Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-04 / 155. szám

1388. július 1. Csütörtök Olvasónk írja: Egyhetes műszakkal készülnek a XVIII. vasutasnapra Kétegyházán A kétegyházi vasútállomáson öt brigád versenyez a szocialista cí­mért. A 65 dolgozó szorgalmas munkával teljesítette félévi ter­vét. A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulása 50. évfordu­lójának tiszteletére az éves terv egyszázalékos túlteljesítését vál­lalták. Az elhatározásnak az első hat hónapban időarányosan ele­get tettek.'Figyelemre méltó, hogy a kocsitartózkodást a vállalat 94 százalékkal szemben 98, a kocsi­kihasználási tervet pedig 98 szá­zalék helyett 101 százalékra tel­jesítették. A munkában különö­sen kitűnt a Béke és a Kossuth brigád. Itt is szorgalmasan készülnek a XVIII. vasutasnap méltó megün­neplésére. Elhatározták, hogy eb­ből az alkalomból egyhetes mű­szakot tartanak. Boldizsár Gyula Ten«er az Arai-ló alatt Kazah hidrológusok, a sós- vizű Aral-tó alatt óriási föld­alatti édes víztárolót fedez­tek fel. A sikeres próbafú­rások adataiból ítélve a föld­alatti tengernek jóval na­gyobbnak kell lennie az Arai- tónál. A. földalatti víztárolót a Tien-San és a Mugodzsar hegyi folyóiból átszivárgó víz tölti meg. Az új A DIAGNÓZIS Idejön hozzám az Emberiség és panaszkodik: — Mit szól hozzá uram, már megint. Mondom: — Hát igen, megint csak... — Magának ez mindegy? Felpaprikázódom: — Mindegy a fenét! — De az előbb nem így tetszett... — Persze, hogy nem — dohogok, kissé még ingerülten. — Talán megzavartam valamiben? — Eltalálta — válaszolom, bocsá­natkérő hangsúllyal. — Miben, ha szabadna? — Éppen azon törtem a fejem, miképpen irthatnánk ki a világból a legyeket, szúnyogokat. Aztán ott az a mérhetetlen vírus. A gyengén fejlett országok éhínsége, tudás­szomja is egyre jobban fenyeget. Akad tennivaló bőven! — Én, ne tudnám? — bólogat a? Emberiség. De ez a robbantgatás a föld alatt, aztán Vietnam meg a járulékai, ha jaj.;. Szinte betege va­gyok már. Szeretném éteilel-itallal, egészséggel, tudással borítani a Földet, meghódítani a kozmoszt, de ez a borzalmas betegség gyen­gít, az „agressivus Americanus”! — Ne aggódjék, kedves Emberi­ség, legyűri. — Gondolja? — Na hallja! Aki már annyit ki­bírt a történelem folyamán, annak a szervezete vasból van! — húr — Befejezte a borsó cséplcsóf az orosházi Béke Tsz Az orosházi Béke Tsz még a múlt hét végén befejezte a 484 holdon termesztett takarmány- keverék aratását. A holdanként! átlagtermés 21,7 mázsa volt, ami a kedvezőtlen időjárás ellenére is jobb a tavalyinál. Tegnap dél­után véget ért a borsócséplés is, kétszáz hold termését takarítot­ták be. A szövetkezet hét saját kombájnja már a búzatáblák­ban dolgozik, az 1300 holdból szerdáig 450 holdon learatták a termést. Komplex betakarítás folyik a Békében is, a kombáj­nok után a szalmalehúzók, a bá­lázók haladnak, majd a tarló­hántás a következő állomás. A BÉKÉSCSABAI HÜTÖHÁZ női segédmunkásokat, nyugdíjas nőket és 15 éven felüli tanulókat (FŐLEG LEÁNYOKAT) azonnali belépéssel alkalmaz. AZ ALKOTÓ MUNKA leglát­! ványosabb területének jellemezte a Töviskesi Állami Gazdaságot i Szentiványi Sándor igazgató. A gondolat ilyen értelmű kifejezése azonban nemcsak a látványt hí­vatott kommentálni, hanem az it­teni élet tartalmi változását is. Nem is tudom hány éve annak, amikor az élet hídját Szeghalom és Töviskes között csupán a vas­út jelentette. A gazdaságnak volt egy „szputnyikja”, amely — 250- es Csepel motorkerékpár motor­ból és egy sínen járó alvázból állt — az akkori körülmények között eléggé rozzant vasúti pályán tel­jesített szolgálatot. A nevét on­nan kapta, hogy legalább tízszer sebesebben járt, mint a tehersze- relvény. ősztől tavasz végéig ez az egyetlen jármű jelentette a község és a messzi határ közötti kapcsolatot. Töviskes valamikor pusztaság volt. Az akkori pusztaság helyén ma a szó nemes értelmében virág­zik az élet. Ez a gazdaság azon kevesek közé tartozik, melynek fejlesztésére csak az utóbbi évek­ben kerülhetett sor. Pontosabban, 1962-től ível feljebb és egyre fel­jebb az itt élő emberek nívója. AKKORTÁJT egy egész brigád tanulmányozta a Töviskesi Álla­mi Gazdaság dolgozóinak élet- és munkakörülményeit. Az Állámi Gazdaságok Országos Központjá­nak vezetői is részt vettek ebben a munkában, ősszel vagy kora ta­vasszal látogattak Töviskesre. Az üzem területén és központjában jóformán meg sem tudtak moz­dulni a sártól'. Mégis akadt közöt­tük vállalkozó, aki nekivágott a , csizma-marasztaló földnek. Alig | lépett négyet-ötöt, sárba ragadt, j Zokniban sietett vissza a közpon- I tot jelentő kastélyba. Ez a törté- | net ma már csak anekdotaként { hat. De igaz volt, hiszen az élet- körülmények változásának ez a sárba ragadt csizma volt és ma­radt a nulla kilométere. Ettől az időtől kezdve évről évre igen je­lentős beruházásokat valósítanak meg. A kastély körül állami erő­ből kis kastélyok épültek, egy-két szobásak, parkettásak, természe­tesen fürdőszobával. Villany és víz minden lakásban. A házak te­tején pedig televízióantenna. A központban lakó 57 család túl­nyomó többségének — 90 száza­lékának — televíziója van. A há­zak előtt virágoskert, az utcán pe­dig betonlapokból összeállított járda, a forgalmasabb részeken üzemi út, s az út mentén presszó, élelmiszerüzlet és ami igen fi­gyelemre méltó, munkásszállás szállodai színvonalon. A GAZDASÁG vezetősége né­hány nappal ezelőtt határozta el, hogy a központ közelében levő ta­nyákat villanyhoz juttatja. Báto- riék, Domjánék és mások néhány hónapon belül megszabadulnak a petróleumlámpától. Fogadóórák a megyei tanácsnál A soron következő fogadó­órákat dr. Kertész Márton, a megyei tanács vb-titkára tartja július 6-án, szombaton délelőtt 9 órától 12 óráig a hivatali helyiségében Békéscsabán, Fel­sőkörös sor (Irodaház). Rendeződnek a munkakörülmé­nyek is. A központban befejezés­hez közel áll egy 600 tehén elhe­lyezésére alkalmas épülettömb kialakítása, az úgynevezett Tövis­kesi Tejgyár építése. Itt már zaj­lik az élet. A kerítéssel körülvett és portásfülkével ellátott termelő- egységbe senkit sem engednek be utcai ruhában. A most épülő kul- túrház a gazdaság központjának legmagasabb és legvonzóbb épüle­te lesz. Augusztus 20-án szeret­nék felavatni. Ha elkészül a be­kötő út — ebben az esztendőben erre minden lehetőség megvan —, akkor a következő színházi évad­ban 4—5 előadásra szerződést kötnek a színházzal. A RÉGI TÖVISKES arculata alaposan megváltozott. Wekerle gróf valamikor nagyon megsar­colta Töviskesen élő cselédeit. Embertelen sorba kényszerített több száz vagy talán ezernél is több apát. anyát és gyereket. En­nek a régi időnek ma már a nyo­ma sem látszik. Húsz év alatt alapjában megváltozott minden ezen a tájon. Töviskes egészen más lett, mint valaha volt. Az emberek megszerették ezt az üze­met. Ezt az is tanúsítja, hogy 210-en ötéves, 90-en tízéves és 50- en már húszéves törzsgárda-jel- vénnyel rendelkeznek. S aki itt vállal munkát, önálló, parkettás, komfortos, kényelmet biztosító lakásba költözhet és legalább annyit kereshet, mint Jámbor Károly és felesége, akik a tej gyár­ból havonta általában 5000—5500 forintot viszenek haza. Dupsi Károly hyfaéhfétoű&cv's Az ipari kiállítás tanulságai Mintegy 15 ezren tekintették meg a békéscsabai ipari kiállí­tást, amely nemcsak a város, ha­nem — kicsiben — egész fel­szabadult hazánk fejlődésének hű tükörképe volt. Felemelő ér­zéssel járták végig az emberek, akik közvetlenül vagy közvetve részesei az elért nagyszerű sike­reknek. Aki emlékszik arra, hogy hol kezdtük, különösen tudja ér­tékelni a látottakat, de a mai fiatalok is tehetnek összehason­lítást, hiszen évről évre jelentő­sek a Változások. A kiállítás elsősorban éppen azért volt hasznos, mert emlé­keztetőül szolgált. Tényekkel bi­zonyította, hogy a hosszú évek munkája, fáradozása nem ve­szett kárba. Bizonyította: érde­mes még eredményesebben dol­gozni, hogy meggyorsítsuk a fej­lődést. Hasznos volt olyan szem­pontból is, hogy a látogatók meg­ismerhették szűkebb hazájuk különböző termékeit és azokból egyik-másik megvásárlására so­kan kedvet is kaptak. Vagy a DÁV például az áramot kínálta az érdeklődőknek. Bemutatta, hogy a háztartási gépek viszony­lag milyen csekély mennyiségű áramot fogyasztanak, nem éssze­rű tehát a villamosenergiát em­beri erővel pótolni vagy a kul­túráról, művelődésről (tv, rádió) „takarékossági” okokból lemon­dani. De nemcsak a látogatók, ha­nem a kiállítók is tanulhattak, egymástól, mégpedig rendezést és helyes árupropagandát. Nem lett volna céltalan, ha mondjuk^ a konzervgyár és a BOV egyes termékeinek a felhasználásáról — magnetofon szalagról közve­títve — tanácsadást tart a házi­asszonyoknak. Az ilyen kiállítá­son az árukínálat ezernyi ötlete valósítható meg, amely a gazda­ságirányítás reformja során egy­re inkább előtérbe kerül. A tapasztalat azt mutatja: a következőkben célszerű lenne majd olyan árubemutatókat ren­dezni, amelyen a közönség mind­járt vásárolhat is. Erre a célra azonban megfelelő helyiségre, il­letve helyiségekre volna szük­ség. Bizonyára nemcsak a vásár­lók, hanem a termelő vállalatok is hasznát látnák az ilyen köz­vetlen kapcsolatnak. Van-e erre lehetőség? A vezetők már ta­nácskoztak róla és arra a meg­állapításra jutottak, hogy a vá­ros üzemei közös összefogással létre tudnának hozni olyan kiál­lító csarnokot, amely állandó be­mutatásra szolgálna. Persze ez csak a város legforgalmasabb részén képzelhető el. Emellett természetesen a mos­tanihoz hasonló kiállításra is szükség van, amely átfogóan mutatja be Békéscsaba vagy az egész megye ipari fejlődését. •Ilyet azonban ismét valamilyen évfordulóhoz, eseményhez kap­csolva kellene rendezni a megye- székhelyen. Mert meggyőzőbben semmi sem hat, mint éppen egy ilyen ipari kiállítás. A város mostani első főpróbá­ja nemcsak sikerrel járt, hanem sok új gondolatot is adott. És ta­lán nem árt, ha megismételjük: a jó szervezésért elismerés illeti a kiállításon részt vett vállalato­kat, üzemeket, szövetkezeteket és a rendező bizottságot. Pásztor Béla Erdőgazdálkodás a hullámtereken A Körösök és a Berettyó hul­lámtereiben 1386 hektár erdőt gondoz a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság. Az erdőségek zö­mét a füzesek adják, a többi területen nyár-, akác- és egyéb fafajták virítanak. A hullám­téri erdőknek komoly funkció­juk van az árvízvédelemben: védik a gátakat a hullámverés­től, s ugyanakkor faanyagot, rozsét szolgáltatnak a védeke­zéshez. A továbbiakban némi­képpen átalakul ezeknek az er­dőségeknek az arculata. Csak annyi füzest hagynak, amennyi a rőzsetermeléshez szükséges — egyre szélesebb körben al­kalmazzák a gát védelmére a fóliát! — és növelik az ipar számára hasznosabb fafajták, például a nyár termesztését. Fordította: Radó György 4. Hosszú folyosó. Nem nagyon széles, nem is valami világos. A falaknál néhány ápolónői asz­talka. A középen beugró, abla­kok, erkély. Étkezőhelyiség. Most gyermekek játszanak itt. Némelyikük már túl van a mű­téten és nemsokára hazamehet, mások még megfigyelés alatt áll­nak. Látszólag olyan gyerekek, mint a többi. Emitt két kisfiú játék­autóval babrál. Ócska kis játék­szer, kerekei sincsenek már, sok gyermekkézen ment keresz­tül. A másik sarokban kórházas- dit játszanak. Megállók egy ápo­lónői asztalkánál, mintha dol­gom volna ott. Három kislány a padlón ül egy babával. — Téged szondázni kell — szól az egyik. — Az nem fáj, ne félj, ne sírj. Az első szúrásnál hunyd be a szemed, nagyon erő­sen, és mondd sokszor: „Nem fáj, nem fáj...” Ennyi az egész. Masa, add ide a szondát. Masa ötéves. Még nem tudja, mi az a szonda. Nagya harag­szik. — Belőled nem lehet doktor! Ilyesmit még egy ápolónő is tud. Te majd a beteg lábát fogod és nézed. Szonya, kapcsold be a röntgent. Rángatják a babát. Mefigyel- ték már, mire képes a gyerekek képzelete? Néhány ronggyal és fadarabkával egész színdarabo­kat játszanak el. Odalép a hétéves Misa. Már többször mesélték, ő engem ját­szik. „Tapasztalt férfiú”, átment a legkülönbözőbb vizsgálatokon, mesterséges vérkeringéssel vég­zett műtéten és része volt a sok­sok műtét utáni szövődményben. Már talpra állt, csak egy kicsit még biceg. Nyers modorú. — Nagyka, rosszul csinálod! Szondázáskor sötétnek kell len­ni. Az ágy alá kell bújni. Ad­játok azt a kölyköt, majd én... — Hozzá ne nyúlj! Mi csinál­juk! Operálj ott, ahol akarsz! Te már felvágtad a Manyácska és Vera babáit is, és meghaltak. Manya azóta is folyton sír, mert a mamája szegény és nem tud másikat venni... Nagya mintha géppuskából sorozná vádjait. Misa elhatá­rozza, hogy megcibálja a haját, már emeli is a kezét, de idejé­ben meggondolja magát: még fájdalmai /vannak. Hadd püföljék egymást. Jóleső látvány, amikor a gyerekek rosszalkodni kezdenek a műtét után. Persze azután véget kell vetni a huzakodásnak, mert akadnak, akik mindent a feje te­tejére állítanának. Itt azonban egy kisfiú nem játszik. A fal tövébe kuporodott és csak nézi szomorú tekintettel a többieket. Kék az arca, Fal- lot-elváltozása van. Bonyolult, kockázatos műtét előtt áll. Nem fogom szemügyre venni: az em­ber ne közeledjék a gyermekek­hez operáció előtt, inkább tartsa magát tőlük távol. A hétfői vi­zitnél csak ránézek a mellére, meghallgatom a szívét. A arcát igyekszem elkerülni tekintetem­mel. Persze a műtét után már más a helyzet. Akkor kockázat nélkül szerethetem a gyereket. Tovább megyek. A folyosó vé­gén levő néhány kórtermet üveg­fal választja el. Ez a műtét utáni állomás. Marija Dmitrijevna birodal­ma. Ápolónővér ő, mégis kor­látlan úr ezen a részlegen. Har­minc éves. Szikár és szigorú, röviden, sőt nyersen beszél. A gyerekeknek sosem gügyög és igen-igen sok szeretetet ad ne­kik. Itt nehéz dolgozni. Két helyi­ségben hat-nyolc gyerek fekszik az operációt követő első napok­ban. Amikor állapotuk javul, átkerülnek a közös kórtermekbe.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents