyerme­kes családanyáik: így több idejük jut a családra. A fiatalok is: több időt tölthetnek sporttal, szórakozással. Az elégedettség jó érzés, nem illik megkeseríteni, ám a hosszú hétvégek sorozata előtt, talán mégis érdemes lenne tisztázni néhány dolgot. Itt van rögtön egy kérdés: mi­ért csak most, a harmadik öt­éves terv derekán jutottunk el idáig, miért csak napjainkban kezd általánossá válni nálunk is a csökkentett munkaidő? Köztu­dott, hogy jó pár országban már régebben áttértek a rövidített munkahétre. Van, ahol már rö- videbbre is, és általánosabban. Az NDK-ban, a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, s majd mind­egyik nyugat-európai országban. Ha erre a kérdésre keressük a választ, előbb kétségtelen né­hány objektív indokot kell meg­említenünk. Ilyen például az, hogy Magyarország alapvető ipari nyersanyagokban elég sze­gény, tehát a megtermelt nem­zeti jövedelem tekintélyes részét anyagvásárlásokra kell fordíta­nunk, kevesebb jut tehát például a műszaki fejlesztésre, mint olyan országban, ahol nyers­anyagokat nem kell külföldön vásárolni. Vagy: előbb ipart kel­lett építeni, hogy egyáltalán le­gyen hol munkaidőt csökkente­ni. Ezzel nagyjából a második ötéves terv elejére végeztünk. Mindezekből pedig máris vilá­gosan kitűnik, hogy a csökken­tett munkaidő nem elhatározás dolga, korántsem múlik a veze­tők jó vagy rossz indulatán, akár az ország, akár egy-egy vállalat vezetőiről van is szó. Tehát a 44 órás munkahét nem adomány, hanem következmény. A gyara­podó nemzeti jövedelem, a fej­lődő technika, az ésszerű üzem- szervezés, az olcsóbb termelés, az eladhatóbb gyártmányok lét­rejöttének következménye. Ezek­hez a feltételekhez pedig vala­mennyiünknek köze van! M ost majd, amikor a vállalat vezetősége bejelenti: else­jétől csökkentett munkaidőt ve­zetünk be a gyárban — gondol­kodjunk el egy pillanatig azon, hogy mit tettünk, személy sze­rint ennek a lehetőségnek a megteremtéséért. Nem kell há­latelt szívvel köszönetét monda­ni a „főnöknek”, legyünk önma­gunkhoz udvariasak csupán — ha van miért — s köszönjük ön­magunknak, hogy idáig jutot­tunk. De esetleg feddjük is meg önmagunkat tüstént, hogy csak most jutottunk idáig. Ugyanis, ha a munkaidő minden percét kidolgozzuk mindig, ha mindig koncentrálunk a munkára, s a drága idő alatt nem készítünk hibás árut, ha támad egy ötle­tünk, újításunk, találmányunk, azt szenvedélyesen végig hajtjuk a megvalósulásig — akkor az a nemzeti jövedelem nem gyara­podott volna hamarabb a kívánt mértékre? Ha a tervező pon­tosabban tervez, az anyagbeszer­ző jobb anyagot szerez s időben, a karbantartó lelkiismeretesebben javít, a szövőnő csak első osztá­lyú anyagot sző, a külkereskedő frissebben tájékozódik a világ­piaci helyzetről, s egyáltalán mindenütt mindenki — vezetés­ben, kivitelezésben — pontosab­ban, jobban teszi dolgát, akkor azért az ország objektív gazda­sági nehézségein is hamarabb, könnyebben túljutunk. A rendelet lehetőséget ad a vállalatoknak a 44 órás munka­hét bevezetésére — mert már megteremtettük országos mére­tekben ennek anyagi alapját, s az igazság az, hogy alig akadhat olyan vállalat, amelyiknek ne lenne tarsolyában a szükséges tartalék, hogy élhessen ezzel a lehetőséggel. Persze a rendelet — bölcsen feltételekhez köti az átállást: nem csökkenhet a ter­melés, s nem csökkenhet a dol­gozók fizetése sem. Ezzel ösztö­nöz arra, hogy a meglevő, már megtermett tartalékokat fel­színre hozzák a munkaidőcsök­kentés érdekében. Mindebből az következik, hogy a munkaidő rövidítése nem lehet tétel a ki­adások, a veszteségek között. A munkaidő csökkentésének vannak azonban más, nem­csak a gyárakon múló feltéte­lei is. Ilyen például a több sza­bad idő helyes felhasználásának gondja. Azt írtam az előbb: örülnek a több gyermekes házi­asszonyok az otthoni több idő­nek, mert többet törődhetnek a családdal. Törődjenek is, de ho­gyan? Úgyhogy most többet mosnak, többet főznek, többet takarítanak? Ez nem lehet cél. Legyenek többet a családjukkal, de ne dolgozzanak többet a csa­ládra. Többnyire — vagy előbb- utóbb — több lesz a szabad ideje a férjeknek is: tehát segítsenek többet az asszonyoknak. S ez vo­natkozik a serdültebb ifjúságra is. Persze, intézményes kötele­zettségeink is vannak. Javítani kell még jobban az ellátást, hogy a szabad időből kevesebb menjen keresgélésre, esetleg sorbaállás­ra. Javítani kell a szolgáltatáso­kon: mennyiségben, minőségben helyenként árakban is. A patyo­lattól, a takarító vállalatokon keresztül a vendéglőkig. Az első félévi tapasztalatok közé tarto­zik pl., hogy a nagyobb élelmi­szervásárlások áttevődtek pén­tek estére. Erre a kereskedelem­nek számítani kell, egyre jobban. Van más jellegű tapasztalat is: közismert, hogy nálunk az ün­nepi hangulat — két szabadnap együtt — szinte azonos egy nagy étkezési sorozattal. A számok bi­zonyítják: a húsfogyasztás 10— 15 százalékkal nőtt a szabad szombatok megszaporodása óta. Vagy mondjuk: most több idő jut a fiatalabb korosztálynak sportolásra, szórakozásra. De va­jon van már elég sportpálya, uszoda, tánchely, turistaszálló (olcsó)... és így tovább. A több szabad időt művelődésre is fel le­het használni — kézenfekvő: gyorsítani kell ennek szervezé­sét, a jó alkalmak megteremté­sét. Tgaz, ma még nem jelenl- * keznek nagy méretekben ezek a teendők, megfontolni va­lók — gyárkapukon kívül — de 1970-ig, amikor már a csökken­tett munkaidő általános lesz — fel kell készülni minderre. És a munkaidő fokozatosan tovább csökken, a nemzeti jövedelem gyarapodásával, a technika fej­lődésével. a munkafegyelem? és a szervezettség fokozódásával (ugyanis rövidebb idő alatt ugyanannyit vagy még többet végezni, ahhoz nagyobb fegyel­mezettség is kell). — Dehát elég a gondokból, ahol már megdol­goztak érte, ott élvezzék minél kellemesebben, hasznosabban a szabad szombatot. Gerencsér Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents