Békés Megyei Népújság, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-20 / 169. szám

1568. július 20. 4 Szombat Verseny a Vöröskereszt 111. Kongresszusának tiszteletére A Vöröskereszt III. Országos Kongresszusa tiszteletére Bé­késcsabán a Kötöttárugyár alap­szervezete taggyűlésen határoz­ta el, hogy versenyre hívja a megye összes ipari üzemének Vöröskereszt-szer vezetet. A munkát együttesen értékelik a január 1-től december 31-ig végzett tevékenység alapján. A felhívást ez úton is eljuttatják az érdekeltekhez és kérik az üzemi szervezeteket, hogy csat­lakozzanak versenyükhöz. Bő választék szénből és fából, de javult az építőanyag-ellátás is az fmsz-ek TÜZÉP-telepein Még a nyár kellős közepén va­gyunk, zsúfoltak a strandok, so­kan most indulnak az üdülőkbe. Bár mindez igaz, azonban arról sem feledkezhetünk meg. hogy magunk mögött hagytuk az első félévet. Nem árt e nyár kellős közepén a hűvös őszre, a hideg télre is gondolni. Egyszóval a tüzelő időben történő beszerzé­sére. Figyelmeztet erre a tavalyi tél utolsó két hónapjának szénhi­ánya is. A megye fogyasztási és értéke­sítő szövetkezeteinek első félévi mérlege arról tanúskodik, hogy az 58 TUZÉP-telep felkészült a nyá­1 gyilkos családfával Alig egy órával ezelőtt hir- ' dette ki a tárgyalást vezető bíró: Borgulya Pálnét, a Szarvasi Kí­sérleti Állami Gazdaság tehené­szét, erős felindulásban elköve­tett emberölésért hatévi börtön­re ítélték, továbbá három évre eltiltották a közügyektől és al-1 koholelvonó kezelésre is kötelez­ték. Most itt ülünk a Gyuláról Csabára döcögő fapadoson, a férjgyilkos asszony édesanyj 1- val, nővérével és fivérével. Be­szélgetünk. Sorra felidézzük a tárgyalás eseményeit, előzménye­it. — Négyen vagyunk férfiak — mondotta — iskolázatlan, egysze­rű emberek, állatgondozók. De még duhajkodás miatt sem gyűlt meg a bajunk a törvénnyel so­ha — fűzi hozzá fivére, a nehéz kezű, csontos férfi. — Hogyan tehette? — teszi fel a kérdést — ki tudja hányadszor április 28.-a óta — a nővér. * A Borgulya-házaspárt úgy is­merték az állami gazdaság csa- bacsűdi üzemében, mint akik szabad idejük és fizetésük javát az alkoholnak szentelik. Egy is­tállóban dolgoztak, s a hajnali műszak befejezése után, nem kü­lönben délben és este, együtt mentek az állami gazdaság terü­letén levő eszpresszóba is. A vendéglátóhely vezetőjének a vallomása szerint napi fejadag­juk 3—4 deci tömény szesz és j egy-két liter sör volt. Nyugod­tan nevezhette tehát őket idült alkoholistáknak az orvosi szak- vélemény. Látszólag békés italozások vol­tak ezek, de a vádlott vallomá­sából az derült ki, hogy a szinte állandóan a szesz hatása alatt le­vő férfinak semmi sem volt jó otthon. Napirenden voltak a ta­nyában a veszekedések, és igen gyakran tettlegességig fajult a vita. Ilyenkor általában az asz- szony sem maradt adósa a férjé­nek, visszaütött. * Borgulya Pálné házasságköté­süktől, azaz 1958-tól 1963-ig nem részegeskedett. Azóta azonban csaknem annyit ivott, mint a fér­je. Talán, csak így tudta elvisel­ni az életét? Kétségkívül igen ne­héz volt a sorsa. Három gyer­mekre viselt gondot, s a tehené­szek munkája is igen erős fizi­kai igénybevétellel jár. Mindösz- sze három elemit végzett, s — kint a tanyán élve — az italo­zást tartotta az egyetlen szórako­zásnak, gondűzönek. * — És aztán az a borzalmas hajnal — sírja el magát a nővér. Az a borzalmas hajnal az áp­rilis 27.-i élüzemavató ünnepsé­get követte. A Borgulya-házaspár is reggelig mulatott az állami gazdaság többi dolgozójával. Fél 5 körül indultak haza, azzal, hogy átöltöznek és munkába áll­nak. Az asszony fel is vette a munkaruháját és elment, férje azonban az asztalra borulva aludt, nem volt hajlandó elkez­deni a műszakot. „Ez alkalommal nem győztem volna egyedül a kettőnkre sza­bott munkát, mert sok állatot kellett ellátnom, és én is fáradt voltam. Visszamentem a férje­mért körülbelül fél óra múlva, hogy jöjjön végre” — vallotta Borgulya Pálné. A költögetés, biztatás azonban feldühítette a férfit. Felugrott és megütötte, hajánál fogva ránci- gálta a feleségét. Közvetlenül az asztal mellett veszekedtek, s az asztalon ott hevert a 17 centi- méteres pengéjű, élesre köszö­rült ' kenyérvágó kés. Egyszer szúrt Borgulya Pálné. . leeresztett kari al, közepes erő- ( vek A szúrás mindössze 5 centi- ( méter mélyre hatolt be a férfi j combhajlatába, de eltalálta az j ütőeret. Ez a sérülés még akkor is csaknem minden esetben ha­lált okoz, ha orvos van a közel­ben. mert alig néhány perc alatt elvérzik az áldozat. * — A legnagyobb gyerekét csak 18 évesen látja ismét — mondja fájdalmas hangon a nővér. Nem hallja. Kopott bársony szoknyáját — talán még leány­kori — simogatva, gondolataiba mélyed. Csak egyetlen vigasztaló mondatot talált magának eddig: — A kislányom szerint jó kosz- tot adnak a börtönben... Békés Dezső ri hónapok tüzelőanyag vásár­lására. Jól példázza ezt az a 25 és fél milliós forgalom, amelyet, hat hónap leforgása alatt bonyo­lítottak le. Konkrétan ez azt je­lenti, hogy az év első felében 6289 vagon szenet, 319 vagon brikettet, 17 vagon kokszot és 763 vagon fát vásárolt fel megyénk 58 községének fmsz-i TUZEP-tele- pén a lakosság. E nagy mennyi­ségű tüzelőanyag-beszerzés két dologra enged következtetni: egy­részt arra, hogy korlátlan meny- nyiségű szén és fa áll a vásárlók rendelkezésére, a legkülönbözőbb választékban. Erről tájékoztattak a MÉSZÖV kereskedelmi főosztá­lyán. Másrészt a 25 és fél millió értékű 'felvásárlás azt is jelzi, hogy sokan okultak az elmúlt té­len tapasztalt tüzelőhiány prob­lémából. Ezzel magyarázható az is, hogy az első félévben sokkal több SZOT-utalványt váltottak | be az fmsz-ek TÜZÉP-telepein, mint a múlt év hasonló időszaká­ban. Bizakodásra okot adó véle­ményt hallottunk a MÉSZÖV ke­reskedelmi főosztályán a máso- j dik félév tüzelőellátására vonat­kozóan is. Ezt főként a lekötött: szén és fa mennyiségére alapoz-, va tolmácsolták. Jelentősen javult a helyzet azl idei első félévben az építőanyag- ellátás tekintetében is. Az 55 mil­lió forintot meghaladó forgalom több téglában és választékosabb falazóanyagokban realizálódott. Az Üjkígyósi Frnsz által a közel­múltban beindított üzem csak­nem teljesen megszüntette me­gyénkben az építkezéshez nélkü­lözhetetlen szigetelőanyag-gondot, A faanyagolt mennyiségi és méret­aránya is jobbnak mondható, mint tavaly ilyenkor volt. Ezért vált lehetségessé, hogy az fmsz- ek minden eddiginél több egyéni építtetővel köthettek kölcsönös építőanyag-biztosítási szerződést. Helyes lenne viszont, ha a köz­ségek lakossága a TUZEP-tele- pekkél jobb kapcsolatot tartana, s a szükséges tüzelő és építő- anyagszükségletet mennyiségben és választékban jóval előbb je­leznék, mint amikor arra szük­ség van. Ezzel sok esetben el lehetne kerülni azt, hogy az adott pillanatban nem tudják a vásár­lót a telepek a kívánt cikkből ki­szolgálni. A tüzelő- és építőanyag-ellátás javulására jellemző: amíg a múlt év első hat hónapjában az összforgalom 72 millió 717 ezer forint volt, az idei első félévben meghaladta a 80 millió 711 ezer forintot. Balkus Imre 1808 — Új építkezések és ipari létesítmények a Szovjetunióban ..A nagy építkezések esztende­jének" nevezik a Szovjetunióban az 1968-as évet. Cserepevecbem — Moszkvától északra — és az uráli Nyizsnij-Tagilban két nagy telje­sítményű kohót adnak át. Mind­kettő 2700 köbméteres. A Novo- lipecki kohászati üzemben befeje­ződik a ,,200ó’ elnevezésű gyors hengersor összeszerelése, amely acéllemezeket készít majd. A Ka- zah Köztársaságban alumínium­üzemet létesítenek. Togliatti városban a volgai I autógyár 80 hektárnyi területű ! üzemrészt kap. Több vegyipari kohászati üzem, valamint köny- nyűipari és élelmiszeripari válla­lat több száz üzemrészét is bőví- I tik. i A kulturális célokat szolgáló építkezések között jelentős helyet i foglal el az állami Tretyjakovsz- : kij-galéria új épülete Moszkvá­ban. j Ezentúl a Szovjetunióban 1968- j ban több mint 95 millió négyzet- I méter lakóterületet adnak át. Fordította: Radó György Mezőgazdasági munkagépek gyakorlati oktatására gyakorlattal rendelkező gépésztechnikusokat vagy szakmunkásokat felvételre keres a Kétegyházi Mezőgazdasági Gépészképző Szakiskola. Jelentkezés személyesen az intézmény igazgatójánál. 17794 •18. Már százszor végiggondoltam mindent. A legfőbb ismeretlen: a máj. A kortörténet analízise szerint a felvételekor igen rossz. A következő, mintha javulást mutatna. Itt meg már egészen rendes. Már lehet szó műtétiről. Bizonyára ez volt az az időpont, • amikor megígértem. És íme egyszerre — ismét szin­te katasztrofális rosszabbodás. Mindjárt azt a másik műtétet követő napon. Azok a rapok ...! Sura. Sokáig látni fogom őt magam előtt. Helyzete valóban rossz volt: magányos nő, fizikai munkát nem végezhet, egy ieányszáüáson lakik. „Vagy meggyógyulok, vagy nincs értel­me az életemnek ..Mindent becsületesen elvégeztem. Talán eppen túlzott becsületességgel, te nagy humanista! Mindent el­mondtam neki: hogy mekkora . kockázat, és hogy enélkül még öt-hat évig elélhetne. Kegyetlen dolog. Meg kell azonban tennem, többé nem rendelkezhetem idegen életek­kel. Csak nehogy aztán ezek a humánus és erős akaratú embe­rek ezt mondják: ..Az orvos kö­teles a teljes felelősséget vállal­ni és nincs joga lelki sérelmet okozni a betegeknek”. Mások pedig még hozzá is tesznek - egyet-mást — még a hozzátar­tozók is. De hol vehetnék annyi erőt, ho*>-' én döntsék vala­mennyiük helyett? Ugyan hol? Surácskának azonban senkije sem volt. Tehát nyilván mégis magamnak kell megtalálnom a szükséges erőt. Vállalva az eset­leges kudarcot. De legalább nyugodtan feküdt az asztalra. Nem is akarok visszaemlékezni arra a napra. Pedig kötelessé­gem. Nehogy ma megisrm föd­jék. Nem. Ne— ondolok visz- sza. Nem bírok visszagondol­ni. Hiszen igen sokszor felidéz­tem és átrágtam már mindent egészen a legkisebb részletekig. Nincs már semmi hozzátenni- valóm. Nyilván az történt, hogy a billentyű működésének ellenőr­zése után a szívkamra vérei ve­zető csövét nem hagyták szaba­Yasárnapi kenyérhiánr Békéscsabán Szombaton délután kezdődött. Öt óra tájt már sok háziasszony szaladgált kérdezősködve egyik élelmiszerüzletből a másikba. Gondolhatnánk, valami különle­ges csemegét kerestek vasárnap­ra. Pedig nem erről volt szó. Egyszerűen kenyeret szerettek volna kapni. Húsfélét többnyire tudunk venni, de kenyeret nem minden hétvégén. Az elmúlt szombaton délután öt óra táj­ban már kifogyott a kenyér az élelmiszerüzletekből, pedig még sok család nem biztosította a vasárnapi szükségletét. Felhábo­rodásuk a kenyér hiánya miatt — jogos. Valljuk meg őszintén, nem lehet másnak tulajdoníta­ni, csak gondatlanságnak, rossz kalkulációnak. Máskor is elő­fordult már, hogy közszükség­leti élelmiszercikk, például "a tej hiányzott, ha nem is szom­batonként, de vasárnap reggel. Ilyen volt az ezt megelőző hét­vége. Valóban nehéz megállapítani, hogy Békéscsaba kenyér- és tej- ellátása egy-cgy hétvégére mi­lyen mennyiséget kíván? Valóban olyan nehéz lenne felmérni a szükségletet? Elhisz- szük, hogy nem könnyű, de meggyőződésünk, hogy nem megvalósíthatatlan! Bo—Já. Az Országos Műemléki Felügyelőség felhívása Kérjük a turistákat és a ki­rándulást szervező egyesülete­ket, iskolákat, hogy a Veszprém megyei Csesznek várát, a Nóg- rád megyei Hollókő várát és a diósgyőri várat ne látogassák, mert a feltárási munkák miatt a várak területére lépni veszé­lyes és tilos. dón. A gépkezelők azonban azt állítják, hogy szabadon hagyták. Ez most már nem állapítható meg. Csak a tény biztos: agy­embólia keletkezett. Sura nem ébredt fel többé. A műbillenyűt jól varrtam oda: ezt mindenki láthatta a boncolásnál. Hát nem, nem engedem, hogy embólia történjék. A kamrába helyezett vastag cső sokáig — tíz-húsz percig is — elszívja a vért. Nehogy akár egyetlenegy légbuborék becsúszhasson. Szinte magam előtt látom azt a csövet, amint egyenletesen te­lik meg a folydogáló vérrel. Ér­zem a kezemben. Hibák. Hibák nélkül hogy is tanulhatnánk gyógyítani. Szasa mondja: ez lehetetlen volna. Az emberi szervezet annyira bo­nyolult, hogy agyunk csak igen­igen hozzávetőlegesen ismerheti meg. „Modellt készít róla" — így mondja Szasa. Bezzeg majd ha gépek lesznek . . . No, de én azt már nyilván nem élem meg ... Ha nem lesz embólia, valami más jöhet közbe. Ilyen súlyos betegnél mindenre lehet számí­tani. És kevés a tapasztalatunk, ez a legfőbb baj. Hiú sirámok. Ezen már nem lehet változtatni. Hogy elronthat mindent egyetlen apró kis hiba! Addig Szasa egészen tűrhető állapotban volt. Külsőleg nem változott meg, és még azután is, hogy megtudta, kitűnően tartot­ta magát. Pedig a mája és a szí­ve csak romlott. Tehát mégis nagy baj volt vele. Amíg Sura még élt... (Fur­csa azt mondani, hogy „élt” olyasvalakiről, akinek az agya

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents