Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-21 / 170. szám

IMS. július 21. 7 Vasárnap Hogy mik vannak? Olvasom, hogy egyik angliai város bírósága megvonta Gergő Worthing vadászengedélyét, mert az illető rövidlátó. Ezt abból a sajnálatos tényből állapították meg, hogy Miszter Worthing vadászat közben vadkacsának nézett egy sportrepülő­gépet. Hát nem fantasztikus?! Bár nem hiszem, hogy Miszter Worthing szá­mára teljesen megnyugtató ez a megoldás, igaz ugyan, hogy puská­ját és vadászkalapját szögre akaszt­hatja, de attól még ezután is nyu­godtan vadkacsának nézhet egy sportrepülőgépet vagy pedig — kissé felnagyítva az arányokat — elefántot ejt el, ha kezével agyon­csap egy incifinci szúnyogot. (b) Miről ír a Valóság júliusi száma? A Valóság című TIT-folyóirat júliusi száma ezúttal két nyelvé­szeti dolgozatot is közöl. Han- kiss Elemér Kvantitatív módsze­rek az irodalomtudományban címmel adja közre nagy mű­gonddal írt munkáját, míg Veker- di László A nyelvészet útja a historizmustól a strukturalizmu­sig címmel elemzi a XX. századi nyelvészet „forradalmát”, rámu­tatva arra, hogy napjaink tudo­mánytörténeti irodalmában mi­ért látnak egyre gyakrabban nap­világot a nyelvészet fejlődését tárgyaló és összefoglaló müvek. Pataki Ferenc és Várhegyi György szerző-pár érdekes, sta­tisztikai táblákkal illusztrált, idő­szerű írással lepi meg az olva­sót. Pályák vonzásában című cikkünk azt boncolgatja, hogy a foglalkozást választó fiatalok mi­lyen indítékok alapján tartják szimpatikusnak vagy kevésbé szimpatikusnak az egyes foglal­kozásokat. A folyóirat Magyar Világ című rovata László Lajos Mohács-szi­geti jegyzetei alapján a búsók földjével ismerteti meg az olva­sót, szociográfiai jellegű x-iport formájában. Érdeklődésre tarthat számot ismert orvos-írónk, Bene­dek István riportja (Tiltott mű­tét), amely egy magánrendelőben terhességmegszakításokat végző orvos „lebukásával” kapcsolatban szólaltat meg különböző korú, foglalkozású és más-más véle­ményű embereket. A kapzsiság — életet követel? Családi tragédia az orosházi Szikhát-tanyán — Anyáin, az istenért! Mit xsinál?! — így végződött egy csa­ládi tragédia, melyben az anyós baltaesapással akarta megszabadí­tani lányát a vejétől. Amiken: a kétségbeesett kiáltás elhangzott, már harmadszor csattant a balta Sőregi József fején. Kora reggel volt. Az esti vesze­kedés hatására, vagy a korábbi zsörtölődések, családi perpatva­rok miatt történt-e, talán soha nem tudjuk meg. A tény viszont rendőrségi jegyzőkönyvbe, s most újságba is kerül. Lovász Matild, aki Budapestről vendégségben tartózkodott Sőregi Józseféknél, (lányánál és vejénél) július 11-én reggel az udvaron baltát keresett és vejére támadt. Háromszor csap­ta fejbe az alvó férfit, s utána... De kezdjük az elején. Három évvel ezelőtt Sőregi József, elvált ember, házasságot kötött az ugyancsak elvált asszonnyal. Lo­vász Matild lányával. A házas­társak korábbi családi életét ugyan kár bolygatni, de mégis csak közrejátszott e gyilkossági kísérletben. Az asszony előző fér­jének több ezer forint „hátralék”- ja volt Sőreginénél. Ezt az ösz- szeget természetesen nem tagadta a volt férj, sőt egy hónappal ez­előtt 15 ezer Ft-ot le is fizetett Ső­reginének. A Szatymazról Oroshá­zára települt Sőregi-család úgy gondolta, hogy a Szikháton meg­üresedett tanyát veszi meg az ösz- szegből. Legfeljebb pótol hozzá. Az alku már megvolt. Költözkö­dés előtt álltak, s ezért Budapest­ről az anyós, Lovász Matild is megérkezett. A korábbi ellenté­tekre, veszekedésekre csak „koro­nát” tett az a helyzet, hogy a volt férjjel anyagi megbeszéléseket kellett folytatni az asszonynak. Sőregi féltékeny volt, az asszony tiltakozott, az anyós pedig kontrá­zott... Július 10-én már pattanásig feszült volt hármuk közt a hely­zet. Az asszony Sőregitől meg­kapta az összes „tisztességtelen nőnek” kijáró titulust. Hűtlenség­gel vádolva, még „bárcákat” is emlegetett. De mindez a szomorú asszonynál már megszokott, volt, hiszen a három év alatt nem elő­ször sértette meg férje ilyen dur­vaságokkal. Az anyós, a harmadik sze­mély. Tehát hallgassuk meg őt, mit mond gyilkossagi kísérlete után: — Tettéért bűnösnek érzi ma­gát? — Nem! Szó sem lehet róla. Három év alatt a lányomat min­den szajhának lehordta, veszeke­dett, nem volt normális. Mit te­hettem mást? — Csak ezért követte el a gyil­kosságot? — Ezért hát! — Mi történt július 10-én, azon a bizonyos szerda estén? — Akkor is veszekedett. A volt férjével hozta össze Józsi a lányo­mat. Megint csak leszaj házta. Hogy tűrhettem volna...? — És utána? — Én békítgettem, adtam neki andaxint is, meg én is bevettem belőle, mert ideges voltam. — És? — És lefeküdtünk. Aludtam én is, meg mindenki, — Mi történt reggel? — Felkeltem, megetettem az állatokat, s az udvaron megláttam a baltát... Azt gondoltam: ennek véget kell vetni, mert a lányom tönkremegy így. Arra is gondol­tam, hogyha csak kicsit verem meg a vejemet, akkor azt vissza­adja. Elhatároztam, hogy agyon­ütöm. Nem tudom az olvasó hogy van vele, de én megrettentem a szin­te élvezettel előadott történet ha­tására. Nem hiszem, hogy rendben van annak az elmeállapota, aki kéjelegve tud beszélni gyilkossá­gának történetéről! Lovász Ma­tild 69 éves kora ellenére — no, nem mondom ki, mert mégsem foghatom rá, hogy „gengszter-asz- szony”. És mindehhez még egy mondatot tőle: — Azt hiszem, a lányom vette ki a fejéből a baltát, mert én ben- nehagytam... Megáll az ész. Egy húszezer forintért megvásárolt tanya miatt, pontosabban azért, hogy ez a tanya kinek a nevére íródjon. — a maid- nem hetvenéves öregasszony bal­tát ragad, és szántszándékkal gyil­kosságot kísérel meg. Ugyanis nem a korábbi veszeke­dések voltak a balta „élesítésé­nek” az okai. Tizedikén este — még, ha keveset is beszél róla Lo­vász Matild — az volt a veszeke­dés végső oka, hogy az asszony nevére vagy a férj nevére iras- sák-e a megvásárolt tanyát? Ezen kaptak össze, mert mindenki a magáénak akarta. 1968-ban, egy orosházi tanyavilágban! A va- gyonhajhászás ösztöne még min­dig ennyire él az emberekben?! I Kint voltam a tanyán. Egy is­ten háta mögötti ütött-kopott ház. Az idő foga elrágta már az épü­leteket, a férgek pedig rágják a gyümölcsfák leveleit. Pókhálós ez a világ! Csupán az a vér friss még, amely kifolyt ezért a ta­nyáért. A konyhában a gyer-ekágyból másfél éves kislány maszatos arc­cal huncutkodik. Fogalma sincs arról, ami. tíz nappal ezelőtt itt történt. Nem tudja, hogy apja élet- veszélyes állapotban a Szegedi Klinikán fekszik. Huncutkodik ve­lünk, nevetgél, kacarászik, — biz­tosan régen látott már férfit. Ré­gen látta már az apját. Több mint tíz napja! Képtelenség itt sokat időz­ni. Visszafelé az autó motorja is azt susogja az agyba, hogy „tanya-élet”, „tanya-élet”, „tanya­élet”. Az anyós letartóztatásban, a férj kórházban. De itt az asszony. Ha valaki, akkor ő most igazán egyedül érzi magát. — Már Szatymazról azért akar­tam eljönni, mert ott együtt él­tünk férjem szüleivel, akik ugyan­úgy „bárcáztak”, mint a férjem... — aztán keserves sírással önma­gától vagy lehet, hogy a világtól kérdezi: — Hát nem érdemiem, meg, hogy boldog legyek? Az éle­temben még nem kaptam boldog­ságot... Megértem, de most mégis a gyil­kossági kísérlet körülménye érde­kel. Lényegében ugyanazt mond­ja, amit az anyja, és amit a rend­őrségi nyomozás is bizonyít. Sok veszekedés, végül a tanya-ügy és ezért a balta... — Nem értem az anyámat — kapkod idegesen a fejével. — Aludtam én is, és csak akkor éb­redtem fel, amikor csattogást hal­lottam. Anyám kezében a baltát láttam meg, amikor lesuhintott. Ekkor kiáltottam, hogy „anyám, mit csinál?” Szörnyű! — zokogva szorongatja ázott zsebkendőjét. — Most mit fog csinálni? — Nem tudom. Talán meggyó­gyul a férjem. Beszélik, hogy ne engedjem vissza, de én ezt nem teszem... Hiszen, ha én ezt tud­tam volna előbb, akkor dehogy kell nekem a tanya...! Igen, a tanya, a pénz, a va­gyon és az átkozott kapzsiság... Varga Tibor A FOGADOSNE A Gyulai Várszínházban Madách Imre: Csák végnapjai című történelmi drámája után most Békés Andiás rendezésében Goldo­ni: A fogadósné című vígjátékát játsszák. Az utolsó előadás július 29-én lesz. Felvételeink a vígjáték főpróbáján készültek. Ripafralta lovag (Lőte Attila), Mirandolina (Dómján Edit). A fogadó vendégei és Fabrizio pincér: Szentirmay resznyés Rózsa és Szersén Gyula. Éva, Cse­Mirandolina, a lovag és FoMipopoli őrgróf: Dómján Edit, Lőte Attila, Káló Flórián. (Fotó: Esztergály) csak napig Békéscsabán, a forgácsoló gvár mögötti Vasas-sportpályán július 21-22-én CIRCUS LIVERPOOL A műsorban fellép a „The Guys”beat-együttes, a londoni tv-sztárok, marokkói ugrócsoport, egyedülálló vízilóidomítás, motorozó jegesmedvék és még 15 világszám. Előadások kezdete minden este 8 órakor, vasárnap délután 4 órakor is. Jegyek elővételben válthatók Békéscsabán a színházi jegyirodában, vidéken a művelődési házakban. 17822 Békéscsabán! Sarkadra július 23—24-én, I ini SRüJ | Békésre július 27—28-án, ■ vl ■ Szarvasra július Mezőberénybe július 25—26-án, Kondorosra július 29—30-án, 31—augusztus 1—2. _________ J ÓN! csak napig Békéscsabán!

Next

/
Thumbnails
Contents