Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-24 / 172. szám

1W8. július 24. 4 Szerda Esznresszá a munkaJielyeii fl huszonhetedik A houstoni Szent Lukács-kór­házban végrehajtották a kór­ház történetének hetedik szív- átültetését. Az 57 éves Henry W. Jur- genst súlyos szívbajjal szállí­tották be a kórházba, s mell­kasába a 16 éves Michael Buxton szívét ültették át, aki egy autóbalesetnél halálos fej­sérülést szenvedett. A műtét a kórház szóvivője szerint kivá­lóan sikerült. A hét houstoni szívátültetés végrehajtója, Denton A. Cooley doktor szerint a szívátültetések — ha jól csinálják őket — már kijutottak a kísérleti stádium­ból. A világon eddig 27 szívátül­tetést hajtottak végre. Az ope­ráltak közül kilencen élnek. Az Egyesült Izzólámpa és Vil­lamossági Rt. védjegybitorlás miatt kártérítési pert indított az Elektroimpex Magyar Híradás- technikai és Finommechanikai Külkereskedelmi Vállalat ellen. A kereset szerint a gyár tulaj­dona a TUNGSRAM szóvédjegy, melyet be is lajstromoztatott. Bár az Elektroimpexnek nem volt joga vagy engedélye, ennek elle­nére 1760 rádiókészülékben ezt a megjelölést használta és így hozta forgalomba. Ezért kérte a bíróságot, hogy a vállalatot a jo­gosulatlan használattól tiltsa el, továbbá kötelezze kártérítésre és az ítélet hírlapi közzétételé­re. A Fővárosi Bíróságon megtar­tott tárgyaláson az Elektroimpex azzal védekezett, hogy a rádió­kat a TUNGSRAM szóvédjegy­gyei jóhiszeműen hozta forga­lomba, mert bízott abban, hogy ahhoz az Izzó hozzájárul. Kárt nem okozott és a kifogásolt cse­lekményt még a per megindulása előtt abbahagyta. A védekezést a bíróság nem fogadta el s íté­letében nemcsak a jogosulatlan használattól való eltiltást és a hírlapi közzétételt mondta ki, hanem a vállalatot ötvenezer fo­rint kártérítés fizetésére is köte­lezte. Fellebbezésre az ügy a Legfel­sőbb Bíróság elé került, amely az elsőfokú ítéletet azzal a vál­toztatással hagyta helyben, hogy a kártérítési összeget százezer forintra felemelte. — Kétségtelen — hangzik a Legfelsőbb Bíróság ítéletének in­dokolása —, hogy az Izzó félre­érthetetlenül közölte a vállalat­tal: kereskedelempolitikai okok­ból nem járul hozzá, hogy a TUNGSRAM szóvédjegyet rá­diókészülékeken feltüntessék. Televíziókészülékekre volt ilyen megállapodás közöttük, de ez nem adott jogot arra, hogy más cikkeket is így jelölhessenek meg. Tehát rosszhiszemű volt a vállalat eljárása, amikor mind­ezek ellenére TUNGSRAM véd­jegyű rádiókat hoztak forgalom­ba. :Ez az eljárás az Izzó kizáró­lagos használati jogát megsértet­te, védjegybitorlást követett el, s jogellenesen kárt okozott, ame­lyet a vállalat megtéríteni tar­tozik. De népgazdasági szem­pontból is jelentős érdeket sér­tettek meg, mert a védjeggyel ellátva a belföldi és külföldi pia­con olyan árut hoztak forgalom­ba. amit nem az Egyesült Izzó gyártott. Ez alkalmas volt arra, hogy az Izzó gyártmányait fém­jelző védjegy jó hírnevét rontsa és a vevőknek az Izzó gyártmá­nyaiba vetett bizalmát megin­gassa. Ennek megvédése pedig a gazdasági irányítás új rendsze­rében fokozott jelentőségű. A Legfelsőbb Bíróság az összes kö­rülmények mérlegelése alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy az Egyesült Izzót általános kártérítésként százezer forint mindenképpen megilleti. Ezenkí­vül a bíróság a vállalatot hatezer forint perköltség fizetésére is kö­telezte. H. E. A férjgyllkos asszony tárgya­lásán gyakran szóba került a Szarvasi Kísérleti Állami Gazda­ság csabacsűdi üzemében levő eszpresszó is. Itt italozott éve­ken keresztül minden délben és este — reggel csak azért nem, mert a tehenészek kora hajnal­ban kezdenek — a vádlott a férjével, akit egy áprilisi hajna­lon veszekedés közben agyon­szúrt. Nem akarjuk most látványos fordulattal összekapcsolni az esz­presszót és a bűnt, hiszen az íté­let indoklása szerint az alkohol csak motiválta az asszony tettét. A tragikus hajnalt megelőző éj­szakán nem is az eszpresszóban italozott a házaspár. A vallomá­sok azonban mégis arra figyel­meztetnek, hogy a vendéglátó- hely működését, nyitvatartási idejét mielőbb felül kell vizsgál­ni. A vádlott ugyanis elmondta, hogy a délutáni műszak előtt is rendszeresen betértek az esz­presszóba. A presszó vezetője szerint a házaspár napi fejadag­ja 2—3 deci töményszesz és több liter sör volt, s a tetemes meny- nyiségű szesz jelentős hányadát délben, azaz a délutáni műszak kezdete előtt fogyasztották el. És nem kizárólag ők követték ezt a szokást. A tanúként megidézett gazdasági dolgozók vallomásai­ból az csendült ki, hogy a csaba­csűdi üzemegységben nem megy ritkaság számba a munka előtt pálinkázó ember. Nem általában az italfogyasz­tók ellen emelünk tehát szót most. Arra akarjuk felhívni a gazdaság vezetőinek a figyel­Ebben az esztendőben országo- j san mintegy 12 ezren fejezik be tanulmányaikat nappali tagoza­ton a különböző felsőoktatási in­tézményekben. A műszaki egye­temeken végzőknek több mint I 2600 állást hirdettek. A fiatal I közgazdászok csaknem ezer meg­hirdetett állására 294 a jelentke­ző. 280 jogászhallgató 500 mun­kahelyre pályázhatott. Csupán a természettudományi karokon vég­ző — nem tanárszakosok — ré­mét, hogy a törvények szerint csak tiszta fejjel szabad munká­ba állni. Köztudott, hogy a szesz hatása alatt levő ember ébersé­ge csökken, könnyebben szenved balesetet. Számos ipari üzemben alko­holszondával ellenőrzik — szú­rópróbaszerűen — a munkába indulókat és nem engedik be a kapun azt, aki pálinkával kö­szöntötte a napot. Budapesten és több vidéki városban is meg­szüntették a vállalatok közeié­ben levő — szándékosan oda te­lepült! — butikokat, kocsmákat. Vagy legalább úgy szabályozták a nyitvatartási idejüket, hogy műszakváltások idjén nem szolgálhatnak ki. Mi is tudjuk, hogy az admi­nisztratív módszerek önmaguk­ban nem hozhatnak gyökeres változást. Csak szívós felvilágo­sító, nevelő munkával, szórakoz­tató kulturális rendezvényekkel lehet ráébreszteni az embereket arra, hogy nemcsak az alkoholtól remélhetnek feloldódást a ke­mény munka után. Az állami gazdaság dolgozói ma már keresnek annyit, hogy szórakozásra is jut belőle. De sokan a várostól távol, a tanyá­kon laknak és önmagában a tv is kevés. Kevés, mert szeretnek időnként összejönni a munkán kívül is. Számukra az eszpresszó sem kizárólag italozó, hanem ta­lálkahely is. Kétségkívül nehéz, de szép és megvalósítható feladat ezt a ma még tétova kulturális, szórako­zási igényt fokozatosan a színvo­nalas, közös programok felé terelni. B. D. szere jelenleg kevesebb a mun­kahely, mint ahányan pályázhat­nak. Az orvostudományi egyete­meken végzők közül 815-en pá­lyázhattak 860- állásra. Ebben a tanévben a pedagógusképző in­tézményekből 3150 óvónő, tanító, általános és középiskolai tanár kerül ki. A pályázók részére a j tanácsok és intézmények több mint 4000 állást hirdettek. Ezek I zöme vidéki munkahely. Ku!túrósok tábora Békéscsabán, a KISZ-táborban megnyílt a kultúríelelősök egy­hetes vezetőképző tábora, me­lyen 97-en vesznek részt. A gaz­dag programban többek közöt! szerepel egy kerekasztal-beszél­getés a megye kulturális lehető­ségeiről. Ezen a beszélgetésen részt vesznek a megyei párt- bizottság, a KISZ, a megyei ta­nács, a művelődési ház és a mú­zeum képviselői. Űr üzenet 3000-ben c Fantasztikus novella Van elegendő állás, csak foglalják el a végzősök Amikor végleg bebizonyoso- , dott, hogy felesleges időt, energi­át pazarolni a naprendszeren kí­vüli űrutazásra, a nemzetközi tu­domány minden erejét az űrüze­netek továbbítására, illetve véte­lére fordította. Nagy teljesítményű rádióadók és vevők épültek az j összes kontinensen, a sikerre mégis 3000-ig kellett várakoznia az emberiségnek. A Tejútrendszer egyik közép­távoli csillagképéből érkezett az első, kétségkívül fejlett civilizá­cióra valló üzenet. Bonyolult ma­tematikai példát sugárzott sza- j bályos időközökben a Földre az ismeretlen társadalom: 2x2=4. Rövidesen százmilliók által vi­tatott témává vált a kérdés- mi legyen a válasz? Abban minden­ki egyetértett, hogy olyan tömör, könnyen rádió:elekké alakítható mondatot kellene sugározni az űrtestvéreknek, ami mindenki Sizámára a legeslegfonitosabb, mintegy esszenciája a földi civi­lizációnak. Sajnos, a világméretű közvéle­ménykutatás sem hozta meg a kívánt eredményt. Kiderült, hogy mindenki mást tart legeslegfonto­sabbnak. A Földközi-tenger part­járól például valaki ezt kérte: ..Kisfiam született”. Egy másik — Lappföldön élő — világpolgár menyasszonya egyedülállóan bar­na és ferde vágású szeméről akart üzenni a világűrbe. A No- bel-dijas költő viszont — tőle megszokott szerénységgel — egyetilen verssorának a sugárzá­Foto montázs Esztergály Keve sát tartotta múlhatatlanul fon­tosnak. A milliónyi kérést" át meg át­rostálták a gondolkodó gépek. De fáradtságtól izzó agytekervényeik sem tudták közös nevezőre hozni az igényeket. Az újságok, rádió- és tv-állomások egyre többször pendítették meg: csak egyetlen igazán nagy elme, monumentális egyéniség oldhatja meg a kérdést, s ez pedig csakis Z. Zakadémusz, a Világkormány bölcs elnöke le­het. Az elnök sokáig kérette magát. Hangsúlyozta a felelősség nagysá­gát, a demokráciát, a széles nép­tömegek iránt érzett alázatát stb. Végül mégis visszavonult gondol­kodni a Himalája csúcsán levő szerény villájába. Újság, rádió-, tv-riporterek tömege várta napo­kon át a döntést. Fel-felbukkant néhány pillanatra valamelyik függöny mögött az elnök gond­terhelt arca, de nyári konyhája kéményéből csak nem akart fel­emelkedni a — jelként szolgáló — füst. A hatodik nap estéjén aztán végre pipálni kezdett a kémény. Elektromos fanfárok szólaltak meg és a Világelnök sajtóattasé­ja maga elé engedte a több ezer riportert. Szertartásos mozdulat­tal felemelt az ezüsttálcáról egy borítékot és néhány másod­perccel később az összes konti­nensen hallhatták az emberek a bölcs, demokratikus elnök rövid és mégis mindenki számára le­geslegfontosabb üzenetét: én, Z. Zakadémusz. Békés Dezső i í ! i f I I I j Fordította: Radó György 21. Mindnyájan elégedettek va­gyunk. A defibrillátor nagyon jó masina, mégis előfordul, hogy nem sikerül vele ritmusba len­díteni a szívet, Mór nálunk is megtörtént. Sokáig kellett egy­mást váltva, masszíroznunk: te­nyereink közt nyomkodnunk a szívet, így hajtva bizonyos mennyiségű vért a tüdőn át a testbe. A szerkezet több tucat bekapcsolása után is folytató­dott még akkor a fibrilláció, pe­dig az elektródák alól már égett hús szaga szállt fel. S aztán te­hetetlenül nagytúk abba, ke­zünk lehullt és kimondtuk: ha­lál. Most azonban működik a szív. Es milyen jól ' húzódik össze! Még egy kicsit melegít­jük a géppel, azután magára hagyjuk. Sikerült! Kiáltozni sze­retnék örömömben. Az élettelen testből ismét Szá­sa lesz, a kedves, okos Szasa. — Gyerünk, távolítsuk el ; kamrából a folyadéklevezetőt. Igen, már ideje. Embólia most már bizonyára nem lesz, mert már vagy húsz perc óta egyetlen légbuborék sem siklott át a csövön. Figyelmesen lestük. Má­sodszor nem követjük el azt az ostobaságot. — No, megvan. Masa, te tá- volítsd el a csövet, én majd a dohányzacskó-öltést húzom meg. No., rajta! — Vigyázzatok! A szívókészü­léket, gyorsan! Nem tudom mi történt. A fo­nál szakadt-e el vagy az izmon keletkezett-e alatta hasadás, csak tény, hogy a cső eltávolítá­sa után a szíven lyük tátong és az összehúzódásnál vérsugár csap ki belőle. Természetesen csak egyetlen összehúzódásnál. A következőnél már leszorítom uj­jam hegyével. Haj, egy fokkal könnyebb., A lyukat be kell varrni. Igc-n nehéz, amikor a szív erősen összehúzódik és felszíne ugrál a kezemben, fél kezemmel nedig ; rést kell befognom. Nehéz, de lehetséges. Nem előszörre. És még a motor is működik: ezért nem fenyeget az a veszély, hogy a szív megáll és halál követke­zik. De még annál is sokkal nehe­zebb, mint ahogy gondoltam. Ujjammal el nem engedve, új öltésekkel fogom össze. Mihelyt azonban meghúzom ezeket, az izom szétmegy a fonal alatt és megnyílik a lyuk. Átok! A lyuk most még nagyobb. Sokkal na­gyobb! A vér sugárban freccsen. Két ujjamat dugom a lyukba, és mégis, mellettük folyik a vér. Egy másodperc és békém, nyugalmam semmivé lett. Min­den fenyegető és veszélyes. Csöndes téli napon megy egy ember a jéglen, és hirtelen be­szakad alatta. Fekete víz csap össze fölötte, kapkod, kiabál, s amibe kapaszkodik, a jég szé­le, letöredezik, azután körülötte mindent elönt a fekete víz.. Vö­rös vér, de mennyi... Mit tegyek?! Mit tegyek?! — Foltot ide! Marina, gyor­san egy műanyagtól tot! Add már! És készíts erős varratot a nagy tűbe. A szívókészülék! Nem szív! Hej, ti.. Jelzők. A foltot úgy kell elhelyezni, mint a ponyvát a hajó léke alá. Csakhogy nehéz ám foltot elhe­lyezni, amikor a szív össze- összehúzódik a kezem alatt, a tű pedig forog a tűfogóban. Fogalmam sincs, meddig tar­tott. Először egy kis folt. Nem tart, szegélye alól előtör a vér. Majd reá egy nagyobb, jókora, majdnem tenyérnyi. Szélén sok öltés. A seb vérét elszívja a szí­vókészülék és belehajtja a mo­torba. A készülék azonban sok­szor nem bírja, s a vér egy része

Next

/
Thumbnails
Contents