Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-24 / 172. szám
IMS. július 24, 3 Szerda Sokoldalú egyiffmSkodés rDomhegyházák" között A Dombegyházi Állami Gazdaság, a dombegyházi Petőfi, a kisdombegyházi Táncsics, valamint a magyardombegyházi Rákóczi Termelőszövetkezet közös intéző bizottságot alakított és sokrétű együttműködésre kötött szerződést. A dombegyházi tsz-ek ugyanis összesen 30 ezer hold jó földdel rendelkeznek. Vasúttól távol, kiváló takarmánytermesztési és állattenyésztési adottságaikat így együttműködve, az eddiginél jobban kiaknázhatják. Megállapodtak többek között abban, hogy az állami gazdaság jól felszerelt gépműhelyében javítják a termelőszövetkezeti gépeket. Együtt dolgozzák ki a különböző növények termesztésének technológiáját, együtt készítik el a munkaerő-mérleget s kölcsönösen kisegítik egymást. Közösen alkalmaznak növényvédelmi specialistát s együtt rendezkednek be csőkutas öntözésre. Tárgyalnak arról is, hogy közös beruházást valósítanak Hadjárat az aranka ellen A rendkívüli száraz időjárás következményeként egyre veszedelmesebb méreteket ölt az arankafertőzés. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság a területén hadjáratot indított az aranka ellen. Eddig összesen 114 ezer négyzetméteres területen végezte el a védekezést, 0,5 százalékos „Reglone”-oldattal permetezte be a fertőzött területet. Jellemző a fertőzés mértékére, hogy tavaly a fenti terület 70 százalékának megfelelő volt csak az arankabo- rítottság. Az irtást tovább folytatják az e célra kialakított RS—09-es traktorból álló gépcsoporttal. MICSODA KÜLÖNBSÉG! Öreg mozdony nem vén mozdony... \ A MÁV százéves fennállása alkalmából július 15-én képes tudósítást közölt népszerű hétfői újságunk. A fotón három ifjú úttörő egy öreg mozdony kicsinyített mását csodálja. Idézet a képaláírásból: „95 év kor különbség (kiemelés a szerzőtől) tekint ránk a képről: a vasárnap megnyílt „Százéves a MÁV” kiállítás legöregebb mozdonya 1873- ban készült a Szabad Osztrák—Magyar Államvasút Társaság resicai gépgyárában. Nézői viszont — a Széchenyi-hegyi Üttörővasút ifjú szolgálattevői — 1954-ben születtek...” Nézzük csak tehát: az öreg mozdony 1873-ban készült, a 14 éves gyermekek pedig 1954-ben születtek. Nyilvánvaló, hogy a korkülönbség „csupán” 81 év, viszont a mozdony életkora 95 esztendő. Micsoda különbség! Az idén született csecsemők — akiknél a kiállított mozdonyt illetően valóban 95 év korkülönbség áll fenn, — tizennégy év múlva alkalmasint szemtanúi lehetnek majd a közelmúltban ismertté vált országos vasúti villamosítási és dieselesítési program megvalósulásának. S ha majd megtekintik az akkor már 109 éves vén gözmozdonyt, még inkább így kiálthatnak fel: micsoda különb«*! K. M, meg. Elsősorban lucernaliszt- üzemet és takarmánykeverőt hoznak létre közös erőből. A dombegyházi földeken ugyanis holdanként több mint 120 mázsa zöld lucerna terem. Pia forrólevegős lucernalisztké- szítő üzemben dolgozzák fel a zömét, sokkal több értékes takarmányt tárolhatnak. Így az eddiginél több húst kaphat erről a tájról a népgazdaság. Általában arra törekszenek, hogy a termelőszövetkezeti és az állami gazdasági földön egyaránt kiváló minőségű árut termeljenek s így az értékesítés is egyszerűbb, eredményesebb lesz. A Dombegyházák összefogása a mezőgazdasági üzemeknek és a népgazdaságnak egyaránt sok hasznot hoz az elkövetkező években. A. R. Bővítik a békéscsabai SZTK-t Megkötötte a szerződést a Békés megyei Beruházási Vállalat a Békéscsabai Városi Tanáccsal és léti'ejött a megállapodás a tanácsi tatarozó és építő vállalattal is. így augusztus elsején hozzáláthatnak a megyeszékhely SZTK épületeinek a bővítéséhez. Mintegy 2,5 millió forint költséggel új irodát építenek és ezzel lehetővé válik, hogy a jelenlegi irodának használt, de eredetileg is rendelő céljára létreho- szolgálatába állítsák. A meglevő épülethez csatla- zott helyiségeket a gyógyítás kozik majd a kétemeletes modern épület. Az SZTK rendelőintézet túlzsúfoltsága közismert probléma évek óta. Reméljük, hogy a tanácsi építők a tervezett ütemnek megfelelően dolgoznak és a jövő év októberében befejezik a munkát. Új holt — gazdag választék Augusztus 1-lül bevezetik a 44 órás munkahete! a BltOíV gyula; gyárában Miből lesz 9,1 százalék ? — Az „aprópénzre" is szükség van-" Amit a dolgozók megcsinálnak, az jó legyen A Budapesti Bútorgyár gyulai gyárában Papp László, a szakszervezeti bizottság titkára újságolja: — Augusztus 1-től nálunk is 44 órás lesz a munkahét. Arányosan 9,1 százalékkal kell a termelést növelni, hogy az eddigi munkabért lehessen fizetni. Vajon megoldották-e már ezt a feladatot? Bizonyos, hogy a dolgozóknak érdemes „ráhúzniuk”, hiszen a rövidített munkaidő elsősorban az ő érdeküket szolgálja. Többet ésszel, mint erővel A munka intenzitásának növelése azonban aligha járna kellő eredménnyel. Sztankovics Gábor művezető el is veti ezt a gondolatot: — A lényeg: többet ésszel, mint j erőre sincs szüksége erővel — mondja. — A megoldás mivel többet keres. látszik, de az „aprópénzre” is szükség van. Ezekből meglesz a 9.1 százalék jelentős része. Meg kell azonban mondanom, olyanok a műszakiak, hogy egyszerre nem adnak oda mindent. — Szóval van még „tartalék”? — Van. — És mi hárul a dolgozókra a 9.1 százalék eléréséhez? — Nem kívánunk többet, de amit megcsinálnak, az legyen jó. Felmértük: ha a munkadarabok nem kerülnek vissza javításra, akkor ők megteszik a magukét. Felföldi Ferencné a szekrényajtók szegélyét csiszolja. Nyolc éve kézifényezőnek vették fel a gyárba. Nagyon nehéz munka volt. Amit ma csinál, ahhoz fele annyi mégis valapedig főként a műszakiak feladata. — És mit tesznek ők? — kérdezem. — Ki mit tud? Itt van például a szekrény-sarokléc. Eddig nitro- lakkozás után kézi csiszolással történt a felületi simítás. Most a gerendáscsiszoló gépen megsokszorozzuk a termelést. — Azelőtt miért nem alkalmazták ezt a módszert? — Mit mondjak? Ügy szoktuk meg... Egyébként sokan tudták, I hogy lehetne másképpen is, de i j senki nem változtatott rajta, j — Mi ébresztette fel a lelkiis- I méretüket? | — A verseny... Létezni akarunk. : A Varia, valamint a Lyon 2 és 3 I ajtós szekrényeket szeretnénk évekig gyártani. A vállalat elvinné tőlünk, ha más gyár olcsóbban tud- S ná előállítani. Az pedig rossz len- ! ne, mert új termék gyártására át- j állni nem könnyű dolog. — Ebben mennyi az egyéni ér- j dek? — A nagyobb nyereség nekem is sokat „hoz a konyhára”. Azelőtt csak agitáltak, most pénzt is tesznek mellé. Így egészen más... Közben még egy újszerű megoldást mutat be. A zártakarót eddig egyenként simították a profilcsiszolón, most kalödában 50- esével simítják a szalagcsiszoló gépen. De — ahogy mondja — még ennél jobb megoldás is akad. Az egyik gépnél a munkafolyamatot változtatták meg, I'Ogv kevesebb legyen az „üresjárat”. — Rengeteg a lehetőség — folytatja —, ami mellett azelőtt elmentünk. A legtöbb apróságnak gyáregység dolgozói az első félévben olyan jó eredményt értek el, amilyet soha azelőtt. És ebben az évben újabb 10 milliós beruházásra kerül sor: már elkészült az aiapanyagraktár, meghosszabbítják a gépházat, emeletráépítéssel bővítik a szociális létesítményt és megfelelő irodákat alakítanak ki. Az alap tehát megvan ahhoz, hogy a dolgozók megteremtsék a 44 órás munkahét feltételeit és emellett tovább növeljék a gyáregység gazdasági eredményét. Pásztor Béla Gazdag áruválasztékkal várja a vevőket a Békéscsabán nemrégiben megnyílt járműbolt. Főleg a fiatalok térnek be gyakran a tágas, világos üzletbe és nézegetik a csehszlovák, NDK és magyar gyártmányú motorkerékpárokat. Fotó: Esztergály Kutyaparádé Orosházán Országos munkakutya-kiállítást, rendeztek a napokban Orosházán. Délelőtt 9 órakor kezdődött a Ságvári-ligetben a négylábúak parádéja, ahol felvonult a házőrzők színe-java. A bemutatottak részvevőire nem illik a jelző,' hogy egyik kutya, a másik eb, hiszen a kiállításon csak törzskönyvezett állatok szerepelhettek. Gépekkel, jó munkaszervezéssel könnyebh Hz lesz a jé világ! — És mi a véleménye a 44 órás munkahét bevezetéséről? — Az lesz a jó világ! — moso- lyodik el. — Nem kell majd vasárnap mosni, végre az asszonyok is kipihenhetik magukat. — Persze ezért tenni is kell valamit. — Tudjuk. Régebben úgy akartunk eredményt elérni, hr 'v „hajráztunk”. Hadd menjen...! Nem sokat értünk vele. Most meózunk. Az a lényeg, hogy egy munkadarabot se kapjunk-Vissza javításra. Ne dolgozzunk duplán, arra pénz nem jár és a gyárnak is veszteséget jelent. — Mi az eddigi tapasztalata? — A polírozó gépnél dolgozók, akidtől a munkadarabokat kapom, simábbra csiszolják az éleket. Nekem kevesebb munkám marad. — Tehát a 44 órás munkahét bevezetésével kétszeresen is jól jár. — Valóban így van. Ha a szalagban mindenkinek kifogástalan munka kerül ki a keze alól, akkor senkire sem hárul többletfeladat. Szóval, ha augusztus 1. után a pénzünk is meglesz, akkor igazán elégedettek lehetünk. ß feltételek biztositettak Azt is el kell mondani, hogy a vállalat az évek során igen sokat tett az ésszerű- termelés kialakítására. Aki régebben nem látta a gyulai gyárat, ma rá sem ismerve, annyit fejlődött. Elsősorban ennek tulajdonítható, hogy a A csárdaszállási Petőfi Tsz-ben az aszály ellenére a tavalyinál nagyobb jövedelemre számíthatnak a tagok. Búzából például a tervezett 14,5 mázsa átlagtermés helyett 18,8 mázsát takarítottak be. Több mint 24 hold föld jut egy tagra, de nincs munkarő probléma, mivel sok gépet vásároltak. Ez évben például 4 új szovjet kombájnnal gyarapodtak s 2 kombájnosuk máris 100 vagon feletti teljesítményi ért el. Űj jugoszláv rizskombájnt is vásároltak a 150 hold vízi gabona betakarítására. Kiszámolták, hogy már az első évben „megkeresi” a saját árát a gép. Jó eredménnyel dolgozik a szövetkezet építőbrigádja is. A 40 tagú brigád külön több mint négymillió forint értéket termel 1968- ban. Megpuszilták egymást hátoldalról, úgy a levegőbe, helyet foglaltak és rendeltek két' duplát. Indulhat a szóáradat, sietni kell, régen találkoztak, és sok a ,,dum- csiznivaló”. Hol is kezdjem, rengeteg az élményem. Talán a Skodánál. Viszonylag sokáig futottam vele. de amikor a két hátsót kellett futózni. mi is szétfutottunk. Utána jött a Simca — nagy túrák a Mátrában, Blikkben, hátrahajtható ülés —. remek beépített rádió. Itt a főtengely- csere vágott be balatoni főidényben. Ki bírja azt kivárni, mondd meg őszin„Dunicsi” tén? Opel — igen — Opel volt a következő. A sok „gyaloggyula" forgatta a kó kuszát és pillogott, mint Pistike az első sorban középen. Itt a villogóval lett baj, észrevettem, hogy másra is „biluxol”. Állva hagytam a kis- öreget. Ezután jött egy kis üresjárat, azt hittem, tartós lesz, de hallgasd! Az embert ne üsse meg a guta. Elkezdett környékezni — jól kapaszkodj meg — egy P—70-es. Röhögnöm kell, fiam?! Azt mondogatta a drága, hogi majd gyakran visz kocsikázni. — Hát nem aranyos? Na gondolhatod, úgy kivágtam, hogy a lába se érte a sztrádát. Aztán hülyének ne nézzék az embert. Én egy P—70-nel? Na ebből elég, még most is ideges vagyok, ha eszembe jut. Most Mucikám, egy Fiattal járok, világoskék, igazán nagyon édes, nem zabái sokat... — És hogy hívják? — Mondtam, szi . recském, Fiat 850-es. — Nem a kocsit, a fiút. — Te, hogy őszinte legyek, én nem is kérdeztem. Horváth László
